Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-06-09 / 23. szám
2. PAPÁI KÖZLÖNY 1901. junius 9. prémben tétele miatt még tetemesen meg is drágult. Eddig a felebbvitel Írásbeli volt, s igy kizárta az ügyvéd jelenlétét, az uj sommás eljárás felebbviteli rendszere ezt megköveteli s igy ügyvédeinknek eltekintve, hogy tetemes költségbe kerül, lépten nyomon Veszprémbe kell utazniok. Hogy mit jelent Pápáról Veszprémbe utazni, ahhoz talán felesleges kommentárt fűzni. Valoságos absurd helyzet. Ha Pápáról Veszprémbe akarunk jutni, ugy Vasmegyén kell keresztül utaznunk, de ez még csak megjárná, de a közlekedési viszonyok olyanok, hogy szinta borsodzik az ember háta ha rágondol, hogy Veszprémbe kell utazni. Ezt máskülömben már eléggé illustráltuk, szükségtelennek tartjuk ezt újból megtenni. Tegyünk meg mindent arra néz ve, hogy Pápán a törvényszék újra Jelállitassék. Ez legyen most a jelszó. Ezt tegye megfontolás tárgyáva városunk közönsége. Nézetünk szerint első sorban az ügyvédi karnak volna kötelessége ez ügyben a kedvezményezést megtenni. Hívjon össze az ügyvédi kar értekezletet és készitsen ez ügyben „Memorandumot* melyet nyújtson be a város képviselőtestületéhez. A város képviselőtestülete pedig tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy ezen Memorandum küldöttség utján adassék át az igazságügyminiszternek. Az idő és alkalom tudtunkkal zem az én egész eddigi életem minden hiábavalóságát összegyűjtött emlékeimnek a szégyenét most, hogy oda kell dobni közéjük ezt az egyetlen tisztességes szerelmemet is. — Szegény barátom igazán őszintén sajnállak. — Ne sajnálj engem pajtás inkább nevess ki! Ugy ahogy azaz asszony kinevetne ha elmondanám neki. — Asszony! — Az ugye, hogy most már magad is kaczaghatnál! Asszony meg szentimentálizmus, hogy illenek ezek össze ? Még ha leányról lenne szó hát csak inkább érteni lehetne a dolgot, de asszonyról ? Odakoczintotta a poharát az enyémhez de alig ivott belőle egy kortyott, lecsapta a földre. Azután nézett csöndesen maga elé. Egyszerre csak felütötte a fejét megpödörte a bajuszát s elkezdett valami vidám áriát fütyölni még a sarkantyújával is utánna pengette a dal ütemét. Hanem azután egyszerre csak megint abbahagyta s mintha ez után a pillanatnyi felhevülése után még jobban erőt vett volna rajta a bánat. — Nem megy sehogysem megy — mondta rezignáló hangon — csak nem tudora kiverni a fejemből ezt a bolond történetet ! Hallgass ide elmondom. Ne félj nem lesz hosszú história. Látszott, hogy jól eset neki, hogy végre könyithet a szivén a szerelmi történet elmondásával. Czigarettát sodort s nyugodtabb hangon kezdett beszélni. soha se volt és talán nem is lesz oly kedvező mint a jelenlegi helyzetben. Tudtunkkal ugyanis a törvényhozás néhány ujabb törvényszék felállításán fáradozik és ha valamely városnak van ehhez jogosultsága, ugy ehhez Pápa városának a fentsoroltaknál fogva első sorban van. Rajta tehát tegyünk és dolgozzunk azon ; hogy Pápa városa törvényszéket kapjon ! Pollatsek FrigyesMunkásközvetités országszerte. Nemrégíbben a miniszterelnök, leiratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben elrendeli, hogy a munkakeresők nevét, foglalkozását ezentúl díjtalanul közöljék a vármegyei hivatalos lapok egy kizárólag e ezélra szolgáló rovatában. A szerény mezben megjelenő rendelet rendkívül fontos ujitást tartalmaz, s ujabb lánczszeméül szolgál ama törekvésnek melylyel kormányzatunk a munkásosztály viszonyait javítani s jelenlegi válságos helyzetén segíteni igyekszik. Nem kevesebbet jelent ugyanis a jelzett miniszteri rendelet, mint hogy a kormány a munkásközvetitést a közhatóságok kezeibe teszi le, s ezzel oly eszmét valósit meg, mely a munkásoknak egész Európában régóta hangoztatott kívánsága. — Még nrgyobb szükség van ez intézményre hazánkban, hol nincsenek a munká soknak sem a törvény által elismert testületei, sem magánegyesületei, melyek tagjaik foglalkoztatásáról kellőképen gondoskodnának. Az ipartestü— Lent feküdtünk Hevesmegyében egy nyomorúságos faluban. Oh, hogy utáltam, hogy gyűlöltem mikor odakerültünk. Ocsmány girbe gurba utczáit kalitkaszerü viskóit bamba arczu rnépét, kenetteljes hangú nagyfejű papjait. És én Istenem később mikor eljö-t tünk onnan örömben még a vén papot is összecsókoltam ha valahol elkaparithattam. Mert tudott róla beszélni valamit. Igen róla, egy szép kis leányról akibe halálosan beleszerettem és akinek esze ágában sem volt engem szeretni. Talán éppen ez vitt bele ebbe a nagy szerelembe. Ha szerelmemet viszonozta volna azóta százszor is elfeledtem volna, de igy magába bolondított egészen. Mint valami gymnázista gyerek ugy leskelődtem a házuk ablakai alatt, hogy legalább ruhájának egy csöcskét láthassam a kézimunkát amit dolgozott, össze vissza csókoltam a virágait amelyeket ellophattam tőle .néha egész éjszakákon át csókolgattam. Bolondul szentimentális viszony volt ez annal bolondabb, mert nála a szerelem egy árnyalatát sem fedeztem fel. Sőt mikor először megmondtam neki, hogy szeretem, egész határozottan kijelentette, hogy ő pedig nem szeret csak mint jó baratot ugy tisztel. Te engem egy szép fiatal leány mint jó barátot tisztelt 1 Eltétettem magam onnan. Az hittem, hogy akkor könnyebben tudom felejteni. Még bolondabbul nekivettem magam a kalandoknak mint azelőtt, a férji körökben kegyetlen hírem kezdett kerekedni, szerelmeskedtem, verekedtem, korhelykedtem, de hiába letek másnemű teendőkkel vannak túlterhelve s főleg a munkaadók érdekeit képviselik, a munkások egyesületei pedig politikai és pártügyekkel vannak elfoglalva és különben sem birnak kellő tekintélylyel, hogy a munkaközvetítés ügyét hatályosan kezökbe vehessék. Ez állapothoz hozzájárult még az ipar és vállalkozás terérl az utóbbi években beállott nagymérvű pangás, ugy hogy szinte kényszeritőleg lépett fel annak szükségessége, hogy a munkaadók és munkások közötti érintkezést közhatóságok, vagy pedig hatósági felügyelet alatt álló testületek vegyék kezökbe. Az első kísérletet Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter tette a fővárosban a munkásközvetitő hivatal felállításával, mivel különösen itt szaporopott fel annyira a munkanélküliek száma, hogy a kormány beavatkozás nélkül nem nézhette már ezt az állapotot. Bár a kedvezőtlen viszonyok miatt fényes siker nem volt elérhető, az eredmény mégis kielégítőnek mondható. Az intézmény életrevalóságát bizonyítja, hogy a miniszterelnök most az egész ország területére általánosítani szándékozik, de mivel minden törvényhatóság területén külön munkásközvetitő hivatalt felállítani nagyobb költségekkel járna, a miniszteri rendelet a munkásközvetités teendőit a közhatóságokra ruházza. Ez intézkedés célszerűsége annál inkább nyilvánvaló, mivel a vidéken ily speciális hivatal forgalma még teljesen ismeretlen, s mind a munkaadók, mind a munkások nagyobb bizalommal és megnyugvással fordulnak az általuk már ismert tisztviselőkhöz, mint egy közvetitő hivatalhoz. volt minden. Reggelenkint, mikor egy-egy átduhajkodott éjszaka után felébredtem, ugy tűnt elő emlékezetemben az ő tiszta szép képe, mint mikor egy kegyetlen vihar után feltűnik az égen a szivárvány. Azzal a kűlömbséggel, hogy az én szivemnek az ő képe jelentette a vihart És hiába volt köztem és közte a távolság sőt szerelmemet még csak szította az, hogy nem is láthattam. Néha őrült vágy fogott el utána, nem tugtam magamnak parancsolni, látnom kellett. És a pokol fenekéből is odautaztam volna hozzá, csak azért, hogy átadjak neki egypár szál virágot, csak azért, hogy néhány perczig láthassam. Szabadságot nem kaptam, mert az ezredesem, a ki tudta ezt a dolgot, azt hitte, hogy ha nem ereszt el hozzájuk, hát majd kiábrándulok. Tudod a leány nagyon szegény volt. A postamester leánya. Eéltettek, hogy kvietálok miatta. Hej, de milyen örömmel is megtettem volna, csak egy parányi biztató szót kaptam aolna tőle. Persze az ezredes azt hitte, hogy a leány be akar engem hálózni s azért nem akart hozzáereszteni. De mit törődtem én ezzel. Minden héten odaszöktem lagalább egyszer. Mikor a gyakorlatról hazajöttünk, vonatra ültem s hozzá utaztam. Ott maradtam náluk néhány óráig, vagy addig a meddig a legközelebbi vonat indult s azzal vissza még aznap éjjel, ugy hogy másnap reg gelre a gyakorlótéren voltam. De hányszor megcselekedtem ezt. Ekkor lent feküdtünk