Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-05-26 / 21. szám

rekedett, ide költekezett, hogy áruljon valamit. A főhelyről meg ismét más hang támad. Ott a bazáros kiabál és. kínálja a sok ócska portékáját, a mely csak 7 kr., csak 13 kr. Az iparosok, a kik nap-nap után *egyre jobban csüggednek, egyre jobban szidják az életet és fájul a fejük, vesz a hitük, azt mondják : ez nincs jól Rendszabályt kérünk a vásárokra, rendszabályt! ... És ha a községek, városok hatóságai idegenkednek ettől, álljon elő a kormány, az készíttesse el. Színészet Pápán, Deák Péter színtársulata: a hét végén befejezi városunkban ez évadban működését és a jövő hét hétfőjén már Zala-Egerszegen kezdi meg az előadások sorozatát. Közönségünk, bár eleinte nem a kellő méltatásban részesítette a társulatot, de megösmerve azt, már utóbbi időben odaadó lelkesedéssel és tömeges színház látogatással adott elismerésének kifejezést. Elismerjük Deák színtársulata érdemeit de el kell ösinerni az igazgatónak azt is, hogy közönségünk a társulattal szemben is megtette kötelességét. Pápa városának kicsiny, de hálás közönsége van, miről nem egy ízben fényes bizonyságot szerezhettek az itt működő színtársulat igazgatói. Reméljük, hogy Deák színigazgató is ily impressióvaí távozik városunkból s kész örömmel fog hozzánk Szeptember hónapban visszatérni. Mi tárt karokkal fogjuk őt fogadni. Mielőtt referádánkat kezdjük, felhívjuk közönségünket a még hátralevő előadások tömeges látogatására. Ezzel tartozunk Deáknak és társulatának, de főleg tartozunk saját reputációnknak. Vasárnap délutáni előadásban „Méltóságos csizmadia

1' bohózat ment elég szépszámú közönség' előtt. A nagyrészt gyermekekből álló' "píibiikutn rendkívül jól mulatott ifj. Saághy. komikus, jeleneteiben, ki a csizmadia legényt' ábrázolta, nemkülönben id. Saághy májszter uram dialektusán. Este „Az anyaföld" népszínmű került színre. Géczynek ezen legsilányabb irodalmi terméke, mely szép számú közönséget vonzott a színházba, nálunk sem bírt érdeklődést kelteni, — jóllehet a szereplők teljes igyekezettel voltak s mindegyike kifogástalan alakítást, nyújtott. Pálfy Nina jóllehet gyöngélkedett bus dalaival és átérzett játékával több ízben tapsra késztette a közönséget. nemkülönben Szalőky, ki Misi szerepében derült hangulatot provokált. Dicséretet érdemelnek még Markovics Margit, id. Sáághi, Molnár Gizella, Péehy, Deákné; Jrsai, Leövey és krasznay. kik mindanyían hálátlan szerepeikben teljesen beleélték magukat, de hatást a darab silány volta miatt nem bírtak elérni. Ez alkalommal kérjük is az igazgatót, kímélje meg közönségünket az ily férczdarabok előadásától, mert az ily darabok nem hogy vonzanak, de elidegenítik a közönséget a színháztól. Hétfőn Markovits Margit jutalomjátékául „Trilby" került előadásra. Ez már második eset, hogy az igazgató a társulat elsőrendű női tagjainak jutalomjáték.^ hétfői napra teszi, ami teljesen kizárja az anyagi sikerét az előadásnak' s a közönség körében a jutalorajátékok presztigét nagyon is értéktelenné teszi. Ugy történt ez Pálfy Nina jutatom játékával, így történt ez jelen alkalommal is. Kis számú közönség gyűlt egybe a színházba, mert nem vette komolyszámba a hétfői napra adott jutalomjátékot. A címszerepet Markovits Margit játszta, kit tisztelői egy gyönyörű csokorral jutalmaztak és egész estén át tüntető tapsokkal illették művészi játékáért. Markovits Margit ez alkalommal is fényesen igazolta, hogy szerepét nemcsak játszta, de azt teljesen, átérzi s ezen érzést teljes nagyságában visszi a színpadra és ebben rejlik is művészete, melyet 4i közönség-teljes mértékben méltányol. Méltó partnerjévolt Irsai, ki Svengali szerepében várakozáson felüli alakítást nyújtott. Irsay tehetséges és főleg am'biciozus színész, ki ily fokozatos haladás mellett még sokra viheti. Nehéz szerepét teljesen átdolgozva és kifogástalanul jutatta érvényre. Szalőky (Billie), Marosy (Taffv) és Kovács (Jandy) igen szinpatikus triumvirátus volt. A harmadik folvonásban Sz. Pozsonyi Lenke által előadott „An clair de la Lune* cím dal sehogysem sikerült. Kedden Konti bájos zenéjü operettje „Az eleven ördög" került szilire elég szép számú közönség jelenletében Nem tulozunk ha azt mondjuk, hogy ily precíz s minden tekintetben kifogástalan operette előadást ez évadban nem produkált a színtársulat, Pálfy Niná elemében volt s a vicomte szerepéten ugy pajzán jó kedvével valamint fülemile csengésű hangjával teljesen elbájolta a közönséget. A közönség valósággal tüntetett kedvencze mellett s majdnem minden egyes dq,lát meg kellett ismételnie. Nagyban emelte az előadás fényes sikerét azon körülmény, hogy Pálty Nina partnere Deák Péter volt, ki a tanácsosi szerepében brillírozott. Az igazgatót még nem láttuk ily jó kedvvel játszani. A közönséget teljesen felvillanyozta ezen két partner remek összjátéka s ki nem fogyott őket tapsokkal jutalmazni. Igen ügyes volt Deákné is, ki a szabóné. szerepét hercigül játszta és ez alkalommal kellemes kis hangját is tudta érvényesíteni. A többi szereplők Szalőki (Tibóul), Irsay (herceg), Koppán Margit és ifj. Sági (Pomponius) az est sikerében osztozkodtak. A kar és zenekar Dellin karmester vezetése alatt kitűnően működött. Szerdán Szalóki Dezsző jutalomjátéka vo't, mely alkalommal Herceg hírneves színmüve „A dolovai nábob leánya" került előadásra elég szép számú közönség előtt. Ezen előadás több közönséget vonzott volna, de nagyrésze Győrbe rándult a Barnum cirkusz megtekintésére. Szalőki mint Bilitzky rokonszenves alakítást nyújtott ós a közönség ugy megjelenésénél valamint felvonások végén "spontán megnyilátkozását adta elismerésének. Markovits Margit szerepkörében mozgott és VMmát a tőle megszokott 'érzéssel játszta. Kovács a darab főszereplőjét Tárj állt játszta, de nagyon is észrevehető volt rajta a próba hiány. A szerep Syvel . . . Azóta n térj és feleség sok vi-szálykodást szenvedett végig, de szivem meg nem bocsátott, csaK vérzett ugy ahogy Valerie-é vérzik. Mert az az asszony boldogtalan a hódító férje mellett -! Hajduska hangja megcsuklott. A kis vörös Glück doktor megilletődve nézett rá. Nem fért a fejébe, hogy ez a hatalmas, ember, ezzel a közönséges prózai arczával, melynek csak a két szeme árul el nagy inteligencziát — ilyen gyöngelelkü tud lenni. E közben kiértek a főútra. Lassan ballagtak az öreg templom irányában és egyszer csak megszólalt Glück doktor. — Nézzen csak oda'? Látja mi sárgul, ott? Éppen az Eperjessy-palota előtti Szalmát hintettek az útra! Már .anynyira van ? — Persze, bántja a sok hetivásáros kocsi zörgése szegény beteget .... Kár is volt ezekkel a nagy koczkákkal kiköveztetni a főutat. Megreszket minden ablak a nagy lármától, ha szekér jár erre. Hajduska oda sem figyelt, amit társa mond. Szemeiben vad kifejezést sötétült amilyent a boszu érzése és indulatja ír oda a lélek tükörlapjára. És megragadta Glück doktor karját. — Tudja-e, hogy az az ember már I már két éve csalja azt az asszonyt. — Hát valóban ? . . . A kaczér Pöröss Dezsőné ? — Ráunt az első hónapokban a szegény Valerie-re. Uj kalandra vágyott és most Pöröss Dezsőnét hálózza be. Valerie már útjában van. Hisz Eperjessy el akarja venni az uj ideálját és az válni készül az urától. Glück doktor a- nagy optimista, ártatlanul kérdezte. — S vájjon tud-e erről a szegény beteg asszony ? Hiszen jóbarátnéja annak a másiknak.! — Hogy tud-e róla ? Hisz ez döntötte újból ágyba ! Az olyan szívbajos, finom szervezetű teremtésnek egyeb se kell,' mint egy nagy felindulás, vagy valamely bánat, melyet makacsul eltitkolni, magába fojtani akár. Romboló munkát végez szivében ilyen lelkitusa. S amilyen képetlen ember Eperjessy, ő maga szolgáltat rá alkalmat, hogy ez a romboló munka minél hamarább végezze el a rettentő feladatát. — Mit, az Istenért? — Hát, hogy megölje a beteget.! Glück doktor ismét fölpattant, és most már igen erélyesen. — Újra tiltakozom, kedves kolléga ! Nem birom elhinni! . . . Hát csakugyan képesnek tartaná ön Eperjessy Gyulát arra, hogy holmi -erősebb orvosság segítségével, vagy tán eppeii méreggel . . . — Méreg! — nevetett Hajduska. 0, hisz hogy lenne ilyen kevéssé óvatos a férj, aki megunt nejének az orvosa ! . . . Szó sincs róla, kedves kolléga, szó sincs-róla . . — De hat mit akart mégis mondani? Tán digitális helyett arzenikumot . ! . na, igen a vér erősítése végett és ez . . . -— Semmi, semmi.!, Van öldöklő méreg, biztos; és- halálos ! 0 van, van ! Rekedtté vált a hangja a felindulástól . . . S elhallgatott. Aztán újból megragadta Glück doktornak a karját és .szólt: — Oda nézzen ! Oda fel ! Látja az ablakban Eperjessyt ? Kitekint az utczára mintha valakit várna. Éppen ma vár valakit, sokkal türelmetlenebbül, mint máskor. Igen ma, mert a beteg rosszabbul van. — De kit vár ? — A halált várja! Azt igen. És tudja, ki viszi oda- abba a házba ? Egy szép aszszony : egy elragadó, kaczér, bájos teremtés. Glück doktor fölnézett társára, mintha attól tartott volna, hogy ez megbolondult. Ahol ni! — kiáltott fel hirtelen Hajduska orvos. Látja, ki siet az Eperjessy-palota felé ? .'. . — Pöröss Dezsőné ! Az ! Nézze, mint mosolyog föl a főorvosra, mint megvillantak a szemeik. Milyen egyetértés ! -Ali, ez a. mosoly ! A biztos diadal,' a viszontszeretés, a vágy közel kielégítése, a bűnös szerelmesek egész jövője ; a beteg vetélytárs meghal . . . mindez ott rejtőzik abban a mosolyban ! És ezt látni fogja mindjárt a szívbeteg, meg fogja érteni ma is, mint mindennap. S ez sietteti a halált, ez a mosoly, ez az öldöklő méreg. Pöröss Dezsőné már besurrant a házba. Oly gyorsan, oly könnyedén, mintha csakugyan a halált vinné. Hajduska pedig eltorzult arczczal kaczagott Glück doktor szeme közé, miközben ezt rebegte : — Meg fogják ölni . . . meg fogják mérgezni ... a mosolyukkal, a szemérmetlen mosolyukkal . . . S nincs törvény, nincs Ítélet, nincs büntetés !