Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-05-26 / 21. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor,, negyedévre 3 koi

1. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó HIRDETÉSEK és NYILTTEREK f felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. ZE?l3LXn.Is:Ö S ál jtnaiTaí

MfJBu .ítttüiiM

a I Üdvözlégy várva várt ünnep, piros pünkösd napja! Pünkösd ! Mennyi öröm, mennyi remény van e szóban ! A csüggedők, a hitüket vesztettek uj életre ébrednek, uj erőt nyernek pünkösd hirdetése által. És méltán, mert e nap a természet megifjuho'dásnak napja, — mely a hitben, az égi tanokban való megnyugvást, a további küzdelmek hez szükséges erőt, kitartást hirdeti az emberiségnek. És nem lehet szebb, magasztosabb pünkösdje egy nemzetnek sem, mint a magyarnak, mely ezer esztendeje küzd, szenved függetlenségéért, szabadságáért, vagyis azokért a tulajdonokért, a miket a természet is hirdet. A magyar nemzet ezernyi megpróbáltatáson ment. keresztül, mindenfelől veszély fenyegette, még sem csüggedt, lelkének egyensúlya nem billent meg, mert mindenkoron teljes megnyugvással fordult á szelid égi tanok felé, melyekből hitet, erőt, kitartást m e r ite tt a j ö vőj) eni k üzdelmek re. Hirdette, hitte mindenkoron Isten szent igéit, szilárd és megdönthetlen hittel • haladt élete utján. És sokat zaklatott agyonkinzott lelkének nem volt soha más malasztja, sebeire nem volt más gyógyír, mint az égi tanok, az igaz szeretet hirdetése. Itt van a szép, virágos, pirospünkösd napja, mely csupa szeretőiről beszél. Van-e- szebb,- nemesebb a földön,, mint a szeretet ? Valami szelid, csendes érzés ez, mely a léleknek kellő nyugalmát biztosítja. A szeretet a természet alapja. Hol szeretet van, ott van értelem, bölcsesség, igazságosság ; hol nincs szeretet, ott irigységet, gyűlöletet, kufár lelkeket találunk. A ki embertársainak javáért fáradozik, a ki megbecsüli -embertársait,

J az "olyannak van hite, s akinek hite van, az erős, az nem fél a jövendőtől, teljes bizalommal fordul a jövendő felé, honnan a viszonyok megváltozását, javulását remél. A viszonyok megváltozását, javulását reméli a magyrr nép is, kinek gyötrődött lelkébe a pünkösd ünnepe uj bizodalmat nyújt. Egy szebb, s jobb jövőért esdekel ez ország, melynek milliói állnak elhagyatottan, mostohán. A társadalom száműzöttjei a munkások, a kisiparosok, kisgazdák és egyébb kisebb ezistencziák esdekelve várják a Messiást, vájjon hoz-e számunkra a pünkösd rózsás időket ? Avagy nem lesz-e sorsuk még keményebb ? ! Ekként gondolkozik a szeretet ünnepén ez árvátlanul hagyott osztály, melynek helyzetén a mostani kormány, Széli Kálmán kabinetje — amennyire lehetséges volfr— igyekezett javítani. Nem — ehelyett holmi czélzatosan rendezett kereszt botrányok, választáson folyt polgárvér és egyébb T 3ES O Z Hia^m iml&iliéL i. A szomszédunkban egy nagy ur lakik, Egy roskatag, fehér hajú öreg, A gazdag urnák ifjú nője van S az oly szomorú, halovány, beteg. Hányszor lopózik függönye mögé S karjára dőlve nézi álmatag, Hogy ideát zöld ablakunk megett Tavasz, derű, "verőfény játszanak. És csók között — nem is tudom, miért, Felelni én Ninonnak nem tudok, Ha rám borulva halkan kérdezi, Hogy azok mért oly boldogtalanok ... V - II. .Ha megsegít az Isten egyszer S gazdag leszel majd, kedvesem, Megesküszünk a kápolnában Egy szép vasárnap reggelen. Mikor a rózsa kezd virulni 8 késő tavasz lesz, nyár előtt Virággal diszitett oltárnál Tartjuk mi meg az esküvőt. Fehér virág lesz nászkisérőm, En majd hajam közé fonom S az ünnepélyes pillanatban Az csókol áldón homlokon. Nászutunk lesz az esküvőről Hazafelé a réten át, Tapsölni fog és gratulálni A sok kiváncsi vadvirág. Vállamra száll a kis kanári, Ha otthonunkba érkezünk S a sirig tartó szerelemről Komoly beszédet mond nekünk. A méreg

1. A FŐ-utczán nincs büszkébb palota, mint Eperjessy .Gjuláé. Czifra-, hosszú erkélye, nagy tükörsuveg ablakai s a barokkstilü oszlöpkák szakasztott olyanok, mint a főváros valamely uj házának efféle külső diszei. Szinte túlzott fényűzés is ilyen kis városban, ahol az első meg a második szomszéd még mindig földszintes, sőt zsindelyes, régi módi portában szerénykedik. Iirigylik is sokan Eperjessy Gyulát, a megye előkelő főorvosát. — Már csak szerencsés egy ember 1 — mondja a kis vörös Gliiek doktor. — De hát könnyű neki, hisz nem .a tudományának, hanem a gavallérságának köszönhet ' mindent. Van-e asszony, ki ne rajongana érte ? A messze vidékről is csak ő hozzá siet mindenki. Igaz, hogy gyönyörű ember! Gliiek doktor egész őszintén mondja ezt. Meg is áll társával, a szinten vöröses, de erős, vállas ,Hajduska doktorral, a kórházi orvossal. Es miközben a szeme közé néz, újra ismétli : — Gyönyörű férfi, ezt ön sem tagadhatja, kollega. Hajduskának több nem kell, hogy a halántékáig elpiruljon. Évek óta tartogatja szivében a gyűlöletet. Nem is tagadja, hogy valamikor vetélytársa volt a szép Eperjessynek. Ugyanegy lánynak udvaroltak, a gazdag finomlelkü Kardos Valerienek. — Hajduska már joggal reménykedett ; már megakarta kérni a lány kezét, amikor Eperjessy eléje, vágott s magához ragadta a roppant hozományt. A csalódott doktor nekikeseredett : — Allattomos ember volt mindig ! Már az egyetemen kitűnt az önző természete. De ugy kell nekem 1 Magam vittem be a házba ádáz ellenfelemet. Szegény Valerie nagyon beteg volt. Én jártam hozzá, mint háziorvos s hogy megnyugtassam a családot, tanácskozásra hivtam Eperjessyt is. Éppen akkor nevezték ki őt megyei főorvossá. Az ilyen czim imponál a betegnek s mindjárt megnyugszik. No hiszen ! Ha tudta volna szegény Valerie, hogy az újdonsült főorvos, fel sem ismerte mindjárt a baját }