Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-03 / 5. szám

A pénz szűke valóban egészségtelen helyzetet teremtett különösen Magyarországon, mely tudvalevőleg idegen tőkével dolgozik. Miután az idegen tőkék nagy része más elhelyezést nyerve, kivonult az országból a hitelviszonyok is alaposan megrongálódtak. Pedig a hitel játsza a legfőbb szerepet a kereskedelem háztartásában, az pótolhatatlan akár a só a főzésnél. A kereskedelmi, ipari pangás határozottan a szűkös hitelviszonyoknak köszöni nagyobbrészt eredetét. A hiteltől megfosztott kereskedő, még moccani sem képes. Ehhez járultak még az építési váltság okozta nagymennyiségű munkaerőnek a parlagon kevertetése, a mely sok embert fosztott meg a megélhetés lehetőségétől, a munkától, a kenyértől. Így nem kell csodálkoznunk azon ha az idei mérlegek nem tüntetnek fel oly kedvező eredményeket, s ha Iparos egyaránt panaszkodik a megélhetés nehézségein. A silány bevételekhez járult még a kiadások nagyobbodása. Mert csodálatosképen a nyers anyagok, a fogyasztási cikkek általában az elsőrendű szükségleti eszközök terén erős áremelkedés HlllfU be. így tehát kevés pénze mellett, még drágábban kellett mindent vásárolnia a kereskedőnek, mi természetesen nagyban hozzájult a mérleg serpenyőjének felbillenéséhez. Mindenkinek reménye most már abban csúcsosodik ki, hogy a nemzetközi komplikációk, a háborúk megszűnésével, e hosszantartó és pénzügyi válság is véget fog érni. Igen ám, de nagy kérdés az, hogy mikor tér minden a rendes kerékvágásba. Addig a pénzt vesztett kereskedő parányi kis tőkéje, melylyel a rossz év eredményeit kipótolhatná elfogy és nem marad más resultátum részére, mint bemondja a csődöt. Nem a legkedvezőbb auspicziumok azok, melyekkel az aj üzletévet megkezdjük és tudjuk jól, hogy az igazság kíméletlen feltárásával némelyeknek fájdalmat okoznak, de szerintünk egészségesebb a sebeket nyíltan megmutatni semmit eltitkolni, mert gyógyulásra csakis igy számithatunk. Mindamellett nem szabad reményünket egy jobb jövendőben elveszítenünk, mert hiszen az idők periodikus mozgásából is kitapasztalhattuk, hogy minden tulprodukció válságot idézett elő, de viszont a válságos idők, mindig kedvező, rendezett viszonyok beálltának előhírnökei. Az izr, nőegylefcközgyiilése. — 1901. január 27. — Benső örömérzettel emlékezünk meg a pápai izr. nőegylet a mult vasárnap lefolyt közgyűléséről, melyen látni lehetett, mily nemes szívvel s mily nemes érzéssel fogják fel hölgyeink szép hivatásukat, mely abból áll, hogy a segélyre szorultakat gyámolitsák. S lelkesült örömmel ragadjuk meg ezuttal a tollat, hogy e jótékony nőegylet álerkölcsi (??) támogatása mellett igyekezett a pápai józan néposztály békéjét megbontani. Csupán az a gyalázat, hogy pápai polgárnak nevezheti magát. Az évi mérlegek, Minden esztendőben ilyentájt szokták a kereskedelmi intézmények le

yzárni a vagyon mérleget. Ilyenkor derül ki azután, hogy a főkönynek minő eredményt mutatnak ki a mult esztendei üzletévről. A mérleg a kereskedőnél ugyan azt a szerepet játsza, mint az időjárásnál a hőmérő, mert a mérleg eredményei mutatják meg, hogy a vállalatok bevételei tulhaladják-e a kiad'ásokat és mennyivel s vájjon nem e veszteséggel kell lezárni az ó esztendőt. Az idei mérlegek nem sok örömöt szereznek tulajdonosaiknak, mert a bankok és egyes biztosító társulatokat kivéve, melyek ugyan szintén, szenvedtek az általánosan uralkodó rossz viszonyok behatásától, nem találkozunk talán egy vállalattal, avagy kereskedő czéggel Magyarországon, mely;ne panaszkodna az 1900-as év mérlegének eredménye fölött. Már áltrlános szokás lett, hogy mindenki sopánkodjék azon szokatlan állapotok felett, a melyek jelenleg a kereskedelem mint az ipar mingen terén, oly súlyosan éreztetik nyomasztó hatásukat. is leikéi s kimegy az udvarra íriss levegőt szivni. Talán bizony a bor árt neki, azelőtt is eleget ivott ugyan de akkor még jobban birta különben ha Isten ő felségének ugy tetszenek; hogy öreg szolgáját csendes gutaütéssel szólítsa ki e világból, az még nem lenne valami igen nagy baj, csak persze rendben legyen a széna, és Fáni asszony komolyan kezdte rajta törni a fejét, hogy Márton vagyonát magára irassa. Ekkor tűnt ki, hogy egyéb ok miatt nyugtalankodik az öreg koponya s hogy jó lesz résen állni. E naptól kezdve a gazdaasszony és gazda között gyakorivá kezdett lenni a czivódás. A vendégek ha jöttek dult arezunak és mogorvának találták a derék korcsmárost és ez igy tartott egy egész télen. Fáni asszony rutabbul nézete ki, mint valaha és a vendégek kezdtek elmaradozni. Alig egy-két csökönyösebb ivó látogatta már a kis korcsmát, mire egy napon azzal fogadta őket Bergfeld gazda, hogy, na nincs már®gazdaasszony elment itt hagyott most már megnősülhetek. Hova ment? Ki kérdezte volna, örültek rajta

; hogy nem látják többé barátságtalan arczát. Bergfeld kedélyes lett fürgén serénykedett vendégei körül s mire kitavaszodott visszahódította előbbeni vendégeit is. A házasítok most már nem jártak eredménytelenül. Márton gazda annak az ajánlatát fogadta el ki legfiatalabb, legszebb leányt ígért neki. Megházasodott nagy dáridóval ülte meg lakodalmát, a szőkehaju aranyos menyecske azután csakugyan paradicsommá varázsolta a mulató kertet. Jöttek is vendégek, nem kellett félteni raaralidóságukat ha kissé meg lett volna is keresztelve a rózsahegyi vinkó. Márton gazda visszaképzelte fiatal legény korába íehér mellényt kék nadrágot varratott magának, szürke fövege mellé tollat tűzött, azt is teje búbjára tolva viselte, a kintornázók valamennyi productumát fütyörészte szóval ugy viselkedett mint csak egy boldog embertől telik. A törzsvendégek között volt egy magas barna ur, aki kissé francziásan ejtette ki a magyar szót és szertelenül gesztikulált a kezeivel beszédközben. Ez a barna ur piros virágot viselt a felöltője gomblyukában és általában ugy viselkedett mint egy ezermester. Ugyanez az ur födözte föl, nem ugyan a füstnélküli puskaport hanem azt a megczáfolhatlan tényt, hogy a fiatal feleség nem vén embernek való a fülfedezők azon sorába tartozott kik csak plagizálnak és éppen azért nem is kapnak műveikre szabadalmat hanem azért suttyomban tehetnek találmányukkal amit akarnak. A barna ur is igy cselekedett és amint feltalálta, hogy Rózsika nem Márton úrhoz való feleség rögtön hozzálátott az elhóditásához. Igy, mig a boldogságtól sugárzó gazda borait manipulálva a szép ifjú feleség mellett nagy jövedelmében is gyönyörködve légvárait alkotta a pincze titokteljes homályában, addig Noirel ur hozzányúlt a tiltot jószághoz és meg is pákoszolta. Nem azért franczia és ezermester, hogy ne tudjon az asszonynéppel bánni. Rózsika hajlott a szép szóra mint annyi számtalan ő előtte és ő utána is fog még ugyanarra hajolni. Igazi korcsmárosnék módjára, ha egyet felirt a választott legény rovására kettőt le is törült. Vidám volt mint a legigazibb pacsirta és a vendégek nagyon jól találták magukat Néha különösnek találta ugyan Márton ur, hogy hát mennyi pénzt halmoz erszényébe, mindig silányabbul üt ki az összeszámításkor mint gondolta. De hát az onnét is lehet mert a feje kissé zavaros, igen zavaros és azon nincsis mit csodálkozni. Hatvan én csak hatvan év marad, ha boldog is az ember sőt néha kissé terhes is a boldogság tárgya. Hamar ellankadnak az ölelő karok, erőt vesz az álom az ernyedt idegeken s ha a szerető férj lusta meg aluszékony vájjon nem töri a fejét rosszabban a menyecske ? Márton ur kezd féltékenykedni, csak ugy széltében azt sem tudja kire mire, csak ugy gondolja, hogy bizony nem is volna csoda. Mintha csak agyarai kezdene bújni, olyan vadasan viseli magát egy pár nap óta. Zsérnbes és leskelődő. Rózsika észreveszi derék férje lelki állapotát s jobban vigyáz a dolgára. Illetve óvatosabban markol az erszényből. Mert hát jaj volna ha észrevenné a vén szörnyeteg.