Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-03 / 5. szám

Pápa, 101 február 3. X Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Kgész évro 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fiII. Laptulajdonos ós kiadó : w HIRDETESEK es MYILTTEREK fejtetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ARM1N könyvkereskedésében. Elég a türelemből A „Népszava" czimü újságban mely a szocialista párt hivatalos közlönye hónapok óta a legotrombább és durvább támadások jelennek meg Pápa város rendőrkapitánya ellen, mely támadások tenorját szóval alig lehet jellemezni a hivatalos hatalommal való visszaélés a megvesztegetés a legenyhébb vádak melyeket a „Pápai Polgár" Szokoli Ignácz ügyvéd urnák insinuál, a címeres ökör, a nyomorult gazember a legszelídebb jelzők melylyel személyét illeti. Pápa város rendőrkapitánya pedig igazi angol í{J|mával dugja zsebre ezeket a vádakat és Pápa város közvéleménye sem tartja szükségesnek, ezekkel foglalkozni. A rendőrkapitány közhivatalnok a községi törvény kivételes hatáskört biztosit számára a két büntetőtörvénykönyv és az uj bűnvádi eljárás igen fontos és jelentékeny missiokat biz rá és Pápa város rendőrkapitányának kötelessége megbecsülni ezt a positiót, kötelességének kell tartani megóvni annak a tanácsúak a tekintélyét, melynek mint a város legfőbb közigazgatási hatóságának érintetlennek kell maradni. A „Népszava" nem valami magas niveauju újság, de mégis az ország egy társadalmi rétege által ol vásott, egy eszme egy sociális törekvés közlönye, melynek fájdalom máima is számos hivei vannak. Es kérdem a t ü r e 1 e néa e k micsoda végletege kell most már ahhoz, hogy elbírja viselni azt, hogy a nép rétegében melylyel szemben leginkább nyílik alkalma hivatalos hatalmát érvényesíteni, ilyen véleinéry forogjon szó. róla közszájon, hogy'ata^hólfkus papság koncán élősködve követi el a legnagyobb visszaéléseket. De hagyjuk az embert, ehhez végtére is nincs semmi közünk, de tekintsük ismét a közhivatalnokot a kinek állása nagyon is exponált, nemtörődömségével egyszerűen compromitálhatja egy ország szitie előtt azt a várost melynek erős tiszta erkölcsi érzületét mindig tisztelettel emiitették. A „Népszava", bár a boulevard szennyes sarában kotorász mégis újság, melynek egy közleménye még a parlamentben is szőnyegre került és élénk discursiót keltett. Követeljük tehát, hogy a rendőrkapitány vegye meg magának és hivatalának azt az elégtételt, mit a törvények neki biztosítanak, mert hát egy kis önérzetet tán tőle is elvárhatnánk. És most pár szót a „pápai polgáriról. Ismerjük jól ezt az embert kinek paraszt elméje egy pár anarchista jelszót kapirozott, a ki a legotrombább' vakmerőséggel akai* a munkás osztály kebelében viszályt teremteni. Ha nem tévedünk ismerjük ezt az embert a kinek a btkönyv több rendelkezese értelmében nem lenne joga, hogy szabad lábon maradjon a ki a központi szociálista szövetkezet T ^ :ES C Z A. Az árnyékvilágból. Az öreg Bergfeld sárgára meszeitette uj emeletes kőházát. Budán az újlaki részen ha volt is nagyobb meg szebb ház azon a tájékon, de egy sem dicsekedhetett oly tágas belsőséggel. Hogy ne heverjen egy talpalatnyi föld sem, a derék házigazda beültette tágas udvarát gyümölcsfákkal a kerítést és házat befutatta szőlővel, s miután pár év alatt kívánatos árnyékot vetettek a fák ugy gondolta, hogy jó lesz cégért függeszteni a kapura s elmérni azt a 40—50 akó bort ami a Rózsahegyen termett. Lett is látogató, mihelyst pár asztalt beterített piros teritővel. Igazi urak. Pesti gavallérok jöttek a tiszta borra. Annyira megindult az üzlet, hogy a második évben a rózsahegyi termés már nem volt elegendő. Hozatni kellett Bicskéről, aztán az is csak ugy fogyott mintha sashegyi lett volna. Azok a keményingelejü ezüst kézelőgombos kifogástalan pesti gavallérok igen jól találták magukat Bergfeld bácsi árnyas udvara ban és váltig nógatták, hogy nősüljön meg adjon tul durczás vén gazdaasszonyán, akkor lesz aztán igazi jókedv Bachus kertjében. Bergfeld füleit kellemesen csiklandozták ezek a nyájas tanácsadások örömest vett volna fiatal feleséget a vén gazd aszszony helyébe. De egy kis bibije volt a dolognak mely datálódott még abból az időből mikor őkeraének malma állott a Dunán, s ő a garatra öntögette a gabonát. Dehát kinek is nem volna egy kis múltja, ha már 60 evet meghaladott s siralomvölgyében. Fáni néni abban az időben mikor még a vízimalomba főzte volt a halpaprikást, nagyon takaros menyecske volt és akik ismerték csodálkoztak rajta, hogy a háj fejű vöröshaju Bergfeld mellett oly szép asszony hűségesen megmarad, mikor olyan ember is akadna nem egy de több is, ki menten feleségül venné. Dehát az asszonyok izlése ugy alant, mint fent, a magasranguak osztályában igen csodálatos. Legszebb asszonyok jobbára az általános szépérzéknek meg nem íelelő férfiakba szoktak belenyoinolódni így alhattak a dolgok szép Fáni aszszonynyal is mert ő bizony Vörös Mártonát nem cserélte fel senkivel. Hozzá vénült lassan s 50 éves korában a szépnek ellenkező arczu asszony lett belőle. A sok halpaprikás árthatott gyenge piros bőrének. Akadtak aztán olyanok is, kik suttogva de határozottan állították, hogy Fáni nénit a lelkiismeretfurdalás vénitette meg idejekorán ennyire. És azok kik igy beszéltek, emlékeztek egy különös esetre midőn tudniilik Budapesten hirtelenül eltűnt egy gazdag kereskedő neje, s hetek múlva a holt Duna-ágában találták meg feloszlásnak indulva. Mielőtt a holt Dunában került volna a kereskedő neje látták őt férjével együtt egy este csónakázni a Dunán s látták kikötni a malom előtt. Hogy azután mi történt még a rendőrségnél sem sikerült kideríteni, mert a kereskedő felesége tanuk állítása szerint otthon volt sőt sakkal tovább volt otthon mint az a megvizsgált hulla vizbekerülténél meghatározott idejéhez mérve lehetséges lett volna. Némelyek azonban azt állították, hogy Fáni és Bergfeld tették el lábaiul a kereskedőnét s az ezért kapott vérdíj árából gazdagodtak meg. Hogy mennyi igazság rejlet e mende-mondában azt mi sem deríthetjük ki, csak segítünk a gyanakodóknak gyanakodni. Köynnyü lett volna Bergfeldnek megházasodni mert ha Budán háza van valakinek és kitalálja szalasztani száján, hogy nősülni szeretne a házasító ügynöknők kivetik rá hálójukat. így történt Bergfelddel is ő nem szólt ugyan egy szót sem elég volt neki, hogy mások emlegették a házasságát, ott termettek hymen bajtársai és kerülgették a kopaszfejü vén molnárt a legcsábosabb színekben festve előtte egy fiatal tűzről pattant menyecskével való éles paradicsomi gyönyöreit. Fáni asszony jóidéig nem vette észre mit sugnak-bugnak öreg gazdájánál némely vendégek. De azt tapasztalta, hogy Márton nyugtalanul tölti éjeit, hogy három-négyszer