Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-02-11 / 6. szám

bővebb megbeszélés tárgyává, szemléljék ki polgártársaik közül az érdemesebbeket, s válaszszanak oly képviselőket, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében szót emelnek s nem pedig olyanokat kik egyszer egy évben jelennek meg, • kor is csak azért hogy „protezsált;;i\r adja szavazatát. Vannak városunkban elegen, kik ÍZ állásra méltók s kik hivatásuknak meg tudnának felelni. Válaszszák meg őket, hogy azoknak is legyen döntő szavuk a város érdekei előmozditásában. 7 Mi megadjuk az irányt, önökön függ a kivitel sikere. Az önök józan gondolkozásától függ, hogy oly városi képviselők üljenek a tanácsterembe, kik méltóan fogják mandátumaikat képviselni. Pollaísek Frigyes. Pápa város világításának kérdéséhez,*) Rövid időközökben egy pápai lap 3 ezikket hozott, melyek a város világításának kérdésével foglalkoztak, s melyek közül az aeetylén ellen, egy pedig mellette szólt. E három ezikk egész terjedelmében a dolgot esak altalánosságban tárgyalta, és mindenesetre olyanok által írattak, kiket egyik vagy másik világítási mód bevezetéséhez személyes érdekek fűztek. Távol attól, hogy a két szerző ismereteit kétségbe vonni akarnám, csak megjegyzem, hogy az urak aligha lehetnek szakemberek a világítás terén, mert e szakma nem csupán műszaki ismereteket tételez fel, hanem a gazdasági szempontokat is kell, hogy szem előtt tartsa. Sokat beszéltek egy fiatal technikus ervéről, ki a Tapolcza vizerejét turbinák hajtásához akarja felhasználni,-s ezekkel dvnamogépeket hajtani, melyek Pápa város •'rásár* szükséges elektromos áramot ; :atnák. Tudomásom szerint a Tapol.. hi-;n tekinthető oly vizierőnek, melynél ' vízmennyiségre, állandóan számi•') K/.oa ii'etékes helyről vett szakközleményt az ,.\iwii:itui et altéra pars" elvénél fogva közöljük. Szerk. tani lehetne. Abszolúte nem elég az, ha az általános kedvező vízállás idejében a turbinaüzemhez elegendő vízmennyiség áll rendelkezésre. Mert a technikusnak első sorban bizonyságot kell magának szereznie arról, hogy a turbinák hajtására felhasznált vizierő még a vizszegény időszakokban, u. m. a tél és nyár derekán is, necsak az éppen szükséges vízmennyiséget szolgáltassa, hanem ezen időszakokban fölösleges víz is okvetlenül rendelkezésre álljon. Rendes, zavaroktól ment üzem csakis igy várható. Alig hiszem, hogy a Tapolcza jelenlegi állapotában ilyképpen felhasználható volna, nem is tekintve azt, hogy az egyik czikk szerint már is 9 malmot táplál. Ha ezen okból duzzasztó művet építeni, vagy a malmokat átvenni illetve kisajátítani volna szükséges, akkor ez bizonyára rengeteg összegeket nyelne el, ós a befektetési költségeket aránytalanul emelné. Tehát már a kezdete az elektromos vállalatnak, az elektromos telep üzeméhez szükséges hajtóerő megszerzése igen költséges volna. Azonkívül maga az elektromos telep, az ő dynamoival és egyéb gépberendezésével igen sok pénzbe kerül. Még a aeetylén világításhoz ily drága gépek nem szükségesek, üzeme egyszerű és olcsó, és a jelen esetben az elektromos telep költségei körülbelül 8-szor olyan nagyok lesznek, mint a megfelelő acetylén-gáztelep költségei. Tekintsük most a dolgot gazdasági i szempontból. Mindenki beláthatja hogy a i községre nézve nem közömbös dolog, hogy mily összegeket fektet be uj berendezésekbe, és pedig annálkevésbé sem, ha végre csekélyebb költséggel is ugyanazt a czélt elérheti. Nagy befektetési költségek a községi vagyont és ezáltal csak az adófizető polgá! rokat terhelik meg, a mi főleg az oly nagy ságu városoknál, mint Pápa, különösen tekintetbe jó. Másképen áll a dolog nagyobb városoknál, pl. Budapesten, stb, és pedig azért, mert nagy községeknél a terhek sokkal több egyén közt oszlanak meg ós általánosságban eiek által könnyebben is viselhetők, mivel nagy városban a kereseti viszonyok mégis összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint oly városban mint Pápa. Alig hiszem, hogy Pápa város lakosai egyedül csak azért, hogy azt mondhassák nekünk elektromos világításunk van, mindennemű megfontolás nélkül tekintélyes adótöbblet fizetésébe beleegyeznének, sőt azt hiszem hogy sokkkai megelégedettebbek lesznek, ha az adó felemelése nélkül nyernek oly szép világítást, mely az elektromos ri u . lett, a ki megvédi önmaga ellen azt a fiatal nőt, a ki százszor ostorozza már lelkét azríal, hogy mindennek ő az oka. És eszébe jutott, hogy az életet elveheti tőle, de az álmait nem. Csöndesen, hogy a zajjal meg ne riaszsza, beleereszkedett egy karszékbe. A fejét ráhajtotta a kezeire és visszaidézve emlékébe azt a napot, a mi talán már csak abban a dalban él, a melynek a melódiáját most sírja el odaát halkan, csöndes bánattal valaki egy apró, remekművű zongorán . . . A deres férfi és a fiatal asszony egy képet álmod ék. Színes, ragyogó nap emlékénél találkozók össze a lelkük. Olyan híven emlékeznek mind a ketten, mintha csak leszálltak volna hozzájuk az álom angyalai, hogy kirajzolják, megfessék nekik azokat a perczeket, a melyek már régen rohannak a mult felé, de a mit oly sokszor utolér még szivük. Az egyiknek gyötrelem, a másiknak boldogság, de azért egyformán teli azzal a szivük. Háuyszor kezdi még újra azt a dalt ? És mért lesz mindig szomorúbb, ha belefog : Isten hozzád, édes . . . * Hogyan is volt ez a nap ? Már akkor a felesége volt Katinka. Elvitte öt egy rokonához, a hol véletlenül találkoztak egy régi jóbarátja fiával. A két fiatal — korra, hajlomokra, szellemi képességekre egyaránt egymáshoz valók — egy óra alatt már ismerték és szerették egymást. Talán még maguk sem tudták, hogy mi lesz abból az érzelemből, a „rni akkor bontogatta szárnyát sziveikben. 0 is csak néma szemlélője volt. A zene, ez az ezerszer áldott, ezerszer átkozott édes, szép zene, a mi megérinti a léleknek minden titkos, finom kis húrját, a mitől felnyitja alvó szemét a szerelem és a fájdalom: ez rontotta meg őket. A szalon sötét volt, a nyári hőség ellen le voltak eresztve a vasfüggönyök, a mély homályban nem világított más, csak egy-egy czigarettának felvillanó parázsa. Az ablak mellett állt a fekete pianino, előtte ült az, a kinek az alakja, arcza, ajkának mosolya, szemének ragyogása megelevenedik előttük. Szőke haja, kék szeme, kezének minden mozdulata itt van velük, egy perezre megreszketett attól körülöttük a világ, az egész világ, s mindketten szinte vallásos rettegéssel gondolnak rá . . . világítással szemben minden tekintetben kiállja a versenyt, De még magára a községre nézve is sokkal észszerűbb egy központi acetyléntelep létesité se, mint egy elektromos telep felállítása, és pegig miért ? Minden község fényszükséglete a lángok számában nyer kifejezést. A világítási központ ezen fényszükséglethez alkalmazkodik, mely Pápa városánál, amenyire mai napig megállapitatott, tudomásom szerint 1200 magánlángot tesz ki. Lehetséges ugyan, hogy egyes az elektromos fényért rajongók fényszükséglete ezen számba nincs beleértve, de amennyire én tudom, éppen a legfőbb fogyasztók, mint a vendéglők, kávéházak, szállodák, kaszinók, stb, ezen számban mind benfoglaltatnak. A város által önköltségben épített utczai világítás nem vehető számba, mert a tőke kamatozásán és amortizáczióján kivül, a város utczai világításának a tiszta nyereségből, ingyen kell kikerülni. És mit gondol Ön Makai tanár ur, melyik telepnek lesz nagyobb a jövedelmezősége ? Annak-e, mely nagy beruházási és üzemköltséget igényel, vagy annak-e, melynél a beruházási és üzemköltségek csekélyebb ? És ugyan mint vélekedik, Makai tanár ur, a fogyasztók inkább a drágább fénynek vagy pedig inkább az olcsóbb fénynek fognak előnyt adni, mely utóbbi azonkívül még sokkal szebb is ? Ily telepek megbirálásánál miheztartás végett ajánlom, sohase méltóztassék azon alapelvről megfeledkezni, hogy a jövedelmezőség, — akár világítási, akár vízvezetéki központról is legyen szó, — arányosan nagyobbodik, mennél csekélyebbek a beruházási és üzemköltségek, és mennél olcsóbban lehet a fényt illetőleg vizet a fogyasztóknak szállítani. Ha nagy a beruházott tőke, a törlesztési részietek is tetemesek, mig a bevétel nem növekedik ennek arányában. Tehát nem lehet már a községre nézve sem közönyös, ha a helyett, hogy vállalatából tiszta nyeresége legyen még adójövedelméből tetemes ráfizetéseket kénytelen eszközölni, és ez az elektromos világítás berendezése esetében okvetlenül bekövetkeznék. Makai tanár ur fejtegetéseiből azt a meggyőződést merítettem, hogy ugyan igen jó középiskolai tanár lehet, aki az elektromozó géppel tanítványai megelégedésére tud kísérletezni, de a világítási technikáról, különösen ami annak gyakorlati oldalát illeti, aligha lehet sejtelme. Eltekintve attól, — Szereti, — gondolta magában meggyőződéssel a férfi. — Szeretem, — vallotta be önmagának titkon, hangtalanul az asszony. És álmodnak tovább . . . Megcsendül emlékezetükben a hangja. A hangja, Istenem! Azt nem lehet elfelejteni. Ha beszélt, ha nevetett, belebugott mindenkinek a szivébe, és ha olyannak ért szivéig, a kinek szeretni őt a végzete, az mindig hallja, azt mindenfelé kiséri az a hang: az annak örökre rabja marad. Most is látja, hogyan követték akkor egymást mindeu lépésnél. Egyik szobából a másikba, mintha fájt volna nekik már az is, ha tiz lépésnél távolabb vannak egymástól. S mindez akaratlan, öntudatlau volt. De az ő öreg szemei, oh azok jól megfigyeltek mindent. Mindennap, minden órában tudta, számontartotta, hogy mennyit haladtak, milyen mélyre ásták már bele egymás szivébe magukat. Egyszer megleste, — a véletlen szolgáltatta ki neki őket — mikor egy néma, hosszú, szenvedő és mégis boldog tekintetben olvadt össze a lelkük. Az a tekintet, bár nem kisérte egyetlen szó sem, fölért a legbensőbb Öleléssel. Egy perezre még ő is reszketett értük. Akkor