Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-02-04 / 5. szám

ölelö, egyöntetű törvény alkotását — sőt azt tartom, hogy éppen csakis egy rendszeresen megalkotott, közvetlen vonatkozású tőrvény lesz képes hivatását ugy rendészeti, mint a jelen esetben különösen nagyfontosságú kereskedelmi, társadalmi szempontok érvényesítésével teljesíteni, oda törekszem, hogy a tisztességtelen versenyre vonatkozólag egy specziális rendelkezésű törvény mielőbb megalkottassék. Mivel pedig az előbb emiitett társadalmi szempontok kellő örvényre emelhetése végett szükséges, hogy a felmerült kérdés szabályozásába az ipar és kereskedelem minden képviselői s legkülönbözőbb rétegei is befolyhassanak, felhívom, hogy a kamarai kerülethez tartozó terü'eten közre hasson oly irányban, miszerint a kérdés iránt minden érdekelt közfigyelme és érdeklődés felkeltessék magára a csatolt tervezetre nézve, de az abba fel nem vett, véleményem szerint azonban esetleg szintén szabályozást igénylő minden részkérdésre nézve, hozzám legkésőbb folyó évi márczius hó 15-ig kimerítő jelentést, illetve javaslatot tegyen. Levél a szerkesztőhöz! Becses lapjában több izben volt szó róla, hogy városunkban lakás-hiány van, de mindeddig semminemű orvoslást nem látunk, mely ezen lakás mizériákat ha nem is egészen, de részben is megszüntették volna. Hogy mi is ezen mizeriakkal újra foglalkozunk, tesszük ezt azért, mert már oly mérveket öltenek, melyek ellen ha nem találunk módot arra, hogy ezen segítsünk, ugy nemcsak városunk haladását akasztjuk meg, de több más ujabb intézmények létesítésének lesz ezen lakás hiány kerékkötője. Lapjában hivatkozott a közegészségügyi okokra is, melyek sürgetőleg követelik, hngy Pápa ha nem is újra — mert hiszen ez lehetetlen volna — de gyökeresen átépitssék. Ha nem mutatott volna is rá, ismeretesek mindenki előtt. Alig van — különösen a régebben épült lakóházak közül — egy is, mely kisebb nagyobb mértékben és sajnos — túlnyomó részben nagyobb mértékben — alacsony, nedves, sártéglából épült, igy tehát egészségtelen ne lenne. Következménye ez a régi slendrián építkezésnek. Mennyivel szebbek, nagyobbak a modern, uj házak ! Az uj házakat kivéve, milyenek a lakások ? Természetesen tisztességes lakásokat értjük. Modern kényelemről, észszerű beosztásról nem is álmodunk. A lakások tisztességes voltát csakis az egészségügyi követelményekhez mérjük. Ilyen lakásokban — ismételjük, kivéve azt a néháuy uj házat, melyet építettek — valóságos szükség van. Érzi ezt mindenki, aki nem — háziúr. De ha igazságosan Ítélnek — érzik még azok is. Ez a szükség napról-napra érezhetőbb lesz. A közel jövőben több uj intézmények felállítására van kilátásunk. Ezek révén nőni fog a lakásra szoruló családok száma, de nőni fognak a lakáshoz fűzött igények is. A keresletet és az igények növekedése természetesen maga után vonná a lakbérek emelkedését is, mely egy bizonyos fokig az egészséges fejlődés következménye, de azontúl káros hatású lenne. Azt kétségbevonhatatlan tényként konstatáljuk, hogy különösen a főbb közlekedési utczákban a házak értéke az utolsó néhány év alatt jelentékenyen emelkedett ami egyik örvendetes bizonyítéka s biztos jele viszonyaink jobbra fordultának és a megindult fejlődésnek de — tagadhatatlan — nagy befolyással van erre városunk fokozatos haladása. Mégis azt látjuk, hogy az építkezés nem halad avval a fejlődéssel, melyben Pápa részesül a hatóságok és egyesek által. Építkezzünk! A viskók, különösen azon utczákban, mely felé városunk fejlődése van irányítva tűnjenek el, de szilárd modem házakat építsenek. Több ujabb intézményeink felállításával és igy ez idegen forgalom emelkedésével lakás szükséglet fog előállani s igy szükségessé teszi az építkezést. Ha azt akarjuk, hogy városunk a haladók sorába lépjen s a forgalmat és figyelmet ide akarjuk vonni gondoskodnunk kell arról, hogy az ide édesgedett vagy hivatásuknál fogva városunkra utalt egyének s családjaik részére megfelelő lakásokkal is rendelkezzenek s megleljék a modern élet által nyújtott azon előnyöket, a melyekhez más városokban már hozzá szoktak. Nézetük szerint ezt nálunk csak az ujabb építkezésekkel érhetjük el. Városunk legutóbb egy uj városrészt nyert. Ezen uj városrészben is az építkezési kedvet kell előmozdítani, mert máskülönben oda jutunk, a hová a mádi izralita. Az építkezési kedvet pedig mesterséges eszközökkel segítsük elő. E mesterséges eszközök sorában leghathatósabb az adókedvezmények nyújtása. Az óriási adóteher, melyhez az aszfaldjárda és vizvezetéki költség járult ujabban, a házbéradó alá eső házakra nehezedik ez a legnagyobb akadálya az építkezési kedv egész vonalon való feléledésnek. Építkezzünk, s nyujtsunk kedvezményeket az építkezőknek. Legyen Pápa külső arezulatja méltó egy jövendőbeli modern város képéhez. Több városi polgár. A természet örök törvényeit azomban egyszerűen lefőzni nem lehet. A hozományragálylyal fertőzött házasságok nem érnek semmit. Igen sok dus hozományban lebzselő férj és feleség van, a ki szivében egy egész életen át keserű irigységgel szemléa kis hozományu vagy hozománytalan családok gyarapodását és szerencséjét mig a mig gáénak elpusztulását szinte pontosan ki tudja számítani. A házas életnek csodálatos, kitannlhatlan mathematikája van. A többi közt ilyen képtelen számok is fordulnak elő benne: 100 foiint == 10,000 forint, vagy 100,000 frt = 0. Nem igaz az, hogy a modern életben a házasságokat rosszabb elvek szerint kötik mint egykor. A letűnt századok tele vannak érdekházasságok emlékeivel. Romeo és Júlia tragédiája is ilyenből keletkezett. Az pedig mindennapi dolog volt a régi jó időkben, hogy a királyok 10—12 éves gyermekeit egymásnak vaktában eljegyezték. Egészen kétségtelen, hogy a modern kor számos visszamaradásai mellett is kedvez a szerelmi házasságnak a nő szabad rálasztási jogának. Igaz, hogy ez a jog még korán sincsen általánosan elismerve s a modern pénzes zsák megint egy uj intézmény, ami az ósdi jogelnyomást örökíti tovább ; azonfeleség keze és egy szerencsés házasság hozott létre: akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a jó parthíek igazi mivolta nem a hozományban, hanem a nő személyében van kifejezve. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy minden nagy hozománnyal bíró hölgy okvetlenül magával hozza Medea pusztító tüzét is a házba. A világért sem ! De az bizonyos, hogy a gazdag feleség, ha nem igen szeret minket, vagy mi őt, sokkal szegényebb, mint a hozománytalan feleség, a kit szeretünk és a ki minket szeret. Egy franezia író egyik vagyontalan, de tehetséges barátjának ezt a tanácsot adja: Si vous voulez vous marier, épousea une femme riche ! Ha tönkre akarod magad tenni, csak gazdag nőt végy feleségül. Nincs megalázóbb egy férfire, mint az, ha pozícióját, sikereit és vagyonát a szoknyának köszöni. Az olyan házasság, a mi azzal kezdődik, hogy a férfi éppen férfias jellemét alacsonyítja le a nő előtt, nem az égben köttetik, hanem a pokolban. Es annak jó vége nem lehet, mivel élet-ellenes, rothasztó elemek vannak benne. Sok családi szerencsétlenség, gyűlölködő élet, gyermekek elzüllése, vallás és talán még ennél is nehezebb sor származik abból, hogy a házasság a férfi haszonlesése által eredetileg fertőzve volt s az idővel együtt nőtt az az undor is, amit (szerencsére) minden nő. a teremtestől kezdve szivében visel minden férfiatlan gyávaság iránt. Aki hozományt vagy püspökséget kíván, jó dolgot kíván. Csak az a kérdés, liogvan kívánja ? A régi jó magyar jogi fölfogadás szerint a hozomány az a vagyon a melyet a nő férjének hoz a házasság terheinek könyitése végett. Az uj és épen nem magyar fölfogás szerint pedig a hozomány ama pénzösszeg, amelyen a nő férjet vesz magának, vagy némely hozománytudós szerint: az a ráadás, meiylyel a nő elkel. A hozomány tehát önmagában véve igen tisztességes dolog s minden időben adtak is kaptak is hozományt, ha volt. Tisztességtelen és ártalmas azomban az a felfogás mely meforditja a dolgot természetes rendjét és igy fejezi ki magát: — A feleség az a teher, a melyet az ember a hozománynyal szokot kapni, Még a gazdag leányok is tiltakozni fognak mindenkor az ilyen fölfogás ellen, ha t. i. érzik saját méltóságukat. De igen sokszor előfordul, hogy a férjhez menő vagyonos hölgy is igen modernül gondolkozik és akkor ő a hozomány-vadász vőlegénynyel szemben szintén gondolatban igy álitja fői a maga igazságát: — A férj az a tárgy, a kinek a hozomány fejében kötelessége eltűrni az én szeszélyeimet, esetleg kalandjaimat.