Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-12-23 / 51. szám

L 0 \ V Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fii!. Mit hozzon a karácsony? A kereszténység nagy ünnepet készül megülni apraja nagyja — a szeretet ünnepét. A templomok tornyában megkondulnak a harangok s tarka egyvelegben tódul lakosságunk az Isten házába. Áhítattal zengik a szent zsolozsmákat s megujul a refrain: „Ma született a Messiás" Az ó kor lejárta magát uj korszak következik, de a messiási eszme még ma sem veszített varázserejéből. Es bár más alakban, de ma is zeng a dal a Messiásról és a templomban felhevíti a hivők keblét. Elmélkedve a karácsonyról, a szeretet ünnepéről, önkénytelenül is eszünkbe kell, hogy jusson, s méltán kérdezhetjük, hogy itt az életben, társadalmunkban, mikor fog a messiási eszme diadalra jutni, mikor fogjuk itt énekelhetni, hogy megszületett a Messiás ? A társadalmi életben hiába keressük. A társadalomban a beteges jelenségek egész özönével állunk szemben mindenütt s sajnos e tekintetben Pápa városa sem képez kivételt. Városunkban a lakosság zömét a polgárság képezi. Arisztokratáink, kik rendesen egy város kasztrendszer megalkotói szoktak lenni, nekünk nincsenek. És mégis azt tapasztaljuk, hogy a mi józan, intelligens és müveit polgárságunk körében is klikkekre, sógorság komaság szerinti érdekkörökre oszlik a társsság. Egyesületekből van részünk quantum satis, de egyetértés vajmi kevés. Ezen egyesületek nemcsak hogy fejlesztenék, még megrontják a társadalmi életet, a felekezet, vagyon, születés és rang szerint való osztályozás lép előtérbe bennök és általuk. A megkívánható kedélyes esti összejövetelek helyett az esték „leülése" kezd divatba jönni, élet, kedélyesség és szellem nélkül £ Társadalmunk egyébb rétegeiben és az úgynevezett „városi ügyekben" mutatkozó pangásra, közönyre, nem akarunk most kiterjeszkedni. Nem akarunk köztisztaság, piacz, csatornázás, világítás ; járdáink és egyébb ügyeket most szóba hozni, ezeket hétköznapokra hagyjuk. Nem szólunk ama részvétlenségről, nielylyel közönségünk leghumáHIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. nusabb intézeteink iránt iránt viseltetik, dacára az intézők buzgólkodásainak. Most a szeretet ünnepén csak említést teszünk, hogy vámosunkra szép jövő vár, de van tenni való is, még pedig halasztást nem tűrő tenni való. Mutassuk meg tehát, hogy társadalmi uton sem vagyunk messze a messiási időktől- Szívből óhajtjuk, hogy a karácsony ünnepe éz évben hozza meg városunknak a jóllétet, egyetértést s felvirágzást. Ennek reményében nézzünk elébe a szeretet ünnepének és kívánunk Pápa város összes polgárságának : Boldog karácsonyi ünnepeket ! Pollatsek Frigyes. Botrány a tanácsteremben, A züllésnek számtalan jeleivel találkoztunk már az életben, — de azt sohasem hittük volna, hogy egy pápai főiskolai hírhedt tanár, — a kit a „Hannig" heccek izgalmas napjaiban véletlenül városi képviselőnek T .A. 3ES C Z A. A gyerek. Irén ott állt a nyitott ablaknál a fikuszt nézegetve a virágkosárban, a melyik már nyolcadik levelét hajtja október óta.*Szokatlanul meleg tavaszi délután volt, az Teste közeledtével fokozatosan kábitóbbá lett a virágillat, talán az késztette, hogy a fikusz fejlődésében is a szeretet kifejezését födözze föl. A mult nyáron, mig ők távol voltak, egy levelet sem hajtott, mintha csak rájuk várt volna, mióta itthon vannak, minden hónapban hozott egy egy szép nagy levelet. — Igen januárban, mikor az a „gyerek" először volt nálunk, a negyedik levél készült buckából kibújni. Majd elcsodálkozik ha meglátja, hogy azóta négy levele nőtt. — Irén elnevette magát. Ostobaság ! Mintha az tudná, hogy nekik virágjuk is van, hiszen ha hozzájuk jött, nem látott semmit, csak őt nézte mindig. Irén olyan jól tudott mulatni azon az éretlen külsejü husz éves gyereken, kinek olyan hóbortos gondolata támadt, hogy egy magánál idősebb leányba szenvedélyesen beleszeressen. No majd kiábrándul, hiszen ugy szokott az lenni. Ilyen korban legjobban lángolnak a fiuk készen reá, hogy minden nehézséggel megküzdjenek az imádottért, de később belátják, hogy szegény .eányt feleségül venni nagy meggondolatlantág. Jó, hogy nem házosodhatik még most, különben nem tudna szabadulni. Milyen szenvedélyesen sürgette, hogy tegyen Ígéretet, mikor annak a szerelme úgyis csak szalmaláng. Pedig nagyon kedves eszes gyerek ha egy pár évvel idősebb lenne nem utasítaná vissza, bizonyosan bele is szeretne Csakhogy ha idősebb volna, már nem is udvarolna neki. S még hogy udvarol! Ki sem lehet állani a tüzes tekintetét, ha reá szegezi. Borzasztó hogy milyen hatalmat akar fölötte gyakorolni s nem tagathatja, hogy néha sikerül neki. Ezt tudja is azért olyan elbizakodott s nem hiszi el, hogy nem szereti. — „Majd ki fogom vivni, hogy szeressen I" azt mondja. Mintha bizony olyan könynyü dolog volna és minden tacskónak sikerülhetne, hogy egy higgadt okos leánynak, ki már tul van a két X-en s a szerelmi bohóságokon, még bakfis korában átesett, elcsavarja a fejét. — Szabad ! — hallatszik a mama hangja a másik szobából. Irén kisiet, hogy megnézze ki az, de a nyitott ajtóban megáll, mert érverése is megszűnik, mikor meglátja a gyereket. Az majd elnyeli szemeivel az ő alakját s csak gépiesen válaszol a mama üdvözlő szavaira. Ezalatt Irén összeszedi magát s boszankodik hogy annyira meglepte a látogatás, hiszen tudja, hogy májusba feljön vizsgát tenni. Még azt hiszi, hogy csakugyan szerelmes vagyok bele, — villan fel agyában s erre könnyedén nyugodt, határozott mozdulattal nyújtja kezét Bélának. Habár belsőleg most is remeg egy kicsit, nyájas és jóakaró hangon kérdezi: — Már feljött ? Még nem is vártuk no, de annál kellemesebben lepett meg. A gyerek különös mosolylyal hagyja válasz nélkül Irén megjegyzését s a mamának felelget, ki apróra elkérdezi, hogy mit csinált eddig otthon, tanult-e sokat mikor fog vizsgálni stb. Irén elégedetlen a hatással, melyet jóakaró modora előidézett s elhatározta, hogy nagyon keresetlenül egyszerűen és barátságosan fogja magát viselni annak bebizonyítására, hogy a Béla megerkezése őszinte örömet szerez ugyan neki, de legkevésbé sem izgatja fel. Sikerül is neki könynyen; hogyne, hiszen egész természetes a dolog. Közben azt találja, hogy Béla megférfiasodott külsőleg mióta nem látta Furcsa kényelmetlenséget érez mikor a mama kimegy s ketten maradnak. — Mikor is lesz a vizsgája ? — kérdezi, hogy időt nyerjen mig valami okosabb jut eszébe. — Huszonharmadikán — feleli Béla s Irén kezeit melyeket az hiába igyekszik kiszabadítani, mialatt a másik erősen szemébe nézve folytatja ; — ha sikerül azzal is közelebb leszek magához ha megbukom, maga lesz az oka. — Ugyan ne gyerekeskedjék már —