Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-28 / 4. szám

leg serpenyőjébe, már ingásba jön és dal össze minden. Van azonban ennek az általános szomorú jelenségnek egy kirívó, egye­nesen gyalázatos és nem eléggé sújt­ható kinövése, a mely olyan hatással van a távol álló szemlélőkre, mint mi­kor egy temetésen valaki a közhangu latot duhajkodással profanába. Az elös­dieket értjük, kik az általános zavart saját győngeségük tudatában arra hasz­nálják föl, hogy a jó alkalmat megra­gadják és előre feltett szándékkal a hitelezők bőrére utaznak. Nem átalják azt, hogy a közönség körében buká­suknak közel lévőségét hirde'ik és az árukészletek olcsó, potom áron való eladásával a vevőket magukhoz csődí­tik, a hol csakugyan az árukat a hite­lezők megkárosításával, kijátszásával fél­és negyedáron elvesztegetik, hogy a^­tán ne üres kézzel vonuljanak ki a megdézsmált üzletből és a hitelezőket az egyezségre rákényszerilhessék Ilyetén módon nem csak a hite­lezőket játszik ki és követnek el bün­tetendő cselekményt, hanem a szolid kereskedő forgalmát jó időre megaka­dályozzák és diszkreditálják. A legsaj­nálatosabb pedig az, hogy találkoznak olyan erkölcsi szegények, a kik ezt, a bűnös manipulácziót élelmességnek, életrevalóságnak minősítik. Vagy husz év előtt ez a szisztéma napirenden volt nálunk, azonban a törvényes intézkedések szigorú végre­hajtásával majdnem telj< sen megszünr. Most, az ecsetelt jelenségekben újra visszaesést látunk, a melyet csirájában kell elfojtani és ezek ellen a szemér­metlenek ellen a törvény teljes szigo­rát alkalmazni, mert ha a helyzet kény­szerűsége folytán va'akit szerencsét­lenség ér, abból a helyzetből tökét ko­vácsolni és a tisz esség rovására azt súlyosbítani és szaporítani olyan cse­lekedet, a mely büntetlenül nem ma­rad hal. Itt csak azt jelezzük, hogy a meg­rendült piac helyze ét megszilárdítani, a bizalmat ujrá megszerezni, csak ugy és akkor lesz lehetséges, ha az amúgy is beteg testet a parazitáktól minden alkalmas módon és ha kell, törvényes eszközökkel megszabadítjuk. Egyleti közgyűlések, Városunkban a lefolyt héten a szoká­sos évi rendes közgyűlések tartattak meg^ j melyekről tudósítónk a következőkben szá­moly be : A „Lloyd" közgyűlése. A pápai „Lloyd" kereskedelmi társulat f. hó 21-én vasárnap délután 3 órakor nagy­számú tagok jelenlétében tartotta meg évi rendes tisztújító közgyűlését. Krausz József N. elnök miután szivé­l lyes szavakban üdvözli a szép számban meg­jelent tagokat s jelenti, hogy a közgyűlés hirdetése az alapszabályok értelmében a helyi lapokban közététett, konstatálja agyü­lés határozatképességét s az ülést megnyitja. Miután a jkv. hitelesítésére Pfeiffer Ignácz és Breuer Miksa tagokat felkéri, ke­gyeletes szavakban emlékezik meg a társu­lat elhunyt aligazgatójáról Hoffner Albertről s indítványozza, hogy az elhunyt emléke jkvileg örökítessék meg, mely indítvány ál­talános helyesléssel fogadtatott. Elnök több folyó ügyekről tett jelen­tést, melyek a munkaszünet és az uj ital­mérési törvényre vonatkoztak, amelyre a győri kamarának, mint ahhoz a testülethez, — Ellovagolunk a szomszéd faluba és váltott lovakkal tovább ! — szólt Koscziusko. — Hé, kocsis, mennyire van ide a falu? — Mocsaras puszta ez, uram, nincs a közelben falu. — Akkor megtörne a hosszú lovaglás, Lujzám. A kocsis majd elmegy másik ko­csiért és mi addig letérünk az útról. Phoibos Apollón szekerének aranykül­lői felragyogtak az ég alján. Az ébredő vr rágkelyhek szerelmet leheltek. A két sze relmes kart karba fonva kissé szomorúan andalgott. Hiába! a nagy boldogság mellé mindig odalopódzik valami ösmeretlen méla bánat. A jelen veszélye, a jövő bizonyta­lansága nem aggasztotta őket, elfelejtették a világot, csak egymás lelkét szítták. De nem támadt bennök semmi földi vágy, mert tiszták voltak és nemesek. Egyszerre kocsirobogás zaja ütütte meg füleiket. Mielőtt a négy arabs lótól vont droske látható lett, a szerelmes pár a nád mögé rejtőzött, hisz alig kétszáz lépésnyire voltak az országúttól. De az elhagyott hintó hajótörésről tanúskodott. Itt kellett tehát lenniök a hajótörötteknek. Egy pillantás a lábnyomokra és a kocsi egyenesen a szökevények felé tartott. Ek­kor a szerelmesen győzött a katona, Kos­cziusko felemelkedett. Mikor az öreg Sos­novszky végigpillantotta, lángot lehelt az izgatottságtól és elkiáltotta magát: — Kard ki karral ! Egymásra rohant a jegyes és az édes- j apa. Életre-halálra küzdöttek azért ; a ki I mindakettőjüket szerette. Lujzának nem volt ideje hogy közbevesse magát és a fiatal kapitány már kiütötte az ősz nagyúr kezé­ből a kardot, a szolgák pedig nem mozdul­tak. Az öreg elkeseredését a szégyen is fokozta. — Lujza! kiáltott oly hangon, a mely­ben nem lehetett tudni, a fájdalom volt-e több vagy a harag, és maga mellé mutatott. Lujza ösztönszerűen az apja mellé hú­zódott. Koscziuszko lelkén egyszerre csak átvillant annak a borzasztó jövőnek a képe a mely reá vár, ha az apa átkát viszi nászajándékul és megborzadt a gondolattól, hogy házasságához vér tapadjon, a felesége édesapjanak a vére, Leeresztette kardját és igy szólt Luj­zához : — Semhogy apád vére árán légy az enyém, inkább lemondok rólad. Egy kézszorítást váltottak még, némán hangtalan, azután elváltak. A hintó Lujzá­val elrobogott. Koscziuszko Párisba száműzte önma­gát és mikor évek hosszú sora után Litvá­niába visszatért, Sosnovszky Lujzát már Jablonov Lászlóné herczegnének hívták. De Koscziuszko egész életén át megőrizte első szerelnie emlékét és a selyemhimzésü kesz­kenőt mindvigíg a maczjejoviczi csatatérig magáuál viselte, ott találták meg a keblén, Szivének kicsorduló vire pirosra festette a kendő sarkában hímzett L betűt. mely ezen kérdésekben véleményt kért, a jelentés beküldetett. Koritschoner József pénztáros beszámol az évi költség előiányzatról, melyből kitű­nik, hogy 463 korona és 70 fillér pénzma­radvánnyal zárult le az évi mérleg. Miután Boskovits Sámuel a számvizsgálók nevében jelenti, hogy a pénztár vizsgálatnál a száma­dások rendben találtattak, a közgyűlés a szokásos felmentvényt megadta. A jövő évre számvizsgálókká újra Boslcovits Sámuel, Billitz Géza és Preisach JánoB tagok felkérettek. Elnök, tekintve hogy ugy a saját mint tiszttársai 3 éves mandátuma lejárt, köszö­netet mond a bizalomért s a midőn a sza­vazatszedő bizottsági tagjaiul dr. Hoffner Sándor, Goldschmid Ödön és Kerpel Gusztáv takogat felkéri, kéri a szavazás elrendelését, amit a közgyűlés elfogad. A szavazás tartalmára az ülés felfüg­gesztetett. Félórai időköz után dr. Hoffner Sándor beszámol a szavazás eredményéről. Beada­tott 37 szavazat. A tisztikar a következőkép alakult meg ; Elnök : Krausz József N. Igazgató : Steinberger Lipót (uj) Aligazgató : dr. Hirsch Vilmos. Választmányi tagok: Blau Adolf, Ber­ger Ferencz, Kohn József, Dr. Kende Ádám, Dr. Koritschoner Lipót, Krausz Vilmos, Klein Jónás, Koritschoner József, Kohn Miksa, Lunczer Mór, Lőwenstein Adolf, Lőwi Adolf, Mayersberg Salamon, Goldsehmidt József, Koréin Vilmos (uj) Dr. Herczog Manó, A választass eredményének kihirdetése után Krausz József N. elnök a közgyűlést befejezettnek mondotta ki. A „Sportegyesület a alakuló közgyűlése. Városunk károm sport egylete tudva­levőleg közgyűlési határozatok alapján ki­mondotta, hogy egybeolvad és „Sportegye­sület" címen újból szervezkedik. Ezen kö­rülménybül kifolyólag a szakegyletek ve­zetői szervezkedes czéljából alakuló köz­gyűlést hívtak egybe. Az alakuló üözg3 Tülés január hó 21-ik napjának délutáni 3 óraja tüzetett, mely nagyszámú intelligens női és férfi közönség jelenlétében tartatott meg a Griff szálloda nagytermében. Fürst Sándor, mint az előértekezlet ideiglenes elnöke üdvözli a várakozáson fe­lüli szép számban meg-elent tagokat a mi­után a jkv. vezetésére Kakas Ferenczet felkéri s ismerteti azon nemes célt, melyet a „Sportegyesület" kitűzött. A széttagolt társadalmat lesz hivatva együtt tartani és ezen nemes intenció vezérelte az egyes szakegyleteket, midőn ezen eszme megva­lósításán fáradoztak. Fürst id. elnök nagy hatást keltő meg­nyitó beszéde után az egybegyűltek nagy lelkesedéssel kimondották az alakulást. Az előértekezletből kifolyólag az id. elnök jelenti, hogy a „Sportegyesület" el­nökévé Mészáros Károlyt városunk közsze­retetben levő polgármesterét ajánlja, ki ro­konszenves és előzékeny modorával az uj egyesület fejlődését és virágzását lesz hi­vatva biztosítani. A közgyűlés nagy lelkesedéssel és él­jenzéssel fogadta az ajánlást és Körmendy

Next

/
Thumbnails
Contents