Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-11-25 / 47. szám

rosi képviselőtestület kebelében eddig csodálatos módon még nem akadt ember, a ki a közbiztonsági viszonyok ezen gyarlóságát szóvá tette volna és a rendőrség fejlesztése végett akcióba lépett volna. S ha fontolóra vesszük ezt a közönyt, nem csodálkozhatunk rajta, hogy Pápa város rendjének megőrzése csupán 15 ember kezébe van lerakva. Végre is „violenti non fit ininria". Ha a képviselőtestület, mely pegig nevénél fogva a város polgárságának érdekeit képviselni van hivatva, ily közönynyel viseltetik a város közbiztonsági állapota iránt, javítani nem hajlandó és egykedvűen türi a rosszat, nem csoda, ha a helyzet nem javul. Kitől lehessen várni az érdeklődést, a szóval és tettel való agitációt, ha nem a képviselőtestülettől ? Azt hisszük, hogy a rendőrség legénységi állományának növelése nem akkora teher a város anyagi viszonyaira nézve, hogy a közbiztonság szilárdabb alapokra való fektetése végett ezt keresztül ne lehetne vinni. A személyzet számának csak 5 el való szaporítása nem kívánna évenkint 3000 koronánál nagyobb áldozatot. A meglevő személyzet fizetése ugy sem emelkedik, helyén való volna hát, hogy maga a rendőrségi intézjnény fejlesztessék és erősitessék. Csodálatos véletlen folytán már valóban rég történt valami Pápán, a mi rámntatott volna a rendőrök csekély számára, a mi a közbiztonsági viszonyaink gyarlóságát feltüntette volna. De elvégre is a véletlen igen szeszélyes istenasszony, akire adni nem sokat lehet és vétek ö reá bizni a polgárság nyugalmának megőrzését. Helyes és okos közrendészeti politika senki. Gizi el volt keseredve nem bánta, akármit csinálnak a holmijával. A szép hímzett asztalfutó is kint hevert valahol egy széken vagy tán éppen a földön, ugy látta meg a házmesterné. — Jaj be gyönyörűséges munka, — álmélkodott rajta. — Jaj ha az én Terikém ilyent tudna csinálni. Hantos Gizi nem is kérdezte, a bőbeszédű asszony mégis elmonta, hogy Terikének most valami kézimunkát kellene készíteni. Az igazgató urnák nevenapja lesz (tetszik tudni, hogy Terike most a második polgáriba jár,) s a leányok mind készítenek valamit. Ki mit tud. De ilyen gyönyörűt persze hogy senki sem tud. Micsoda öröm volna, ha Terike ilyet tudna csinálni! — Szegény asszony vagyok, de nem tudom, mit meg nem adnék érte, ha az én Terikém ilyet tudna. Hantos Gizi, a milyen elkeseredett kedvében volt, fölkapta az asztalfutót s odadobta a házmesternének : — Ha olyan nagyon szeretné, hát vigye. A házmesterné azt hitte, hogy nem értette jól. — Ezt? — csókolom kezét. — Azt, azt.. — felelt ingerülten Gizi kisasszony. Csak később jutott eszébe, hogy hiszen azt Vilmától kapta, azt nem kellett volna odaadni de eh, mindegy neki már nem kell. Neki már semmi sem kell. A házmesterné, a mint lement a lakánem várhat addig, mig a véletlen elpártol tőle, hanem preventív intézkedésekkel biztosítja magát előre már. A reprezis mindig nehezebb, mint a preventív és hatása kétesebb. A figyelmes szemlélő nyugtalanul tekinti a véletlen működésének ezt az óráját, mert biztonságának ennél erősebb és állandóbb biztosítékát kívánná. Rendőrségünknek a legnagyobb tökéletlensége a legénység csekély száma. Hogy ezzel kifogástalanul teljesíthesse hivatását, ahhoz egyebekben oly tökéletes organizmus, akkora ügybuzgalom volna szükséges, a meiylyel nemcsak nálunk, de mintaszerűbb rendőrségeknél sem találkozunk és nem is találkozhatunk. A mennyiséget lehet ugyan pótolni sok mindennel, de csak bizonyos határig. Pápán ezt a határt átléptük a rendőrségnél, nincs hátra más, mint szaporítani a legénység számát. A közönség figyelmébe, — A postahivatal közzété'ele. — A magán ipar által gyártott levelezőlapokon alkalmazható felírások tekintetében felmerült kételyek és felreértések elkerülése végett a kereskedelemügyi minister nagy méltósága az alábbi szabályzatot teszi közzé : ' A magyar korona országainak postaforgalmában csak oly levelező-lapok használhatok, melyek czimoldaluk homlokzatán szembe ötlő betűkkel magyar nyelven „Levelező-lap" felirattal vannak ellátva, más nyelvű jelzések csak a magyarnyelvű „Levelező-lap,, felírás alatt állhatnak. E szerint a belforgalomban a levelelezőlapok a következő felírásokkal lehetnek ellátva : Levelező-lap. KI MSWTBBfc vagy Levelező-lap. Karta. Dopisniea. vagy Levelező-lap. Karta Dopisniea. Correspondenz Karte. vagy Levelező-lap. Correspondenz Karte,-Karte Dopisniea. Cartolina postaié. A külföldi forgalomban a levelezőlapok a magyar nyelvű „Levelező-lap" felíráson kívül a magyar nyelvi felírás alatt a franczia nyelvű „Carte postaié" felírással is el legyenek látva. A nemzetközi forgalomra szánt magán ipar által előállított levelező lapok az alábbi felírásokkal viselhetik : Levelező-lap. Carte postaié, vagy Levelező-lap. Karte Dopisniea. Carte postaié, vagy Levelező-lap. Correspondenz Carte. — Carte postaié. Karte Dopisniea. — Karte Dopiska. Cartoline postaié, vagy csak Carte postaié. A válaszos levelező-lapoknál magyar nyelven „Levelező-lap," a válaszlapokon pedig „Levelező-lap" (Válasz) írandó, ugy a belföldi mint a nemzetközi forgalomban tilos a magán ipar által gyártott levelezőlapokon a „M. kir. posta." feliratot és magyar czimert, vagy koronát alkalmazni. A posta utalványok feladói a magyar posta belforgalmában a posta utalvány felső részére irt megjegyzés alakjában kiköthetik, hogy az utalványozott pénz a rendeltetési helyen a rendelkezésre álló készlet erejéig ezüstpénzben fizettessék ki. sába, diadalmasan teritette ki az asztalfatót a leánya előtt. No Terike, ezt vidd el igazgató urnák a nevenapjára, A leány aggodalmaskodott: — De ha megtudják, mama, hogy nem én csináltam ? . . . — Ugyan már ki tudná meg ? — döntötte el a házmesterné. — Az igazgató ur i örülni fog s a kézimunkából bizonyosan jelest kapsz a bizonyítványodba. Egész halommal vitték az iskolából az igazgató űr lakására a sok szép kézimunkát, a mit nevenapjára kapott. Az igazgató ur özvegy ember volt s együtt lakott a leányával meg a vejével, Egri Dezső bankhivatalnokkal. Szinte ragyogott az arcza az örömtől, a mint mutogatta nekik a sok szép holmit : — No, ugy-e nagyszerű? És ezt mind maguk csinálták a növendéklányok. Mind a saját munkájuk. A fiatal Egriné nézegette egymásután, egyszerre csak megakadt a szeme egy selyemmel hímzett asztalfutón. Olyan ismerősnek látszott az, mintha már látta volna valahol. De nem tudja, hogy hol. — Ugyan hol láttad volna ? — szólt közbe az apja. — Igaz, hol láthattam volna ? nyugodott bele a fiatal asszony. — De annak, a ki csinálta, megmondhatod, papa, hogy remekelt. A mult hétről. Jubileumi bankett volt a a Griff szálloda nagytermében. A bankett a helybeli postafőnöknek szólt, ki 30 év óta szolgálja az államot, melyből 10 év városunknak is kijutott. Hogy mily szeretetnek és becsülésnek örvend a jubiláns postafőnök, arról meggyőződhetett a banketten, ahol városunk színejava megjelent abból a célból, hogy túllicitálják. Ha riporteri minőségben lettem volna jelen a banketten ugy a következőkép referáltam volna : A terem zsúfolásig megtelt és városunk társadalma rang és vallásfelekezeti különbség nélkül megjelent, hogy részt vegyen a postafőnök jubileumán. De sajnos nemcsak hogy nem riporteri, de hivatásos minőségben sem vettem részt a jubileumi banketten és amit a bankett lefolyásáról tudok, csak mások bemondása után citálok és jegyzek fel a krónika részére. Ezt azért bocsájtottam előre, nehogy esetleg vád érjen, ha netán a tényektől eltérőleg emlékezem meg a jubileumi bankettről. Hogy nem vettem részt a banketten, az tulajdonkép nem az én hibám, hanem a szerkesztőé, amennyiben a szerkesztőség nem irta alá a bankett ivet, azaz jobban mondva nem írhatta alá, mivel nem küldték el látamozás végett. Eleinte tévedésnek tudta be a szerkesztőség a mulasztást, de később midőn tudomására jutott, hogy az ivkirhordozó Páter Bukfencznek egyik fegyvertársa volt, rögtön kapiskáfta a dolgot és „Svengáli" urnák nem is vette rossz néven, hogy kihagyta a „Pápai Közlöny" szerkesztőségét a bankett lajstromból. Most pedig elmondom, amit a bankettről hallottam és amit erről a jubileumról