Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-11-04 / 44. szám

ség, a kisasszonyok pedig halálosan rongyosra táncolták drága ruháikat s hetekre, sőt néha hónapokra visszavonulnak, mert a sok kiadást nem győzik. Ez a mi betegségünk. Nem tudunk többé azzal megelégedni a mink van. Magunkra aggatjuk a pávatollakat s ugy megyünk fel a hiúság vásárjára. S ez a lázas versengés öli meg társadalmunkat, s evvel együtt az egyetértést. A társas összejövetelek olyanok nálunk, mint az álarcos bálok a fővárosban, melyen senki sem köteles megismerni a másikat, ha nem akarja. Ezen a bajon kellene valahogy segiteni s akkor bizonyára nem kellene a régi jó idők után sóhajtozni. Volna Pápán szép társadalmi élet, ha azok a bizonyos — a társadalmunkban számottevő — egyéniségek, a gyarlóságok iránt kevésbbé elfogultan és a középosztálylyal szemben más álláspontra helyezkednének. De mig ez nem váltakozik, addig hiába minden erőlködés, mert a mostani állapotaink csak — komédia és szinkáz. Foglalkozzunk jó urak egy kissé ezzel a themával, igen háladatos és városunkra igen üdvös hatassal volna, ha társadalmunkat reorganizálnák. Csak akarni kell, a siker biztos ! Szinügyi értekezlet. — 1900. október 31. — A színházi indendatura és a szinügyi bizottság í. hó 31-én délután 4 órakor értekezletet tartott Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt, mely értekezlet a vidéki színészet országos felügyelője által a vidéki színészet rendezését célzó tervezettel foglalkozott. Az értekezleten jelen voltak a színházi intendatura részéről : dr. Antal Géza, dr. Lövi László, dr. Steiner József és SzoÉ11 először semleges álláspontot óhajtottam elfoglalni s a döntést reájuk bírni, érdekelt is engemet a bál. De hirtelen egy gondolat ötlött agyamba; a jövő hétig az én eszményem férje hazatérhet s akkor én kénytelen leszek tantalusi kínokat végig szenvedni, ha látom, mint öleli át az én oltárképem karcsú derekát s- lejtenek végig együtt az andalító zene halk majd zajos ütemei mellett. E gondolattól ösztökölve határozottan szólottam, a bálnak még e héten meg kell lennie. A többség éljenzett s indítványom elfogadtatott. Ezután küldöttségileg kerestük fel őt az én kiválasztottamat, hogy a bálanyai tisztet válalja el. Kérésünkre csodálkozva jegyezte meg, hogy ezt nem teheti, hisz a férje nincs itt, s ő hogy jelenjen meg férje nélkül. No de nem lettünk volna mi férfiak, ha nem bírtunk volna annyi erélylyel, hogy reá ne beszéljük szándéka megváltoztatására. Kissé gondolkodott azután megjegyezte hogy unoka nővérével s annak férjével fog megjelenni, kik szintén T. fürdőben tartózkogtak s igy hihetőleg elég lesz téve az illemnek is meg kedvünknek is. Mikor végre kínos várakozás után az oly nagyon óhajtott perez elérkezett s karomon vezettem őt a terembe oly elfogult lettem mint egy kis iskolás gyermek. A terem nyitott ablakain beözönlött koly Ignácz, a szinügyi bizottság részéről : Harmos Zoltán, Hanauer Zoltán, Székely István, dr Hoffner Sándor, dr. Körös Endre és Pollatsek Frigyes. Elénk eszmecserére adott okot a felolvasott tervezet, melyhez dr. Lövi, dr HoffnerHanauer, dr. Antal, dr. Steiner és Pollatsek szóltak, melynek tenorja egyértelmüleg oda kulminált, hogy városunkban egy téli szezont teremtsünk s ily értelemben is lesz az előterjesztés megtéve. A felügyelő által tervezett Győr-Sopron-Pápa-Komárom városokat egy szinikerületté való egyesítését nem tartja kivihetőnek, mivel ugy Győr valamint Sopron érdekeivel ez össze nem egyezhető, amennyiben két dudás egy csárdában nem is képzelhető, de máskülönben is hajótörést szenved ezen tervezet már azáltal is, hogy Pápa városa is és jogosan követel néhány heti téli évadot. Az értekezlet jóllehet előre látja, hogy ezen kerület ily alakban nem valósitható meg, véleményt ez iránt nem mond, de csakis azon kerület beosztást fogadhatja, mely érdekeinket nem sérti, azaz jobban mondva, mely biztosítja az általunk megjelölt téli évadot. A felügyelő által beküldött tervezet egyes pontjaira, az értekezlet a következő határozattal válaszol : 1.) Van-e a városnak színielőadások céljaira alkalmas fűthető színháza ? Van fűthető köszinháza, mely egy nagyobb színtársulat igényeinek teljesen megfelel. 2.) Egy a közönség igényeinek kielégítő színtársulat mennyi ideig működhetik a városban. Hány hétig vagy hónapig nyújthat a város közönsége tisztességes existentiát a színtársulatnak? A színtársulat februát 15-től április l-ig és september 1-től 30 ig tisztességes existentiát talál. 3.) Micsoda erkölcsi es anyagi támogatásban részesiti a város a színigazgatót ? A város díjmentesen bocsájtja a színigazgató rendelkezésén a színházat, a szinügyi bizottság pedig erkölcsi kötelességének tartja a színtársulatot minden irányban, főleg pedig bérlet gyűjtésekkel támogatni. Ez a mi válaszunk a beküldött tervezetre s ily értelemben lesz felterjesztés intézve a szülészeti felügyelőhöz, mely felterjesztést annak idején a felügyelő által egyaz illatos nyári levegő, mi teljesen elkábított s midőn karomon éreztem tánczosnőm derekát oly erősen magamhoz szorítottam, hogy összerezzent, eddig hallgattam érzelmeimről, csak némán szenvedtem, de e napon éreztem, hogy beszélnem kell, nem bírom tovább a hallgatást. A zene folyton játszott s én zavartalanul beszélhettem. Szavaimban annyi szenvedélyes igaz szerelem s mély érzés volt kifejezve, hogy megérezte, hogy az a férfi ki előtte áll lángolóan szereti s nem játszik előtte komédiát. Mind amellett nem volt számomra válasza s én sápadtan kétségbeesetten hajtám meg magam a táncz befejeztével. Egy ablak mélyedésbe vonultam vissza s midőn jó hosszú ideig való keserves elmélkedés után feltekintettem s szemeimmel a kegyetlen asszonykát kerestem, azt sehol sem találtam. Ijedten kutatva jártam körül a teremben s midőn láttam, hogy hiába kifelé tartottam a kertbe. Egy sötét félreeső lugasban akadtam reá. Batiszt kendőcskéjét szemeihez tartva találtam. Keble lázasan pihegett a zokogástól. Meghatva álltam melléje, keblemre öleltem s forró csókjaimmal borítottam. Nem ellenkezett. Mint a megsebzett madárka borult vállamra. Szeretett-e ? e perczben nem tudtam ; lehet hogy csak hangulat volt nála mindez, hisz azok a hangulatok oly gyakran végzetessé válnak, elég behívott országos értekezleten a városunk által kiküldött két tagja okadatolni fog. A felterjesztés megszerkesztésével dr. Kőrös Endre a szinügyibizottság titkára bízatott meg s ezzel az értekezlet befejezést nyert. Levél a szerkesitőhöz! * Szívesen olvasott lapjában már sok olyast olvastam, a mi Pápa város haladását nagyban elősegítené s mondhatom, mint hirlapiró megteszi kötelességét, amennyiben minden orvoslandó baj iránt felkölti az intéző körök figyelmét, egyúttal megadja az utat és módot annak orvoslására. Becses lapjának mult heti számában „ Cseléd mizera" czikkben szinte egy oly nagy fontosságú baj orvoslására hívja fel a városi hatóság figyelmét, mely valóban megérdemli annak mielőbbi rendszabályozását s alig van család a városban, mely a cseléd mizériában nem szenvedne. Engedje meg t. szerkesztő ur, hogy a fontos kérdéshez egy pár szót én is hozzá fűzhessek. Nálunk nem annyira a cseléd, mint a cselédszerzői intézmény hézagos. A cselédszerzőkről gondoskodnak ugyan fennálló törvényeink, azonban azoknak olyan eredményét, mely bajaink orvoslásául szolgálna nem érezzük. Nálunk Pápán az a divat járja, hogy már az egyszer elhelyezett cseléd, anélkül, hogy önmagától akarna helyéből mozdulni, a cseléd szerzők által saját érdekeik szempontjából ugy mozgósittatik más, harmadik s a többi házhoz, a mint a cselédszerzők, de nem a gazdák érdeke és java kívánja. Ezen eljárásukból pedig az tűnik ki, hogy a cselédet nem elhelyezni, a gazdát cseléddel nem ellátni, hanem egyik helyről a másikra sétáltatni akarják. Ily irányban kérjük t. szerkesztő urat a cselédszerzős mizériáit szellőztetni s ily irányban a rendőrkapitányi hivatal figyelmét felhívni. az, hogy én kezeimben tartottam, s megtarthattam volna teljesen., De egyszerre felszólalt lelkiismeretem. Én tönkre tegyek egy életet, egy asszony boldogságát, kinek szerető jellemes férje van ? S ez egyszer gyenge, vagy tán erős voltam, s a szepegő aszszonyka fejét gyengén eltávolitám vállamról s magam az igézet hatása alól kiszabadítva karomnyujtám neki, s megkértem, hogy erőltessen nyugodtságot magára s visszavezetém őt a terembe. Lüktető halántékkal, de valami különös diadal érzettel lelkemben rohantam haza s reggelig álmatlanul hánykolódtam. Harmadnap bucsu nélkül haza utazni készültem. De a sors azt akarta, hogy még egyszer lássam. É11 mentem a férje meg ép akkor érkezett. Egymásra tekintettünk s a hogy pillantásunk találkozott, ajka hangtalanul mozgott s én tisztán értettem, hogy e szót mondta : köszönöm. Bagi Zoltán végig nézett barátain s a fiuk az ábrándos Zemplényi Feri kivételével, mindnyájan elitélték a szegény női nemet . . . Zemplényi Feri pedig bánatosan 1 ojtotta le fejét s eszébe jutott egy édes szép asszony, kit ő oly végtelenül szeretett s ki férjét nem szerette s mégis hű maradt. S míg a többiek méltatlankodásuknak adtak kifejezést, addig ő fájdalmasan gondolt arra, hogy íme egy ingatag nő miatt az egész női nemnek kell szenvednie.