Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-11-04 / 44. szám

LÖNY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. H1RDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi ügyek. — Közgyűlés előtt. — Pápa varos képviselőtestülete a hét folyamán közgyűlést tart és ezen k ö rit 1111 é n y teszi kötelességünkké, hogy egy régi hibánkat registráljuk, mely sajnos mindig aktuálissá lezs, midőn közügyeink megvitatásáról van szó. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk körében nincs elég érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk fel azt, hogy a napirendre kerülő kérdések hallatára, beteges közöny, fatalikus nembánomság uralja minden szervünket. Mi az oka ennek f Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba ? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki a kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdések várnak a megoldásra s igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jóllétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. A szerdai közgyűlés napirendjére a női kórház ideiglenes elhelyezése van kitűzve. E célra mint halljuk a közegészségügyi bizottság a Besenbach-féle házat mint erre legalkalmasabbat javasolja s ennek (> évre bérbevételét évenkint 1200 koronáért helyesli. * Ez igen szép dolog, de ha figyelembe vesszük, hogy a tervbe voit közkórházunk létesítése — mint halljuk — nemcsak rövid időn belül de talán 10—15 év múlva sem lesz reálizálható, amennyiben csupán a női és gyermekkórház felállítása a tervezet szerint 140000 koronába kerülne, ugy talán sokkal helyesebb volna ha a Besenbach-féle házat a város tulajdonába venné s az évi bérösszeggel amortizálná. Tessék csak erről ily módon egy kissé gondolkozni ! Napirendre kerül a tanítóképezde kérvénye aszfaltmakadám ut készítésé iránt. Valóbau nevetséges dolog, még ilyesmire gondolni, de még nevetségesebb kérvényezni. Ugy látszik, hogy a kérvényezőknek halvány fogalmuk sincsen, hogy mit kértek a várostól. A városnak anyagi helyzete még aligalig képes utcáit rendes bazaltkővel megjavítani, nehogy az amúgy is reánk erőszakolt helyre épített tanító képezdéhez egy 100000 korona költségű aszfaltmak adám utat készíteni. Már magában a kérés is abszurd észj arásra következtet.} Reméljük, hogy a képviselőtestület az ily örült felfogásnak megfogja adni a kellő végzést. Végül még egyet ! A képviselőtestület első bíró saját belügyeiben. Éppen ezért a kép• A nőkről ! ... Az asszonyok ingatagságáról volt szó. Ezt a thémát tárgyalta egy a easinóban kártyázó férfi kompánia. .... Minden nő ingatag, nincs igazi női hőség — jegyzé meg Bagi Zoltán — higyjétek el fiuk az asszonynak csak alkalom kel s képes megcsalni férjét; nem tél megszegni az oltárnál tett szent esküt. Igen, van rá eset, hogy igy történik, ha a nő nem szereti férjét s egy másikban találja fel azt az igazi férfit, kiről folyton álmodott, de ha szerelmes a nő, akkor meg nem tantorod hátik, válaszólá a szép ábrándos szemű Zeplényi Feri. Bagi Zoltán ironikusan nézte végig sentimentális barátját, s aztán székében hanyagul hátra dűlve cigarettejéből bodor füstkarikákat eregetve igy szólt: „Halgassatok meg fiuk egy történetet," s azután Ítéljetek a nők felöl. T. fürdőben ismerkedtem meg Sz. K. tekintélyes földbirtokos ifjú eszményi szépségű nejével. Már az első perczben mély érdeklődésre gerjedtem az angyalarczu szende nő iránt, mi napról-napra fokozódott, ugy hogy rövid idő alatt a legőrültebb szerelmet éreztem iránta, s képes lettem volna mindent feláldozni e kedves nő viszont szerelméért: De sajnos e bájos nőnek daliás, derék férje volt, kin igazi szerelemmel elragadtatással csüggött, s ki minden ünnepnapot nejénél töltött el . . . Ilyenkor láttam imádottamat igazán boldognak . . . Felkeresték a legfélreesőbb, 1 egeihagyatottabb helyeket, s ott édesen suttogva, forró csókokat váltottak s ezerféle kedveskedéssel halmozva el egymást. Megvallom fiuk — bár utólag pirulnom kell miatta — leselkedtem e szerető pár után. Oh beh irigyeltem e férfit boldogságáért, s beh nagyon gyűlöltem ! Ugy kémleltem szivem bálványa után, oly féltékeny voltam a férfire, mintha az előbbi nőm, az utóbbi pedig feleségem udvarlója lett volna. Egy napon elhatároztam, hogy belekötök a férjbe, de később sikerült lecsillapítanom vérem háborgását és a jobb érzés felülkerekedett bennem, máskor óhajtottam, hogy valami akadály folytán hetekig maradjon távol attól ki az övé volt, de kit én az örülésig szerettem. Ez volt kívánságom, e gondolattal foglalkoztam folyton. S képzeljétek fiuk, a mit nem reméltem magam sem, hogy valóra váljék, meg történ.t Julius 14-én volt. Oh e napot sohasem fogom elfelejteni. A vasút állomásnál találkoztam az asszonykával ki férje karján haladt, arczán bánatos melancbolikus kifejezés ült, szájszélei remegtek, látszott, hogy közel van a síráshoz. — Nem birtam szemeimet levenni róla ; s folyton azon töprenkedtem, vájjon mi lehet szomorúságának oka ? Kíváncsiságom csakhamar kielégíttetett. Közelükbe álva hallottam, midőn a férj igy szólt hitveséhez. Ne busulj Klára négy hét múlva újra viszont látjuk egymást, ez idő neked gyorsan röppen el e kedves helyen. Klára szomorúan bólintott, nekem pedig szivem ujjongott örömében. Tehát elutazik ő ? Négy hétig lesz távol ? Oh négy hét hosszú idő, azalatt sokat lehet elérni, mit értem el én már ennyi idő alatt ! ? ... A vonat elrobogott. A szerető hitves még mindig ott állott epedő szemekkel nézve a messzeségbe, volt valami tekintetében a mi megindított. Még a saison elején egy társaságban bemutattak engem neki s igy bátran hozzá léptem, köszöntve őt. Felém forditá gyönyörű szemének tiszta tekintetét, szendén viszonzá köszöntésemet. Engedelmet kértem, hogy haza kisérhessem és ő beleegyezőleg bólintott fejével. P^gész uton szomorú levert volt. Én vigasztaltam, ekép akarva szivéhez férkőzni. Észrevettem, hogy nem tettem rá rossz hatást, ez felhasználni iparkodva megkérdeztem, ^tehetem e nála tiszteletemet. Megengedte. Lelkemben kimondhatatlan örömmel, fejemben szerféle tervet szőve váltam el tőle. Utána néztem, mig el nem tűnt a park árnyas fasorai között, s láttam a mint csodálkozással vegyes kíváncsi tekintetet vetett Vissza. Az elbeszélő pár pillanatra lehunyta