Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-07 / 40. szám

a';'megye közönsége sem most, sem a jövőben meg ne terheltessék. ily értelemben szólal fel Hunhír Dénes és Kenessey Zoltán. Barthaíos István kijenti, hogy ő sem hive a pótadónak, de egy bizottság kiküldését helyesli s igy az áll. vál. javaslatát elfogadja. Andreé Gyula a bizottság javaslatától teszi függővé elhatározását s ennél fogva elfogadja az -áll. vál. javaslatát. Purgly Sándor Jókuthy indítványához pótinditvánnyal járul és pedig, hogy küldessék ki egy bizottság, melynek feladata Jegyen, hogy a kiadások a jelenlegi adózás keretében leljenek fedezetet. Szabó Imre indítványozza, hogy mondja ki a vármegye közgyűlése, miszerint pótadót nem vet ki, de a bizottság *ij költségvetést dolgozzon ki. Óváry Ferencz elfogadja Szabó indítványát. A zárszó jogával Kolossváry alispán élt s kéri az áll, vál. javaslatának elfoga dását, mire elnöklő főispán a kérdéseket szavazás alá bocsájtja. A szavazás felállással történt az áll. vál. elvetésével Jókuthy Albert indítványát Szabó Imre pótinditványával egyhangúlag elfogadtatott. A bizottságba beválasztattak : Andreé Gyula, Bibó Dénes, Bierbauer Lipót, Barthaíos István, Fischer Károly, Galamb József, Giay Károly dr., Hunkár Dénes, Ihász Lajos, Purgly László, Raínpercht Antal, Ro. zenthál Nándor, Röthy Mihály, Sült József, Szabadhegyi Kálmán, Walla Gyula, Wertheim Ármin, Wolff Pál és gróf Zichy Wladimir. Végül még névszerinti szavazás mellett megszavazta a közgyűlés a vármegyei pótadókat és ezzel a közgyűlés első napja befejezést nyert. Második napon Jókuthy Albert indítványára a vármegye közgyűlése, a mely ez alkalommal különösen népes és fölötte látogatott volt, a Széli-kormány üdvözlését is is szoktam tartóztatni. Most semmiképen sem akartam elereszteni. Megszállt a démon másként nem lehet. Az uram azt mondta, hogy szavával kötdtte le ezt az estét és én követeltem, hogy szegje meg a szavát értem. Világos képét nem birom annak az estének adni, de szó, szót követett, s mi igen kemény dolgokat vágtunk egymás fejéhez. Vagy talan csak azért tünt mindez oly keménynek, mert eddig csak a turbikolás hangját ismertük. Végre is azt vágtam arcába, hogy már nem szeret. Vállat vont és kegyetlenül azt felelte : bizony, ha igy folytatja, nem tudom, mi lesz majd belölünk. Tudod, hogy milyen fékezhetetlenül indulatos vagyok. Az első pillanatban neki akartam rohanni, hogy arczába vágok az öklömmel, de aztán az ajtóra mutatva, csak ennyit kiáltottam : takarodjék ! Vállat vont és elment. Férjemnek volt egy legénykori barátja ki néha-néha följárogatott hozzánk. Nem sokat törődtem vele, de bosszantott ha eljött, mert nem akartam az uramon kívül senkit se látni. Annyira szerelmes voltam, hogy nehezteltem az édesanyámra, ha gyakran fölkeresett. Ez az ur igen léha fickó volt és nagyon különös elveket hangoztatott. Az uram csak mosolygott, de én határozottan bosszankodtam, mikor azt mesélte, hogy a házastársak addig nem is szerethetik egymást — mig meg nem bocsátottak^ egymásnak. Sok egyéb léhaságot fecsegett' még, de nem igen hallgattam reá. elhatározta s Széli Kálmán kormányelnökhöz a következő táviratot meifesztette : „Nagyméltóságú miniszterelnök ur! Veszprémvármegye közönsége együtt ülő rendes közgyűlésében nagyméltóságod személyéhez és a nagyméltóságod által képviselt szabadelvű eszmékhez való törhetetlen hűséget egyhangú lelkesedéssel kifejezvén, nagyméltóságod irányában őszinte bizalmát nyilvánította". ; Eljenzéssel fogadtatott Fenyvessy főispán enunciatiója, ki a kormánynak ezen üdvözléseért a vármegye közönségének köszönetet mond. A közgyűlés négy napig tartott, melyen a tárgysorozat összes pontjai elintézést nyertek. A kir, tanfelügyelő jelentése, Mult havi jelentésemben adott Ígéretemhez képest a f. évi szeptember hóban befejezett s ugy a központi m. kir. statisztikai hivatalhoz, mint pedig a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz is felterjesztett lefolyt 1899/900. tanévi népoktatási állapot adatairól kívánok nagyjában és röviden beszámolni, előre bocsátván, hogy a közlendő adatokat, ugy mint az előbbi két évben, ez idén is okmányszerűen, vagyis a tankötelesek, iskolábajáró iskolamulasztók egyénenkénti kimutatásaiból, a tanítók szemelyi okmányaiból, hivatalos javadalmi jegyzőkönyveiből, az iskolák költségjegyzékeiből és részben saját helyszíni felvételeimből szereztem és állítottam össze. 1. A tankötelesekről. Veszprémvármegye összes 6—15 éves tanköteleseinek száma 40.002 (111-el több mint az előbbi évben,) ezekből 6—12 éves 27.485, és 19-15 éves 12.517, fiu 21.412, leány 18.590, tehát ez idén is több a fiu, mint a leány és pedig 2022-vel, vallás szerint r. kath. 27.193; ev. ref. 6.979; ág. evang. 4.136, unitárius 6, izr. 1.688; nyelv szerint magyar 35.112 német 4.302, tót 588, gyarapodtak a magyarok és a tótok, német az idén kevesebb van mint tavai volt. mer Azon este fölvetődött hozzám. Alig ment ki az uram, ő bejött, még sírva talált. Ha akartam, sem bírtam volna titkolózni. Egy negyedóra alatt kivallatott, s egy másik negyedóra alatt megmérgeztem a lelkemet valami aljas gyanúval, hogy a férjem megcsal. Nem mentegetem magam, hiszen most már mindegy. De ha ezt a gyalázatos mérget nem csepegteti a lelkembe, sohasem lettem volna a kedvese. Esküszöm, hogy csak egyszer voltam az, azon az esten. De mit használ mindez ? Az életem örökre meg volt mérgezve. Remegtem mindentől, a férjem szerelmétől legjobban. Néha eszembe jutott, hogy mindent bevallók neki, de nem volt hozza erőm. Áztán reám sújtott a nagy katasztrófa, s én egyedül maradtam. Azt az embert sohasem fogadtam többé, még azt is megtiltottam neki, hogy köszönni merjen nekem az utcán. Mi haszna ! Soha le nem vezekelhetem annak a bőnös órának emlékét, hogy nem volt elég erőm tisztának, becsületesnek maradni, hogy hallgattam megbomlott idegzetemre és engedtem egy bűnös óra őrült káprázatának. A két asszony hallgatott. A tüzet bámulták mozdulatlanul, mereven. Mind a kettő magában hangtalanul siratta tovább az ő nagy bűnét, az egyik azt, hogy nem tudott vétkezni, a másik, hogy nem bírt erőt venni a kísértésen. Az eső pedig hullt-hullt gyászos egyformasággal, kétségbeejtő kitartással . , . 2. Az iskolába járókról. Elemi mindennapi iskolába járt 25.909 általános ismétlőbe .7365; gazdasagi ismétlőbe 1.486 í iparos és kereskedelmi tanoncz iskolába járt 980; az ismétlő koruakról ez idén a többlet 335; polgári iskolába járt 795 (köztük 587 leány) itt a többlet 114; a felső kereskedelmi és a tankerület területén lévő 3 közép iskolába járt 9—15 éves tanuló 718; itt is 61 a többlet; összes iskolába járó 6—15 éves tanköteles volt 37.259 (ez 166-al több, mint az 1898/99-ik tanévben,) vagyis a tankötelesek 93.12 7

0-ka, mig az orsz. átlag 78%-volL Az előző évihez viszonyítva a százalékos emelkedés 58 század, v agyis valamivel több, mint egy fél százalék. Nem jár iskolába 2.798 tanköteles, kiknek nagyobb része a községektől távoli pusztákra esik, hol a törv. kötelezettségnek meg nem állapithatása miatt csak lassan halad előre az iskolák felállítása. Vallás szerint jár iskolába: r. kath. 24.839; ev. ref. 6.740; ág. hitv. evang. 3.990, unitárius 12, izrael. 1.678, csak a 2 protestáns felekezetnél 332 a gyarapodás. Nyelv szerint járt magyar 32.548 ;német 4.132; tót 578. Nem szerint járt fiu 19.451, leány 17.808. 3. Az iskolamulasztókról. A fél napi igazolatlan mulasztási esetek száma 64.149, melyekből pénzbirsággal sújtatott 6491 eset; befolyt pénzben és leszolgált értékben 3.212 kor. ez is 222 koronával több, mint az előző évben, mig a mulasztási esetek száma apadt. 4. Az iskolákról. A vármegye területén volt 309 iskola, és pedig állami 6, községi 13, magán 3, felekezeti 287, utóbbiak közül r. kath. 160, ev. ref. 70. ág. hitv. evang. 43, izrael. 14; fokozatra elemi 302. polgári 7, azonkívül egy felső kereskedelmi, 5 iparos, 2 kereskedő tanoncz és 52 gazdasági ismétlő iskola ; továbbá egy állami tanítóképezde, egy r. kath. tanítóképezde ; az elemi iskolások közül államiba jár 378, községibe 852, a többi mind felekezeti iskolákba jár ; magyar tanítási nyelv mindenütt van. 5. A tanítókról. A tanítók száma 450, kik 444 tanteremben tanítanak, közülök 32 nem tanképesitett, kik 10-el apadtak és intézkedésünk folytán még jobban fognak apadni, mert a tanító hiány ez idény már kevésbbé volt érezhető. Polgári iskolákban tanított 32 tanerő ; tanítónő működött 69, állami tanerőnk volt 21, községi 21, magán 3, felekezeti 412; (vagyis r. kath. 255, ev. ref. 79, ág. h. evang. 50, izrael. 28.) 6. Az ovó intézetekről. Ezek száma volt 21, és pedig óvóda 11, állandó menedékház 1, nyári menedékház 9. A 10 menedék ház mind községi; az óvódák közül 3 községi, 1 alapítványi, 1 egyesületi, 4 r. kath. 1 izrael. 1 magán. 7. Az iskolák évi fentartási költségeiről. Ez érdekes fejezet, mely 5 óv óta nem volt kimutatva s azóta meglepő nagy költség áramlatot mutat. a) Az elemi iskolák összes évi fentartási költsége rug 551.224 koronára ebből esik állami elemi iskolákra 8.553 korona ; 13 községire 18.305 korona, 3 magán iskolára 3.787 korona, felekezetiekre 520.579 korona, és pedig a 160 r. kath. elemi iskolára 260.237 kor; a 70 ev. ref. elemi iskolára 104.632 korona, a 43 ág. hitv. evang. iskolára 71.852 korona és a 13 izralita elemi iskolákra 53.858 korona ; ezek a számok az iskolák jellege szerinti számokhoz viszonyítva a különféle iskola fentartók mily mértékben való megterlieltetését tüntetik fel; még tisztábban látjuk ezt a fentartási források szerint ; ugyanis az iskolák 2051.150 kor. ingatlan becsértékének jövödelméből 3.4.71 zor. állami segélyekből' 67.906 kor. felekeketi járulékokból 258.075 kor. iskolai adó-