Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-07 / 40. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre . 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. i - • •

• — Lap tulajdonos és kiadó : BSK vmmm, HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Közbotrányos állapotok. közbotrányt keltő magaviselet [ezá lábra kapni nálunk a képviselőtestületi közgyűléseken. A legbadarabb szószatyárkodás hátráltatja a közügyek rendes menetét és a szónoki frazeologia görög tüze mellett már annyira megy egyesek merészsége, hogy a városi tanácsot bűnpártolással gyanúsítgatják. I£z uraim nem járja ! Az ily elhangzott szavaknak jelentőséget kell tulajdonítani, s nem szabacl ezt azzal a bizonyos hangokkal összehasonlítani, melyek, felliangzanak a menyországba. Ez radikális orvoslást kíván s csak azon csodálkozunk, hogy a polgármester távollétében a helyettes polgármester vagy az ügyész nem tette meg kötelességét az ily alávaló gyanúsításokkal szembe Az ily parazitákat kik csak gyanúsítani tudnak és bizonyítani, azokat le kell bunkózni — de mindjárt. Mi már több ízben figyelmeztettük városunkat ezen veszélyes individiumokra s hogy most újólag teszük ezt, csakis bizonyítékot szolgáltatunk, hogy felszólalásunk jogos volt s elérkezett az ideje annak, hogy ezek az álpróféták és konkoly hintók az őket megillető megvetéssel sújtassanak, nehogy az ily botrányok napirenden legyenek közgyűlési termünkben. Nagy bünt, nagy merészséget követnek el azok, a kik elég lelkiismeretlenek lakosságunk nyugalmát, békéjét felzavarni. Tudják ezt sokan mégis akadnak, akik belemarkolnak városunk társadalmának békéjébe, felforgatni törekesznek a békés egyetértést, hogy a zavarban halászhassanak, hogy önző céljaikat elérhessék. A ki fogalmával bír a közjónak, a ki embertársai nyugalmát, békéjét, jólétét nem helyezi céljainak, az semmi méltóság árán sem zavarná fel a város békéjét \ de azok, a kik akkor gyönyörködnek, ha hajba kapni látják az embereket, ha eyyniás ellen uszítják a békés természetű 'polgárságot) ezzel vajmi keveset törődnek. Átok az ilyen emberek a polgárság kebelében, a melyek konkolyt hintenek oda, a hová a társadalom búzát vetett. Átok az ilyen emberek, mert álprófétaként hamis tanokat hirdetnek, hogy a lakosság hiszékenységét felhasználva, elérjék önző piszkos czéljaikat. Pápa városa nem lehet oly rövidlátó s ha egyesek azok volnának, keservesen keli meglakolniok, mert kigyót melengetnek keblükön. Pápa városának belbékéjét ez idő szerint egy komisz klikk, melynek élén Páter Bukfencz áll, minden áron meg akarja zavarni. Csak a vak nem látja, hogy lassú forrongást készítenek elő. Az emberek suttognak, tanakodnak, városunk intéző körei aggódva nézik a káros jelenséget a melyek kizökhentik a rendes kerékvágásból és kátyúba akarják vezetni az egyetértés szekerét. Akadhatnak olyanok, a kik ránk fogják, hogy ördögöt festünk a falra, hogy nem létező rémképeket vélünk látni, midőn eme kóros jelenségek elharapódzása miatt aggódunk. Lehet hogy igazuk van, de mi tapasztalatból tudjuk, hogy a ragályt csirájában kell elfojtani, ha azt nem # akarjuk megérni, hogy elterjedjen. Ösm érjük a nép hiszékenységét s sok rábeszélés után képesek a képtelenségeknek felülni, ezért féltjük is a békés egyetértés felbomlását s ez'teszi kötelességünkké az ideje korán való felszólalást. TAECZ H^u^sil^ecsz©. Muzsikaszó, eseng a lovak csengője, Vigan Jobog a menyasszony kendője ; Dalolva megy a nászsereg utánna, Szegény szivem, árva szivem, Majd meghasad bujába. Szól a nóta, húzzák azt a szomorút, Sirva nézem fejeden a koszorút; Koszorúdnak minden szála egy álmom. Koszorúdnak minden szálát Ezerszer is megáldom. Isten hozzád, szép menyasszony örökre ! Veled szállt el szivem minden öröme ; Isten veled ! Légy nálamnál boldogabb, S ha meghalok, koszorúddal, Koszorúzd meg sir ómat. Hét ass&G&y. Két asszony ült egymás mellett a homályos szalonban. Az őszi esték boruja nehezedett rájuk, s egy kicsit borzongtak is. A fehér porczellánkályhában hatalmas tüz égett, de odakint szitált az ólmos, nehéz eső és ilyenkor az ember nem bir fölmelegedni. Egész a lelke közepéig érzi a borzongást, mintha a falakon átszivárogna az őszi nedvesség, itt a sok nehéz, vastag szőnyeg közt is borzongatja a testet és lelket. Jó volna valamerre megszökni, előle. De merre? Most mindenütt esik, talán mese a derült, kék égbolt, a mosolygó nap, a nevető május ? Talán nem is lesz többé tavasz, soha- soha ? . . . Az ilyen percek a vallomások percei, csak az a kérdés, ki fog hamarább beszélni, mert, hogy a szótlanságot nem állják soká, az bizonyos. De még bizonyosabb, hogy nem fognak színházról, zsurról, koncertekről beszélni. A léleknek van ilyen önkéntelen, gyors megnyilatkozása, mikor az ember voltaképpen magának beszél és a mellette ülő teremtésről épp oly kevéssé vesz tudomást, mint a nehéz szőnyegről, a fekete zongoráról, mely most tanúja lesz az ő intim vallomásának. — Ha meggondolom, — kezdte az egyik asszony, — hogy egyszer életemben boldog is lehettem volna. Ennek az elmulasztott boldogságnak emléke nem fog pihenni hagyni lenn a sirban sem. Te tudod Margit, hogy soha semmi sem kötött az uramhoz, hogy soha egy pillanatig sem bírtam elfeledni, hogy idegennel kötöttem össze életemet. Miért mentem hozzá ? A jó Isten tudja. Talán csak egyszerűen nem akartam vén leány maradni. Aztán meg tisztán csak rajta állt, hogy megváltoztassa a dolgokat. Jóságos Istenem, egy fiatal, tapasztalatlan teremtés, ki a világot Jókai meg Dickens regényei után ismeri. Azt tehette volna nekem; amit akar, ha csak egy kis időt vesz magának, megnyerhette volna szivemet, szerelmemet. Fölöslegesnek tartotta a fáradozást, hiszen a felesége voltam. Én pedig tovább szőttem álmomat a szerelemről. Emiitettem, hogy leánykori olvasmányom Jókai volt, s kell egyebet mondanom ? Az ő könyveitől ittasodott meg a lelkem ós kerestem itt az életben az Adorján Manassékat, a Kárpáthy Zoltánokat. Ne nevess ki kérlek! Annyira tele volt a szivem szerelemvágygyal, hogy bármelyik gézengúz elhitethette volna velem, hogy ő az, a kit várok. A férjem is, ha akarja. De nem akarta, jobban mondva, nem törődött vele. Már a házasságunk első évében idegen hölgyek foglalták le érdeklődését. Most már beletörődtem, de akkor nagyon fájt a dolog, mert akármilyen komikusan hangzik is, én illúzióval mentem bele a házasságba. Nos, hamar rájöttem, hogy a házasság, melynek nem a szerelem a bázisa, hazug