Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-30 / 39. szám

Hogy az újdonságok elmaradását derék igazgatónk kárpótolja a vidék legjelesebb énekművész íőjét 3 vem dégjátékra megnyerte. És ezzel a nagyon szerencsés vendégfellépéssel nemcsak a közönség műigényét elégítette ki teljesen, de a pénztár is sokat nyert a művésznő fellépte által. Réthy Laura (a kiváló és országos ismert költő Ruduyánszky neje) legutóbb a vígszínházban játszott és játékáról az egész fővárosi sajtó elragadtatással irt. Két vendégjátékáról a rendes rovatban fogunk művészetéhez méltóan megemlékezni. Mi krónikái hűséggel regisztáljuk az ok és okozatot és különösen most saison végén tiszta őszinteséggel mondjuk el, hogy Dobó jelenlegi színtársulata lelkes pártfogást érdemelt volna és bizony, hogy ez olyan kis mértékben történt; a színigazgató nagy deficzittel zárja be a pápai négy heti saisont. Közönségünknek és első sor ban a tavaszkor megalakult szinügyi bizottságnak okulnia kell a szinügy lanyhulásán és a mostani csorbát a jövőben ki kell köszörülnie, nehogy akár Dobónak, akár más színigazgatónak elvegye a kedvét attól, hogy színházunkban működjék. S most, miután több szerencsét kívánunk Dobó színigazgató és társulatának Győrben, az utolsó hét előadásainak bírálatát mondjuk el, a mű ködés minden pházisára kiterjeszkedve. Vasárnap délutáni előadásként egy kedves tündérmese adatott, mely az egybegyűlt mosolygó és kedves gyermeknek nem kis örömet okozott. „Hamupipőke" egyike azon gyermek daraboknak, melynek előadása a kicsinyeknek szája ize szerinti. A czimszerepet Váradi Margit játszta, ki a mostoha leány szerénységét, szenvedését terÉs miután egyikünknek sem jutott eszébe, elmélyedtünk a „Zalameai bíró" szinrealkalmazása fölötti beszélgetésben, melyet a „Deutsches Theater"-ben fognak megtartani. Ebéd után visszavonultam a csendes dohányzószobába, beburkoltam magam egy Bock-szivar felhőibe és meglehetős komor hangulatban gondolkozni kezdtem ez imént látottak és hallottak fölött. Nem, ez az asszony nem volt nyomorult. Minden érzés kivolt halva belőle; hiszen még ahoz is értett, hogy saját szerencsétlenségével kaczérkodjék ! Vagy tévedtem ? Komédiát játszott velem, hogy igazi lelkiállapotát előttem eltitkolja ? Nem tudtam tovább egy helyben maradni. Eldobtam szivaromat és visszamentem a társasághoz, hogy újra fölkeressem őt. Sehol semmi nyoma de végre, amint belépek a félig világított téli kertbe, megpillantom üt, beárnyékolva egy széleslevelő múzsától, festői pózéban egy székre dőlve. Nincs egyegül. Vállai fölé K. Pál hajol bizalmasan, az ismert roué ; Faun arczát közel füléhez tartva, lassan suttog neki valamint: — És ő ? — Ö mosolyog. mészethüen adta. Ugyancsak tapsolták őt a kicsi kacsok és minden felvonás után a lámpák elé hívták. B. Némethy Jolán nemcsak szép tündér volt, de a lelki jóságot szavaiban is kellőképpen tolmácsolta: Gerő Ida, Kresz Irma és Török Malvin (a gonosz mostoha és két leánya) már semmiképpen sem tudták az alakításukat érvényre emelni és ez ellenszenves szerepüknek tudható be. A férfiak között: Kardos Ede és Balázsi Sándor igen jól játsztak a gyermekeknek, mit bizonyított az, hogy Kakadu királyt és fiát, a herczeget gyakran kitapsolták. Remete Géza, Beezkoy József és Nagy Imre kis szerepeikben derekasan helyt áltak. Esti előadásul. Szigligethi marandó becsű népszínműve „Szökött katona" került színre, melyek előadása, ha kissé döczögött is, de általánosságban a közönség tetszésével találkozott. A czimszerepet Juhász Sándor játszta, kinek ugy drámai játéka, mint érzéssel előadott dalai kitűnőek voltak. Sziklay Szeréna (Julcsa) játéka és ismételten elmaradt éneke egy cseppet sem jó benyomás tett a közönségre. Ilyen játék s nem éneklés sokat ront az igazgató pénztárán. B. Némethy Jolán (Montiné) kitűnő drámai játékával a, közönség rokonszenvét teljesen megnyerte. Az előadás kitűnő menetelét öntudatos játékukkal nagyban elősegítették : Balázsi Sándor, Morvái Antal, Beczkóy József és Remete Géza. Hétfőn Offenbach bájos zenéjü. „Orpheus a pokolban" czimü operettéje adatott. A fő-nőiszerepet Réthy Lina énekelte, a tőle már megszokott természetes üdeséggel. Prózájában észlelhető némi nehézkesség, de ezt a közönség elnézi, mert precíz énekével kárpótolja a hallgatókat. Juhász Ilona egy kis szerepet játszott, de ebben a kis szerepében is vezényelte a szólókat és üde hangja kicsengett az ensembléből. Nagy Gyula, Beczkői József és Nagy Imre, valamint Juhász Sándor a lehető legjobbak voltak. Szenger Gusztáv, ki mint sajnálattal halljuk távozik a társulattól, ez estén is megmutatta, hogy zseniális zenész, mert ugy a kar, mint a zenekar vezetésében művészi munkát végzett. Kedden közönségünk általános kedvenczének Nagy Imrének jutalomjátékául Géczy egyik jobb nép-drámája az „Ördög mátkája" került szinre. A darabban sok jó alak van és a népéletnek nem egy sikerült typusa van megrajzolva, ele nyelvezete olyan czikornyás, hogy majdnem bántja a fület. A jutalmazandó játszta a darab legegészségebben megirt alakját Firtos Istvánt és azon pereztői, hogy Nagy Imre a színpadra lépett jókedv ömlött el a színpadon és nézőtéren egyaránt. Már megjelenésekor hosszantartó tapssal és egy szép babérkoszorúval fogadták és a taps kihívás minden jelenése és minden felvonás után megismétlődött. A czimszerepet Sziklay Szeréna játszta és ez alkalomkor már két dalt is hallottunk tőle, de Judit szerepét rosszul fogta fel, mert ez a szerep komoly és majdnem mint őrangyal kell, hogy őrködjék jellemében gyenge nővére sorsa fölött. Kresz Irma a neki nem illő szerepben sehogysem tudta betalálni magát. Humoros két alakot mutatott be Juhászné P. Ágnes és Gerő Ida még pedig pompásan. Kardos Ede és Baláisi Sándor minden lehetőt elkövettek, hogy rosz szerepükből valamit csináljanak. Művészi alakítást mutatott be Juhász Sándor (Miklós) és Váradi Margit, ki egy kis süvölvény leányt ügyesen játszott. Szerdán „Peleskei nótárius" került szinre, mely váratlanul némi közönséget is vonzott a színházba, mert ugy lent mint fent akadtak lelkes tapsolók. Kik Beezkói József és Juhász Sándor mókáit, valamint Juhászné P. Ágnes boszorkányoskodását, úgyszintén a vasas németek jelenéseit tetszésével honorálta. Csütörtökön a gyorsan megkedvelr- Juhász Ilona jutalomjátékául Verő „Szultán" czimű operettéje adatott. Juhász Ilona a czimszerepben ugy öltözéke választékosságával, mint hangja csengésével brillírozott. Megjelenésekor három díszes virágcsokrot és nagy tapsokat kapott és a szívélyes óváczióknak alig akart vége szakadni, sőt felvonásról felvonásra is kihívták, mely ünneplést méltán meg is érdemelte. Réthy Lina a jutalmazandóval osztozott az est sikerében, inert Roxeláne szerepében , igen kedves jelenség volt. Juhászné P. Ágnes kiváló alakítást mutatott be. Jelesen játsztak : Nagy Imre, beezkoy József, Nagy Gyula és Remete Géza. Pénteken valódi ünnepi estéje volt színházunknak. R. Réthy Laura fellépte tette ünnepélyessé ez előadást. Szép és nagy közönség gyűlt egybe színházunkba, hogy a fővárosban is kitűnő névvel tiró művésznőt meghallgassa. És a közönség valódi műélvezetben részesült, mert a vendégművésznő „Szép Heléna" czimszerepében előadásának precizitásával és fent s lent egyaránt tiszta csengésű, iskolázott hangjával teljesen elragadta a válogatott közönséget. Belépő dala után több diszes virágcsokrot nyújtottak neki, azután frenetikus taps tört ki és az egész estén végig kisérte a jeles énekmüvésznőt. Szépsn énekelt Nagy Gyula (Páris) és Réthy Lina(Orestes), valamint kitűnően játsztak : Nagy Imre, Beczkóy József, Juhász Sándor. Szombaton R. Réthy Laura vendégművésznő második fellépteül „Baba" adatott és a czimszerepben Réthy Laura nemcsak hangja varázsával hatott az újra szépen egybegyűlt közönségre, de játékának természetes bájával is olyan tapsvihart aratott, milyet már régen nem hallottunk színházunkban. R. Réthy Laura ritka művészi talentummal bír és ezt természetes erejénél fogva kitudja fejteni és igy nem csoda, ha gyorsan belopja magát a közönség szivébe. Közönségünk hálás volt is a műélvezetért, mert tapsaival folyton ünnepelte Réthy Laurát. Méltó partnere volt a művésznőnek Juhász Ilona (Lancolet,) ki énekével és játékával egyaránt nagy tetszést aratott. Beezkói és Nagy Imre, Remete Géza, Juhász Sándor külön és együttesen emelték a kitűnő előadsá sikerét. Á mult hétről. Városatyáinknak a hét folyamán kijutott a szereplésből. Rendes körülmények között, midőn közügyek dolgában hivatalosak a tanácsteremben, nagyrészt olyan blazírt módon érzik hivatásukat, de amidőn választási minőségben kell jogaikat gyakorolni érzik fensőségüket s imponálólag jelennek meg a tanácsteremben és fontoskodó arccal lépnek az urna ele, mintegy jelezve, hogy ők mentik meg és vezetik a város menetét. Nem elfogultság ez, hanem a tapasztalat mondatja ezt velem. Bizonyságul szolgál a legutóbbi tisztújító közgyűlés. A legfontosabb közügy megvitatása alkalmával a városatyák megjelenésénél az 50-es szám a legnagyobb rekord, ez alkalommal a szavazatok száma 105-öt tett ki. Volt is sürgés-forgás a tanácsteremben, de csak addig mig a szavazatok leadattak, az eredmény kihirdetésnél már csak a kíváncsiak éljenezték az alispánt és azok kik a gyűlés után az alispán kézszoritására várakoztak. A választások lefolyásáról vajmi kevés feljegyezni való van. A főszámvevői állás betöltésére már hetekkel ezelőtt tisztában voltunk s tényleg egyhangú. A városi pénztáros felcserélte állását a főszámvevő hivatalával. Az üresedésben levő pénztárosi állás a rendőrfogalmazónak volt biztosítva, mert kijelentette, kogy inkább 18 évi szolgálatától végleg elbúcsúzik, semhogy (továbbra is megmaradjon a rendőrkapitányi