Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-16 / 37. szám

házban, hogy szinte szégyeltiik magunkat, a kik ott voltunk. Már pedig akármilyen tehetség elveszti kedvét, ha iires padokat lát. Ezt a szomorú tényt még egyszer fi­gyelmébe ajánljuk a hires pápai műpártoló közönségnek s lehet, hogy ez volt az egye­nes oka, hogy a darab szereplői kissé ked­vetlenül játszottak. Groó Valéria (Claire) mintha valami indispositióval küzdött volna, mert játéka halvány volt és kitörései nem jöttek a szivből. De ezt az eltévesztett ala­kítást annak" tudjuk be, hogy az iskolai be­tanulás volt tévesztett. Külömben első sze- '' replésére vonatkozó kritikánkat fentartjuk. Morvái Antal (Derblay) igazi férfias alakot állított elénk, ki nagy szerelmét és mély csalódását hűen tolmácsolta. Kresz Irma és Daróczi Ilka, valamint Pozsonyi Júlia szere­peiket kitűnő felfogással játszták. Dicséretet érdemelnek : Remete Géza es Nagy Imre, kik a szerepüket minden próba nélkül, a a hirtelen megbetegedett Kardos miatt, iga­zán közmegelégedésre játszták. Krasznay Ernő (Oktáv) ugy látszik a neki, illetőleg egyéniségéhez, illő szerepet szépen el­mondta. Szerdán a hirdetett „Bőregér" helyett Sziklai Szeréna és Juhász Hona betegsége miatt „Suhancz" adatott, mely Kontinak egyik legdalamosabb zenemüve. Réthy Lina ügyes és pajkos suhancz volt és nemcsak szép ének előadásáért, de csinos öltözékéért is többször megtapsolták. Pozsonyi Júlia és Török Malvin, Juhászné P. Ágnes a keret­be beillő alakításokat nyújtották. Beczkói József és Nagy Imre komikumukkal és kupléjukkal a feltűnően kevés közönséget többször megkaczagtatták. Juhász Sándor jó Morén tábornok volt. A darab még egy szereplőjéről kell megemlékeznünk, még pedig a legnagyobb elragadtatás hangján. Ez a szereplő még nem szerződött tagja a társulatnak, de ugy látszik, hogy érdemes arra, hogy a legnagyobb sütemény és czu­kor gázsiban részesüljön. Ez a szereplő Dobó Bandika (az öt éves kis csepség) ki a groóm szerepében általános feltűnést és éneke után, nyilt jelenésben annyi tapsot kapott, hogy énekét meg kellett ismételnie. Csütörtökön „New-York szépe" ment, nagyon csekély számú közönség előtt, de a lehető legkorrektebb előadásban, melyben a régi és uj szereplők nevezetesen Réthy Lina, Juhászné P. Ágnes, Dobó Sárika, Vá­radi Margit, Horváth Kálmán, Beczkóy Jó­zsef Sayij Gyula, Nagy Imre a lehető leg­nagyobb kedvvel énekeltek és tánczoltak. Pénteken Echegaray remek szinmüve „Folt a mely tisztit" adatott. Ez az előa­dás valóságosan minta előadás számba ment Groö Valéria (Matildé) egy teljesen bevég­zett alakítással lepte meg a közönséget. Minden felvonásban jobban és jobban be­lopta magát a közönség szivébe. Groó Va­lériának ez a szerepe parádés szerepe le­het. Méltán megérdemelte azt a két szép csokrot és a fel-felhangzó tapsokat, melye­ket kapott. Kresz Irma az alszenteskedő leányból jeles alakítást csinált. Kresz Ir­mát még így játszani nem is láttuk. Pozso­nyi Júlia minden igyekezetét kifejtette, hogy ellenszenves szerepéből valamint alkosson Morvái Antal és Kardos Ede passiv szere­püket igen jól játszták. Balázsi Sándor ez estén cabinet alakítást mutatott be, melyet a közönség azzal méltányolt, hogy nyilt je­lenésben zajosan magtapsolta. Krasznai Ernő nehéz szerepében megállta helyét. Szombaton „Bőregér" operette került szinre. E darabban Juhász Ilona és Réthy Lina egymással vetélkedve hallatták gyö­nyörű hangjukat és valóban sokat mulasz­tott az, ki ez estén távol maradt. Juhászné betétül énekelt magyar dalát zajos tapsasal fogadták és megujráztatták. Nagy Gyula Eisenstein szerepében remekelt. Nem is hit­tük volna, hogy ily kitűnő alakitó tehetség rejlik benne. Remete Géza. a tenorista sze­repben ügyesen énekelt. Juhász és Beczkói József, valamint Nagy Imre mindent elkö­vettek, hogy az előadást emeljek. Török Malvin, Orlovszkyja csak rontott. Hol ma­radt az ének ? Az ének és zenekar Szen­ger karmester vezetése alatt kitűnő volt. ^A mult hétről! Miről is szólhatna másról a heti kró­nika, mint a színtársulatról. Vajmi gyenge ugyan az üzlet, de azért soha sem lehet oly gyönge, hogy megemlékezés tárgyát nem képezné, a szinügyi helyzet signa­turája. A színigazgatónk a jelen évadban el­mondhatja Ollendorf jeremiádáját, hogy „Sok minden történt velem, de még ilyen soha­sem". Ment már jól, nagyon jól, rosszul, nagyon rosszul, de még ilyen rosszul soha­sem. Valóban érthetetlen a helyzet 1 Még a színházi referensek előtt is tótágast áll a nézőtér. Telt ház nálunk az álmok or­szágába való s ha mégis a színházi refe­rádákba telt házat emlegetnének, ugy tes­sék azt a helyzetre redukálni, mert ezalatt az értendő, hogy az első két sor támlásszék teljesen betelt. Szép közönség alatt pedig azt értem, hogy három páholyba beleültek 12-en és a helyi lapok összes tudósítói is jelen voltak az előadáson. Ez a sziniévad jelenlegi hű tükre. Ily körülmények között nem is csoda, hogy a színtársulat tagjainak elment a kedvök s nem futja ugy a bohémiára, mint az előző években. Eddigelé még a drámai anyának is jutott hébe-hóba osztályrész egy kis ex­cursióra, mostanában azonban teljes joggal elénekelheti a Gasparoneból, hogy , Már nincsenek több férfiak, meghaltak, meghal­tak a régi férfiak". Hát kérem nem haltak meg a régi férfiak, hanem a társadalom egyik legna­gyobb betegségében szenvednek, mely a színház látogatottságában is kifejezésre jut. Ugy hiszem, hogy ezt a betegságet nem kell sokáig magyarázgatnom, ebben a jár­ványban kisebb nagyobb mértékben min­denki szenved — nincs dánki, műnyelven kifejezve — nincs pénz. Ez a járvány még sohasem jelentke­zett nálunk oly nagy mértékben, mint a jelen sziniévadban. Eddig még csak jelent­kezett egy-egy színházi maccenás azon ven­déglői helyiségekben, ahol a társulat befész­kelte magát s megeresztett a rendes abon­nement kivül egy kis dessertet, de most még lámpával sem lehet egyet fogni. Ez az oka annak, hogy a színtársulat bo­hém oldaláról meggyőződést nem szerezhet­tem magamnak. Pedig ha valaha, ugy most volna al­kalom erre. Már évek óta nem voltak oly szépen mozgósítva a társulat tagjai a ven­déglőkbe, mint ez alkalommal. Sőt mint hallom a társulat siheder komikusa egy né­hány jó barátjával — kikért ő áll obiigó­ban — á la carte dolgoznak. De mit ér miudez, ha nincs a nyáj közölt vezér ürü ? Elég baj ez a színtársulat tagjaira, de még nagyobb baj azokra, kik a szokástól elté­rőleg, eboen hiányt szenvednek. Azért a színházi ügyek rendes lefolyá­súak. Étvágy tekintetében a társulat tagjai nem panaszkodhatnak, jóllehet egy-két re­kedtségi állapot a műsorban változást idéz elő, de azért a vendéglősök étlap műsorá­ban ez nem idéz elő változást. Pontosak délben és este, akár a próbák megjelené­sében és leeszik az étlapot, mintha előre fizetnének. Ez az egy jelenség, ami még a bohémiára emlékeztethet bennünket. A bohémiáról jut eszembe, hogy a társulat tagjai között szűkebb körben a bo­hém élet erősen van képviselve. A társulat számos tagja családi tűzhely után áhítozik s ezt előlegesen bohém rendszerre alapit­j ják. Annyi házassági terv még nem volt a | társulat költségvetésében előirányozva, mint jelenleg. Hogy ezek a tervek megérik a te­let, az még a jövő titka, de bohémiának, és ahhoz, hogy ebből intrika fejlődjek, ahhoz elég anyag van szolgáltatva. Az intrikáról jut eszembe, hogy ez még nincs teljesen itt nálunk kiforrva. Ez a processus Győrben lesz megállapítható, mert annyi rivális énekesnő és elsőrendű női tag még egymásnak sohasem adott ta­lálkát mint a téli évadban Győrött. Hogy pedig mire képes az intrika a színészetnél ennyi nő között azt csak bennfentesek ért­hetik meg s ép azért nem fejtegetem tovább, I mert laikusoknak hiába magyarázgatnám. Ha már másért nem, de ezért irigy­' lem a győri krónikást. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város jö­vője „részletes reményekre" van biz­tosítva. Az hirlik, hogy Pápa város ren­dőrségénél szaporodás várható. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pánt maholnap csak fénykép után i lehet lesz emelgetni. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk ittléte alkalmával mindenkit meglátogatott „az üzlet érdekében." Az hirlik, hogy a polgármester­nek az uj városrészben szoborkilátásai i vannak. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány 1 utóbbi időben már bizonyságos tett j arról, hogy lehet vele okosan is tár­I gyalui. Az hirlik, hogy a Jókai és Petőfi I szobrot hólabdákból akarják felállí­tani. Az hirlik, hogy a színházban a közönséget keresni kell. Az hirlik, hogy a színtársulat tag­jai nem unhatták meg a közönséget, mert még alig látták. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik kardalosa vasporral fényesiti magát. Az hirlik, hogy a színtársulatnál a szerelem nem rózsát, hanom gyű­lölséget terem. Az hirlik, hogy a színtársulatnál Győrött annyi primadonna lesz, mint a Jakab krumpli. Az hirlik, hogy színtársulat né­hány tagja „á, la carte" evésre van utalva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője éjjel próbákat tart a színtársulat néhány tagjával. HII2E -ET. — Személyi hír. Hegedűs Lóránt dr. városunk orsz. képviselője ki a mult héten néhány napot városunk­ban töltött, vasárnap délután vissza­utazott Budapestre. Takács Adám me­gyei árvaszéki elnök tegnap váro­sunkba érkezett s szabadságidejéből mint évben néhány napot városunk­ban tölt.

Next

/
Thumbnails
Contents