Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-16 / 37. szám

hogy meghallgatva bennünket segítsen de mielőbb a türhetlen állapotokon. Meglehet arról győződve a polgármester ur, hogy az utak megjavításával, a vízvezetéki kutak felállításával csak a közügynek tesz szolgálatott, — mert annál gyorsabban fognak a még bd nem épített háztelkeknek vevő jelentkezni. Egyelőre csak ennyit tartottunk szükségesnek mondani s felhívni intéző köreink figyelmét a korai intézkedésekre. Megszivlelésül írjuk e sorokat s főleg tettre vágyó polgármesterünkhöz intézzük, ki ezen uj városrészünk megteremtője volt, hogy dédelgesse továbbra is ezen uj szülöttjét, mert ezzel csak lakosságunk eddigi iránta közkedveltségét, szeretetét is háláját fokozza. Hogy uj városrészünk azzá fog fejlődni, amire reményünket alapítottuk, abba nem kételkedhetünk, erre elég garantiát nyújt nekünk az, hogy ezen uj városrész fejlődésének szálait városunk polgármestere vezeti. A kivándorlás meggátlása, Három év óta sürün foglalkoztatja a közvéleméuyt az a kiszámíthat! an nagy horderejű jelenség, mely az egész országban, de különösen nálunk öltött óriási mérveket; a kivándorlás. Addig, a mig egy elhatárolt területre szorítkozott a kivándorlási hajlam, a mig csak egyes kétségbeesett, semmit sem kockáztató elemek utolsó kísérletének volt tekinthető az Amerikába való kivándorlás, hogy életfentartásukat maguk és családjuk számára a tengereken tul levő földön biztosítsák az ott szerzett munkadijak reménybeli jövedelmével, összetett kézzel nézhettük a kivándorlás jelenségét és alig is kutattuk mélyebben az okát és nem is gondoltunk annak következményeire. Egy időben, igaz, följajdult" tán éppen nyolc év előtt, a mikor észrevették, hogy az aratás alkalmával a java munkásokat elszerződtették az Alföldre és mikor itt volt szükség a föld munkásaira, már csak a néptelen falvak üresen hagyott, legföljebb az asszony népre bízott viskóira találtak. Ekkor történt meg az hogy a kivándorlást megakadályozandó, behozták az útlevél kényszert, a mi csak az útlevelek kieszközlésére Üzletszerűen foglalkozók nagyobb zsarolását eredményezte. Azt a félszeg intézkedést, mely a szegény tudatlan parasztnépet a lelketlen zsarolók kész zsákmányává, áldozatává tette szerencsére beszüntették, mert egyaltalán nem eredményezte azt, a mit általa elérni reméltek, hogy a kivándorlási hajlamot alább szállítsák, a kivándorlást csökkentsék. Ellenkezőleg, a kivándorlók számaránya éppen ekkor növekedett : és később rájöttünk arra, hogy a kivándorlás arányát nem a mi intézkedéseink, de az amerikai közgazdasági viszonyok szabályozzák és a népvándorlás mint egy korrektül szabályozott óramű, abban a percben változik, a melyben Amerikában az ipari és kereskedelmi forgalom apálya vagy dagálya áll be. A törvény keretén belül különben is szabályozva lévén a költözködési és kivándorlási ügy, a honossá— S ki tanította önt ily gyönyörű játékra ? — Senki 1 válaszolta büszkén és mellét kidülesztve a trombitás. Már hátul gombolós gyerekkoromban igy trombitáltam. — És még csodálatosabb, álmélkodott az operette-szerző. — Mondja ezt váltig a Kati is, szólt a fúvóhangszer nagy művésze. — Tulajdonképpen mi az ön foglalkozása ? kérdezte az érdemes műbarát. — Férfi és női czipész vagyok, de toltozómunkát is elvállalok. — Ez is jó mesterség, aki érti, de nem óhajtana inkább művész lenni ? — Most is az vagyok ! volt a hangzatos válasz. — igaza van, ön művész, de valójában csak műkedvelő. Az igazi művésznek a mesterséges fogásokat is el kell sajátítania. — Én jól ismerem mesterségem fogásait. A mesterem mindenütt meg van velem elégedve. Sőt van egy kundsaftom, az mindig lábtyümüvész urnák szólít, viszonozta nem minden henczegés nélkül a trombitás. — No, én nem ilyen művészt értettem. Én a zenében óhajtom önt kiképeztetni. Önnek kiváló tehetsege van a fúvóhangszer kezeléséhez, mondta hévvel az enthuasista. — Üsse a kő 1 ha az ur taníttatni akar, sarokba dobom a mesterségemet, ugy sem sokat hoz a konyhára. Roppant roszszul megy manapság a susztermesterség. Hiába sok a suszter 1 Ezért is nem tudom oltárhoz vezetni a Katimat. — Hát kívánja, hogy tanitassam ? kérdezte örömét aiig birva leplezni GóthL — Hogyne, ha az ur ugy erősködik. — Kezet rá 1 kiáltotta elragadtatással a földes ur. — Tessék mindakettő ! viszonozta a czipészmüvész és Góthi finom kezeiben rakta durva kidolgozott két tenyerét trombitástól együtt. — Örvendek, hogy sikerült önt megnyerni a művészetnek. Most még egyre kérem. — Állok elébe! — Szíveskedjék holnap esti 8 órakor, nyári lakomat becses megjelenésével szerencséltetni. — S hol lakik az ur'? — Ott abban a kastélyban, melynek erkélye ide látszik, — A Góthi kastélyban '? — Ott. — Hiszen annak a gazdája szörnyen gazdag ember. — No megélhet valahogy. — Elmegyek, ha jó enni és innivaló lesz. — Kerül majd az is. E szavak után Góthi melegen kezet szorított a tul boldog czipészszel és kastélyához vezető egyenes uton eltávozott. — A kastélyba vagyok híva; ujjé, got biztositó törvény rótt ránk olyan föltételeket, a melyek mindenkire nézve kívánatossá teszik, hogy az ország határának bizonytalan időre való elhagyásakor biztosítsa összes jogait az útlevél megszerzésével. Ha volna, a ki a népnek ezt megmagyarázná, vele megértetni, bizony egy sem hagyná el ezen rá nézve értékes dokumentum nélkül az országot. De a nép az útlevél megszerzését még ma sem tekinti előnynek, csak egy drágán megfizetett kényszer rendszabálynak, melynek hasznát előnyét nem ismeri, nem látja. Es a kivándorlás nem szünetelt az idén sem. Mintha sejtették, érezték volna előre a bekövetkezendőket, késő ősszel és az egész tavaszon oly mérveket öltött, különösen vármegyénk területén, a minőhöz foghatót ez a mozgalom solia sem mutatott föl. Kétségbeestek a gazdáink a fölött hogy kikkel fogják megmunkáltatni földjeiket, kikkel fogják learatni a kalásztengert és kik fogják a hegyeket koszorúzó szőlőtőkéket megmunkálni. A munkás kezek ritkulásával megdrágult a napszám és ritkultak a jó és becsületes munkát szolgáltatók sorai is. A lusta, csenevész és léha maradt csak vissza. Ezekkel kellett már most ugy a hogy boldogulni. Es mig $ fölött töprenkedtek, bekövetkezett az, a mi részben igazolja a kivándorlók ezrei által hangoztatott indító okot; a kereseti forrásnak egyetlen egy foglalkozási ágra szorított voltát, a mely a beállott májusi fagyok országos csapása által tönkre silányittatott s igy a nép ezrei, kik nálunk tisztán a földmunkálatok után élnek, s balettől valamely elemi csapás által elesnek már az éhhalállal küzdenek, valóban nem hopsz ! Éljen a trombita 1 A Kati kibújik a boriból örömébe, ha neki ezt elbeszélem. * * * Másnap fényes estélyre készültek a Góthi kastély pompás termeiben. A házigazda a környék minden számottevő személyét, egy lovas futár által meghívta. Góthi. nota bene között, mindenkiuek megírta, hogy a mai estély érdekességét egy uj star bemutatása fogja emelni, kit a művészet egén ő lesz szerencsés ragyogtatni. Alig esteledett, a hintók és lovasok hosázu sora állt meg a kastély udvarán és mindenki sietett a pazar fénnyel kivilágított termekbe. A hűsítők után a vendégek kérdésekkel kezdték ostromolni a házigazdát. Ki az a meteor, melyet ő felfedezett s hol, merre van hazája? De Góthi titokzatosan türelemre intette a kíváncsi vendégeket. Végre 8 óra előtt néhány perczczel megjelent a művész-jelölt, kezében a hires trombitával. A csillár napsugaras világa, a terem pazar díszítése, a hölgyek selymes és gyöngyös toilettjei, de különösen keblük vakító hamva, a jámbor ezipészt teljesen kihozták sodrából. Alig mert teltekinteni s ugy járt, mintha tojások Jettek volna lábai alatt. A háziúr nagy örömmel sietett elébe és a terem közepére kozta. — Hölgyeim és uraim, íme van sze-