Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-08-26 / 34. szám

hogy már a jövő évben az elszállásolást a barakkokban eszközölhessük. Azt is felesleges talán bővebben fejtegetnünk, hogy mily előny városunkra nézve az, hogy minden évben a hadgyakorlatok központjává leszünk és ezáltal néhány százezerforint városunkban lesz elköltve. Már pedig senki sem vitatja el tőlünk azon meggyőződésünket, hogy ezen barakkok felépitését a katonai felsőbb hatóságok is a legnagyobb örömmel fogják fogadni s tekintve kedvező terepviszonyainkat állandósíthatjuk a hadgyakorlatok színhelyét. Kötelességünknek tartottuk ezen eszmét a közérdek szempontjából szellőztetni és erre a városi hatóságfigyelmét felhívni. Hisszük és reméljük, hogy felszólalásunk üdvös voltát felfogják is ily értelemben a képviselőtestülethez előterjesztést tesznek. A képviselőtestület tagjaitól pedig elvárjuk, hogy a legnagyobb lelkesedéssel fogják felkarolni ezen városunk érdekét nagyon is érintő terv létesítését. Pollatsek Frigyes. Egészségügyi mizériák, Olyan ritkán és olyan keveset beszéltet magáról közegészségügyünk, hogy azt hisszük, Pápa város duzzad a jó egészségtől és egészséges élettől, hogy a közegészségügy terén minden, de minden a legnagyobb rendben folyik nálunk, s a lakosság egészségének megóvására mind azon intézkedések megtétetnek, a melyet az ember egészségének és életének megtartására nézve a fejlődő kor tudása és ismerete az emberiségnek megadott. A közélet bajai, társadalmi kérdések vitatása és az egyéni érdekek kielégítése után való őrült hajsza anynyira lefoglalja az embereket, hogy nem érnek rá arra, hogy városunk közegészségügyi viszonyaival csak némileg is foglalkozzanak. A közönség háborgó kedélyének megnyugtatására kivetett káprázatos reformok és a közéleti szereplés nagy hangú frázisai mellett városunk közegészségügye tizedrangu kérdéssé sülyed s a megoldandó kérdések között ugy elenyészik, mintha egészségügyünk teljes virágzásban állana. Hát csakugyan ilyen boldog állapot van nálunk ? A polgárság jólétének és boldogulásának egyik alapfeltétele a jó egészség, a város haladásának és felvirágzásának első feladata pedig a közegészségügy ápolása és előmozdítása, mert csakis jó egészségügyi viszonyaink között várhatjuk a város minden irányú fejlődését; a betegséggel és egészségügyi bajokkal küzdő lekosság, az elsenyvedt, elcsigázott nép soha és sehol sem volt képes a kor haladásával lépést tartani. Az termeszeti törvény, megdönthetlen örök igazság, hogy csak jó egészségügyi viszoi^yok mellett teljesítheti a lakosság és a társadalom azokat a kötelességeket, a melyek a boldogulás útjára vezetik. Ugyan ki gondolt már nálunk erre, ki törődik vele, vájjon megfelel-e városunk közegészségügye a lakosság követelményeinek, jut-e eszébe hatóságainknak, hogy közegészségügyünk állapota felett gondolkozzék — Ne kérjen, mert ugy is hiábavaló Volna I De szívesen járok a kezére, annyival is inkább, mert egy kedves jó pajtásom ajánlja. Adok önnek még egy névjegyet egy szerkesztőhöz, a ki ismeri egész Európát s a ki bizonyára szerez is majd önnek egy fényes állást. Nem is hiszi, hogy micsoda befolyásuk van azoknak az újságíróknak. Belenyúlt az íróasztala fiókjába, kivett egy névjegyet, melyen szintén azok az előttem már nem egészen ismeretlen szavak állottak, hogy. „A legmelegebben ajánlom neked .... urat." — beleirta az én nevemet, aztán ide aclta * a kártyát s én boldogan elvágtam vele. — Mégis csak vannak szives emberek a világon ! — gondoltam magamban. Ha eszembe jutott, hogy ez a névjegy már elkészítve feküdt ott a fiókban, hát szkeptikus gondolatok támadtak ugyan bennem, de ezeket ugy elűztem, mint a legyeket a manöver-téren, amennyiben szivarra gyújtottam. Néhány órával később kopogtattam a szerkesztő ajtaján, mely azonban fájdalom, iiem nyilt meg. A szerkesztő nem volt jelen és nem volt jelen néhány héten át. Végre elcsiptem ós előadhattam a kívánságomat. Kitűnő, jókedvben volt. — Állást keres ? — Üli be kár, hogy nem jött három héttel ezelőtt 1 A khinai , övet levelezőt keresett. — Sajnos, nem vagyok khinai ! — bátorkodtam gondolni. 0 pedig folytatta. — ... A ki khinai nyelven tud stenografálni . . . Hogyan, Ön nem tud khinai nyelven stenografálni V No nem baj ! Ha ön kitűnően bírja a spanyol nyelvet, adhatnék önnek ajánlatot Madridba. Igaz, nem tudom, vájjon abban a híres bodegában, melyre most gondolok, van-e jelenleg valami üres állás . . . Hopp, de ön talán nem is beszél spanyolul ? Nem ! De ' hát akkor mit tud ön ? . . . Csak lovagolni ? . . . . (Nevetett ezen a vicczen, én pedig kiváló tisztelettel vele nevettem.) A szerkesztő egy darabig még eltréfált, végül pedig azt mondta. — Tudja mit, jelenleg semmit sem Ígérhetek, de majd adok önnek névjegyet e^j jó ismerősömhöz, a ki bizonyára majd segit uraságodon. Az illető az uj gyertyagyár igazgatója Nagyon világos elméjű ember. (A szerkesztő lelkesen nevetett, én meg vele.) . . . Valóságos gyertyalángész ! (Ugy nevetett, hogy az oldalát fogta, én pedig szinte nevető görcsbe estem.) . . . . Bizonyára mindent elkövet érdekében. Azzal átadott nekem egy névjegyet, néhány sort irt rá, melegen ajánlva becses személyemet s aztán nevetve búcsúzott el tőlem. Végül ugy nyerítettünk, mint egy katonai ménes. Uj névjegyemmel folytattam utazásomat, mely immár közel négy hónap óta tarés intézkedjék annak megóvására uézve. Ha egy pillantást vetünk is közegészségügyi állapotunkra, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a legkevesebb gondozásban éppen egészségügyünk részesül és ez nem agyrém, nem üres ráfogás, hanem szomorú valóság; a statisztika számadatai ijesztő bizonyítékok gyanánt szolgálnak, a sem szépítgetni, sem letagadni, vagy meghazudtolni nem lehet. Nem szolgálhat mentségünkre az sem, hogy Pápa természeti fekvésénél fogva, vagy légköri viszonyait tekintve van kedvezőtlen helyzetben, mert ez csak erélyesebb egészségügyi intézkedéseket követel. Ezt azonban legjobb akarat mellett sem találjuk meg. Daczára, hogy társadalmunkban mindazon tényezők meg vannak, a melyek az egészségyügy előmozdítását tűzték feladatukká, mint a betegsegélyzö s a számtalan jótékony egyesületek, a melyek buzgón munkálkodnak a szegény nép bajainak enyhítésére, ezen kívül a város értelmisége és intelligens társadalma nagyban közre hat a jó egészség fentartására, mégis azon szomorú viszonyok között áll városunk, hogy a legrosszabb egészségi állapottal küzd ; persze azok a csendes emberek már nem panaszkodnak, a kik örök álomra hunyták .szemeiket, a nagy gyermek halandóságot szinte megszokták az emberek, a szülők zokogását nem hallja meg senki. Hogy pedig mi az oka ennek a szomorú állapotnak, azt nagyon hamar megtaláljuk, ha figyelemmel kisérjük egészégügyi intézkedéseinket. Első sorban a nyitott csatornákban a szenny és piszok ott rothad el, tott. Hosszú harczok után, melyeket néhány kapzsi vad emberrel, portásokkal és irodaszolgákkal vívtam, végre rátaláltam a gyertyagyári igazgatóra, a ki meglehetős hidegen fogadott. — Az a szerkesztő folyton zaklat ! — mondta üdvözletemre, de szerencsére hozzátette, hogy nem akarja rossz kedvét rajtam kitölteni. Állást ugyan nem adhat, részint azért nem, mert üres hely sincsen, részint pedig azért, nem rajong a kiszolgált katonákért. Ellenben kész névjegyet adni nekem, hogy azzal menjek el kollágájához, a régi gyertyagyár igazgatójához. Az a szó, hogy „névjegy" ugy hatott rám, mint egy ostorcsapás, de azért halálmegvetéssel mosolyogtam, fogtam a kártyát és mentem tovább, tovább. Micsoda örömmel üdvözöltem az első ajánló sorokat ós micsoda kétkedéssel szemléltem most e darabka papirost. Mikor elolvastam, hogy ismét a „legmelegebben" ajánlanak, fázni kezdtem. Mint egy jubilált veterán-tábornok sántikáltam el a második igazgatóhoz. De mikor ez egy pillantást vetett az ajánlásra, dühösen felkiáltott. — Micsoda arczátlanság! Az a semmi ember elég vakmerő, hozzám ajánlani valakit ! Pardon uram, - szólt aztán hozzám fordulva — tisztelet, becsület önnek, hanem az uj gyertyagyár igazgatóját megvetem s Az az ember gyertyagyárat akar dirigálni és nem tudja megkülömböztetni a hatosgyertyát a nyolczastól, a milly-gyerfcyát a