Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-08-12 / 32. szám

iparos ifjak mulatsága, — 1900. augusztus 5. — A pápai iparos ifjak önképző köre egy minden tekintetben fényes sikert aratott mulatságot rendezett mult vasárnap a Casinó kerthelyisé­gében. A mulatság délután 2 órakor vet­te kezdetét teke versennyel. A verseny folyamán sűrű fellegek mutatkoztak és az esti mulatság elhalasztásáról beszéltek. A ^ndezőség mindazonáltal mozsárlövésekkel jelezte, hogy a mu­latság mindennek dacára meg lesz tartva azon hiszemben, hogy az idő megváltozik. Esti 7 órakor a rendezőség két­ségbe volt esve és általános volt a nézet, hogy a mulatságot el kell ha­lasztani. Ebben a szomorú hangulat­ban ért véget a teke verseny, mely a következő eredménnyel végződött. Az első dijat Polgár István a II. és III. dijat Légrádi Nándor nyerte el. A táncmulatság esti 8 óra volt jelezve, de még ez időtájt is hideg­szél fujt és a felhők még mindig esőt jeleztek. A mulatság elhalasztásáról tanácskoztak, de a rendezőség nem tá­gított és a mulatság megtartása mel­lett foglalt állást. A rendezőség min­den egyes tagja házról-házra járt je­lenteni, hogy a mulatság meg lesz tartva s ennek tudandó be, hogy 8 óra után a Casinó kertihelyiség zsúfolásig megtelt közönséggel és 9 órakor már ott láttuk a fiatalságot csárdást járva a lampionokkal és mé­csekkel fényesen diszitett tánchelyi­ség területén. A rendezőség fellelkesülve ezen nem várt fényes siker által fokozó­dott jó kedvvel s ritkán látott kedé­lyeséggel és tűzzel járták a táncokat. Az első négyest 50 pár táncolta. az utczán. — Az utcza porában egy kis fi­úcska játszadozott. — Nővérem a veszély­ben forgó kisdedet egy elszánt szökeléssel megmenté. — De sajnos ! O maga elkésett — s halálos zuzódásokat szenvedett. Titkolt szerelmét szüleinek megvallá, s kérve kért engem jöjjek hozzád s hívjalak a vég búcsúra. — Kedves Gézáin ! Egy haldoklónak utolsó kívánságát nem hiszem, hogy megta­gadnád ! Mire rohanva oda mentem, már akkor a halotti szentségeket magához vevé. Szülei — fivére, az orvos s én lesve vártuk ébredését. Kebléből lassú sóhaj emelkedik, szem­pilláit felnyitja, a szobában levőket sorba nézi, utoljára én rajtam pihenteti meg bá­gyadt tekintetét. — Szép volt tőled ! . . . . hogy eljöt­tél .. . — Gézám ! . . . Jöjj közelembe ! . . . ne félj tőlem .... hiszen én szeretlek té­ged ! . . . Eszméletét ismét elveszítette. Az orvos hozzá lép, literét megtapintja s íajdalmas arcz mozdulatával tudomásunkra juttatá — készüljünk el a legrosszabbra a legszomorúbb eseményre. — Az agónia be­következett. A szeretett lény lelki üdveért halkan imát rebegtem . . . Hirtelen feleszmél, jég hideg kezével jobbomat megragadja, lassú Emelte a mulatság kedélyességét a „Világposta" is, mely a ^körnek anyagi jövedelmét nagyban gyarapí­totta. A levelező lapokat csinos fia ­fal leánykák árulgatták s igyekeztek minél többet árulgatni és minél több levelezőlapokat kapni, mart ugy az előbbire, mint az utóbbira díj volt kitűzve. Legtöbb levelezőlapot kapott Esz­tin ger Irén, ki az első dijat — egy arany gyűrűt — kapott, a második dij egy „L:nlék könyv" volt, melyet Varga Mariska nyert el. A legtöbb levelezőlapot Mészáros Mariska árulta, ki ezen buzgólkodásért a rendezőség­től egy „Emlékkönyvet" kapott aján­dékba. Szünóra után még nagyobb ve­hementiával fogott a fiatalság a tánc­hoz, mint szünóra előtt s a csárdás­nak se vége se hossza nem volt. Az öreg templom 4 órai harang­szavára, amidőn már teljeseu meg­virradt, a társaság kezdett előkészü­leteket tenni a távozásra. A társaság nagyrésze még folytatni kívánta a táncot de a cigányok meghúzták a „Rákóczy indulót" s ez az aktus ren­desen a táncmulatság végét jelenti. A mulatságon a következő asz­szonyok és lányok vettek részt. Asszonyok: Varga Józsefné, Strobán Jánosné, Tóth Józsefné, Eszlinger Istvánné, Keskeny Istvánné, Buriay Jánosné, Kövér Károlyné, özv. Gáspár Alajosáé, Gmozer Alajosné, Virág Eudréné, Téringer Gergely­né, Balog Istvánné, László Istvánné. Czágás Károlyné, Réfy Mihályné, Tóht Ferenczné, Györké Dénesné, Dómján Imréné, Bleyer Mihályné. Kolomits Dávidné, Vajda Márton­né, Lanka Sándorné, Weszely Vilmosné, Marko Jánosné, Czifra Józsefné, özv. Boda Ferenczné, Gáspár Józsefné, özv. Pálfl Jó­zsefné, Molnár Mátyásné, Keskeny Pálné, Pelek Mihályné, Porpáczi Istvánné, Nagy Károlyné' Stefankovits Ignáczné, Groner Ignáczné. JS. JHSSKBSa túlvilági hangon suttogja. — Gézám ! Ugye szeretsz engemet. — Az én kedvencz keringőmet el tán­czoljuk. . . . Már hallom az égi zenét .... Minden akkordja szét tepi szivemet. -— Várjunk még kissé. — Ezt a piros tea rózsát, az én ked­venczemet a hajamba tűzöm. — így i — Fond karodat derekam körül, mint akkor tevéd. — Gézám ! mily boldog vagyok most! Sok idő mult már el azóta, egykor holló fürtjeimet lassan, lassan felváltja az idő a fehér hajszálakkal, de őt még most sem tudom feledni, oly élénk emlékembe él szende arczával, beszédes szempillantásaival. Nappalainban csak ő utána gondolok, éjjeleimet az ő emlékezetével virasztom át. „ Keblem benső rejteke azt súgja nekem — O nem halt meg, csak elköltözött egy szebb hazába, honnét ő lát engemet, tudja minden lépésemet, tudja, hogy él szivemben a szeretet tudja, hogy el hitemben a remény, hogy mi még látjuk egymást a másik, a szebb a jobb hazába ismét találkozunk, hogy eszményi tiszta szerelmünk még a siron tul is örökké élni fog. Leányok: Varga Lina, Mariska, Buday Roza, Mészáros Mariska, Eszlinger Róza, Irén, Strobán Lujza, Teréz, Keskeny Anna, Mariska, Gáspár Ilona, Miletics Roza, Hor­váth Gizella, Teringer Mariska, Balog Zsó­fika, László Teréz, Czágás Mariska, Sági Róza, Bleuer Julcsa, Vajda Zsófi, Dómján Erzsi, Anna, Orbán Etel, Veszely Gizella Lauka Karolina, Lujza, Marko Irén, Mike Juliska. Teréz, Czifrik Anna, Bocla Erzsi, Pálfi Roza, Pelek Annuska, Keskeny Ma­riska, Stefankovics Hermina, Legény Julis­ka, Toht Teréz, Németh, Jolán, Réfy Ma­riska, Tibold Mari, Krancsák Erzsi, Porpá­czi Anna, Rozsa Mariska, Nagy Mariska, Nagy Mariska, Molnár Mari, Groner Regina. Dicsérettel kell még megemlé­keznünk a rendezőség buzgólkodásá­ról, a világposta körül működő fiatal leánykákról, ugyszinte Csigi Izidor vendéglősről, ki Ízletes étkek s ita­lok kiszolgálásáról tüntette ki magát. Gratulálunk az iparos ifjaknak ezen fényes sikert aratott mulat­sághoz ! Két mulatságról szól a heti krónika, melyekről kedves kötelességemnek tartom megemlékezni. Mindkettő nyári jeleggel volt felruházva s mindkettőnek a Kaszinó kert­helyiségében kellett volna fényes sikert aratni. Sajnos mindkét mulatságnak pechje volt amennyiben a nyári mulatságok réme Pluvius ur beleszólott a rendezőség nótájába. Az egyik mulatságot az iparos ifjúság rendezte, a másodikat a Kasino karöltve a „Sportegyesülettel". Az iparos ifjak kellő időben megkontrázhatták az eső által oko­zott félelmet s az utolsó pillanatban rászán­ták magukat a táncot a kertben járni, a sportegyesület azonban ennek a veszélynek nem tette ki magát s a Casinó termében volt kénytelen behúzódni s ott lejárni a mulatságot. A tapasztalat igazolja, hogy az iparos ifjaknak volt igazuk. Veszélyes volt a vál­lalat, de sikerült nekik. Egész délután esett az eső s még 8 órakor este amidőn a tánc­mulatság kezdete volt hirdetve a fellegek Damokles kardjaként fenyegetődztek és a dacos rendezőség mindennek dacára végzést hozott a mulatság megtartására. A mulatság résztvevői teljesen lemond­tak az estéli szórakozásról és annál jobban meglepődtek midőn a rendezőség egy-egy tagja házilag jelezte egy-egy családnál, hogy „harcra fel" mert ők az égi elemek­kel készek harcra kelni. A harc az iparos ifjak győzelmével végződött. Lassan gyülekeztek, de biztosan. Minden öt percben egy kanállal, ugy any­nyira, hogy 8 óra helyett ugyan 9 órakor volt zsúfolva a kerthelyiség, de ezt az egy órai különbözetet kipótolták a tüzes tánc­cal. Maguk a rendezők is bámulatba estek^ amidőn látták ezt az óriási vendégsereget. Az öröm mámortól áthatva neki fog­tak azután a világpostához. Ez volt azután csak a forgalom. Azon tudatban, hogy ugy a legtöbb levelezőlapot árulók, valamint leg­több levelezőlapot kapók dijat nyernek, oly óriási konkurentia fejlődött ki ugy a leá­nyok között, kik a levelezőlapot árulgatták valamint a fiatal emberek között, kik ideál­juknak akarták az első dijat biztosítani. Pluvius ezalatt a sürgés-forgás köze­pette egy-egy csöppet eleresztett közéjük ijesztéskép, de a fiatalság fel sem vette s folyt a lázas munka tovább tovább tánc és levelezés alakjában. Pluvius ur látva, hogy ez a hadsereg még eső ellen is trainirozva van felhagyott az ijesztgetéssel, teljesen abbahagyta a támadást, visszavonult a fel-

Next

/
Thumbnails
Contents