Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-08-12 / 32. szám

iparos ifjak mulatsága, — 1900. augusztus 5. — A pápai iparos ifjak önképző köre egy minden tekintetben fényes sikert aratott mulatságot rendezett mult vasárnap a Casinó kerthelyiségében. A mulatság délután 2 órakor vette kezdetét teke versennyel. A verseny folyamán sűrű fellegek mutatkoztak és az esti mulatság elhalasztásáról beszéltek. A ^ndezőség mindazonáltal mozsárlövésekkel jelezte, hogy a mulatság mindennek dacára meg lesz tartva azon hiszemben, hogy az idő megváltozik. Esti 7 órakor a rendezőség kétségbe volt esve és általános volt a nézet, hogy a mulatságot el kell halasztani. Ebben a szomorú hangulatban ért véget a teke verseny, mely a következő eredménnyel végződött. Az első dijat Polgár István a II. és III. dijat Légrádi Nándor nyerte el. A táncmulatság esti 8 óra volt jelezve, de még ez időtájt is hidegszél fujt és a felhők még mindig esőt jeleztek. A mulatság elhalasztásáról tanácskoztak, de a rendezőség nem tágított és a mulatság megtartása mellett foglalt állást. A rendezőség minden egyes tagja házról-házra járt jelenteni, hogy a mulatság meg lesz tartva s ennek tudandó be, hogy 8 óra után a Casinó kertihelyiség zsúfolásig megtelt közönséggel és 9 órakor már ott láttuk a fiatalságot csárdást járva a lampionokkal és mécsekkel fényesen diszitett tánchelyiség területén. A rendezőség fellelkesülve ezen nem várt fényes siker által fokozódott jó kedvvel s ritkán látott kedélyeséggel és tűzzel járták a táncokat. Az első négyest 50 pár táncolta. az utczán. — Az utcza porában egy kis fiúcska játszadozott. — Nővérem a veszélyben forgó kisdedet egy elszánt szökeléssel megmenté. — De sajnos ! O maga elkésett — s halálos zuzódásokat szenvedett. Titkolt szerelmét szüleinek megvallá, s kérve kért engem jöjjek hozzád s hívjalak a vég búcsúra. — Kedves Gézáin ! Egy haldoklónak utolsó kívánságát nem hiszem, hogy megtagadnád ! Mire rohanva oda mentem, már akkor a halotti szentségeket magához vevé. Szülei — fivére, az orvos s én lesve vártuk ébredését. Kebléből lassú sóhaj emelkedik, szempilláit felnyitja, a szobában levőket sorba nézi, utoljára én rajtam pihenteti meg bágyadt tekintetét. — Szép volt tőled ! . . . . hogy eljöttél .. . — Gézám ! . . . Jöjj közelembe ! . . . ne félj tőlem .... hiszen én szeretlek téged ! . . . Eszméletét ismét elveszítette. Az orvos hozzá lép, literét megtapintja s íajdalmas arcz mozdulatával tudomásunkra juttatá — készüljünk el a legrosszabbra a legszomorúbb eseményre. — Az agónia bekövetkezett. A szeretett lény lelki üdveért halkan imát rebegtem . . . Hirtelen feleszmél, jég hideg kezével jobbomat megragadja, lassú Emelte a mulatság kedélyességét a „Világposta" is, mely a ^körnek anyagi jövedelmét nagyban gyarapította. A levelező lapokat csinos fia fal leánykák árulgatták s igyekeztek minél többet árulgatni és minél több levelezőlapokat kapni, mart ugy az előbbire, mint az utóbbira díj volt kitűzve. Legtöbb levelezőlapot kapott Esztin ger Irén, ki az első dijat — egy arany gyűrűt — kapott, a második dij egy „L:nlék könyv" volt, melyet Varga Mariska nyert el. A legtöbb levelezőlapot Mészáros Mariska árulta, ki ezen buzgólkodásért a rendezőségtől egy „Emlékkönyvet" kapott ajándékba. Szünóra után még nagyobb vehementiával fogott a fiatalság a tánchoz, mint szünóra előtt s a csárdásnak se vége se hossza nem volt. Az öreg templom 4 órai harangszavára, amidőn már teljeseu megvirradt, a társaság kezdett előkészületeket tenni a távozásra. A társaság nagyrésze még folytatni kívánta a táncot de a cigányok meghúzták a „Rákóczy indulót" s ez az aktus rendesen a táncmulatság végét jelenti. A mulatságon a következő aszszonyok és lányok vettek részt. Asszonyok: Varga Józsefné, Strobán Jánosné, Tóth Józsefné, Eszlinger Istvánné, Keskeny Istvánné, Buriay Jánosné, Kövér Károlyné, özv. Gáspár Alajosáé, Gmozer Alajosné, Virág Eudréné, Téringer Gergelyné, Balog Istvánné, László Istvánné. Czágás Károlyné, Réfy Mihályné, Tóht Ferenczné, Györké Dénesné, Dómján Imréné, Bleyer Mihályné. Kolomits Dávidné, Vajda Mártonné, Lanka Sándorné, Weszely Vilmosné, Marko Jánosné, Czifra Józsefné, özv. Boda Ferenczné, Gáspár Józsefné, özv. Pálfl Józsefné, Molnár Mátyásné, Keskeny Pálné, Pelek Mihályné, Porpáczi Istvánné, Nagy Károlyné' Stefankovits Ignáczné, Groner Ignáczné. JS. JHSSKBSa túlvilági hangon suttogja. — Gézám ! Ugye szeretsz engemet. — Az én kedvencz keringőmet el tánczoljuk. . . . Már hallom az égi zenét .... Minden akkordja szét tepi szivemet. -— Várjunk még kissé. — Ezt a piros tea rózsát, az én kedvenczemet a hajamba tűzöm. — így i — Fond karodat derekam körül, mint akkor tevéd. — Gézám ! mily boldog vagyok most! Sok idő mult már el azóta, egykor holló fürtjeimet lassan, lassan felváltja az idő a fehér hajszálakkal, de őt még most sem tudom feledni, oly élénk emlékembe él szende arczával, beszédes szempillantásaival. Nappalainban csak ő utána gondolok, éjjeleimet az ő emlékezetével virasztom át. „ Keblem benső rejteke azt súgja nekem — O nem halt meg, csak elköltözött egy szebb hazába, honnét ő lát engemet, tudja minden lépésemet, tudja, hogy él szivemben a szeretet tudja, hogy el hitemben a remény, hogy mi még látjuk egymást a másik, a szebb a jobb hazába ismét találkozunk, hogy eszményi tiszta szerelmünk még a siron tul is örökké élni fog. Leányok: Varga Lina, Mariska, Buday Roza, Mészáros Mariska, Eszlinger Róza, Irén, Strobán Lujza, Teréz, Keskeny Anna, Mariska, Gáspár Ilona, Miletics Roza, Horváth Gizella, Teringer Mariska, Balog Zsófika, László Teréz, Czágás Mariska, Sági Róza, Bleuer Julcsa, Vajda Zsófi, Dómján Erzsi, Anna, Orbán Etel, Veszely Gizella Lauka Karolina, Lujza, Marko Irén, Mike Juliska. Teréz, Czifrik Anna, Bocla Erzsi, Pálfi Roza, Pelek Annuska, Keskeny Mariska, Stefankovics Hermina, Legény Juliska, Toht Teréz, Németh, Jolán, Réfy Mariska, Tibold Mari, Krancsák Erzsi, Porpáczi Anna, Rozsa Mariska, Nagy Mariska, Nagy Mariska, Molnár Mari, Groner Regina. Dicsérettel kell még megemlékeznünk a rendezőség buzgólkodásáról, a világposta körül működő fiatal leánykákról, ugyszinte Csigi Izidor vendéglősről, ki Ízletes étkek s italok kiszolgálásáról tüntette ki magát. Gratulálunk az iparos ifjaknak ezen fényes sikert aratott mulatsághoz ! Két mulatságról szól a heti krónika, melyekről kedves kötelességemnek tartom megemlékezni. Mindkettő nyári jeleggel volt felruházva s mindkettőnek a Kaszinó kerthelyiségében kellett volna fényes sikert aratni. Sajnos mindkét mulatságnak pechje volt amennyiben a nyári mulatságok réme Pluvius ur beleszólott a rendezőség nótájába. Az egyik mulatságot az iparos ifjúság rendezte, a másodikat a Kasino karöltve a „Sportegyesülettel". Az iparos ifjak kellő időben megkontrázhatták az eső által okozott félelmet s az utolsó pillanatban rászánták magukat a táncot a kertben járni, a sportegyesület azonban ennek a veszélynek nem tette ki magát s a Casinó termében volt kénytelen behúzódni s ott lejárni a mulatságot. A tapasztalat igazolja, hogy az iparos ifjaknak volt igazuk. Veszélyes volt a vállalat, de sikerült nekik. Egész délután esett az eső s még 8 órakor este amidőn a táncmulatság kezdete volt hirdetve a fellegek Damokles kardjaként fenyegetődztek és a dacos rendezőség mindennek dacára végzést hozott a mulatság megtartására. A mulatság résztvevői teljesen lemondtak az estéli szórakozásról és annál jobban meglepődtek midőn a rendezőség egy-egy tagja házilag jelezte egy-egy családnál, hogy „harcra fel" mert ők az égi elemekkel készek harcra kelni. A harc az iparos ifjak győzelmével végződött. Lassan gyülekeztek, de biztosan. Minden öt percben egy kanállal, ugy anynyira, hogy 8 óra helyett ugyan 9 órakor volt zsúfolva a kerthelyiség, de ezt az egy órai különbözetet kipótolták a tüzes tánccal. Maguk a rendezők is bámulatba estek^ amidőn látták ezt az óriási vendégsereget. Az öröm mámortól áthatva neki fogtak azután a világpostához. Ez volt azután csak a forgalom. Azon tudatban, hogy ugy a legtöbb levelezőlapot árulók, valamint legtöbb levelezőlapot kapók dijat nyernek, oly óriási konkurentia fejlődött ki ugy a leányok között, kik a levelezőlapot árulgatták valamint a fiatal emberek között, kik ideáljuknak akarták az első dijat biztosítani. Pluvius ezalatt a sürgés-forgás közepette egy-egy csöppet eleresztett közéjük ijesztéskép, de a fiatalság fel sem vette s folyt a lázas munka tovább tovább tánc és levelezés alakjában. Pluvius ur látva, hogy ez a hadsereg még eső ellen is trainirozva van felhagyott az ijesztgetéssel, teljesen abbahagyta a támadást, visszavonult a fel-