Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-29 / 30. szám

történt, hogy ezen ujabbi rendelkezés folytán ezen bárczák 4—5 hónapon keresztül nem lettek beváltva, ami tényleg hátrányos volt az üzletkezelésre. Ezzel követett el szabálytalanságot Salczer, hogy ezen utasítás dacára — a számvevő beleegyezésével — a bárczákat kézbesítette és a pénzt felvette. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy Salczer nem sikkasztott, becsületesen végezte hivatalát, ellenkezőleg azonban kitűnt, hogy a város főszámvevője súlyos kötelességmulasztást követett el, amennyiben januártól május hó végéig nem ellenőrizte a regálé könyveket, noha azt minden hó végén meg kellett volna tennie, sőt ezért díjazást is húzott és mégis Salczert ítélték el hivatalvesztésre aki jelentéktelen inkább tulbuzgalomból eredő szabálytalanságot követett el. S még jellemző a dologban az is, hogy még a számvevő ur is, ki tagja a bizottságnak, követ dobot Salczer fejébe és hivatalvesztesre szavazott. Hát Krisztus szavai nem jutottak eszébe ? A regále bizottság ugy ítélt, lelke rajta, amit főzött egye meg, de van a dolognak egy más érzékenyebb oldala, mely most már a város kasszáját fogja érinteni. Mivel fogja majd okadotoini a regále bizottság, ha majd a város jövedelme ezzel az intézkedéssel 2—3000 forint különbözetet fog kimutatni. Mert ez be fog következni. Salczer szakember volt, értette a regále manipulátióját, hogy helyettesíthető lesz-e ö, azt nagyon is kétségbe vonjuk. Máskülönben ezen az ítéleten tudtunkkal nem lehet változtatni, Salczert jogtalanul és igazságtalanul elitélték, ellenségei és irigyei győzelmeskedtek, de lesz még reá idő, mikasztó, egy tolvaj gazember, válassz most közte és közöttem. És az a leány több mint valószínű, hogy a felesége lesz, szerelmes talán nem lesz bele, de a leány az övé lesz. Korondynak is első pillanatra ily gondolatai voltak, de azután vissza borzadt attól a gondolattól, hogy egy ember élete árán szeívzze meg boldogságát. Igaz, hogy neki hivatalos kötelessége is volna alárendeltjét feljelenteni, de csak más volna, nem éppen ez, mit szólna az a leány, a ki eddig sem szerette, de legalább becsülte, ezután megvetné őt. Nem, nem, ezt ő nem teheti meg, bármi történjék is. Minden tettében a gyors elhatározás embere volt, odalépett a fiatal emberhez es erősen a szemébe nézett, semmi gyanús jel, a valódi gazemberek nem igy néznek ki. Osváth ur én meg fogom önt menteni, adok egy öszeget, melylyel mindent pótolhat ne hálákodjék, ne köszönje, nem önért teszem és nem ingyen, egy feltételt kötök hozzá. Igazgató ur parancsoljon velem, bármi legyen az, előre kijelentem, hogy elfogadom. No no csak nem kell heveskedni, ismeri Bozóky Vilmát, hogyne, ki ne ismerné hát ön megígéri nekem és becsület szavát adja, hogy megismerkedik vele, szerelmet vall neki és feleségül veszi. dón az illető bíráknak ezen ítéletét szemükre fogjuk lobbantani. Salczer pedig nyugodjék meg a változhatatlanba, mert ő ezen súlyos Ítélet dacára a közvélemény előtt magmarad tisztességes, becsületes embernek s meg vagyunk róla győződve, hogy eljő még az idő, midőn a regále bizottság nagyon is rá Salczer további működésére fog szorulni Csak már késő ne legyen 1 Vendéglősök mulatsága, Egy minden tekintetben' fényes sikert aratott mulatságról kell beszámolnunk, mely f. hó 22-én — vasárnap — tartatott meg Dreisziger Károly helyiségében. A pápai vendéglősök, kávésok, mészárosok, hentesek és pincérek egylete rendezte ezt. mely mulatságnak tiszta jövedelmét a betegsegélyző és temetkezési pénztár javára fordították. A mulatság már délután 2 órakor tekeversenynyel vette kezdetét. A dijak elnyerésében számosan vetekedtek egymással s esti 8 óráig, amikor is a verseny véget ért igen kedélyes és víg társaság gyűlt egybe a tekepálya körül. Az első dijat Kovács N., a második dijat Böröczky N., a harmadik dijat Kutrovácz József nyerte el. Ezen fényes siker nagyrészt a gyönyörű időnek tudható be, mely utóbbi időben nagyon is gyéren mutatkozott a megtartott nyári mulatságokon. Ez napon azonban kivételt tett az idő s már a reggeli órákban biztosra volt vehető a siker, mely szép összeggel gyarapította az egylet jövedelmét. Pont 8 órakor húzta rá Makkai Géza zenekara a csalogató nótát s már egy fél óra lefolyása után ott láttuk a fiatalságot csárdást járva a lampiónokkal és mécsekkel fényesen díszített tánezhelyiség területén. De igazgató ur. Semmi de én biztos vagyok a dolgomban, és végül ha feleségül veszi, boldoggá is teszi, megígéri ezt nekem, itt a kezem, adja rá becsület szavát, itt a szükséges öszszeg és evvel az alku meg van kötve. Osváth boldogan távozott, egy halott embert hagyva maga után. Másnap az egész város a Korondy öngyilkosságával volt elfoglalva, senki sem volt képes elgondolni, hogy mi vihette azt a szorgalmas, pontos hivatalnokot és józan életű embert a kétségbeesett lépésre. Napok múlva szivárgott csak ki a közönség közé az elnökhöz intézett levele 400 frtot sikkasztott. Nagy képű uraK és ájtatos nénikék sóhajtva emiitették fel hova lesz a világ, ha már az ilyen derék emberek is mint Korondy gazemberek. Hat hét múlva Osváth eljegyezte Bozóky Vilmát, ki egyelőre nagyon, de nagyon boldog volt, hanem azért ha valahol" Korondy szóba jön, nem mulasztja el megjegyezni, képzeljék csak, egy nappal mielőtt agyonlőtte magát, merészelte megkérni a kezemet az — a gazember. W Eleinte nem igen bíztak a mulatság sikerében, mivel nagyon is lassan gyülekezett a társaság, de 9 óra után tömegesen érkeztek a vendégek, mi a mulatság ugy anyagi mint erkölcsi sikerét várakozáson felül biztosította. A rendezőség fellelkesülve ezen nem várt siker által,, fokozódott jó kedvvel fogott a tánckoz s ritkán látott kedélységgel és tűzzel járták a táncokat. Az első négyest 22 pár táncolta. Szünóra után még nagyobb vehementiával fogott a fiatalság a tánchoz, mint szünóra eiőtt, ugy annyira, hogy a souper csárdás majdnem 2 óra hosszat tartott. A fiatalság még ekkor sem fáradt el, de a mamák féltették már leányaikat s a kendőket tartották készletben. Az öreg templom már rég elverte a 4 órai harangszót, midőn a társaság oszladozni kezdett. Az egylet elnöksége, de a megjelent vendégsereg is hellemesen fog vissza emlékezni az 1900. évi julius hó 22-én megtartott mulatságra. A mulatságon a következő hölgyek ^vettek részt: Aszonyok: Kellner Vilmosné, Gaál Gyuláné, Singer Jakabné, Schnattner Gézáné. Stein Vilmosné, Csigi Izidorné özv. HorVáthne Heregi Imréné, Hladik Józsefné, Magdits Jánosné, Csik Károlyné Belavits Sándorné Srott Lajosné, Özv. Polovits, Mihalyné Czágás Károlyné, Leányok: Dreisziger nővérek, Kakas Margit, Magdits Mariska, és Erzsi, Csigi Ilona Tamás Lujzn, Tamás Anna, Setó Lina, (Sze^ mere) Horváth nővérek. Lenke, Matild, Magda, Heimler Gizella, (Kis Baráthi) Hindler Margit, Tulipán Sárika, (Dios.) Szupits Hona, Czágás Mariska, Bősze Fáni, (Petőházi) Kis Vilma, Horváth Lujza, Dicsérettel kell még megemlékeznünk a rendezőség előzékeny és tapintatos magaviseleteért, ugyszinte Dreisziger károly vendéglősről, ki Ízletes étkek s italok kiszolgálásával tüntette ki magát. A mult hétről. Újra a régi kerékvágásban vagyunk. Mulatságról szól a heti ének, még pedig várakozáson felüli sikert aratott mulatságról. A mulatságot egy egylet rendeátte jótékonycélra, mely egylet címének megnevezése, az ily fullasztó hőségben, nem kis feladatot ró egy heti krónikás temperamentumára. Akár az Ariadné fonala, akár az egylet címe. Valóságos tantalusi kínokat szenvedek, valahányszor e cimet le kell írnom. Nem is hiszem, hogy e hosszú cimet nem az újságírók bosszantására tartják meg, hisz csak tőlük függne ezt megrövidíteni. De most már mindegy, még egyszer megteszem azok kedveért, kik nem vettek tudomást e mulatság rendezéséről, hogy megnevezzem az egylet cimét is, az figyelmeztetéssel, hogy jövőre elvárom a kurtábbra való szorítását. Hát hallják kérem 1 A pápai vendéglősök, kávésok, mészárosok, hentesek és pincérek betegsegélyző, és temetkezési egylet pénztára javára rendezett mulatságot a Dreisziger Károly vendeglős kei;ti helyiségében. Jaj ! Hadd fújjam ki magam ! Ez a hosszú eim még elveszi a kepvét az embernek az írástól ebbeu a káni-