Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-15 / 28. szám

nem egy alkalommal meggyőződhet­tünk. Ma már csak nagyon kis körre szorult azok száma, akik nemcsak bot­rány hajhászatból érdeklődnek a köz­érdek és társadalmi kérdések iránt. Pedig nem is olyan régen egy-egy ilyen felvetett kérdés által előidézett hullámverés a legszélsőbb partokig elterjedt. Az idők multával meglassult a nyilvános és általános érdeklődés, foszlott a kapocs, mely hatalmas fa­lánkszávai ércznél erősebben tudta az érdeklődést fentartani. Beütött a Nirvanába való biza­kodás. Az idő pedig halad . . . egyre halad. Percenként tűnnek a napok, huszonnégy órára törpülnek az évek, a közérdekek azonban elalszanak, mert nincs aki irántuk érdeklődnénk a vezetőkön kivül. Az eszme veze­tőinek izzadtan tapad szemükbe hajuk, mig egy-egy embert kapacitálnak, megmozgatnak fűtfát, megtesznek min­den telhetőt és lehetőt s amikor nagy pihegve azt hiszik, hogy egy embert nyertek meg ügyüknek, a kapacitált ember hátai fordit s nagy flegmával rántja meg vállát, mondván : mi kö­zöm hozzá ! és megy nagy lelki nyu­galommal tovább. A lelkes vezetők pedig kezdik újból egyenkint fogni, ,csaknem - kö­téllel az érdeklődőket. És ez a játék naponta százféle variácziókon ujul meg. Ha netalán maga a vezető is szaturálva van a modern eszmékkel no akkor ne adj Isten, ugy is elal­szik az egész magától. Egy darabig felbukkan az újságok hátsó oldalán még egy kis hir róluk, azután az is eltűnik a feledés végtelen tengerébe. Ez az állapot, az érdeklődés ez a sajátságos indolencziája már álta­lános. Szinte minden ember megkí­vánja már, hogy reggeli kávéja mel­lett ott legyen a friss szenzáció. Ha egy kis pikantéria is van benne, an­nál jobb, mert igy jobban esik a reg­geli is. A féltett családi titkok pedig fel­tárulnak a nagy nyilvánosság előtt. Beletekintenek az emberek oda, ahová még gondolataiknak sem volna sza­bad tévedni. És a nyilvános forumo i hentereg az erkölcs, kitéve minden utca-gyerek gúnyjának és kacajának. Ez az erkölcsök elfajulása : az indolenczia, mely ma éppen ugy grasz­szál, mint a többi divatos betegség. Betegség, mely csak a radikális gyó­gy itás segíthet. Talán ennek is megtalálják a szérumát. A pápai tanintézetek értesítői, Városunkban a tanintézetek év­záróvizsgái befejezést nyertek, s az ezekről szóló értesítők nagyrészt mái­közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vé­lünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi működésének beszámolóit röviden ismertetjük, hogy ezáltal némi bete­kintést nyerjen az intézetek beléle­tébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek ér­tesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk általános jellemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes intézetnél valláserköl­csös és hazafias szellem mutatkozik a nevelési rendszerben, magas színvo­nalon álló paedagógiai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. A bencések gynmásiuma. A pannonhalmi Szent-Benedekrendnek vezetése alatt álló kath. gymnásium értesí­tőjét közzéteszi Pethö Menyhért igazgató. A Trrrnri" ~ "i i i min mi mini nmm mn i je pen, mert hiszek neki és bízom ártatlansá­gában, feleségül akarom venni. — Szent Isten ! Egy ember a mi ran­gunkból, egy ember, a kinek minden ajtó nyitva áll, a ki bármikor elsőrendű csilla­got kaphat feleségül! . . . Egyszerűen ne­vetséges vagy ezzel a koldus-princzesszeddel. — Értsd meg, atyám, nagyon szere­tem és szivtelenséged kétségbeejt. — Dolgozzál korán reggel két órával többet és hamar le fogsz hűlni . . . Nem, nfem birok halgatni. Egy Beloszláv s egy ilyen proletár-leány ! 0, szégyeld magad ! — szólt az öreg megvető mozdulattal. — Most jó éjszakát és többé szót se halljak róla ! — Szegény Lilia! — sóhajtotta Jean. Kimondhatatlanul fájt a szive, de az atyjával nem mert szembeszáltani. Mint afféle czirkuszi gyereknek, a ki ostorcsapá­son nevelkedett, vasnál erősebb törvény volt az apai akarat. Egy pillanattal később, mikor idősb Boleszláv ur nyugalomra tért, Jean fejébe gyűrte a puha kalapját s lement az arénába. Lilia még mindig „dolgozott" s éppen repülő tányérok sürögtek körülötte, mikor az igazgató fiának lépteit meghallotta. Fia­tal teste szemlátomást megrendült a felin­dulástól. Gyorsan összekapta szerszámait és Jean felé fordult. — Nos ? kérdezte röviden, halvány, verejtékes arczczal. — Az öreg nem engedi meg ! — vá­laszolt a fiatal ember s fejét lehajtva, ki­tért a leány kétségbeesett pillantása elől. Lilia némán hátat fordított neki és újra meghajolva a közönség előtt, kezébe vette a késeit. Mint a kártyázó a kártyáit, szabályosan, legyező szerint, összerakta őket a kezében, hegyükön fogva a pengéket. Kö­zépütt volt a legnagyobb és legsúlyosabb. Aztán szokott mosolyával az ajkán, csípő­jét ritmikusan himbálva, sorban fölhajigálta előbb a külsőket, aztán a belsőket, ' végül a középsőt olyan erős lendítéssel, hogy föl­szállt egészen a magasba. De pontosan ab­ban a pillanatban, mikor a kés, hegyével lefelé, röptéből alázuhant, Lilia a helyett, hogy mint szokta, utánakapott volna, egy­szerre kitárta mind a két kai-ját, karcsú de­rekát hátrahajlította s kebelét előtartva oda­nyújtotta a lezuhanó súlyos tőr alá. Egy pillanat s a tőr markolatig fúródott a leány szivébe. Lilia hangtalanul a földre .hanyatlott és többé meg sem mozdult. * Két nap múlva, mikor a fiatal leányt eltemették, az igazgató ur kegyes emlékbe­szédben méltatta kiváló erényeit és nagy művészetét. Hogy is ne, hisz tragikus ha­lálával megmentette a Boleszláv név érin­tetlen ragyogását. bevezető részben Stanits Fulgent tanárnak a „Szent Imre szobor" ünnepélyén tartott ünnepi beszéde van közzé téve. Ezután Se­rédy Dénes tanár által összeállított házi és tanári könyvtár jegyzékét találjuk. A tanári testület névsora : Pethö Meny­hért igazgató, Schultz Vendel, Serédy Dénes, Staníts Fulgent, dr. Horváth Caesár, Bán János, és Szilágyi Oszkár egyházi, Süle Gábor világi torna-tanár. Más vallású hitok­tatók : Oyurátz Ferencz és Marton Ignácz. A tanulók száma az évben 159 volt. A jelentésből a következőket vesszük : Az 1899—1900-iki iskolai év, megtar­tatván a szabályszerű beírások Q'un. 30—jul. 5—ig és szept. 1—4-ig,) felvételi-, javitó­és pótvizsgálatok (szept. 1—4-ig,) ünnepé­lyes szent mise-áldozattal szeptember hó 5-én nyittatott meg s 6-án megkezdődtek a rendes előadások. Az intézet igazgatója a tornatanitással 1900. évi márczius 27-én Süle Gábor, elemi iskolai tanítót bízta meg s a megbízatást az intézet kegyura 242. szám alatt jóváha­gyóin g tudomásul vette. A gymnásium kath. ifjúsága a téli hó­napok kivételével naponkint reggel 7 '/ 2 óra­kor az igazgató ós osztályfőnökök, vasár- és ünnepnapokon pedig 8V2 órakor az egész tanári kar felügyelete alatt szent misét lial­gatott, szent mise után pedig hiterkölcsi oktatásban részésült. Az előadásokat rövid imával kezdte és végezte. Az iskolai év folyama alatt az ifjúság négyszer végezte a szent gyónást és részesült a legméltóságo­sabb oltári szentségben. A húsvéti szent gyónást lelki szent gyakorlatok előzték meg, melyeken a tanári testület is jelen volt. A szokásos körmenetekben és szentség-imá­dásban a tanári kar vezetése mellett áhí­tattal vett részt az ifjúság. Az ifjúság egészségi állapota elég ked­vező volt. Voltak ugyan egyeseknél hosz­szabb-rövidebb ideig tartó betegségek, sőt egynél a betegség a továbbhaladást is meg­akasztotta, de halállal végződő betegségi eset nem fordult elő. A közegészségügyi hatóság megbízottja kétszer megvizsgálta hivatalosan az ifjakat az egyptomi szembaj ügyében s a vizsgálat bajt nem talált. A fegyelmi állapot általában jónak mondható. A gymnásium kath. ifjúsága az egy­házi énekben, az összes ifjúság pedig a műénekben való gyakorlottságáról s az énektanár szakavatott vezetéserői több al­kalommal tett szép tanúbizonyságot, igy : szent Imre szobrának felszentelésénél, no­vember 5-én; az 1848 iki törvények meg­alkotásának emlékünnepén április 21 ; a tor­navizsgálat alkalmával junius 12-én. Az intézet kegyura, Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát ur ő méltósága junius hó elején szerencsólteté székházunkat és inté­zetünket becses látogatásával, mely alka­lommal a gymnásium minden helyiségét és berendezését is alaposan megvizsgálta. Dr. Németh Antal, kir. tanácsos és győr tankerületi kir. főigazgató ur ő nagy­sága 1899. évi deczember hó elején láto­gatta meg hivatalosan intézetünket. Intézetünk 1899. évi november hó 5-én örömünnepet ült. Főtisztelendő Ocsovszky Kázmér ur, az intézetnek 18 éven keresz­tül volt érdemes igazgatója, a székháznak jelenlegi házfőnöke, az intézet számára 230 korona költséggel, Kelemen Márton győri egyházi szobrász által elkészíttette szent Imre igen sikerült szobrát, melynek ünne­pélyes felszentelése 1899. november 5-én történt. Az igazgató által tartott ünnepélyes szent mise után a szép számmal összegyűlt közönség és ifjúság átvonult a gymn. fo­lyosójára, hol a beszentelést szintén az igaz­gató végezte. Beszentelés után a közönség és ifjúság a rajzterembe vonult, hol a disz_ beszédet főtiszt. Stanits Fulgent tanár mon­dotta (1. elő.) Az ifjúság a diszbeszéd előtt

Next

/
Thumbnails
Contents