Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-01 / 26. szám

bői levonhatja magának a hasznos tanulságot. — És ugyanezen hasznot meríti a kínálat a fogyasztó közönség hirdetéséből. Megtudja, hol és milyen áron kelendő és ehhez képest rendelkezik. A személyek között való érintkezés, állások üresedése, betöltése, stb. dolgában is pompásan bevált a hirdetési forma. Szóval széles és hatalmas országút a lapok hirdetési rovata, melyen ország-világ találkozhatik egymással. Tőzsde, a kínálat és kereslet tőzsdéje. Mindezt nem ismerték még fel kellőleg nálunk. A Timesben, a Figaróban, a berlini és bécsi újságokban a hirdetések száma naponta ezer és ezer, a legnagyobb czégek legelterjedtebb czikkeiket hirdetik itt és ezen hirdetéseknek fényes eredménye van. Nálunk ellenben nem szívesen és szívszorongva adják fel a kereskedők és iparosok hirdetéseiket, mert attól félnek, hogy a publikum nem olvassa őket, amiért is általában nincs és nem lehet eredménye a hirdetéseknek. Gyakran megesik, hogy egyes magyar ezégeknek a magyar lapokban közzétett hirdetései iránt több érdeklődés nyilvánul a külföldön, mint a magyar közönség körében. S igy aztán megtörténik az is, hogy míg a külföldi fogyasztás az újság hirdetés révén Magyarországon szerzi be a szükségletét, a magyar fogyasztó ugyanezt a czikket külföldről vásárolja — természetesen méreg drágán. S mindez azért van, mert a mi közönségünk nem szentel kéllő figyelmet a hirdetéseknek. Joggal tárhatja mindenki a hirdetési bélyeg eltörlésétől a magyar ipar és kereskedelem fellendülését. Most, a mikor hazafias és hasznos divattá kezd válni a magyar ipar pártolása én az iparnak és kereskedelemnek megadták a módot arra, hogy olcsón hirdethesse : a magyar ipart és kereskedelmet pártoljuk, midőn figyelemmel kisérjük és igénybe vesz

1 szük hirdetéseit. Tessék érdeklődni, tisztelt olvasók az újságok hirdetési rovata iránt, azok igen hasznosak, érdekesek ós tanulságosak. A hirdetőnek drága pénzébe kerül, hogy a kínáltat tudomására juttutja és ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy czélja komoly. Legyen bizalommal a közönség a hirdetések iránt és olvassa őket annál inkább, mert a tisztességtelen verseny és n valótlanságot tartalmazó hirdetések tiltva vannak és törvényileg üldöztetnek. Egyebet nem kíván a közérdek. Mert aki olvassa a hirdetéseket, az módját ejti annak is, hogy hasznát is vegye annak, a mit olvasott. A mult hétröí Válságos helyzetben voltam a lefolyt héten. Nem elég baj az, hogy beütött a krónikás szörnyű réme a „holt idény" vagy a helyzetemet jobban illustráló „uborka idény," de még ehhez egy nagyobb csapás is jutott, mely nem kevesebből állott mint hogy reám lett bizva az e heti lap szerkesztése. Szerkesztőm azzal távozott a mult héten, hogy ő neki okvetlen néhány napra el kell utaznia valami zárt ülés félére s lelkemre kötötte, hogy lelkiismereteséggel és pontosan járjak el megbízatásomban, mert nemcsak a lapunk, de az ő egyéni reputátioja is ezt megköveteli, hogy a szerkesztő távollétét az olvasóközönség ne vegye észre. Evek hosszú sora óta ez volt az első eset, hogy a szerkesztő ily megbízatást adott volna anélkül, hogy kellőleg ne informált volna a helyzetről s ha már a lap szerkesztésével meg is bízott, de annyi anyagot adott rendelkezésemre, hogy annak kivihetőségét készséggel elfogadhattam, mert a megbízatás csak a lapnak helyes összeállítására vonatkozott. Én hivatottságom de főleg hiúságom önérzetében teljesen megnyugtattam a szerkesztőt anélkül, hogy előre láttam volna, hogy mily nehéz terhet vállaltam magamra. A szerkesztő hirtelen távozásának okát a nyomdai személyzettől tudtam meg, kiknek szinte bemondta a zárt ülést de ezek előtt nincs oly zárt ülés, melyről riport tudósítást nem tudnának adni. A folyton inspektiót tartó és kéziratot hajszoló szedőgyerek amúgy szemhunyoritva de emelett bizalmasan beanyakönyvezte nekem, hogy a szerkesztő mártírságot ül ket héten át azokért a levesekért és husányokért melyeket még tavaly egy tanár arcán és hátán bekeblezett. Most értettem meg tisztán a helyzetet, s miután a nyomdában bejelentettem fölényemet a hétre, melyről a szedő kollegák már a szerkesztő révén is tudomást vettek, kezdtem az üzlet érdekében „mag"amat tájékozni. Először is vezércikkes hangulatot erőltettem magamra. Minden aktuális közügy magam elölt lebegett s elhatároztam, hogy ezek egyikét előrántom és hatalmas dorgatóriumot írok a városi tanácsnak, hogy annak megvalósítását lassúságával késlelteti. Tapasztalatból tudom, hogy a vidéken a vezércikket akkor találják hangzatosnak, ha abban a városi tanács a vesszőparipa. Még nem tudtam magamat elhatározni, hogy még közügy lesz arra alkalmas, de meg állapodtam abban, hogy a cinre „Seccessió" lesz mert hát ez most denát. Tervemet a szedőgyerek hiúsította meg, ki másnap reggel — szerdán — a vezércikk kéziratáért jött. Rendes körülmények között ebben a szerencsében csak a szombati napon szoktam részesülni s csak akkor ébredtem arra a tudatra, hogy most nem a Karcolat"ról van szó, hanem a vezércikkről. Értésére adtam a szedőgyereknek, hogy még nincs vezércikk, de majd lesz, addig szedjenek mást — ami van. A szedőgyerek kijelentette, hogy nincs semmi szedni való s ha már nincs vezércikk, ugy adjak második vagy harmadik cikket, vagy legrosszabb esetben néhány hírt, mert máskülönben nem lesz lap. Ez szeget ütött a fejembe, hogy a vezércikken kivül még annyi cikket kell irnom s azzal küldtem el a szedőt, hogy rögtön be megyek a nyomdába és intézkedem. A nyomdába érkezve a három tagból álló triumvirábus rögtön észrevette zavart helyzetemet s azt tanácsolták, hogy ne vegyem annyira szivemre a dolgot, majd ők segíteni fognak a helyzeten. Ha nincs vezércikk, majd csinálnak ők, második és harmadik cikk is akad valahol, tárca az gomba módra nő, a többi meg jön magától vagy az ollótól. Én eleinte haboztam de ők anynyira biztattak, hogy minden a legjobb rendben lesz, mig végtére belenyugodtam abba hogy szerkeszteni ők fogják a lapot, de a felelősség engem fog terhelni. Felelősségem tudatában pénteken délután bementem a nyomdába s nagy meglepetésemre a kollegák már nem is szerkesztettek. A lap teljesen kész, csak még „hírek" dolgában várnak segédkezést, amiben reám és a szombati nap előfordulmányaira számítanak. Én belenyugodtam a változhatatlanba, de tiltakoztam, hogy a „mult hétről* szóló rovatomat, melyhez a kéziratott magammal hoztam, szinte kiszerkesztették és határozottan kínáltam, hogy kéziratom a lapba beférhessék. De már erre sehogysem akartak reagálni. Megbíztam őket a lap szerkesztésével, ők újra nem tördelik a lapot, ha azonban nekem minden áron érdekemben van, hogy ez belejöjjön, ugy ők nem felelnek róla, ha a lap a rendes időben megjelenik. Hallottam már sokat említeni a szedők főlényéről s jobbnak láttam engedékeny lenni. Hogy honnan szedték a vezércikket és a többi cikkeket azt nem tudom annyit azonban láttam, hogy egy néhány vidéki lap a nyomdában hevert a földön agyon ollózva. Lapzártakor hallottam a szerkesztő ordonánz szedőgyerekétől, hogy a legnagyobb élvezettel az ,Az hirlik"et gyártották, s csak azért is vállalták magukra az egész szerkesztést, hogy ebben a rovatba kiélvezhessék magukat. Ily körülmények között látott napivilágot a „Pápai Közlöny" mai száma az én „felelős szerkesztésem" alatt. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a múlttal már leszámolt és csak a jövővel alkudozik. Az hirlik, hogy Pápa városának nem jó kilátása van az aratáshoz, mert a „vetésben" sok a „költség". Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán Siófokon fogja magát lehűteni. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk Párisban nem árulta el, hogy ő mint „pápai követ" szemléli meg a világ kiállítást. Az hirlik, hogy a polgármesternek kezében van már a „fonál" az építendő gyárhoz. Az hirlik, hogy rendőrkapitány lassanként magához fog térni. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos éjjel-nappal „lépéseket" tesz a város biztossága érdekében. Az hirlik, hogy az érettségit tett ifjak arckép csoporzatában egy főiskolai tanár ugy el vau találva, hogy a menykö sem találta volna jobban el. Az hirlik, hogy a tanítóképezde igazgatójának nemsokára az ördögöt a falra fogják festeni. Az hirlik, hogy a tanitóképezdei növendékek mulatságán műsoron kivül egy legújabb „Praepa kesergő" lett kapcsaikóztatva. Az hirlik, hogy Pápán egy ablaktöréssel egybekötött macskazene van kilátásba helyezve. Az hirlik, hogy Pápán a telefont már kóstolják. Az hirlik, hogy Pápán egy „győri" illetőségi kutya kóborog. Az hirlik, hogy Pápán a „koppantyus egylet" megalakult. Az hirlik, hogy a Szécheny téren egy ház czakumpakk eladó. Az hirlik, hogy Pápán több helyen kiütött a 40 fokos (váltó) láz. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a zárgondnokától megszabadult.