Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-29 / 17. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Köztisztviselőink helyzete, Városunk orsz. képviselőjének dr. Hegedűs Lorántnak első beszéde a parlamentben a köztisztviselőkre terelte a figyelmet. Hegedűs Lóránt, a rokonszenves fiatal képviselőnk és fiatal tudós, ki maga is köztisztviselő volt, élénk színekkel festette le előttünk a magyar közhivatalnok nyomorát. Hát igaza van Pápa város képviselőjének, nyomorúságos a köztisztviselő sbrsa. Ha nézzük az árverési hirdetményeket, hány köztisztviselőt találunk az alperesek között! Ha beszélünk a kereskedővel, a részletfizetéses vevők, pedig itt nagy per ezentre dolgoznak a kedves hitelezők, javarésze közhivatalnokok táborából kerül ki. És igy van ez mindenütt és mindenben. A köztisztviselő családostól küzd a megélhetés gondjaival, nyomorog és gyermekeit még köz tisztviselőnek sem nevelheti, mert nem birja a nyomorúságos fizetésből. És mig a hadsereg tisztjeinek teljesítettük kevésbé jogos óhajait nem várt módon Lukács László, a körültekintő, okos és óvatos miniszter, mint állainfinanczier kénytelen szűkszavúan kijelenteni, hogy a köztisztviselők fizetését javítani nem lehet, mert megbillen az államháztartás egyensúlya. És ez tényleg igy van. A köztisztviselő tehát tovább nyomorog. De a köztisztviselőnek nem csak megélhetése nyomorúságos, hanem a munkája is* az. És ez ami, ha a köztisztviselőkről beszélünk; igazán megdöbbentő. Mert kérdezzük meg bárkitől, kinek közhivatalokkal összeköttetése, ügye-baja volt, valamit kért, valamiért folyamodott, milyen a köztisztviselő ? Lehet és valószínű, hogy ennek a nyomorúságos közszolgálati állapotnak oka a Hegedűs Lóránt által felhozott érvekben keresendő. A mi végzetünk is az, hogy a nyomorúságos fizetésért nyomorúságos munkát ad a magyar bürokrata. X ^ 2R C Z -A.. ©iga errjléi^o rryVeb <z. Kihűlt keblem letartott terein, Ez ég még egy virágot meghagyott ; Emlékeim virága ez, amely A sors telén, ott még meg nem fagyott. Ehhez kötöm neved emlékeit, 8 a dús virágot majd öntözgetem, Ha emlékem még élne nálad is : Ez lenne a legdrágább kincs nekem! De keblem, hervadva lehullott virágit Összeszedve, egy koszorút kötök, Hogyha minden elmúlt s elhagyott re[ményem,] Legalább az emlék maradjon örök. Megtorlás, Az erkély nyitott ajtaján át csakúgy özönlött be az éltető, édes tavaszi levegő. Estébe nyúló szép, világos délután volt s a lemenő nap egy sugara arany vonalat rajzolt egy fehér női homlok folö. • Az erkély ajtajához támaszkodva állt a festő Larbatett kezekkel, szinte szoborszerű nyugalomban, mozdulatlanul. Olyan volt, mint egy isten. A tartása keresetlen, az alakja nagy, hatalmas, csupa erőt és fiatalságot sugárzó. Mély, fekete szemeivel kimondhatatlan gyöngédséggel nézeit az asszonyra, mig hozzá intézte szavát: — Mire gondol ? De mondja meg igazán. — A lelkemet figyeltem e perczben — mondja a nő •— s talán csak most jutottam biztos tudomására annak, hogy alig vannak érzéseim, csupán csak hangulataim. Észrevétlenül lettem azzá, a mitől féltem : gondolkodásra berendezett intellektuális lénnyé, a ki csak az idegeivel él. Az érzéseim felőrlődnek agyamban, vagy meghalnak a lelkem pozivitasától. A gondolataim pedig okkupálják a szivemet, de érzéssé nem nemesidnek benne, csa'c egy-egy szíves hangulat lesz mindenik, a mi elvész nyomtalan. — S a vallása ? — A lelkem alkoholja az. Az egyetlen, a mit nálam felejtett az idő leányságomból. — Tudja-e, hogyan nevezem én magát a gondolataimban? — Nem én, — feleli szelíd mosoly lyal a nő. — Maga a Sphinx, a ki az én lelkem véréből él. Démon és angyal egy személyben az arcza olyan, mint a lelke : egyik perczben fehér sugárban özönlik róla az égi fény, máskor meg egy árnyalattal sötétebb lesz előtte a levegő a két fekete És kérem, ez érthető is. Egyik részének fizetését foglalják le, legyen ezeknek ereje és kedve a munkához? A másik részt az bántja, hogy gyermekei nélkülöznek, hát ez ellen használna-e az, ha ő kötelessége szerint dolgozná fel az elébe tett anyagot ? Akkor talán nem éheznének a gyermekei ? Es inkább magánosoknál mellékes hivatalt vállal, ez a pár forint segíthet a sorsán, és az állam a jó munkáért nem ad többet, mint a rossz munkáért, sem annak nem ad többet, ki több ügyszámot és ügydarabot dolgoz fel, mint egy másik. Azt mondják, hogy „szamár" ne dolgozzék mások helyett és másokért. így azután egyik sem dolgozik és ha mégis megkívántatik, hogy ne halmozódjék a restánczia, ugy végezik ei az ügydarabot, hogy azt sem tudják mi van benne ! Mik a mellékletei, mi tulajdonképpon a fél jogos vagy jogosulatlan kérelme, egyszerűen ugy dolgozzák fel az anyagot, hogy a kérelme elutasítandó. szeme tekintetétől. De még ennél is csudásabb az a mit bennem teremtett meg: szeretem és gyűlölöm ugyanegy perczben. Az asszony jól ismerte ezt a művészembert, a kinek az őrülete csaknem egy színvonalon állott a genialitásával. Sokat megengedett, sokat megbocsátott neki. Most is elnéző jósággal hallgatta végig. Egy pillanatra tán összeszorította az ajakát, de aztán egy istennő nyugalmával kínálta meg czigarettával, miközben íenséges nyel konstatálta: „maga megbolondult. — Igen, megbolondultam, -— feleli hevesen az ifjú, de maga az oka! Nem lehet kiismerni sohasem. Egy árnyék, egy sóhajtás vagyok az életben, s mikor látja, hogy közel állok a kétségbeeséshez : .alamizsnául egy jó szót, egy szives tekintetet ad, hogy megéljen belőle megint egy darabig a lelkem. Nézze a hajamat, félig ősz már, pedig még fiatal vagyok. Ez a dér a maga lelkéből való. . . . Számolom az éveket, és nem tudok visszaemlékezni, hogy mióta tart fogva ez az igézet. A mikor először megláttam és megálltam az utczán, hogy utánna nézzek, akkor állt meg a sorsom is. Azóta nincs más örömem, nincs más bánatom, csak maga. A mi körülöttem történik, azt mind meglátom, de nem hagy nyomot a lelkemen ; az impressziók ereje csak az idegeimet fárasztja ki, de a benső énem arról sohasem tud semmit.