Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-22 / 16. szám

lünk neki. Juhász az este szép baritonját nem tudta kellőképpen érvényesíteni, mert az uton kissé meghűlt és azért csak nagy művészi lelkével tudta betegségét legyőzni. Csongori igazi elragadó Abigail volt. Külö­nösen táncával ért nagy hatást és diszes jelmeze általánosan tetszésre talált. A három kérő szerepében Dobó, Nagy Imre és Horváth Kálmán léptek fel és dacára egyik-másik elődjüknek (leginkább az igaz­gatónak volt nehéz helyzete, mert Náthán Miklósinak volt pompás szerepe. Sőt e szerepe miatt kellett elválnunk e kedvelt színészünktől) zajos tapsokban részesültek. Szenger Gusztáv, az uj karmester e héber dalművet kitűnő tudással vezényelte és ugylátszik ő benne az igazgató Virányi után is sokat nyert. A három leány énekes szerepét: Török Malvin, Váradi Margit és Gerö Ida énekelték és különösen az utóbbi komikus dala és táncával talált nagy tetszésre. Ünnep második napján „Falu rossza" és „Arany kakas" került színre. Az elsőben Remete Géza tűnt fel Göndör Sándor sze­repében, ki játék tekintetében alig hagyott fel, kívánni valót, éneke kissé bizonytalan volt és bizon} 7 taktus értékét sem szerfe­lett dicsérhetjük, de egészben, mint fiatal színésznek, szép jövőt merünk neki jósolni. Sokát kell haladnia, hogy művészi alakítást nyújthasson, de szorgalma meg van ahhoz, hogy a legmesszebbmenő haladást tehesse. Benedek (Feledi.) Dobó (Gonosz) bevégzett alakokat hoztak színpadra és valóban e két színésztől sohasem várhatunk mást. Váradi Margit, kedves, naiv Boriska volt, de még a kezdőre valló félénkséggel járt és be­szélt. Pedig Váradinak olyan istenáldotta képessége van, hogy jeles naiv színésznő válhatik belőle. Természetesen folyton töre­kedni kell, hogy a gyakorlattal a vas­szorgalom párosuljon. Kresz Irma és Török Malvin, úgyszintén Havas Jenő jól beillet­tek a keretbe. „ Arany kakas"-című énekes bohózat­ban Dobó Sándor vitte a főszerepet és az ő Dachselmayerje, soproni dialektusával és kitűnő maszkjával, általános tetszésre talált és bátran merjük állítani, hogy a nem valami elsőrendű darabot, egyenesen az ő pompás alakítása mentette meg, sőt azáltal tetszésre is talált a németből megmagyaro­sitott bohózat. Csongori Mariska, Benedek Gyula, Beckói József, Kresz Irma ós Váradi Margit, de leginkább Remete Géza (Antal, pincér szerepében) minden tehetségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség nagyon jöl töltötte estélyét. Kedden Suderman „Otthonáéban az egész est diadala majdnem kizárólag a drá­mai hősnő : Daróczy Ilkáé volt. Daróczy Ilka jöttét kitűnő jó hir előzte meg és ez a jó hir nem volt helytelen, mert Daróczy olyan képzett színésznő, hogy a főváros bármely színpadán helyt állana. Különösen e szere­pében Magda tanulmányozásának olyan ma­gas jelét adta, hogy kalapot emelhetünk előtte. De dicséretünk nem lehet általános az egész szerepre vonatkoztatva, mert a si­került jelenésekbe bele-bele vegyült egy kellemetlen disonánczia. Különösen a szív melegét, a könnyek közvetlen eredetét kel­lett nélkülöznünk. Ámde ez olyan hiba, me­lyet olyan elsőrendő tehetségű színésznő, mint Daróczy Ilka, ha figyelmeztetjük rá, törekedni fog már legközelebbi nagyobb­szabásu szerepében helyrepótolni és meg­fogja mutatni, hogy melegen érző szive és igaz könnje is van. Megemlítjük még, hogy Daróczy gazdag toilettje a hölgy közönség körében szenzátiót keltett. Benedek, a hir­telen családi gyász miatt elutazott, Balázsi helyett: Schwareze szerepét játszta és az öreg, szélütött apa nehéz, erős fizikumot ki­próbáló katonát olyan közvetlenséggel játszta, hogy nyílt jelenésben is tapsokra ragadta — partnerjével Daróczyval — az előkelő számban egybegyűlt közönséget. A darab jómeneteléhez a nők közül nagyban hozzá­járultak : Juhászné Pajor Ágnes, Várady Margit és Pozsenyi Júlia. Havas Jenő a lel­kész szerepében nemcsak szereptudásának, de tehetségének és dicséretreméltó jelét adta. E fiatal ember haladása napról-napra jobban észlelhető és ha egy-két évig nem csappan törekvese : számottevő erőt nyer benne a magyar színészet. Szerdán Angot asszony leánya" ope­rette ment, mely előadás kissé gyönge volt és Dobó minden buzgalma mellett, — ki ez estén az orchesterben a karmesteri pál­czát forgatta — sok fogyatékossága volt. A hiba az volt, hogy a játszók egy része más fordításban tanulta be szerepét és ez volt a mi zavarólag hatott ugy a magán­szereplőkre, mint a karra. Mányai Aranka azonban, Lange kisasszony szerepében ritka szép, nagy terjedelmű hangját kitűnően ér­vényesítette. Csongori Mariska, Juhász Sán­dor, Nagy Gyula, Beczkói József egyenként és összesen buzgalmuk jelét adták. Csütörtökön „Házi béke" franczia szel­lemes vígjáték ment, színpadunkon először melynek második felvonása csak ugy szi­porkázik az ötletességtől és a szereplők, nevezetesen : Benedek és Kresz Irma, Becz­kói és Juhászné kabinet alakokat hoztak a színpadra. A kisebb szereplők közül: Gerö Ida, egy dörmögő cseléd szerepében gyak­ran derültséget keltett. Pénteken „Arany kakas"-t ismételték meg, még az előző előadásnál is gördülé­kenyebben. Dobót gyakran hívták és tapsol­ták a lámpák elé. Csongori Mariska nem volt disponálva s ez a közönség körében nagyon is észrevehető volt. Szombaton „Napoleon öcsém" Guthi és Rákosi pompás bohózata ment, melyről bő­vebben jövő számunkban emlékezünk meg. Dobó színtársulata az első héten a kitűnő rendezésnek, a jó darabok­nak és több tehetséges tagjának már­is nagy híreket szerzett városunk műértő közönsége körében. A mult hétről. Egy francia közmondás, mely azt mondja, hogy az ember rendesen visszatér az első szerelméhez, nagyon is beválik jelenlegi hesyzetünkhöz. A mi szerelmünk jelenleg a színészet s igy nem is csodálható, ha a krónika mindaddig mig ez a bohém kompánia körünkben időzik, újra és újra róluk zengedez és foglalkozik velük. Mult alkalommal már adtam egyről­másról előleges jelentést, de mint már régi tapasztalatból tudjuk az ilyen előleges sziui jelentés, főleg pedig Dobó igazgató­nál, nagyon is alá van vetve a körülmé­nyeknek és módosításoknak s igy okada­tolva van, hogy az előleges jelentésemet hézagpótlókig kiegészítem. A társulat „star"-jairól hozott előleges jelentésem amolyan „emlékpróba" szerű volt s nagyon is meglátszott azon, hogy csak a műsoron kívül lettek hozva, de hisz ez nem is vehető rossz néven, ameiiy­nyiben a „Virágvasárnapi vásár" után sok tévedéseknek jön az ember nyomára. Igy például Csongory Mariskában is csalódtunk, Vig kedélyű, kedélyes és paj­zán temperamentumos subrettenek ösmer­tük s most azt kell konstatálnunk, hogy ezekre a tulajdonságaira reánehezedett valami moloch, mely játékában nagyon is kirí. Ha valaki Csongoryt ezelőtt két évvel látta és most látja, nem is ismer reá. Talán csak nem szerelmes ? Ez még szerencse volna reánk, és főleg reá, mert akkor van még reményünk, hogy , Eljövend az idő ... . mert hát a szerelemből egy | olyan nagytehetségű subrette, mint Cson­gory, hamar kiábrándul. Ebben az értelem­ben várjuk is a fej le mélyeket. Daróczy Ilkáról hozott előleges jelen­tésem sok pótlásra szorul saját előnyére. Nem bocsájtkozom bővebb részletekbe, mert feljegyzéseim még hézagosak s nem akarok újra a régi betegségbe esni azzal, hogy foltozgassak. Munka alatt van s amint le lesz referálva, kiadom róla a hivatalos végzést. Annyit már most is jelzek, hogy e végzés nagyon is jóhangzásunak igér­hezik. Kresz Irmának ugylátszik kicsiny a városunk, Jár-kél, de seliogysem találja fel magát. A bohém vér majdnem kicsattan az arcán, de sehogysem tudja érvényre emelni. Majd ha idő multán komika lesz, ő is elmondhatja „már nincsenek több férfiak." De igaza is van. Hát hol is van a régi pápai gárda ? Gerö Idát nem lehet teljesen kiös­merni. Amolyan „kis alamuszi." Keveset beszél, de annál többet bevesz a dobhár­tyája. Tőle valamit megtudni „absolute lehetetlen." Rajong a színészetért ós társa­dalmilag a festészetért. Ez utóbbi rajongá­sát az „otthon' 1 , követeli tőle. Várady Margit praedestinált naiva. Ha igaz az róla, hogy nagyon is naiva, akkor csak gratulálhatok neki. A színészek ugyan az ilyen naiváknak nem sok jövőt jósolnak, de én azt nem tartom helyes értelmezésnek. Okadatolom ezen állításo­mat azzal, hogy az ily tul naivitás csak átmeneti korszak egy kezdő színésznő éle­tében, főleg pedig egy oly kezdőnél, aki az igazságos naivát hozza a szinpadra. Némethy Jolánról ujat nem irhatok. Rebesgetnek a kulisziák mögött valamit, de ez olyasmi, amiről a krónikának csak uk'.or szabad megemlékezni, ha tényleg megtörteit. Az ily kulissza titok sokszor felültetheti a krónikást. Török Malvin mióta nem láttuk — sesessziós lett. Minden kosztümjén „pertlít" hord, mely sallang igen jól áll neki. Sok­kal kedvessebb, sokkal szebb lett, amióta sessesióban éli a világát. Pozsonyi Júlia mamáról semmi sem hirlik. Jó anyagi viszonyok között van és a kézből él. Ez az egyetlen színésznő, ki nem törődik a világgal csak a közönséggel. Ennek a jóindulatával pedig dicsekedhetik. Hja a régi gárda nem tagadja meg magát. Mányai Arankáról, kiről tulajdonképen első sorban kellett volna megemlékezni, de az elvem szerint „Zukker bleibt zuletzt'-, átmeneti stádiumban van s igy indiskrétió­nak tartom, hagy ido előtt arcvonalba állítsam. A női harszemélyzet sokkal fontosabb jelentőségű, hogy röviden végezek vele s igy ezzel a kaszttal a jövő heti krónikám­ban fogok foglalkozni. Ezt az elsőbbséget megengedik majd a társulat férfi tagjai, kikről szinte már gyűlnek az adatok. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város jö­vőjét a szövőgyárban fogják kezelni. Az hirlik, hogy Pápa városa szervezeti szabályzatán a jogügyi bizottság már keresztül ment. Az hirlik, hogy Feuyvessy főis­pán oly közel van és mégis oly távol van tőlünk. Az hirlik, hogy Hegedűs kép­viselőnk Pápa városának most már lehet görög rabszolgája. Az hirlik, hogy a polgármester mostanában ha tervet főz, nem a kezeit dörzsölgeti, hanem a fejét vakarja. (Pénzt keres. Szedő.)

Next

/
Thumbnails
Contents