Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-22 / 16. szám

már most csak a fogyasztó közönségen áll, hogy a magyar ipart ne csak szalmatüzzeli lelkesedéssel, de őszinte vásárlási kedvvel támogassa és segélyezze. Mert Anglia és Amerika minden gazdagságát, nagy tekintélyét, óriási emelkedését majdnem kizárólagosan ipari vállalatai vi rágzásának köszönheti. Igaz az, hogy Ausztria és azzal összekötött szabad vám nekünk szerfelett ártalmunkra van, de ezen tul kell tennünk magunkat és éppen azért egy kevéssé jól készített iparterméknek is jobban pártját kell fognunk, mivel mi — kis számunknál fogva — csupán a tömörülésnek, az összetartásnak, az igazi ipar pártolásnak láthatjuk valódi hasznát. Az első lépés tehát megtörtént, mely városunk iparának és kereskedelmének felvirágzását lesz hivatva előmozdítani. Mert hát elvitázhatlan tény az, hogy ezen létesülő gyár nemcsak a szegényebb néposztálynak nyújt biztos kereseti forrást, hanem az ipar és kereskedelemre is fontos kihatással bir, tehát közvetve oly előnyt biztosit fejlődő városunkra, mely kihatással van városunk virágzására és fejlődésére. Nagy reményeket füzünk ezen iparvállalat létesítéséhez s hisszük is, hogy ez teljesedésbe megy. Pápa városa nagy áldozatot hozott, de ezen áldozat tekintve az ehhez fűződő előnyöket vajmi csekély, mert amikor ily nagy horderejű és városunk vitális érdekét nagyban érintő iparvállaszobában fölsegítette a kabátját, csak anynyit mondott neki. — Szegény kisasszony nem tudjuk mi baja lehet, végig esett a szobája szőnyegén s ott sir keservesen. Török ur nagyon rosszul aludt ezen az éjszakán, egyre a síró Ágnest látta maga előtt, s a mikor végre reggel elaludt volna, akkor meg fölverte egy hordár, u ki minden áron személyesen akart átadni egy levelet a nagyságos fogalmaz., urnák. Olyan rövid volt az a levél, s mégis oly sok gyötrelem, bánat áradt ki belőle. „A maga felesége csak olyan nő lehet, a kit maga tisztességesnek tart. Ágnes. A borítékból kihullott a parányi karikagyűrű s olyan siró-rivó csengéssel gurult a sima párketten. Török ur megkereste az elbujt jószágot, a mely két szerető szivét lett volna hivatva egybefoglalni, s most már csak kis darab érez, nincsen annak semmi értéke többé. Három nap kereste Ágnest, de hiába, Ágnes beteg, nem beszélhet vele senki. Negyedik nap azután kivallott Földy Sándor mindent. — Ismered Ágnest, a mit a fejébe vesz, meg kell történnie. Elutazott Róza nénivel. Tudod, hogy mindig bizakodott a hangjában. lat létesítéséről van szó, ott egy városnak áldozatot kell hozni. Minden városnak,, de különösen Pápa városának elvitázhatlannl szüksége van arra, hogy ipara és kereskedelmében emelkedjék és azért nem tudunk elég hálát adni a hépviselőtestületnek, a kormánynak, de a Perutz testvéreknek is, hogy módot és alhalmat nyújtottak külön és együttvéve, hogy Pápa városa egy lépéssel előbbre jusson a ha'adás és jólét utján. Most már csak Isten áldását kívánjuk a szövőgyár sikeres működéséhez ! Utcáink világítása. Nem mi vagyunk okai, hogy alig múlik el hét anélkül, hogy utcáink mizerábilis kivilágítása ellen fel kell szótanunk. Falra borsót hányunk, de azért ez nem riaszt bennünket vissza attól, hogy hogy addig ne dobjuk a borsót, míg talán egyszer mégis oda tapad a falra. Az utcáink világítása, városunk e tengeri kígyója, most is ugyanazon stádiumban van, mint ezelőtt 20 évvel, vagyis : szó sincs róla, hogy városunk haladásával, ezen ügyben csak a legparányibb intézkedés történjék. Pedig az állapot valóban már tűrhetetlen ! Nem emiitjük a mellékutcákat, holott ezen utczában lakó polgárok is jogosan megkövetelik, hogy az osztó igazság egyenlő mértékkel mér— Ha már a vőlegényem sem tart tisztességes leánynak, ugyan mit veszíthetek. Színésznő akar lenni ? kiáltja Török és maga megengedte? — Mit tegyek, ha bele nem egyezem, elszökik. Ismeied. — Hol van? — Párisba utazott, énekelni tanul. Könnyű dolguk van a jól nevelt no vella hősöknek, azok ilyenkor felülnek a vasútra, elérik az imádottat, kibékülnek s a papa áldása mindent rendbe hoz. A miniszteri fogalmazóknak már valamivel nehezebb sorsot juttatott a alkotó. Azok először nem kapnak csak ugy bolondjába két heti szabadságot, hogy kisasszonyt üldözhessenek, másodszor pedig ha képnának is tekintettel a vasutak ama rossz szokásra, hogy nem visznek hitelben senkit, ily messzi útra nem mindig vállalkozhatnak. Szegény Török ur nem 'született novella hősnek s így bele kellett nyugodnia abba, hogy a szebbik énje Párisban éljen. De azt az ént, a melyik itt maradt, igyekezett azutáe minél kellemetlenebbé tenni. Epés, gúnyos, cinikus emberré lett, ugy beszélt a nőkről mint egy rendőrtisztviselő. A hivatalában olyan pontos volt, mint egy kiskereskedő, s olyan ingerült, mint egy adótiszt. Keserves dolog kicseppenni a menyországból, főleg a mikor már ott állottunk jen neki épugy, mint a főutca lakóinak, de ez. már valóban kritikán aluli állapot, hogy városunk központján a Főtéren afrikai sötétségben kell botorkálnunk. Szégyen gyalázat az, hogy már 10 óra tájban az egész város korom sötétségben van. Igaz, hogy utcai lámpáink nem felelnek meg a kor követelményeinek, amennyiben azok távol vannak egymástól elhelyezve, de ez még hagyján volna, ha legalább világitanának. A városi hatóságnak nem szabad megfeledkeznie ama kötelességéről, mely szerint ha azt akarja s annak örül, hogy városunk az ide helyezett intézményekkel emelkedik és fölvirágozik, akkor egyenlő lépést kell tartania, mindazon követelmények kielégítésében, melyek egy modern város fogalma alá tartoznak. Arról kell most már gondolkoznunk, hogy mindinkább levetkezzük falusias jellegünket és teremtsünk a város külső megjelenésében, az eddigi ósdi, elavult viszonyok megváltoztatásával oly állapotot, mely sem kacajt nem fakaszt, sem megbotránkozást kelt. A mi ntcai világításunk pedig sajnos a most kifejezett szavakban leli magyarázatát, mely városunknak valóságos szégyenfoltját képezi. Ezen mizerábilis állapot városunkat még egy rendezett nagyközség nívóján is alul sülyeszti. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt tiz utcai lámpával szaporodott állo- '^-i:^:. \ -s:..--:;:"?^^ IIMIH

BEMj a küszöbén. Erősen megfogadta, hogy nem gondol többé arra a hűtlen leányra. Csudálatos dolog a gondolat, ha erőszakoljuk, sohse jön meg, de ha félünk tőle, nem szabadulunk meg tőle soha. Ilyen formán járt Török ur is, sohse akart gondolni Ágnesre, mégis egész nap rajta csüggött minden gondolata. A kávéházban a francia újságokat bújta, bár nem tudott franciául, s kereste bennük az Ágnes nevet. És milyen nagyot dobbant a szive, a mikor réakadt egyszer. Suttyómba kiollózta a kis czikkelyt, s másnap lefordíttatta egy jó pajtásával s így tudta meg, hogy Ágnes óriási sikert aratott az egyik hangversenyen. A mikor meg ugy egy rövid év múlva az a hír terjedt el a íóváros lapjaiban, hogy Földi Ágnes az operaházban fel fog lépni, akkor már igazán nem tudta Török ur gyűlölködj ék-e vagy örüljön. De mert semmiféleképpen nem sikerült gyűlölködnie, akaratlan is örvendezzék. Ágnes csakugyan készült haza. Az alatt a hosszú év alatt ugy neki komolyodott, mintha soha se lett volna a vig Földi Ágnes. Ábrándozott, álmokat szőtt, de a Török Gyula nevét ki nem ejtette egy évig, pedig nap-nap mellett az ő emlékével ébredt, ő reá gondolva aludt el. Azaz egyszer mégis megemlítette. Van egy babonás játék, karácsony estéjén bele kell tenni a maudulafa ágait egy