Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.
1900-01-14 / 2. szám
honi gyárakból, de idegenből szerzik be czikkeiket ? Hányszor gazdagítják Bécset, Budapet rovására ? Hányszor zsákmányolják ki a helyzetet az árak | felcsigázásával ? Ezt az érzéket kell magukban kifejlesz'eniök. Haladnunk kell a korral. Szorgalom, pontosság s a közönség érdekeinek figyelembe vétele mellett visszahódíthatják magok részére á fogyasztó közönség osztatlan pártfogását. Legyenek ők is, legyünk mindj nyájan az összetartozandóság érzetétől ' áthatva. Legyünk jó lokál pátrióták. | Egymást megértve, egymást kisegítve, hassunk minden erőnkből a saját fészkünk, megyénk, városunk gyarapítására anyagi és- szellemi elöhaladására. Ipartestületek gyűlése. — Győrött, f. évi január; 21-én. — Országszerte tanácskozások fojynak a Kamarák és az Ipartestületek között aljban a reformkérdésben, melyet 3 kereskedelmi minister kezdeményezett s mely az Ipertestü'etek fejlesztését tűzte ki c.zéljáu'. A győri kereskedelmi kamara f. hó 21-én vasárnap délelőtt 10 órakor tart ez ügyben gyűlés f, a melyre meghívta a győri kamarai kerület minden ipartestületét, A kamara meghívó levele körüirja egyszersmind a tanácskozás lényegét is. Ez a meghívó le.vé', mely ma érkezett meg a mi városunk ipartestületéhez is, igy szól ! Tekintetes Ipartestületi Elnökség. A kercskede'miügyi m kir. minister ur az Ipartestűletek fejlesztésének kérdésével foglalkozván, megbízta a kamarát, hogy kerülete ipartestületével tanácskozva állapítsa melynek áldozatául esett, s azt képzeli ezzel megszabadul. Holló ! Erről szó sincs. Okvetlenül ki kell derülnie, micsoda rettenetes titok az, a melynek elleplezése végett még attól sem riad' vissza, hogy iszákos lumpnak tüntesse fel magát, — holott nyilvánvaló, hogy mióta itt.van, még egy pohárka bort sem lehetett ráerőszakolni, akármilyen kitartó unszolással kínálták is.. Az iszákos ember képtelen elleníálhti. Tehát mindabból, a mit beszélt, egy .szó sem igaz. Többet azonban egyelőre nem tudott tőle kicsikarni. Robinzon bácsi visszavonult a kerti házba, s ugy két hót múlva igy szólt Mikolaihoz : — Ma este elmennék, Ádám .'. . Isten fizesse meg a jóságodat ... . — Már hová mennél? — Cselekedni fogok, • — dörmögte szakállába az ember. Mikolai mosolyogva tekintett rá, azután megcsóválta szánalommal a fejét, s megsimogatta a maga elé bámészkodó ember vállát. — Kedves harátom, — mondotta pár pillanatnyi hallgatás urán, — a feleségem nem akar hitelt adni annak, a mit tőled hallott, de én tudom, hogy igazat mondtál ... — Lujza! kiáltotta ijeten, fölriadva a férfi, — írt neked — Válaszolt, mert én írtam neki; de talán magadtól is kitalálod, hogy levelemben egyetlen betűt sem írtam rólad. — Kösznöm, rebegte az ember — köszönöm, Ádám. — S ezúttal is csak annyit akarok veled közölni, — folytatta gyöngéden Mikolai, — hogy feleséged .egészséges s ha bizonyos volna benne, hogy csakugyan megjavultál. meg ís bocsátaná a multat. — Oh, Istenem, Istenem . . . Térj .magadhoz, Feri, s ha érzed hogy ur.a tudsz leni önmagadnak, keresd föl a feleségedet és kezdj uj életet. De ha azt érzed, hogy minden hiábavaló akkor csak maradj itt,és várj egy hónapig, félévig, egy évig, két évig : a míg biztos leskel •benne, hogy most már Lujza elé léphetsz, mert megjavultál és ne,m, iszol többet. — Ugy érzem, hogy már. megjavultam, — felelte bizakodó hangon a fefi. 1 — Akkor hát csak menj, — intett jóindulatú- mosolylyal Mikolai, s maga akart segédke'zn az utazás előkészületei körül,, a megjavult ember azonban nem engedte. Majd ' elkészül ő estére mindennel. Miatta még a kocsit sem kell befogni, mert gyalog akar elmenni,'— ngy ; a mint jött. Nem kíván semmit, csak egy kis táskát, a mit • nyakába akaszthasson, az irományai számára, aztán egy esőköpeny eget, egy revolvert és valami jó erős botot a komondorok ellen, ha valami útközben esetleg megtámadnák, mig a vasúti állomást elértheti. Mikolai mindent ráhagyott; bolondos szeszélynek találta ugyan a dolgot, de egy szóval sem ellenhezett. Legyen ugy, a mint akarja. Még azt is készséggel megigérte, hogy családjának semmit sem szól az elutazásról, hanem azt fogja mondani, hogy csak néhány napra távozott és megint visszatér. meg azon okokat, melyek bénítőlag hatnak a testületek működésének kifejlődésére és foglalja javaslatba az e téren kívánatosnak látszó teendőket. A kamara örömmel veszi e megbízást és ezzel felkéri a tek. Ipartestület, szíveskedjék 2 — 3 tagu képviseletét a kellő informácziókkal és megbizásssl ellátva a kamara székhelyén, Győrött f. évi január hó 21-én d. e. 1(3 órakor a kamarai tanácsteremben tartandó értekezletre kiküldeni. A tanácskozás a következő kérdéseket fogja felölelni. Kielégítő-e az ipartörvénynek az Ipartestületek szervezésére vonatkozó intézkedése. Képesített .iparosokra szoritkozzék-e az ipartestület vagy az iparosok egyetemére ? Kötelező legyen-e az Ipartestületek szervezése ? A mai hatáskörben kielégítő-e a testületek működése ? Az iparfejlesztés terén való működés az ö feladatuk közé sorozható-e s ha igen : mennyiben ? Szükséges-e hatáskörük kiszélesebbitése és mily irányban ? Mily hatósági teendők volnának még hatáskörükben utalandók ? Az Ipartestu et az iparoktatás ügyének szolgálatában. Az Ipartest letek és a szövetkezeti ügy. Az Ipartestülevek és a munkaközvetítés ellátása. Az Ipartestület a munkás humanizmus terén. Az Ipartestület intézmények. Az Ipartestületek és a Kamarák kőzött való kapcsolatok kérdése. Felmerülendő indítványok. Felkéri a kamara a tek. Elnökséget, szíveskedjék kiküldendő képviselőivel e kérdéseket már előzőleg megbeszélni és szíveskedjék megbizottainak számát és nevét a kamarával mielőbb közölni. Á postai tarifa változásai, A nagyközönség és még a kereskedővilág is meglehetősen tájékozatlan a kötelező koronaértékszámitás behozatalával kap — De hát mire való ez, Feri ? — kérdezte végül nevetve. A megjavnlt omber lesütötte a szemét — Ne haragudj, kérlek, -- felelte majdnem szomorúan és mélyen föllélegzett, — de azt gongoltam, tán jó lesz, ha előbb kipróbálom magam ... — Szóval, nem bízol magadban. r— De igen, igen. — mond az ember,— érzem, hogy megjavultam és most már Lujza elé léphetek . . . előbb azonban mégis próbára teszem magam . . . — Jól van, — tégy, a mit akarsz. Ha nem állód ki a próbát, gyere vissza. — Nem, soha ! Nem fogok visszajönni. — Annál jobb ! Kívánom tiszta szivemből, hogy igy legyen, — felelte Mikolai komolyan, s csak ugy odavetve, könynyedén tette hozzá: szobád három napig igy marad, a mint van, — kulcsát mindenesetre vidd magaddal, s ha többé ne'm lesz rá szükséged, tartsd, meg emlékül. Nekünk még van egy kulcsunk. Majd azt fogjuk használni. . / Este nyolez óra körül, mikor Mkelainé leakarta küldeni a cselédet a kerti házba, hogy hívja föl Robinzon bácsit a vacsorához, a családfő — mindnyájuk nagy bámulatára — kijelentette, hogy nem szükséges. — Feri elment, hogy meglátogassa a szklahovai papot és általam kér tőled bocsánatot. hogy ezt személyesen nem adta értésedre. A dolog azonban oly hirtelen jött hogy már nem volt rá idő. — Csak nem szóltál neki valamit ? — kérdezte szemrehányó hangon az asszony. — Hova gondolsz ! Ismétlem, hogy láLehetnek városunknak oly polgárai is, a kik sohasem gondolták meg jobban, bebatósabban, hogy milyen kárára van a városnak, ha elvonják iparától, kereskedőmétől támogatásukat, akkép vélekedvén, hisz egy-két kivétel nem tesz különbségei, megélnek azért, ha mv. . lek eddig. -— Igaz, hogy ez egy-két kivétel nem elön i meg iparunkat, kercskt (h'míinket, k hef, hogymeg sem érzi, de ily védekezés nem illő egy, a váios ja\,U s lv(n viselő, lelkiismeretes po! ári 10z Nem arra kell nézni/ hogy eli< he!-n víiro.-unk kulrurája egyesek támogat <a néikül, hanem hogy egyesü l érévé'. kő ös jóakarattal mennyivel ink. I) ..fok •/.: aljuk a haladást a jólét fe ve..e!'' . ^sv ^nyen, melyre lépni s a m.' !\ n ha aíiui buzgalommal törekedni nemcsak oltári erény, de egyúttal kötelesség i; ' Legyünk okál p Lióíák, tanuljuk és tudjuk becsülni a magunk erejét, tápláljuk a saját kul uránkat, .emeljük a saját iparunkat, kereskedelmünket, ez által tehetjük virágzóvá. A mit itt kaphatunk, ne hozassuk Bécsből, a mi meg van itthon, ne forduljunk ezért máshova. De midőn iparosaink és kereskedőink érdekében szót emelünk, nem zárkózhatunk el az e'ől sem, ho«y ve lü k szemben nyilt bizalommal és ióakaraital megmondjuk az igazat. Valljuk meg őszintén, hogy — tisztelet a kivételnek — gyakran önmagunk adunk okot arra, hogy a fogyasztó közönséget magunktól elidegenitsék. — Hányszor van a közönség nek panasza, hogy iparosaink a meg rendelt munkát pontos időben ki nem szolgáltatják. — Hány esetet tudunk, midőn a kereskedők maguk is, nem