Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-07 / 1. szám

X- évfolyam. I*ápn

? S90Q. január 7. I. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Tíz éves Tiz éves jjibilcumnt ülünk! Lapunk mai számával a tizedik évfolyamba lépünk. Hogy mit jelent tiz éven keresztül fentartani magát tisztán a közönség pártfogásából, ahhoz szükségtelen a komentár. Ritkán foglalkozunk magunkkal és ez a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat tiz éven át részesített, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A „Pápai Közlöny"-nek létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, a hol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hű viszhangja — megmondjuk, nyíltan leplezetlenül. A „Pápai Közlöny" nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazA botrány, 1. Bereghy Tibor is ott szolgált a huszároknál ; ott is maradt volna, ha az örege meg nem hál és neki haza nem kell jönni átvenni a birtokot. De így vége lett a fényes életnek s mint maga mondogatta, hazajött parasztnak a földecskéjét szántogatni. Az igaz, hogy ez a földecske háromezer hold volt a temesi földek javából ! Könnyű volt elparasztoskodni benne ! Külöuöseu ugy, a hogy Tibor urék cselekedték, hogy az első hideg őszi nap összepakoltak és mentek a Reviearára. Most is éppen készülődtek, mikor az inas behozta a Somorjay kapitány levelét. — Nézze csak, Piroska irt! —fordult oda a feleségéhez. — Piroska ? Ki az '? — Hát maga nem ismeri ? Dehogynem i Ott volt a lakodalmunkon is. Az a magas kapitány, vörös bajusszal, vörös hajjal. Azért hívtuk Piroskának. — A ki reggel, mikor már mi rég elutaztunk, még mindég ott húzatta az ablakunk alatt ? Emlékezem már ! — Ugyan mit ir ? Hallgassa csak, Erna ! A jövő hónapban nálatok leszünk. Egy fél esztendeig ott fekszünk. Pest után egy kicsit furcsa lesz ugyan Nemes-Topo nán ! Dini hadnagy, a ki megint halálosan szerelmes itt egy kaucziótlan kisasszonyba főbe akarja magát lőni! Bizonyára váltót kell neki aláírni, hogy kárpótoljuk szörnyű lelki fájdalmaiért! Csak a „snórer" örül! Azt hiszi, hogy Nemes-Toponáron nincs pezsgő. Vagy na van is, hát nem kerül pénzbe. Tudniillik nálad öregem ! Ugy lesz-e? Vagy megszököl előlünk? Az a szemtelen kis kadét, a báró Adelshorn, fogadást ajánlott a „nagy kutyá"-nak. — Hallja, Uibor, de furcsa nevek : snórer, nagy kutya ! Kik ezek ? — A „snórer", az valami von und zu Grumpkirchensfeld ; tiroli legény, hadnagy volt velem együtt a Piroska századában — szörnyüafösvény, azért neveztük el snórernek ; a „nagy kutya" meg Nagy Gyula, egy kötni való ficzkó, szemtelenül kedves gyerek, volt neki egy franczia kisasszonya — hopp, de nem szabad magát megpirítani, maga kis szent. — Ugyan ne bolondozzék Tibor ! Mag

a rniudig csak gúnyolódik velem ! Hát tehetek én róla, hogy nem vagyok olyan léha, olyan frivol, a minőnek maga szeretne. A férfi felállt az asztal mellől, a hol a levelet olvasta és odalépve a kis asszonykához, megsimogatta, mint a hogy a kutyáit és a lovait szokta és tőle telhetőleg kedveskedve mondta: — Kis csacsim ! 8 azután szilaj mozdulattal magához HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében ságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harczolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az igazság

} tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szíves támogotása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kívül nincs más támaszunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj százai küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt és érdektelenséget! A független sajtónak ezen harcza nem könnyű. A nyilt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megkell küzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcznak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy, mint eddig férfias bátorsággal szálljuk siki •a a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében! Eddigi múltja a „Pápai Közlönyének garanczia arra, hogy benne a közönség egy önzetlen, bátor és hozzáférhetetlen harczosát találj a a közéletnek. Most már megerősödve és megizmosodva vállalkozik a „Pápai Közlöny" a további küzdelemre. Hűen elveihez, hűen czéljaihoz kívánja szolgálni ezentúl is a közjót, abban a biztos hitben és reményben, hogy a közönség elfogulatlan elemei támogatni fogják öt hazafias törekvéseiben. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmoztandó czélra — szóba sem jöhet, —és meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi sza-szoritva, hogy a csontjai is ropogtak a kis asszonykának, elkezdte vadul csókolni : — így szeretlek, igy, igy! — Inkább olvasd tovább a levelet — kérlelte az asszonyka fáradtan pihegve. Bereghy visszaült a helyére. Nem szólt semmit, csak a homlokán képződött ráncz jelezte, hogy bántja valami. Az, a mi mindig bántotta, valahányszor arra gondolt, hogy miért nem tud ez a kicsi szőke baba, az ő felesége, ugy szeretni, olyan hévvel, olyan tűzzel, mint azok az aranyakat és gyémántokat evő kis hölgyikék, a kikkel legénykorában ismeretséget kötött az orfeumokban, színházakban; ezirkuszokan. Bezzeg azok öleltek, csókoltak! Ez meg, ez legfeljebb engedi magát csókolni. De vissza sem adja a csókot és nem is látszik rajta, hogy jól esnék neki. Hálátlan teremtés ! Más asszony, hogy megbecsülne egy tlyen férfit, mint ő ! Már ajkára is tolul a panasz, hogy elmondja a feleségének, mi bántja, de a büszkesége nem engedi mégsem, hogy ő, Bereghy Tibor, aki rendre vette be a legerősebbeknek tartott női sziveket, most szerelmért kunyoráljon a saját felesége előtt es felpanaszolja neki, hogy miért olyan hideg hozzá! Nem ezt nem teheti! Inkább hallgat tovább s e közben Isten tudja, hány ezredszer, elhatarozza, hogy a hidegségével fog ezután imponálni a feleségének. v