Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-03-26 / 13. szám

6 PÁPAI KÖZLÖNY 1899, márczius 12. hat s akkor a küldöttség szép csendesen meghajlott volna a miniszter előtt s távozott volna, ha pedig nem határozott, s ha utólag még sem ért volna célt a küldöttség, legalább elmondhatták volna, hogy ök megtették a kötelességüket. Őszintén megvallva, mi ezen rendkivüli közgyűlésen azt tapasztaltuk, hogy ez a mozgalom egy komédia volt. Vagy talán nem az volt? A rendkívüli közgyűlés egybehivását 36 képviselő kiérte, kik a gyűlés előtt mellet veregetve és harcra készen várták a vita eredményét s midőn a döntő szavazásra került, 16 szavazott az áthelyezés mellett. Nem akarunk nevet említeni, de egy magát nagyon is befolyásosnak tartó képviselő még a gyűlés előtt tüzet okádott s öngyilkosságnak tartotta, hogy a tanítóképezde a városon kivül helyeztetik, a szavazásnál a többség mellett tartott, de talán még arra is adta volna szavazatát, hogy a tanitóképezdét Tapolcaföre vigyék. Ilyen képviselő nem egy és nem kettq volt. Hát nem komédia ez ? De hála Istennek vége van már ennek a komédiának! Ideje is van már. Legyen a tanítóképezde oda építve, a hová a rettentési elmélet hozta csak fel legyen építve Mi meg vagyunk győződve, hogy bárhol lesz építve ezen kulturális intézmény, városunk fejlődését s haladását lesz hivatva előmozdítani. Poltatsek Frigyes. Rendkívüli közgyűlés. — A tanítóképezde ügyében. — Városunk polgármestere a tanítóképezde elhelyezése ügyében megtartott értekezletből kifolyólag hozzá intézett kérelemnek helyt adva réndkivüli közgyűlést hivott egybe, mely f. hó 23-én a képviselőtestületi tagok rendkívüli nagy érdeklődése mellett folyt le. mire te gyengéden lehajolva, ajkam ajkadra tapasztod s egy hosszú édes csókban szivod magadba lelkemet, ami ah ! úgyis a tied, én szólni nem tudok, de bennem minden minden ujjongva kiáltja : én édes mindenem ! Szemeimet reád emelve, földöntúli érzelemmel szivemben szemlélem arczodat, nekem a legédesebbet a világon. És te is ? Faradtan és unalommal telve bámulsz magad elé szép szemeid elmerülve nézik a eemmit! És ekkor elrepül közölünk a nyugalom! Epgem megragad a kétség és kin szelleme és felrázlak apathiadból, szenvedélyesen kérdezve: kit látsz ott ? kire gondoltál, mig ajkaid engem csokoltak ? És te felugorva kinról és gyötrelemről beszélsz, hogy elkeserítem életedet, megutáltam veled az otthont s kalapodat véve elmégy s én egyedül maradok! Nem, nem egyedül ! velem marad a bú és a bánat,' szivem vad kétségbeesésben vergődik. Hová mentél? Kiért kell nélkülöznöm tégedet ? De miért is élni s naponta látni és érezni, hogy nem szeretsz, hogy meguntál. Inkább temetve lenni a föld alá, ott nincsen semmi, semmi. — Ki a szabadba ! — kiáltok fel ilyenA tanítóképezde helyének megváltoztatását célzó értekezlet óhaját dr. Kende Ádám tolmácsolta a rendkívüli közgyűlés előtt, hosszasan érvelt mellette s végül indítványt nyújtott, be melynek szövegét alább közöljük. Az indítvány nem talált többségre s az áll. vál. javaslata lett elfogadva, mely szerint a tanítóképezde a földmives iskolával szemben megvett telkek helyére, esetleg a kormány jóváhagyása mellett a vásártér északi részére épitessék fel. A közgyűlés érdekes lefolyású volt melyről tudósítónk a következőkben számol be : Mészáros elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket s miután a jkv. hitelesítésére Tóth Dániel, Wajdits Károly, dr. Kluge Endre, Németh István és Kovács Sándor képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatott s miután az észrevétel nélkül tudomásul vétetett, áttértek a napirendre. Polgármester jelenti, hogy az alispán f. hó 2 3-ára tisztújító kizgyülés egybehivását határozta el s így a kandidáló bizottságba két tag megválasztása válik szükségessé. A közgyűlés az áll. val. javaslatára a kandidáló bizottság tagjaiul Saáry Lajos és Bermilller Alajos képviselőket megválasztja. Több városi képviselő indítványa a tanítóképezde építési helyének áthelyezése tárgyában. Lamperih tanácsos előadó részletesen ismerteti a tanítóképezde telek ügyét, felolvassa Darányi ministernek a kulturministerhez intézett s a városhoz is beküldött átiratot, melyben határozottan kívánja ezen intézetnek a földmives iskolához közeli építését. Ellenzi a beadott indítványt s kéri az kor; — ide bent megfulladok! — és sietek kis kertembe. Dolgozunk valamit; ott a cseresnyefa alatt nincsen felkapálva a virágos ágy, s a kis kapa kezemben gyorsan vág, omlik a göröngy s amint fáradok, oszlik bánatom is, de jaj ! Mi volt ez ? valami érinté homlokomat. Egy pár érett cseresnye ! Letépem s ajkaimhoz akarom vinni. E perczben eszembe juttatja a te ajkaidat. Eldobom mesze magamtól a kis kapát; és lehajtott fővel, csendesen ballagok a kerti utakon a cseresnyét szemlélve. Megrezzenve, hirtelen állok meg. Mintha a te lelkedet érintett volna ! Felnézek. Nem ! Csak egy almafa alatt haladtam el, s az hullatá reám virágait. És ott ? Mi az ott ? Vagy ugy. .1 búzavirág. Szemeidet képzeltem látni! N,-u. v bb nem megyek, elvagyok fáradva, n

vir\. bírlak egy perezre sem feledni, hiszen minden te reád emlékeztet. Gyors lépteket hallok közeledni. Ez ő lesz, vissza jön ! Ide a kis padhoz ; egyenesen erre tart, tudja, hogy itten talál. Az öröm és a félelem miatt alig birok lélekzethez jutni; leülök ugy várom be. „Anyám! édes mindenem, hol vagy és feltűnik a virágos lombok kőzött egy kedves gyermek. — Ez édes hang, e szem, e áll. vál. javaslatát elfogadni, mely a következőkép hangzik : Minthogy az állami tanítóképezdének Pápán leendő íelállítása azon elvi megállapodásokhoz kötetett a magyar kormány részéről, hogy az a földmives iskola közelébe helyeztessék el s a képviselőtestület erre célra a földmives iskola átellenében levő telkeket megvásárolta azon javaslattal járul a képviselőtestület elé, hogy miután a beadott indítvány ellenkezik a kormány intentióival, de ellenkezik a képviselőtestület által hozott határozattal szemben is, az indítvány vetessék el. Minthogy azonban mégis, ha ezen intézet a város közvetlen szomszédságában állitattnék fel, a lakosság érdekeinek jobban megfelelne s általános megnyugvást keltene, e célból javaslatba hozza, miszerint bízza meg a képviselőtestület a polgármestert, hogy a már a felajánlott telek mellett sürgősen hívja fel a magas kormány figyelmét a vásártérnek északi részére, mely szintén bír mindazon kellékekkel, melyekkel a földmives iskolával szembeni terület ; minthogy pedig ezen terület változtatás gyors megoldást igényel, miután az intézet felépítésére már az árlejtés is kitüzetett s így azon esetben ha sikerül a kormány beleegyezését erre kinyerni, jogositassék fel a polgármester a vásártér északi részének ezen építési célra, azt rögtön átengedni. Egyben pedig indítványozza, hogy ezen terület átengedésére a képviselőtestület már most egy 30 napos rendkívüli közgyűlésének kitűzését 1899. ápril hó 24-ik napjának délután 3 órájára mondja ki határozatilag. dr. Kende Ádám hosszas beszédben érvel a beadott indítvány mellett, kitünteti a város érdekét azzal, hogy ezen intézet a város belterületére hemozdulatok! ez te vagy, ez a te fiad; ez én gyermekem ! Ez az enyém ! e tiszta szivnek egyedüli lakója én vagyok; e fehér homlok megett enyém minden gondolat s e ragyogó szemek szeretettel telve merülnek az enyémbe; s én azokon keresztül olvasok lelkének mélyén, s ott nincsen más, csak te és én ! Ez a cseresnye gyorsan vándorol kézből a kézbe s onnan a piczi szájhoz, hol ropogva tűnik el. „Sirtál anyám !" s az édes fej pihen keblemen; a fényes szem elborul, s a picziny ajak görbébb és görbébb lesz. És én újra sirni kezdek. „Igen gyermekem, de — a boldogságtól, hogy Isten ily jó gyermeket adolt nekem," És a kicsike néz és néz reám a te szemeiddel és nem hisz nekem. Istenem, mit gondol e gyermek ; kis keble mint emelkedik s ő is téged keresve, néz körül. — „Apa mindég elmén" — szól sóhajt és lesüíi fejét. Én kis kezét kezembe véve, sétálni visszem s a kertet övező sövény tüskét között keressük a kis madár fészkét, „Ott van, meg van" ?zól csendesen fiam. Én némán intek s hallgatva bámuljuk