Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-02-12 / 7. szám
1899 .február 12 . ros ifjak által rendezett műkedvelői előadáson, állításunkat nagyban fogják igazolni s velünk egy véleményben lesznek. Általában a műkedvelők kisebb egy felvonásos vígjátékokban szoktak közreműködni, ez alkalommal Kazaliczky Antal »A garasos alispán« 3 felvonásos vígjátékát adták el, még pedig oly sikerrel, melyre méltán büszkék lehetnek Tudjuk azt mily nehézségekbe] ütközik egy >egy felvonásos vígjáték« előadása, hát még egy három felvonásos darab s már ezen vállalkozási szellem is dicséretet érdemel, ha eltekintenék is azon fényes sikerről, melyet a közreműködök szabatos, összevágó és kifogástalan játékukkal elértek.' A színházat színültig megtöltő közönség méltó elismerésben részesítette a műkedvelőket s ugy nyílt színen, mint felvonások végén zajos tapsokkal és kihívásokkal illették őket. A közreműködök közül különös tetszésben részesült Szupits Ilona (özv. Kenderesíné) és Mészáros Mariska (Bözsike.) Előbbi zamatos falusi dialektusban és élethűen játszta hoszu és nehéz szerepét, utóbbi a pajzán, naiv és szerelmes leány szerepében brillírozott. A címszerepet Weisz Mór játszta. Tipikus alak volt s teljesen otthon érezte magát a színpadon. Nagy sikert ért el a második felvonásban, midőn a kérőkkel vizsgálatot tartott. Az egyik kérőt Csillag Ferencz ( Bögöméri) a másikat Varjú János (Baráth) játszta. Mindketten fényes bizonyságát adták arról, hogy teljesen átérezték szerepeiket s azt a legszebb kivitelben interpretálták. Rostáné szerepét Mészáros Katica játszta oly elegánciával, melyet egy rutinírozott színésznőtől sem lehetne kívánni. Előkelő volt s szerepében fényesen bevált. Méltó partnerje volt Mészáros Ferencz (Rosta) ki ja bárgyú férjben kitünö alakítást mutatott. Németh a harmadrk azért, mert nem rolt barátja az erénynek : a negyedik azért, mert házassághoz kettő kell ő pedig nem cooperált; az ötödiket azért, mert csak az ajándikcsikónák nem nézik a fogát; a hatodikat azért, mert véletlenül megláttam a keresztlevelét; a hetediket azért, mert a házasság nem részvénytársaság ; a nyolczadikat azért, mert kissé sok volt a múltja ; a kilenczediket azért, mert egyszer pongyolában láttam ; a tizediket azért, mert nagyon szeretett tánczolni a jogász gyerekekkel; a tizenegyediket azért, mert kevés volt a vágott dohánya ; a tizenkettediket azért, mert nagy famíliából származott; a tizenharmadikat azért, mert egy szép toiletteért még a lelki üdvösségét is odaadta volna ; a tizennegyediket azért, mert olyan anyja volt, kit anyósul éppen nem óhajtottam ; a tizenötödiket azért, mert azt sem PÁPAI KÖ ZLÖNY Teréz (Aranka) az előadás előtti Való napon teljesen berekedt és gyöngélkedett, mindazonáltal kis szerepét teljesen érvényre tudta jutattni. A képviselő szerepében Rónai Imre remek alakításban mutatkozott be, s főleg nagy tetszést nyert az idegen szók recapitulálásánál. Kenderesi szerepét Grossher János igen ügyesen játszta. Birike kis szerepében Tizziker Mariska kedves és hercig volt. Szupits Lujza csinos szobacicus volt. A közönség folytonos derültségét Dénes Ferencz (Abrincs) bíztositotta, ki a vén szolga szerepében fülülmulhatlan volt. Beszéd, magatartása, rögtönzései egy vén színészt ís dicséretre erőszakolták volna. Az előadás, kerekded és összevágó volt s a közönség nem tudott eléggé elösmeröleg nyilatkozni és bámulatát kifejezni a közreműködők színészi talentuma felett. Elismerőleg kell még nyilatkozunk az előadás rendezőjéről Pollatschek Frigyesről, lapunk felelős szerkesztőjéről, kinek nagy érdeme van az előadás fényes sikérében. Az előadás végeztével a kör rendezősége azzal viszonozta a műkedvelők fáradozását, hogy meghívta őket társasvacsorára a Schnattner Géza vendéglőjébe, a hová még számos vendég is érkezett. A társasvacsorát tánc követte, mely reggeli 4 óráig tartott. Szívből gratulálunk a pápai iparos ifjúság önképző körének a rendkívüli fényes sikert aratott műkedvelői előadásához és ezen fényes siker buzdíthatja a kört hasonló műkedvelői előadások megtartására. A mult hétről. Bizonyos tekintetben krónikási tisztemnek teszek eleget, midőn a pápai iparos ifjak önképző köre által rendezett műkedtudta, hogy mily fán terem a reszelttészta leves ; a tizenhatodikat és még néhányat azért, mert már férjnél voltak; és végül az utolsót azért, mert már akkor elmultam negyven esztendős , . . „De hisz az nem akadály!" — Némely embernek nem, a szerelmes embernek sohasem s nekem sem lett volna az . . . Igen ám, de akadt egy jó barátom, aki felnyitotta a szememet . . . „Kicsoda ?" — Az nem tartozik a dologra! Elég az hozzá, hogy nekünk is volt egyszer olyan bácsink, mint a milyen én vagyok tinektek .. . Nos hát mikor elbúcsúztam az asztaltársaságomtól, hogy többé soha vissza ne térjek, megfogta a bácsi a karomat s azt kérdé : „Hány éves öcsém ?" — Negyvennégy. „S a jövendőbelid ?" — Tizenhat. „S amikor ő harminczkettő lesz, te hány léssz akkor — Hatvan. „Gratulálok !" — Köszönöm bátyám ! köszönöm ! 1 velői előadásról a het tükrében helyt adok s azon fényes sikerről, melyet a műkedvelők arattak, megemlékezem. A műkedvelői előadások nálunk nem ritkák, de az iparos ifjak által mult vasárnap a városi szinházban lefolyt műkedvelői előadás ritkaság számba megy. Nagy vállalkozás, bámulatra ragadó folyékony nyelvezet és ritkán tapasztalható színpadi jártasság jellemezte a műkedvelőket. Ezen fényes tulajdonok azért képezik a megemlékezés ilyeténí jelzését, mert a műkedvelők ezen téren regruták voltak s ez volt első tüzpróbájuk, melyben fényes győzelmet arattak. Pedig hát nagy csata élőestélye volt nekik az előadás. A rendes műkedvel ői gárda, mely a Jókai kör részére szokta a dicsőséget aratni, kisebb csete-patékban vesz részt s csakis egy felvonásos kereszttűzben szerepelnek, mig ez alkalommal három felvonásban voltak tűzben s minden felvonás tüzében győzedelmeskedtek. A hasonlat egy kissé sántit ugyan, de a fényes eredmény mutatta, hogy igaz s ez felment attól a vádtól, hogy elfogult vagy túlzott álláspontra helyezkedem. A rekruták kiképzése nagy feladat volt, mert nemcsak hogy teljesen idegenek voltak a „deszkákon'*, de még a „jelszó"val, a mit műnyelven „végszó"-nak neveznek, előttük spanyol kifejezés volt. Ily auspiciumok mellett vették kezdetüket a próbagyakorlatok. A rekruták rendes kiképzésére hat hét van előirva, ezeket a rekrutákat rövid két hét alatt tűzbe kellett vinni s a döntő csata előtt még a szokásos „lámpaláz'- sem volt konstatálható. Az ilyen gárda előtt a legiutinirtabb szinész hadvezér is kalapot kell, hogy emeljen. Három felvonáson keresztül jöttek a ,, platzra" s mindannyiszor hősiesen megvédelmezték álláspontjukat. A vezérkar, melyet nálunk a nézőközönség képviselt, a legnagyobb elismeréssel adózott a gárdának és sürüen tapsolta őket, ami fokozta is a szereplők ambícióját s nagyban elősegítette azon fényes sikert, melyet kivívtak. Mily csatákat fog ez a gárda kivívni, ha majdan zupások lesznek, ha már mint regruták ily fényes tüzpróbát álottak ki. A hét eseménye a vendéglősök bálja is volt, melyet a Griff szálloda nagytermében tartottak meg. Ha nem kötelezne hivatásom ezen mulatságról való megemlékezés, ugy nagyon szívesen megtenném, mert szé„Igen, de nem a szerencsédhez gratulálok, hanem ahhoz, hogy igazságot szolgáltatsz a világnak'' . . . — Miféle igazságot ? „Ne tetesd magadat te kopé te, hát revanchot !" — Miféle revanchot ? „Nem akarod érteni ? No hát megmagyarázom. Hát mond csak édes öcsém, hány eszdendeje udvarolgatsz te a mások feleségének ? Van vagy husz ugye ? Nos hát ezen idő alatt hány férjnek adtál méltó panaszra okot ? Akad néhány ugy-e ? Hát azt hiszed édes barátom, hogy ezt neked vissza nem adják ? . . . Dehogy nem ! ! Van ám igazság van revanch I ! ! * * * , , . Volt eszem s beláttam, hogy a bácsinak igaza van. Ez az én agglegénységem története, Igaz történet. Mert hát jö étel az a puliszka, jó szilvaizzel is, jó túróval is, jó bivaltejjel is : de csak annak való akinek megbírja a gyomra.
