Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-05 / 6. szám

4. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. február 12. Szobrot Petőfi és Jókainak! Ez a hangzatos jelszó gyűjtötte össze városunk intéző köreit vasárnap délután a városháza nagytermébe, a hová Fenyvessy Ferencz megyénk fő ispánja értekezletre hivta egybe Pápa város minden szépért, nemesért lelke sülő vezérelemeit. Az értekezleten kimondatott, hogy nemzetünk két szellemöriásának és büszkeségének Petőfinek és Jókainak Pápa város közönsége szobrot állit, s egyszersmind a szoborbizottság is megalakult. Pápa város közönsége ezen magasztos elhatározásával egy ujabb és fényes bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy nemzeti nagyságainkért hevülni tud és kés? minden áldozatot hozni akkor, midőn hazafiságára appelálnak. Nagyon helyesen mondotta az értekezleten Gyurácz Ferencz püspök, hogy városunk közönsége ezen tényével «ideálismusát» ragyogtatja, mely tulajdonság előtt az egész nemzet esak tisztelettel és becsülettel kell, hogy meghajoljon városunk lelkes közönsége előtt. Hooy ezen két szobormű rövid időn belül testet ölt fényes garanciát nyújt erre az eszme értelmi szerzője, a mozgalom megindítója Fenyvessy Ferencz megyénk közszeretetben álló főispánja, kit az értekezlet lelkes ovációval a szoborbizottság védnökéül választotta meg. A mult, tapasztalatai eléggé igazolják ezen előlegezett bizalmat, mert eddigelé, ahol az ő neve szerepelt egy eszme élén, annak biztos sikert lehetett jósolni. Az ő erélyes és buzgó mű ködésében látjuk is jó eleve a két szobormű felállításának teljes biztonságát. Pápa város lelkes közönségére és nagy feladat akiinek ^jesitésében nincs okunk kétkedni. Az a lelkesedés amely az értekezleten ezen eszme megpenditése alkalmával nyilvánult, nem lehet szalmaláng s erős meggyőződésünk, bogy városunk minden egyes köre és testülete tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy városunk büszkén hirdesse magáénak ezen két szobormű létesítését. Mielőtt az értekezlet lefolyásáról részletesen megemlékeznénk, tudatjuk, hogy a létesítendő két szobor a honvédszobor jobb- és baloldalára van tervezve. Az értekezlet lefolyását adjuk a következőkben. Fenyvessy Ferencz az értekezlet egybehivója szívélyes szavakban üdvözli a szép számban megjelent hölgyeket és urakat s a midőn szép beszéd kíséretében ecseteli az értekezlet jelentőségét, megnyitja az értekezletet és felhívja Ilarmos Zoltánt az előadói tiszt teljesítésére. Ilarmos Zoltán rövid, de velős beszédben előadja a két szobor feláilitásának eszméjét, melyből kitűnik, hogy ezen szobroknak felállítása már évekkel ezelőtt szóba volt a Jókai körbetl, de a közbejött tüzesetek és jégverések, melyek megyénket és a Dunántult érte, hátráltatta ezen nemes czél kivitelét. Végül indítványozza, hogy ezen értekezlet Petőfi és Jókai szoborbizottsággá alakuljon. Leikes éljenzéssel fogadták Harmos indítványát, mire Fenyvessy elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. Ugyancsak Ilarmos indítványára lelkes és tüntető éljenzés mellett a szoborbizottság védnökéül Fenyvessy Ferencz főispánt kiálltották ki. A szobor bízottrág tagjaiul az előadó a következőket ajánlja : döntő befolyással volna városunk haladására, iparára egy ily intézmény létesitése. De nemcsak ezen intézmény, hanem a hozzánk csatlakozó Bakonyvidék, melyet ezen uj vasútvonallal magunknak megszereztünk, nagyon is sok terv keresztülvitelére ad alkalmat. Tessék csak fontolóra venni a kínálkozó előnyöket s ne üzzük továbbra is a Pató Pál politikát. Elég volt már ebből. Nem vagyank optimisták, de határozottsággal merjük állítani, hogy a pápa—bánhidai vasút kiépítésével oly összeköttetést nyerünk, melylyel ha intéző köreink számolni fognak tudni, ugy rövid időn belül városunk haladására és virágzására nagy befolyást gyakorolhatunk. Röviden felemlíthetjük most már, hogy ezen vasút létesítésével körülbelül 30—40 család telepedik le városunkba. Kapunk szakaszmérnökséget, számos hivatalnokot, fűtőházat s több oly változás lesz, mely nagyon is érintik majd érdekeinket. Ezen körülmény mintegy szánkba rágja, hogy az uj városrészekbe lakásokat építsünk, ami csak elősegíti majd ezen városrész minél előbbi kiépítését. Tudnánk még más előnyeit elősorolni ezen vasútvonalnak, de megvárjuk a helyzetet, melyet ezen vasútvonal teremt. Egyelőre csak annyit tartottunk szükségesnek mondani s felhívni intéző köreink figyelmét a korai intézkedésekre. Megszivlelésül irjuk e sorokat s azokhoz intézzük, kik városunk jólétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Gondolkozzanak jó előre, mert maholnap már meg lesz téve az első kapavágás a pápa-bánbidai vasútvonal mentén. Pollatsek Frigyes. És titkos haragra g)ulladt, hogy ő maga is egyszer oly ostoba libácsba volt és rajongott mostani férje müreért és beleszeretett : hogy hangosan felkaczagott. a mikor viszonozta szerelmét és nőül *vette. Milyen boldognak érezte magát, hogy neje lehetett ennek az asszonyoktői istenített költőinek! Szinte ugy találta, hogy nem méltó, hogy neje lehessen. Férje szép volt, mint egy Isten energikus, merész arczvonásokkal, nagy sötét szemeivel és elragadható bajuszával, — hozzávéve, ehhez férjének hirnevét, tudását — érezte, hogy milyen jelentéktelen és kicsiny mellette . . . Azzal akarta ezt pótolni, hogy szerette bensöen szivének minden idegecskéjével, elkényeztette és ápolta amig . . . amig nem voltak tanúbizonyságai, hogy hűtlen lett hozzá. Férje pedig nevetett féltékenységén. Szóval védekezett, szükségem van inspirációra. A többi viszonyt csak tanulmányozom fürkészem lelki világukat, gondolat körüket de szeretni P csak téged szeretlek édes szerelmes kis felesegecském és magához vonzotta és megcsókolta. A menyecskének nem volt annyi ereje, hogy visszalökte volna, hallgatagon tűrte színlelt gyengédségét és ezalatt megfigyelte ötet. Ugy mint annak elótte, gonoszko(lássa) de leselkedve féltékenyen. Nemsokára azonban ez i kü .jmfciösé vált előtte. A nimbus, mely férjét körözte, semmibe olvadt össze előtte és annyi sem maradt belőle, hogy a múltba való visszaemlékezésen talált volna örömet. Felismerte, milyen jiyes a férje, mennyire hiányzott benne minden léleknemesség. Tetszelgése — minden, minden undorral töltötte el szivét. S mindinkább kerülte ami ugy látszik, férjének éppen Ínyére volt. Gyöngéd volt ugyan valahányszor beszélt vele, de a nő hallgatag maradt körében, ki tudja milyen rossz asszonyt csókolt meg előtte ! De ö nem illette többé szemrehányásokkal, nem árulta el egy szóval se, hogy mennyit szenved, nem akarta elárulni, hogy fáj neki a férje magaviselete. Mert hiszen csak önhitségét emelte volna, ha tudná, hogy ha mindjárt a saját felesége a szívfájdalmakat érez miatta. Oh, ő jól ösrnerte a férjét . . . De mi lesz később ? meddig tűri még az együttlétet. Oly elhagyottan örömtelenül szeretet nélkül töltse el napjait ? Nem, annak nem szabad igy maradni. Ő is élvezni akarja az életet. Éppen ugy a mint férje. Ne állna jogában a nőnek — élni ? Bánja is, ha a világ bármit gondol. Vannak-e gyermekei, hogy anyai kötelességeket kelljen teljesíteni ? Es ha egy fiatal, szép elhanyagolt aszszony férje mellett, de nem vele együtt él, nem volna e szabad érzelmeinek szabad folyást engedni és a saját útjában járni. Talán türelmesen és megadással viselje sorsát ? Oh nem ! Mi sem köti hozzá. Megöregedjen és elcsunyuljon, lássa miként virulnak el bajai, anélkül hogy élt, hogy szeretett volna ? Vad kéjjel kapaszkodott e gondolatokba. A felnyíló ajtó zárja félbeszakította merengését. Megfordult. Férje volt, kedvtelen ül felemelkedett. , „Adjon isten! Aludtál" kérdé férje érdekes hangon és fuló csókkal érintve ajkait. „Nem olvastam." „Újságot ?" A menyecske bólintott. Férje lehajolt és felemelle az újságot. „Tetszett a tárcza ? — Én irtam." A menyecske ránézett apró szürkéskék szemeivel olyan élesen dühösen, hogy a férj földhöz szegezte szemeit. — semmit — mondá ürügy alatt kisomfordált a szobából. Alig tette be maga után az ajtót, mohón kapta fel az újságot és olvasni kezdte mondatokról mondatokra. Különös érzelmek viaskodtak benne. A meg nem érteit asszony — hiszen az ő férje megértette, psychologai igazsággal leirta, finomul bonczolta lelkének