Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-31 / 53. szám

1899. deczember 31. PAPAI KÖZLÖNY 3 tézkedéseket tenni, hogy ezen piaci hiénák grasszáló szövetkezete szétrobbantassék. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis hogy korán kereste fel a piacot, igen ám, csakhogy a mi hénáink annyira szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fellépni ez ellen. Felhivjuk, főleg a rendőrkapitányságot ezen közbotrányos állapotra, hogy hivatalosan is lássa meg, amit velünk együtt ő is tud s szépen elnézi. A mu!í hétről. Feltett szándékom volt, hogy a héten a szokásos íénykep felvételeimet eszközlőm a korcsolya jégpályán s ez fogja a hét tükrét is jellemezni, de legnagyobb sajnálatomra nem sikerült a tervem. Nagy reménnyel és erős faggyal indult meg az évad s azon biztos tudásban voltam, hogy a hét minden egyes napján bőven jut ki részemre az anyag, de Tel apó füstre tette az élvezetemet. Egy-két napon át megjelentem a jégpályán, de be nem fejezhettem a munkámat, mert retusirozás közben pocsékká és vizzé lettek felvételeim. Kétnapi felvételeimnél azt tapasztaltam, hogy a régi gárda nagyrészt eltűnt. El-el vetve feltűnt egy-egy alak, de ez sem a régi stylusban. Azon benyomást tette reám a jégpálya, mint mikor az iskola óráknak vége van és a növendekek testületileg élveztek volna Halifax sportjának. Két napig teljesen belemelegedtek a hivők, sőt még a garde-damok is. Azok a jégpályán, emezek a melegedő szobában. Mármár reménykedni kezdtem, hogy a régi jő világot megérjük és a fix pontomat ki is jelöltem a melegedő szobából a mamák fixirozása mellett, de sajnos egy olvadozó éjjel tönkre tette nemcsak az én tervemet, de a jég sportot kedvelők élvezetét is. De a mi késik, nem múlik ! Tél apó nem fog engedni teljesen a 48-ból, s ha most engedett is egy kissé még két hónapon át lesz elég ideje, hogy bundát eseréljen és akkor tényleg lesz még szőllő-lágy kenyér. Ebben a remenyben várom is fejleményeket. Várakozási időm alatt Tel apó mellé egy uj cég berukkolását is várjuk, ki bármily időjárás is volna, be fog rukkolni és ez Karnevál herceg. Már előre jelezte, hogy nemsokára megalkotja udvartartását. A kisebb udvarszemélyzet már megkezdte az aktiót és előleges mulatsággal biztosítani akarja Karnevál herceg fényes fogadtatását. Az előleges jelentés a Hungária szálloda termében volt kibocsájtva, teljes zártkörben. Kezdetleges és sok reményekre jogosító és udvarképességre teljesen jogosult udvari személyzet jelent meg az értekezleten és fényes sikerrel mutatták be jogosultságukat az udvarképesitvény körül. Voltak) köztük olyanok is

( kik még ez évben hivatalos kinevezést nem fognak kapni, amenyiben nem vállalnak még hivatalt, de nagyrésze ki veszi majd a dekretumát Karneval herceg kabinet irodájából. A megtörtént próbamozgositásról azt Írhatom, hogy rendkivüli sikerű volt. Rendkivüli jókedv uralkodott és a fiatal táncos párok várakozáson felüli kitartást és buzgóságot fejtettek ki a táncolásban. A próbamozgositás részleteiről ez alkalommal nem tartom illendőnek részletesen megemlékezni, mert tekintve annak zártkörű voltát, hivatalos titok elárulásának vádja érne. Mint rendesen Kurneval herceg ez évben is „Kiáltványt" fog kibocsájtani, melyet a január hó 7-én tartandó vivó-bálon fog proklamálni. A kiáltvány tartalmát nem ismerem, de annyit már jó eleve tudok, hogy kilencz hétig tartó dinom-dánomot rendel, melyet drákói szigorral akar végrehajtani. Nagy változás lesz az egesz udvartartásban, mert hát a régi gárda több tagja a nősülés illetve férjhez menetel által nem tarthat igényt azon állások betöltésére, melyre Karnevál herceg udvarában éveken át jogosan viseltek. Nagy meglepetések várhatók a kinevezésekben, amint hiszem, már a legközelebbi héten a hivatalos liszta alapján közzé fogok tehetni. Uj — egész uj méltóságok fognak szerepelui a lisztában és ez fogja érdekessé tenni a kilencz heti uralmat. Az előjelek után Ítélve a kilencz heti — Az. — Hát arra esküdjék. — Esküszöm. — Hát akkor, — szólt egy nagyot sóhajtva. megkőnyebbülve, — meg vagyok mentve. Tulajdonképpen nem is oly nagy dolog. Maga kérni fog Rácz Imrétől ezer forintot. — Én ? én, — dadogja elfehéredve az asszony és ugy érzi, hogy köröskörül oml 1dozni kezd a világ. — Nos, mi van abban ? Kölcsönt kél tőle. Nekem megtagadta, magának nem fog ellentállni. — De István, hisz tudja, mondtam magának nem egyszer, hogy az nem tisztességes ember, hogy tolakodóan a nyomomban van mindig, hogy arczátlanul udvarol, hogy máris visszaélt szorult anyagi helyzetünkkel. — Tudom, de mindez nem számithat akkor, ha egy életről van szó. Azt a pénzt vissza fogom neki fizetni, annyi az egész, hogy egy kissé le kell küzdeni a büszkeségét. Hisz nem lesz bántódása. Mondtam már, hogy én ugy bizom magában, mint az Istenben. Sárika ránézett az urára. Az meg lesütötte a tekintete előtt a szemeit. És az ótalánczát babrálva kérdezte : Nos ? — Elmegyek, — mondja tagolva az asszony, de ugy hangzott a szava, mintha valaki más mondta volna. Legyen nyugodt, megmentem. Mikor az ura boldogan fütyörészve szaladt le a lépcsőkön a kaszinó felé, hogy utolsó tizesével szerencsét próbáljon a zöld asztalnál, ő a lelkében összeroskadva ült meg egy helyen és száraz szemekkel nézte a feszületet Aztán elővett egy kártyát, néhány sort irt rajt Rácz Imrének. Ezer forintot kért tői — s mint a ki jól ismeri a pénz, a Rácz Imre pénzének az árát, odairta : „A köszönetért ne kivánja, hogy magam menjek, de holnap délelőtt egyedül leszek, szivesen látom." Rövid pár perez alatt néhány forró, szinte durván forró sző kíséretében már megkapta azt. Odatette egy borítékba a pénzt is és a levelet is. Utána körülnézett a szobájában. Megpillantotta a tőrt. Mikor elolvasta újra a szót: „szeretlek," idegesen fe'nevetett. Már leszállt az éj. Az ablakon át látta a rohanva siető árnyakat, a melyek az éjszaka fájdalmából születtek. Összereszketett néha mert egy rémlett neki, hogy meg-megkopogtatják a fagytól homályos ablak üvegjét. Feketének látszott az ég is, ugy tünt fel neki élesen ragyogó csillagjaival, mint egy óriási gyászdrapéria, a mely apró ezüst szegekkel van a mennyboltra feszítve. Ő meg ott feküdt a kanapén. Nem sírt, mert egészen el volt fásulva a lelke. Az egész alakja hosszában egy nagy kendővel volt letakarva. De szemei a feszületen csöngtek ós az volt az utolsó gyönása, a mit a tekintetével mondott el az Isten embernek. Elmondta neki, hogy betelt a végzete. Nem panaszolta í'dI szenvedéseit, csak elmondott neki még egyszer mindent, hogy megértse, megbocsássa, a mért megelőzi a halált. Aztán lehunyta a szemeit és a három élő tőrt, a melyen háromszor ragyogott meg a szó : szeretlek, mélyen — mélyen a szivébe döfte. uralom fényesnek Ígérkezik. Mulatság lesz quantum satis. Az anyakönyvvezetőnek jó lesz előre gondoskodni egy harmadik hirdotő tábláról, mert a farsang idény után ez kevésnek fog bizonyulni. Ily szép auspiciumok mellett várjuk Karnevál herceg bevonulását melyhez kivitelkép ezen uralkodás alatt sok szép eljegyzési remények is fűződnek. Reméljük még azt is, hogy Karnevál hercegnek lesz elég alkalma a Halifax sport hiveit s egyúttal az ő híveit is a munkaközben meglátogatni s ezzel az ideális szép gondolkozással fejezem be a hét tükrét s egyúttal az évszázadot is. Most pedig az újév, jobban mondva az évszázad küszöbén kivánok olvasóközönségemnek : Boldog újévet! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában vannak többen, kik szívesen megváltanák a »Boldog uj évet.« Az hirlik, hogy Pápa városának nem egy, hanem több boldog uj évre volna szüksége. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispánt a pápaiak most már csak arckép után emlegetik. Áz hirlik, hogy Hegedűs képvise lőnk erre az évre jobblétet igért városunknak. Az hirlik, hogy a polgármester hivatalos fiókjában a gyárak egymásra licitálnak. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a »boldog uj évet« díjmentesen kapja. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos az uj évre már biztosítva van. Az hirlik, hogy Pápán a Szerelmet főzik. Az hirlik, hogy az éjféli mise alatt többen szorult helyzetbe jutottak. Az hirlik, hogy az éjféli misére sokaknak hajnalban harangoztak be. Az hirlik, hogy a Sylveszter éjjel sok embernek igen jó kimaradási engedély. Az hirlik, hogy Pápán a korcsolyázás — befagyott. Az hirlik, hogy Pápán soha sincs ugy, hogy valahogy ne legyen. Az hirlik, hogy tanitóképezdében a növendékek nem szeretnek kapcsaikózni. (Praepa keserge ! Szedő). Az hirlik, hogy Pápa városának van egy tanár foltja, mely piszkít. Az hirlik, hogy a leányokat eddig kérték, most megveszik. Az hirlik, hogy a lelkesedés olyan mint a lámpa — lángra gyulád. Az hirlik, hogy a suszterinas füle olyan mint a gyümölcsfa — megrázzák. Az hírlik, hogy a leányok a paptól azért nem kérnek áldást, mert sokan neui szeretik az áldott állapotot. Az hirlik, hogy a női szivekben van a legtöbb kiadó lakás. Az hirlik, hogy Bia-Torbágyon