Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-17 / 51. szám

IX. évfolyam. Pápa, Í899. deczember 17. 51. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. POLLATSEK FRIGYES: felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésébeu Szövőgyár Pápán. Nemrég ugyancsak e helyen amidőn egy fonógyár tervének 1 tesitéséről volt szó azzal jeleztük helyzetünket, hogy „csupán csak valamely közgazdasági vállatban lehet igazán reményünk". S ezen állításunkat igazolja képviselőtestületünk helyes felfogása, amidőn ily vállalat létesítéséhez a legnagyobb áldozatkészséget tanúsítja. A fonálgyár létesitése a bekövetkezett körülmények folytán kétségessé vált s csak örömmel fogadhatjuk a legutóbbi közgyűlésen napirendre tűzött szövőgyár létesitése érdekében a képviselörestület által hozott határozatát, mely teljes reményt nyújt arra, hogy városunkban a szövőgyár létesül. A képviselőtestület aszövögyár érdekében akövetkező határozatot hozott: Pápa város képviselőtestülete Perutz testvérek prágai lakosoknak azoesetre, ha 1900. év végéig, egy a modern technika vívmányainak megfele löen berendezett mechanikai pamutszövö, — appretirozó és festő gyárat létesítenek — a gyár építését 1900 évi május hó 1 napjáig tényleg megkezdik és azt legkésőbb 11)01 évi április l-ig üzembe hozzák akként, hogy a 600 mechanikai szövőszékre berendező gyárban, az első üzemévben 200, a másodikban 150, a harmadikban 150 és a negyedikben 100 és igy összesen 600 szövőszéket állit fel s a gyárban az üzem első évében 200 és azután fokozatosan 4 — 500 munkást foglalkoztatnak — vállalkozókat a következő kedvezményekben részesiti: Pápa városa hat éven belül más pamutszövö appretur és festögyárnak semmiféle segélyt nem ad. Az összes bármi néven nevezendő községi terhek fizetése alul a gyárat az üzem megkezdésének napjától számítandó 15 éven át felmenti. Ugyanazon időn át a gyártól vasúti vagy kövezet vámot nem sz^d. A gyár előtt elvonuló kocsiul és járdának jökarban és fentartásáról gondoskodik. A gyárhoz vezető utvonalat a szokásos utcai világítással kivilágitatja. IVÓVÍZ nyerhetés céljából a vízvezetéki csőhálózatot a gyári épület egyik kapujáig meghosszabittatja és az ivóvíz diját 15 évi időtartamra évenként 100 frtban megállapítja. Tűzveszély esetén a tűzcsapokat díjmentesen használhatja. A vállalatot 15 éven át évenként visszafizetés alá nem eső 1000 írt. segélyben részesiti s ennek fedezéséről évenként költségvetésében gondoskodik. A gyár részére szükséges vízmennyiség elnyerhetése céljából — a vízjogi törvény értelmében a szükséges lépések azonnali megtételével a városi tanácsot megbízza és hogy a megállapított kérkalanitási összeg a vállalkozók által lesz fizetendő. A víznek a gyárba vezetésére szükséges földterületet a városi tanács által meghatározandó vonalban díjmentesen átengedi és a csöveknek ezen vonalban leendő lerakására, valamint azoknak javításuk alkalmaval leendő felszedhetésére a jogot ezennel megadja. A szenyvizek levezetésére a Bakonv-ere patakot kifejlöli és beleegyezését adja abba, hogy ezen patak a gyár területén belül akár egészben akár részben áthidaltassék esetleg beboltoztassék. Ha a gyártelep a vasúttal közvetlen összeköttetésbe hozatnék, a sínek lerakására szükséges földterületet, amennyiben az a város tulajdona volna, díjmentesen átengedi. Az összeköttetés akként lesz foganatosítandó, hogy az utcai közlekedés hátrányt ne szenvedjen. Pápa városa tulajdonát képező 1500 • öl területet díjmentesen átengedi s ennek átengedésére a törvény értelmében 30 napra és pedig jövő év. ü? Nedda babája. Nagyon szívesen játszott Nedda a régi babával. A Lizi hozta neki egyszer, már nagyon régen, ezt a fabábot. A Lizi, a ki várni járt hozzájuk minden héten egy napra. De ez már nagyon régen lehetett. Nedda már tiz éves, és jó sokára tud visszaemlékezni. De ez a bábu régebbi, mint az ő emlékezete. — Szemei és haja csak festve voltak a baba fatestére. Idők folytán aztán lekopott a festék és a lakk, ettől a baba megvakult és megkopaszodott. Ám ez semmit sem vont. le a báb értékéből Nedda szemében. A kis játszótárssal tehetett, a mit akart, s ezt sokra becsülte a kis Nedda. Lizi, a varrónő, rendesen regényt is hozott magával és a szolgálólány, mikor elvégezte a házi dolgát, olvasott neki belőle. Itt hallotta egyik alkalommal Nedda az indiai özvegy nagyon bus, de szép történetét, a ki önként ment elhunyt férje ulán a tüzhalálba. Másnap legszebb ruhájába öltöztette a fabábot és indiai özvegynek nevezte el. Énekelt neki és beszélt hozzá szépen a menyországról, mint azt abból a regényből hallotta, azután bedugta a kályha tüzébe. Lizi, a ki éppen vasat tüzesitett a mama háziruhájához észrevette a merényletet, de — sajnos, már későn. Csak egy darabka omlós, megszenesedett faváz maradt meg a hív játszótársból. Nedda sirt, mikor meglátta. A mama vett neki uj babát. De Nedda ellökte magától a kecses viaszhölgyet, hiába volt neki üveggyöngy a szeme és valódi a haja. — Nem vagyok én már kis lány, nem kell nekem viaszbaba. De este, mikor lefeküdt, ágyába vitte a fabáb szenes maradványát és forró könyükkel öntözte. — Ne sírj, Nedda, babád az égben van már és most az angyalkák játszanak vele, — vigasztalta Lizi. De az angol nevelőnő istenkáromlást talált a vigaszban és másnap Neddának egy egész oldalt kellett teleírnia a füzetben ezzel a szép mondással : Nem szabad sirni! — Gyermekem, máskor ne törd össze a babádat — mondta neki a mamája, egy szép, de nagyon hideg asszony. O nem tudta az özvegyégetést, csak azt, hogy Neddának nincs babája. Évek multak, Nedda már nagy leány és a papa büszkén vezeti bálból-bálba. Az angol nevelőnöt társalkodónővé kellett előléptetni, mert Nedda mamája néhány év óta odakünn pihen az Isten kertjében a föld alatt. A zöld hántott virág takarja. Ott, a hol az a szép szál fehér liliom nyul a magasba, ott pihen Nedda másik kincse, az agyonégetett fabábu. De Nedda ritkán látogatja meg őket, legföllebb a mama halála napjának évfordulóján. Élte a boldog napok sorozata. És a mennyire jósolható, ilyen lesz a jövője is. Nap ragyogja be életútját, sehol semmi árnyék rajta. A papa, ha nem is dúsgazdagon, de fölös vagyonnal nyugalomba vonult. Nedda jó párti, ha nem is alkalmas, hogy házassági üzérkedés tárgya legyen. Miksa, a törekvő főhadnagy, kit legutóbb a ve/érkarhoz vezényeltek, mindent elkövet, hogy a kedves lányka kegyét megnyerje. Az ismerősök farsang végére várták az eljegyzést. Igen, Miksa el fogja jegyezni Neddát és aztán el is vesszi és külön nyaratóban fognak lakni, kocsit lovat tartanak és fényes estélyeket is adnak majd az ismerősöknek. Az angol társalgodónő azóta mindig a vászon-, fehérnemű- és bútorkereskedők árjegyzékét bújta, és csak az nem fért a fejébe, hogy Neddát egy csöppet sem izgatta a kérdés. — Miksa bizonyára tábornok lesz egyszer, Nedda ! A hadügyminisztérium egyik főnökétől, tehát biztos forrásból tudom. Tehetséges fiu, ősei a történelemben is szerepelnek. — Igen, az atyja méltóságos ur rolt, — mond Nedda. — Bizony, bizony. És valószínűleg ő is az lesz egyszer. Te Nedda, nem is sejted, mily nagy szerencse vár rád.