Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-11-19 / 47. szám

IX. évfolyam Pápa, E899. november 19. 47. szám PAPAI l LOM Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt Félévre 3. frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. adórefoxra. Végre annyi áldozat és keserves panasz után Magyarország gazdasági élete elérkezett á 2 forduló ponthoz : adóinkat reformálni fogják. Egy, talán másfél év kérdése, hogy a gyökeres adóreform a progresszív adókulcs égisze alatt diadalmas bevonulását tartsa a nemzet gazdaságába és az államháztartásba.] Évek óta az intéző körök is elismerik már és hangoztatják a mai adózás helytelen és igazságtalan voltát. De az állam léte az adózáson alapszik és ezt a fundamentumot megbolygatni, reformálni kényes és felelősségte'jes leladat. Éve hosszú sorának kellett elmúlnia, mig ez a feladat a kivitel stádiumába volt hozható. A tervezett reform adórendszerünket nem változtatja meg alapjában. Az egyenes adók kivetési alapjai ugyanazok maradnak. De —- osztrák min-tára -7?,megszűnnek egyes pótlékok, különösen az általános- jövedelmi pótadó, mely rendkívül súlyosan nehezedik.a polgárságra és- a mellett minden tekintetben aránytalan és igazságtalan. A reform hat milió forinttal kisebbíti meg a föld adóját. Nem a 25% os HIRDETÉSEK és NYILTTÉR EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében kulcsot szállítják alább, mert hisz a földadó kélcsa csak elméletben 25%. Tényleg 10—12% között megadozik a kulcs, mellyel a magyar kisbirtokos fö'djét megadóztatják. De eltörlik az általános jövedelmi pótadót és a magyar fö'd ezáltal hat millónyí évi tehertől szabadul meg. Ki fogja mondani az uj adótörvény, hogy 300 forintnál kisebb kimutatott jövedelemmel biró polgárok meg nem adóztathatók, éppen ugy, mii t a napszámosok. Ez az egyedüli pontja a tervezett reformnak, mely sem a humanizmus, sem a nemzetgazdaság szempontjából ki nem elégiti bennünket 300 forintnyi minimum i^en kevés. Ki tud megélni manaps.ig 300 forintból? S ki tud még adót fizetni u ána? Ausztriában 500 frt a minimum, mi nem vagyunk olyan gazdagok, mint Ausztria, de a méltányosság követelménye az, hogy a minimumot nálunk legalább 400 forintban állapítsák meg. Az általános jövedelmi pótadó és egyébb pótlékok helyett az úgynevezett jövedelmi adó fog életbe lépni. Ez a jövedelmi adó a keresetek minden ágát érinteni fogja, és minden egyenes adótól lesz függővé téve. Arányosan, a megadóztatott adófizető vagyoni viszonyaihoz mérten 1 és 5 százalék közöt ingadozik a jövedelmi adó. Öt százaléknál magasabb nem lehet. Fontos, h°gy jövedelmi adót csak 500 forint kimutatott jövedelemmel bírók fizetnek, s ezek is 1 százalékot, a 800 forintosok már 2 százalékot és igy tovább öt százalékig. Ez a jövedelmi adó nemcsak az aránytalanul sújtott polgárság terhein könnyít, de az adókezelést is óriási mérvben megkönnyíti. Az adóhivatalok alkalmazottai a reform ezen ágának örvendhetnek legjobban, de örvendhet a közönség is, mely sok zak látástól lesz megkímélve. A relorm összes részletei a progresasziv adókulcs körül tömörülnek. A III. osztályú kereseti adót, az uj tnrvény szerint nem a 10%-os kulcs szerint vetik ki. Ezt a kulcsot eltörlik. S helyette lép életbe a progreszsziv adó kulcs, vagyis: nagyobb jövedelem után kisebb százalékban vetik ki az adót. 10,000Torint jövedelem után könnyebben lehet 1000 forintot fiZehi, mint 100 forint után tizet: ez az alapelve a progreszsziv kulcsnak. A pénzügyminrszterium legújabb kimutatása szerint Magyarországon 223 Kitépett levelek. (Két asszony naplójából.) ... A házi bál k£t óráig tartott. Fáradt vagyok, nagyon fáradt ... Estéli kilenc órától hajnali kettőig er^őspk befűzve mosolyogni kopasz urak és kövéig asszonyságokra egyaránt, folytonosan, fáradhatatlanul. Kezdem érteni á primadonnák kínjait. Oh! milyen szörnyű kin a nyájasságnak érdekeltségnek markirozása. ! Mikor az ember kedvesen mosolyogva, bájosan előre, tartott fejjel érdeklődő, tágranyilt szemmel hallgatja a Sok fecsegést, melyre voltaképpen csak annyi mondanivalója volna: mi közöm hozzá? A másik arczon is látja a kétségbeesett kűz-t kődést, hogy a komédiát végig bírja játszani, a halálos unalmat és ellankadást, mely, egyegy őrizetlen pillanatban árulónként ől ki az arczra és mindenik arczra. A férjem akarta, hogy reám nehezedjék ez a súlyos kereszt, igaz hogy ő tőle meg a mindenható társadalmi konvenczió követelte az áldozatot. Sokkal jobb ízlésű ember, sem hogy magától ilyen komédiákat rögtönözzön de hát a bankigazgatóság kinevezte aligazgatónak, és ennek örömére kellett nekünk ezt a sok idegent házunkba csődítenünk. A Aezérigazgató felesége leereszkedő mosolylyal gratulált, az osztályvezetők asszonyai — pár nappal ezelőtt még magam is az voltam, — elfojtott irigységtől, remegő hangon jelentették ki, hogy a mi férjemet érte, nem szerencse volt, hanem érdem. Nagyon jól tudom mit suttognak a hátam mögötl rólam, hogy a vezérigazgató meg én, Ezen ocsmány hazugság, nem szabadna fölvennem de mégis bánt. Ezek az ostoba libák oly nagy do'got csinálnak mindenből, Egy kis ílirt, még nem is az aligazgatóságért. Táncz is volt, ez természetes. Én háziasszonyi tisztemre hivatkozva békében maradtam Passzív szemlélődéseimnek sohasem vettem még annyi hasznát, mint ma este. Megtanultam világosan látni. Rájöttem hogy a modern táncz, mely annyira más mint a régiek udvarias, finom, czeremóniás hajlongása, az asszonyokra nézve valóságos életszükség. Hogy gyúlnak ki a halvány vértelen arczok hogy fölragyognak a kék karikával bekerített szemek, hogy remeg lizban az egész test, mely az imént még oly megközelíthetetlen fönségbe állt a férfi előtt. A férfi most él a tánczadta szabadalommal erősen magához szoritá a nőt és rohan vele mintha a fölkorbácsolt vér démona űzné őket. A zene meg arra való hogy izgassa bátorítsa józan eszüktől végképpen megfossza őket. Ilyenkor minden szabad, és az asszonysereg él is a szabadalommal Bezárták, bebörtönözték őket egész életre a konvenczió az illedelem, a tartózkodás békóiba, de nézzétek mi yen erőszakosak, milyen gyűlöltek ezek a békók hogy pattannak le róluk, a mint alkalom, ürügy, szabadalom van reá! Há férfi volnék egy ilyen keringő utáu sorba vizsgálnám a leányok arczát, a melyiknek a táncz utan is megmaradt szelíd tiszta mosolya ; öntudatos nyílt, becsületes tekintete azt választanám feleségül, ha ugyan akadnék ilyenre. Hogy jutott ez az ostobaság eszembe ? Mert hát éppen az Ilonka húgomat hallgattam. Tudom hogy komikus az ilyen beszéd, de én mégis másforma leány voltam. Voltaképpen nincs is már leány a világon. Kipusztult ez a species, a lelke már asszony a 1G éves ártatlanságnak is a szive számító ravasz és tisztán látó mint a mienk. Ezek a szegény teremtések csak annyiban különböznek tőlünk hogy még nem kaptakvférjet, de a szivük hidegebb, számítóbb lelkük józanabb sivárabb idegeik romlottabbak, mint száz hisztérikus asszonyé, a Szegény teremtések ti már mind abban a szomorú, színtelen szürke világban éltek, a hol mi ; de nekünk volt ám egy pár boldog napunk melyet ti nem ismertek, és nem is fogtok megismerni soha. Mikor még álmodtunk a férfiról a hősről, a daliáról, ábrándos forró szenvedelemmel fűzve tovább képzeletünk édes regényét és nem vezettünk lajstromot udvartóink sánszairól és fizetésjavitásáról. Az én Ilonka húgom már most, 18 éves korában oly tisztán látja az élet mint én csak házosságunk harmadik esztendejében láttam. Modern élvezetek után futó,