Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-11-05 / 45. szám

.2 PÁPA KÖZLÖNY 1899 november 5. A hozzánk érkezett panaszos levelek humoros torokban emlegetik ezen vasút ügyét, és ha utána gondolunk a dolognak, hogy milyen ólomlábon halad ez |a mi vasutunk ügye, vagy hogy igazabbat mondjunk, egyáltalában semmiféleképen nem halad előre, igazán az a kérdés merül fel, hogy tulajdonképen mi akar ebből a vasutból lenni. Azt már halottuk réges régen, hogy a vasút építésére ez engedély meg van, a törzsrészvények jegyezve vannak, az útvonal már teljesen reambulálva van, akadt is már vállalkozó, ki hajlandó lett volna a vasutvonalat kiépíteni, söt jelezve is volt, hogy az építés még ez évben kezdetét is veszi, is mindezek dacára sehol semi nyoma annak, hogy a vállalkozók komolyan gondolnának as építésre. Ugy látszik az engedményes érdekeltség meggondolta a dolgot és általunk meg nem érthető, ki nem gondolható, meg nem magyarázható okokból elejtette a mi vasutunk kiépítésének tervét. Alig hihető ez azonban, mert annyit csak megtett volna az érdekeltség, hogy értesítse Pápa városát hogy nézd meg te város, én nem építem ki a vasutakat, nézz hát utána te, hogy ha szükséged van rá, építsed ki, Ez tehát aligha az igazi ok. Mi lehet tehát az igazi oka, hogy az érdekeltség annyira nem törödik a mi vasutunk kiépítése iránt ? Szerintünk vagy az akarathiány vagy a képtelenség. Lehet, hogy egy harmadik ok, amit mi nem tudunk, de azt tudjuk, hogy a város közönsége, amely annyira magáévá tette ezen vasút ügyét, s amely | annyira kész volt áldozatot hozni a vasutért, okvetlenül tudni akarja, hogy mi lesz hát a vasúttal. tékben ragaszkodott elveihez és ahhoz a légkörhöz, melyben felnevelkedett, csak épp oly mértékben volt udvarias és előzékeny. A Galantaik látogatását nem vette szívesen, de viszonzatlanul nem hagyhatta. Ezért ült ujábbaíi a családi tanács. Másnap ezután kocsira ült a grófné leányával, mig Tivadar gróf lovon követte őket. Útjuk a ge rincei kastély felé vitt. Galanta Károly maga sietett elő vendégei fogadására, mig leánya a szalonban várta az érkezőket. Irén ugy hordta fejét, mint egy hercegnő. A társalgás kimért és szaggatott volt s még a fiatal grófnő is boszantotta az a hang az a kicsinylés, melybben Irén a grófot részesítette. A grófék hazahajtattak és a méltóságos asszony szivéről egy kő esett le, hogy keresztül esett ez udvariassági tényen. Ezzel azután le is akart számolni a gerinceikkel. Keresztülhúzta azonban a grófnő számítását Tivadar gróf, kit mind gyakrabban kezdték látni a gerincei kastély lakói. Kilovagolt és csak betért a szomszédokhoz. Galanta Károly ur igen udvarias és igen lekötelező volt, Irén változatlanul hideg és büszke. A gróf már egyszer déjunnerre is ott maradt és finom, előkelő, barátságos modora odáig ment hogy tegezni kezdte Galanta urat. Csakhamar pedig az egész környék suttogta, hogy Tivadar gróf szerelmes a miliomos leányaba. Tudjuk azt is, hogy most a pénz drága és egy vasút fináncirozása nehezségekbe ütközik, de ez még mindig nem menti az érdekeltséget attól, hogy bizony tálai ságba tartsa városunkat és vidékünket azzal, hogy valljon lesz-e egyáltalában azon helyzetben, hogy ezen vasutat kiépíthesse. Felhívjuk tehát az érdekeltséget, hogy adja tudtunkra a valódi okát ezen halasztásnak, és városunk intézkedéseket tehessen, hogy a vasutügy kérdése végre valahára már a helyes megoldás terére terelődjék. És. ha ugy állana a dolog, hogy az engedményes érdekeltség vagy nem akarná, vagy nem lenne képes kiépíttetni az engedélyezett pápa kisbér-bánhidai vonalat, indítson mozgalmat illetőleg tegye meg a lépéseket o'y irányban hogy egy olyan érdekeltséget létesítsen, mely akarja is és képes lesz is kiépíteni a szóban forgó vasutat. Szóvá

1, tiszta képét akarjuk látni ezen vasút mibenlétének. Pollatsek Frigyes. Nincs tanoncz. •— Kereskedők és iparosok bajai. — Keresi edő és iparos egyaránt panaszkodik, hogy nincs elég tanuló, sőt ami anyag rendelkezésre áll, — az Sem megtelelő. Ez a panasz nemcsak helyi, igy van az mindenütt az országban, sőt még külföldön is. A társadalom felfogása és nézete érvényesül az állapotokban, melyek végeredményükben még inkább rosszabbítják a detailkereskedő és a kisipar amu^y is silány helyzetét. Ezer ok játszódik közre, hogy a tanoncz hiány beállott. Maga a keres kedő és iparososztály is egyik íőhibás abban. Annyit panaszkodik évek óta a megélhetés, az ü^let folytathatás leheEgyszcr azután a fiatal gróf bement anyja lakosztályába és igy szólt az öreg méltóságos asszonyhoz: — Mama. mit szólnál ahhoz, ha én megkérném a szomszéd kastély kisaszouyát? Özvegy Nagykarády 'grófnő rettenetesen meg volt rémülve. Még felelni sem tudott, csak a esengetyüt nyomta meg és mig Tivadar anyja ajkáról leste a szavakat, az öreg grófnő csak annyit tudott mondani a besiető komornának: — Kéretem a leányomat ! Ilon grófnő csakhamar besietett. Erre már összeszedte erejét a grótné és igy szolt leányának : — Tivi el akarja venni a kisasszonyt. Beszélj leányom v#le és ha nem birod más elhatározásra hozni, ugy holnap reggel én és te, leányom, utazunk innen ! — De anyám ! ellenkezett a fiatal gróf. Hiába szedte elő Tivadar minden rábeszélő képességét, anyja csak hajtatlan maradt. Ilonánál már nagyobb eredményt sikerült elérnie. A gyengédszivü grófnő kijelentette, hogy ő nem tekinti származását, csak jelleme ne tegye álhidatatlanná ezt a frigyet. A grófnőnek azután sikerült rábírnia anyját, hogy egyelőre maradjanak Nagykarádon, mert hisz Tivadar még ugy sem nyilatkozott. A gróf meg is igérte, hogy egyelőre lemond arrél, hogy megkérje Irén kezét, de követeli, hogy tartsák fenn Galantáékkal tetlensége ellen, a kereskedés és ipar tönkre jutása miatt, hogy egy csöppet sem csoda, ha a szülők megrémülve e panaszok miatt, lehetó'leg kerülik a foglalkozást, mely az érdekeltek állítása szerint is a megélhetést nem biztosítja. S hogyan kivánhat a kereskedő és iparos elég számú és minőségű tanonezot, mikor maga is ilyennek tartja pályáját, a helyeit, hogy nyiltan és őszintén kijelentené, miszerint a karakteres, képzett szorgalmas és takarékos, kereskedő és iparos boldogulása elé az ujabb kor sem támaszt több akadályt, mint annak idején a régibb kor saját kora gyermeke elé. A kereskedő és iparos e túlzott és hibás magatartása nagy mértékben visszahatott a társadalom felfogására. A társadalom nem ad uj erőt. De nem hajlandók különösen az u. n. jobb házak gyermekeiket tanoneznak adni s igy a minőség évről-évre szemmelláthatóan csökken, mert a kereskedő és iparos pályára azon rétegek gyermekei kerülnek, melyekre ez életpálya is felfelé haladó mozgást jelent : a falvak, puszták, mezőgazdasági osztályoké. De nem tesszük kizárólag felelőssé a kereskedő osztályt, mert a társadalom nézetei, az állami, ipari politikai, az óriási hivatalnok-sereg gyarapodása, az egyéves önkénytesi jog, az úgynevezett kvalifikáczió túlzott alkalmazása a legkisebb pályákon is — de főként a társadalom felfogásában — a kereskedés és kisipar létjogosultsága tekintetében érvényre jutott okok mind közrehatnak e sajnos állapot előidézéséré, mely nagy veszedelmét képezi detailkereskedésnek és a kisiparnak. Nem gyarapszik uj, tartalmas és friss elemekkel, mert nem fölülről nyer uj alkatelemeket, hanem alulról, mely természetesen lehúzza. A szülők felíogása ismerőben téaz ismeretségét, fogadják ós vinozzák azok látogatásait. Ilona jelentőségtaljesen nézgtt anyjára mire ez a gróf kívánságába egy nagy sóhaj I kíséretében belegyezett. Nagy estélyt adott Galania ur és nője, ! Sikerült is a környék uri családjainak égy részét kastélyába gyűjteni, a hiányzó részt pedig azokkal a fővárosban időző urakkal pótolta, kik Galanta ur bankjának lekötele; zettjei voltak. Az estély hangversenynyel kezdődött s j özv. Nagykarády grófné mélyen elpirult, mikor fiát a ház kisasszonyával a szereplök | közt fellépni látta. Irén kisasszony egy áriát | volt kegyes énekelni, melyhez a hegedükiséretet a fiatal gróf adta. Tagadhatatlanul szép volt az ének, a I hatalmas, tiszta trillák megrázták a jelenlevőket és a pompás hegedükiséret remekül alkalmazkodott az énekhez. Tapsvihar jutalmazta a fényes számot.és vendégsereg tomboló tapsorkánját közömbös hidegséggel fogadta Irén, mig ^Tivadar diadalitassan tekintett anyjára, ki azonban sápadtan s hangtalanul ült helyén', . Felszolgálták a soupeét, mely után a vendégsereg ugy része a hatalmas park illatos területére vonult. Ilona fivére karját kérte és lesétáltak a virágágyakhoz egy fényves felé, melynek egyes tisztásába székek éa asztalok voltak