Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-29 / 44. szám

1899. október 29 3 versennyel volt egybekötve, s melyen városunk jelesebb zenekedvelői és énekesei is közreműködtek. Az orgonahangverseny iránt már hetekkel ezelőtt nagy érdeklődés mutatkozott amennyiben előre volt jelezve, hogy Kersch Ferencz az esztergomi székesegyház hírneves karnagya fogja az orgonát kezelni, ki ezen a téren már elévülhetlen érdemeket szerzett magának. Vasárnap délután 5 óra volt jelezve a hangverseny, de már jóval ezen idő előtt nagy csoportokban vonult a közönségvalláskülönbség nélkül a plébánia templomba, hogy ezen ritkán kinálkozó ünnepélyben részt vegyen. A plébánia templom zsúfolásig megtelt ugyanyira, hogy számusan voltak olyanok, kik már nem fértek a templomba s kivül hallgatták az orgona hatalmas hangváltozait. Az oltár szentélye körül ott láttuk társadalmunk' összes előkelőségeit, a templom hajók ban pedig csakúgy szorongott a körűség. A templom összes bejáv/taih-d előkelő uri hölgyek gyűjtöttek adományokat az orgona alap javára Az orgonahangversenyt Kersch Ferencz karnagy nyitotta meg, lu-Töpfer „Göncért fantasiájáty remek előadásban m".laÚr. be^' i közönség bámulattal iiail^itía. 'égyreszt ,az orgona szép hc-ngu változatait s másrészt annak mesteries kezelését. A műsor második pontja egy „Offertorium duett" volt „Schubertól, melyet Hannig Gyula és Mészáros Margit hatásosan énekeltek, orgona és : e.u I i sérettel. Ezt követte ujru -Zn^-'x "ferencz orgon játéka, ki -^Án, híe reÜgiosot" Xfije^ívti'fj szép kivételbeitóátszía. Ebben az orgonának & fuvola és klarinét hangok remek árnyalatát találtuk meg. Hannig Gyula énekelte ezután „Ascendit Deus" éneket 6 Zsigmond hegedű kísérettel, mely t vetett újra Kersch karnagy „Petite un 4e* orgonajátéka, amiben a cel. \ : viola összes árnyalatait fedeztük fel Főiskolai zenetanai unkí áthy Zoltán remek hegedű s dió játékában is gyönyörködtünk, ki Mú^uros, Margitot kisérte „Flamma s&rícta* énekében. Ugyancsak nagy hn'á, I.eltett az „Ave Maria" duett, mely? - lazúros Margit és Mészáros Mariska a legnagyobb precizitással éne^li^k. Kersch ka egy „Fugát, hallottunk ' i,:l emlékezetünkbe lesz. t\z pr^ona hutalmas fortéját és pianissiojít i! remek kivételben még nem volt/ alkalmunk hallani. A jia?-'verseny műsorát a vegyeska. !t-ál előadott „Magyar királyínduló" : ; t: l , mely fenomenális hatást ^feeUeit a közönség körében. A hangverseny végeztével a tempjm kórusán megjelent Sült Józsefné és Mészáros Károlyné Kriszt Jenő plébános kíséretében* és a katholikus hö

!gyek nevében egy gyönyörű bábérk szorut nyújtottak át Kersch Peren'.i karnagynak abból az alkalomból., bbgy volt oly szives ezen t^nep^íyt oly magasztossá tenni. Kerseit karnagy a legszívélyesebb szavakbai mondott köszönetet ezen szívélyes" megemlékezésért, s ezzel az ünnepi aktus véget ért. MegemL.lyi'Á nu-u hogy a hangverseny /helf^zámaií Horváth Fábián tani0 >két^vzdei zenetanár kisérte orgonán év Ilar g Gyula vezette és a zenekieérüiet egy 20 tagból álló műkodvelök szolgáltatták. Az orgona felszentelése ma lesz amidőn Kriszt Jenő plébános szent beszéd kíséretében adja át ünnepélyesen a köz-isteni tiszteletnek. még nem érezte magát szükséges egyénnek Rakoczán. — Most nyáron felhoszta bolyongó lelke Pestre is. A vasút vonalon jött mindenütt s a városligetnél lukadt ki az utja. Kicsit leült pihenni, majd betért a bódék közé. Egy helyen megállt; merően nézett egy komédiás bódéra. Egy vézna legény nagy pálcával mutogatott ott festett képet, a melyek benn természetben láthatók. Szája szaporán járt, kezeivel hadonászott. Bámész dologtalanek fogták körül s hallgatták locsogását. Egy pár katona vihogva nézegetett egy huszárnak öltözött nőt o?t az ajtóban, a kikiáltó pedig azt magyarázta, hogy ez a kisaszony eleven nyulat eszik szőröstől. Gom bás felugrott a függőnyös ajtóhoz. — Niki ur vagy hogy hivják önt, mikor hagyta oda gazdámat, a bárót ? Niki, az egykori tolvaj, a mostani komédiás, a mindenkori crq igerli és Rakoczay Frici báró pajtása szemtelnül vigyorogva felelt — Kérdezze meg Eliz kisasszonyt . : Tessék kérem csak tiz krajcár a belépti dij 1, Gombás odament a szőröstől-bőröstől nyulevő kisaszonyhoz és igy szólt: — Elizka, (az felijedt) mikor hagyta el ön a bárót ? — Nini az a béres, a ki ugy megvert — Csitt! Mikor hagyta el s mily körülmények kőzött ? Hát már féléve. Megszöktünk tőle Ni1 kivel. Hjaja, a báró tőnkre ment. Minden birtokát elvették, csak nyolszáz holdat hagytak neki irgalomból. De bocsánat, be keli mennem nyulat enni, Isten öunel . . . Gombás, mintha ágyúból lőtték volna ki, rohant le a lépcsőkön: „Most már szükség lesz rám otthon," . . . Gombás befordult a Rakoczayék kastélyába. A verandán ült Frici báró, tenyerébe hajtva fejét és sirt. Gombás megérintette vállát. Az felugrott s megismerte a jövevényt. — Gombás, kérem, tegye meg azt, a mit atyám önre bizott. Az Istenért tegye meg, örökre barátja leszek, örökre áldani fogom. Bocsásson meg nekem .... Gombás fogolt egy löcsrudat, kiverte a libériás szolgákat szanaszét a világba, a mezőn kószáló, elvadult ökröket összefogta, a falu népét felesbe neki állította munkálni. Ő maga szántott, vetett, rendbe hozta a pénzügyeket, az uzsorásokat feljelentette az adósságokat a törvény szerint csak negyediben állapította meg, az öreg báró Wertheim-szekrényét felkutatta, az ott talált pénzből hitelezőket elégített ki, s ilyenformán idővel a hatezer hold ősi birtok visszakerült. Gombás Gyuri, az arculcsapott kisbéres, ma a Rakoczay família megmentője, a birtok jószágigazgatója . . . A mult hétről. Rabbi Akibával kezdem a hét tükrét és elmonde hogy .Ues schon dagewesen»! Oly eserm »y töri:ént városunkban melyet még álmodni sem iertünk volna. Ha városunkban han-fve- yről volt szó, akkor vagy a Griffben, w „. színházban esetleg valamely testület c ,, iségében tartatott ez meg, de hogy egy hangveiseny a plébánia nagy templomában tai ato!.t volna meg, arról még nem emléke* ít meg nálunk a krónikás. i .2: boi;y ez nálunk tényleg megtörtént igazolom Rabbi Akibának fenntjelzett és n . c .ki által ősmert szálló igéjét, hogy «Alles ichon dagewesen*! c -i iangyerseny volt rendezve mult vasa i i plébánia templomban. Ezen ha ígversrny provokálva lett az orgona által, mélyet gy hitbuzgó katholikus asszony adom; r ; ott a plébánia templomnak s ennek u-ii . e'yes felavatása tette szükségessé ezen orgonahangversenyt. A hangverseny lefolyása fenomeaális volt. Belépti dij nem volt, de azért a tempóm ' ejáratánál oly Cerberusok ültek és ogacíL c könyöradqmányokat, kii elöl nem lehetett elosolni anélkül, hogy le nem tette V'iiaa az ember az esetleges belépti dij sokszorosát. Társadalmunk előkelő hölgyei üdvözelték a templomba belépőket s nolsens volsens pénztárcába vágó eseménynek néztek elébe. Ilyenkor az ember nem lehet más, mint gavallér. A terv sikerüli is, mert a buzgó hölgyek alig birták a zacskókat cippelni s az illetékes helyre szállítani. Kívánjuk nekik, hogy kapják meg hitbuzgóságukért oda fenn az ezért járó üdvösséget. Maga a hangverseny műsora olyavolt, melyre méltán büszkék lehetünk. s _ orgonát egy ezen a téren virtuóz egyén kt zelte s az orgonaműnek minden egyes sípját a maga értékes valódi hangjában mutatta be. Harsona, trombita, cello, fuvola, klarinét és a hegedű solo legfinomabb variatioját nyomkodotta ki az orgona pedáljából. Nem tudom, hogy a templom hajójában hogyan gondolkoztak, midőn az egyes orgona számok véget értek, de a templom kórusán lévők majdnem megfeledkeztek és tapsolni készültek azon hiszemben, hogy egy oly teremben vannak, ahol ez megengedhető. Tapsok helyett azonban alig győzte az esztergomi székesegyház mesteries karnagya az üdvözlőket kézszorítással kielégíteni. A műsor többi pontjai énekszámokból állottak még pedig felesleges talán mondani, hogy templomi énekekből. A műkedvelők egész gárdája lépett ki a körusí platzra. Énekes, énekesnők, hegedű solisták, kiket a publikum láthatott és magánszerepekre válkoztak, mig az úgynevezett népséget és katonaságot a vegyes zenekar és vegyes énnekkar képezte. Mint már egy izben kijelentettem az orgona hangverseny fenomenális sikert aratott s hogy mennyire elbájolta a közönséget az uj orgona mely most már városunk egyik büszkességét fogja képezni, fényesen igazolta az a kitüntető elismerés, mely osztályrészül jétott az orgona számok előadójának. A katholikus hőig) ek feljöttek a kórusra s ott nyújtották neki át az a babérkoszorút, melyet az esztergomi karnagy méltán megérdemelt. Ez történt Pápán f. hó 22-én délután 5 órakor a plébánia nagytemplomában, mely alkalommal oly szűknek bizonyult a templom h ijója, mint egy 10 tagu családnak egy kis udvari szoba. Még egy eseményről kell megemlékeznem a heti kronikáinban, melyről szinte nem hittük, hogy valaha meg fog történni. Fenyvessy főispán hajléktalan lett Pápa városában. Az anyit megénekelt es a fővárosban is eléggé jól ősmert Fenyvessy villa áll ugyan a helyen de már nem volt képes hij!é! ül szolgáltatni tulajdonosának, amenyl-