Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-22 / 43. szám

PÁPAI KÖZLÖNY Saját ügyem. A „Pápai Újság" az ismert affér óla sem tudott elhallgatni, és noha nagyon jól tud la, hogy a biróság döntése alatt áll az ügy, nem tudott a tapintatnak és jóizlésnek arra a fokára emelkedni, hogy belátta volna, miszerint a biróság Ítélkezésének semmiféle hangulat keltéssel elébe vágni nem lehet. De ugy látszik rosz volt az előérzete Győri Gyu'ának és sejtette, hogy csak az Ítélet hozatala előtt öltögetheti reám barát-nyelvének fullánkjait és megérezte, hogy az Ítélet után már nem igen beszélhet. Győri Gyula felpofoztatása után orvtámadásról panaszkodott lapjában s ahhoz az ügyetlen hazudozáshoz folyamodott, hogy városszerte azon hirt ter jesztette és kürtő'te lapjában, mintha én hátulról és orozva támadtam volna meg s a tőlem kapoU pofonokat pedig egyszerűen letagadta. Azon idö óta, hogy ezen ügy a biróság elé került én egy szót sem írtam erről a dologról, mert nyugodtan néztem a biróság Ítélete elé s még azt sem larlottam szükségesnek, hogy Győri Gyula képtelen hazudozásaira relleKtáljak. A hét folyamán megtörtén ügyemben a döntés : a biróság meghozta az iiéletet s én fölemett fővel utalhatok a közönség előtt ugy a tárgyalás egész lefolyására, mint a biróság ítéletére. A tárgyaláson ugyanis Győri Gyula még mindig makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy én öt orvul támadtam meg s itt is tagadta azt, hogy én öt pofon ütöttem s erre sorban fe'vonultak a tanuk, még Győri Gyula koronatanuja is és rendre egymásután szemébe mondták azt, a mi ellen ő kézzel lábbal rugdalódzott lapjában és a biróság előtt is, hogy t. i. én Győri Gyulát nem hátidról támadtam meg, hanem szemtőlszembe s az összes tanuk ugy adták elő az eset lefolyását mint én, hogy t. i. én oda álltam Győri Gyula elé és megkézdeztem tőle, hogy ö irta-e a rólam irt cikket, s midőn ő azzal fe'elt, hogy botját emelte reám, én öt felpofoztam. A biróság a tanuk vallomásai alapaz én előadásomnak adott hitelt és engem a minimális büntetésre : öt forint fő- és öt forint mellékbüntetésre* ítélt. Az itélet indokolása a tényállásnak a fent leirt módon való előadása után részletesen kifejtette, hogy a büntetés mérvének megállapításánál a rendkívüli enyhítő körülményeket figyelembe kellett venni, és ezeknek az enyhítő körülmények felsorolásánál kiemelte, hogy én jogos felháborodásomban követtem el Győri Gyulával az ismert inzultust és különösen kiemelte azt, amit Győry Gyuia kezdetben tagadott, de később kénytelen volt beismerni, hogy ő lapomnak hosszú időn át munkatársa volt, kiemelte továbbá az ité'et indo • kolása azt is, hogy az egész afférnek okozója nem én, ki Győry Gyulát sem személyében sem semmiféle érdekében soha meg nem sértettem s hogy ő minden igaz ok nélkül irta ellenem a sértő cikkek egész seregét. Én teljes tudatában voltam annak, hogy amikor az elégtétel vételnek ehhez a módjához folyamodtam, kétségtelen beleütköztem a törvény formájába. El voltam reá készülve, hogy midőn őt nyilt utczán felpofoztam ezért fele'össéggel tartozom a törvény elöt\ de ez a felelősség csak formális ép o'y formális mint az én elitéltetésem. Az az itélet, a melyet a pápai kir. jbiroság az én ügyemben hozott csak forma szerint tartalmazza az én elitéltetésemet, a valóságban pedig a legfényesebb, elégtételt szolgáltatja részemre. A pápai kir. jbiróság ezzel az ité1899. novenjber I9. zetendő, A vállalat bármikor jogosítva lesz közegei által a gázmérőket ellenőrizni s megvizsgáltatni. — Az esetben, ha a fagyasztó, a h:,vonta felhasznált légszeszt, s a gázmérő dijját pontosan le nem fizetné, vagy közegeinek nem engedné a gázmérőket megtekinteni, a vállalatnak joga lesz minden további felszölitás nélkül, a légszeszt elzárni, s a szállítást megtagadni, jogos követelését pedig tőrvény utján behajtani. Közvilágítás díjazása. A város biztosítja a vállalatot átlag legalább 3000 égési óráról a közvilágítást illetőleg, s ennek folytán a város egy árengedményben részesül, hogyan őOgyertyafényü városi láng 1 krért lesz óránként számítva. — A közvilágításért járó dijjazás számlája havonta nyolcz napi felszólítás után lészen a gázgyár kezelőségnél fizetendő. Magán berendezések. A vállalat köteles a városi hatósággal egy tarifát megállapítani, melynek alapján a magánberendezések eszközölve lesznek, s melyet a megrendelők minden ár-változtatásakor kívánatra mindig felül vizsgálhatják. A biztonság okáért, minden a magánzóknál előforduló munkák, csakis a vizlégszesz vállalat emberei s műszerszáma által lesznek eszközölhetők. A vállalat a lakosztályokban vezetendő csővekérti fizetést, a fogyasztók kívánságára havi törlesztési fizetésre is adja. Bevégzés i határ idő. A vállalat köteles legkésőbb 7 hó letelte alatt s hatóság e szerződés helybenhagyása, s az építés engedélyezése után, a gázgyár telepet e szerződés szerint üzembe hozni. Szerződés tartalma. Ezen szerződés ötven évig fel nem mondható. Ha a szerződés letelte előtt 2 évig egyik részről sem történne felmoi.dás, ugy 10 évre hallgatagon meehosszabbitandónak lesz tekintve. A városnak jogában álland az ötven év letelte után beváltás nélkül felmondani, ellenben átengedi nez esetben továbbra is világítási czélul a város területét, de nem kizárólagos joggal. Szerződés átruházása harmadik személyre. Jogosítva lesz a vizlégszesz vállalat a szerződés tartalma alatt, minden a szerződésből támadó jogait s kötelezettségeit harmadik személy vagy társulatokra is átruházni. A nap már lefelé bukott, mikor Szabó Ádi befogott. Búcsúztak a betyárok is. A barna odaállt Anna elé, mélyen a szemeibe nézett s a kezét nem akarta elereszteni. — Isten megáldjon szép hugám ; köszönöm a hozzám való szívességedet. Sokáig megemlegetem a búzavirágszínű szemeidet. Hátha még egy csókot is adnál. Anna baroness mosolyogva csucsoritotta össze az ajkát s odakínálta a betyárnak. Hildegard és Szabó Ádi egyszerre ugrottak melléjük, de már késő volt; a csók elcsattant s a szép 'eány tűzpiros arczczal mosolyogva nézte megzavarodott útitársait. — Hát én most már mit adjak neked, hogy megemlegess róla ? — Azt a bokrétát a kalapja mellett. A legény belehajította az árvaleány hajat a kocsiba és sokáig nézett' a vágtató kocsi után, a melyről a szép leány kétszer is visszaintett fehér csipkés keszkenőjével. — No Hóit ispán — szólalt meg madame Hildegard — ezzel a kirándulással nem fogunk eldicsekedni a báró urnák. De mondja csak, ma chére, hogyan tudott anynyira vetemedni, hogy azt a haramiát megcsókolja ? Nem érzett foghagyma szagot ? Anna bárónő a fe'gyuló esti csillagra emelte ábrándos szemeit s kezecskéit keblére szorítva susogta : — Nem . . . nem . .. Édes volt olyan édes volt ... Multak a hónapok s a betyár históriát Hildegard kisasszony már jóformán el is feledte; csak Anna gondolt vissza a kis csárdára s hiven őrizte az árvaleányhajat. Krepuücs báró kezdte belátni, hogy leányát a magányba eltemetni bűn volna ; tehát ismerelséget keresett. Végig látogatta a vidéki uri házait, a melyekről aztán tódult a vendég a Krepulics kúriára. Egy nyári napra bejelentette látogatását a megyei arany ifjúság. Képze'hető, hogy a ház szép leánya érdeklődéssel várta a napot. Künn ültek a verandán s kémlelték az országutat. Anna bárónő különös gonddal öltözött; Hildegard pedig igyekezett méltóságteljes arezot ölteni. Az országúton feltűnt öt vagy hat uri fogat. Legelöl négy szürke vágtatott. Egy magas, barna fiatal ember hajtotta, mellette pedig egy csupasz képű, szőke fiu ült. Hildegard kisasszony lorgonján keresztül vizsgálta az érkezőket. A mint az első kocsi megállt, Anna halovány lett, mint a liliom, Hildegard pedig elsikoltotta magát : — Jesses! Es kommen die Betjaren. Hát biz ezek az igazi betyárok voltak, csakhogy "ezúttal mindennapi ri hában. A barna már ott állt a hölgyek előtt s fekete szemeinek tüzes pillantása erős zavarba hozla Anna bárónőt. — Györkösházi Györké Sándor földbirtokos vagyok — ez itt Gyánthy Pepi a jegyző — Berethy Jankó szolgabíró — Szánthó Pisti majoreskó. — — — Anna bárónő csakhamar visszanyerte természetes vidámságát, de Györké Sándor szemébe nem mert nézni; ifj. Szabó Ádinak azonban a legelső' kedvező alkalommal a fülébe súgta : Maga szemtelen. — Talmi betyárokat mutatott. — Hej 1 nagy betyárok ezek, méltóságos kisasszony, anyit mondhatok. Györké Sanyi minden vasárnap Krepulicséknál ebédelt. Sokszor csak hármasban maradtak, mert Hilda — ő is megmagyarosodott már — nem birta a szivarfüstöt. Egy ebéd után Györké Sanyi minden bevezetés nélkül azt mondta az öreg Krepulicsnak! — Urambátyám, nagy dologra határoztam el magamat. Megházasodom. Anna bárónő leejtette a fagyialtos kanalat s beleharapott az ajkába, hogy fel ne sikoltson. — Jó teszed öcsém — mondja az öreg Krepulics. — Talán van is már választottad ? — Van, ha hozzám jönne. Az öreg Krepulicsnak talányos v lt az egész dolog, no de hamar megmagyaráztak neki mindent. Szent Venczel napjára aztán kitűzték az esküvőt. Vidáman esett meg a dolog ; Anna bárónő nem engedte el a viganót, és a beIvar iu!iát. Abban esküdtek egymásnak örök hűséget. Olyan paraszt'akodalmat nem láttak még az alföldön.