Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-08 / 41. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1899. október 15

. 42. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTER EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Gyapjufonógyár Pápán. Városunk iparának és kereskedelmének nagyban felvirágzását célzó iparvállaltat létesitése van tervbe véve. Nelson Eduárd külföldi gyáros kérvényt adott be a képviselőtestülethez, melyben hajlandó városunkban egy gyapjúfonógyárat f lállitani, mely gyár SOOjés esetleg 600 munkást foglalkoztatna. A vállalkozó cég kérvényével az állandó választmány foglalkozott s a következő javaslattal járul a képviselőtestület elé : Minthogy kétségtelen, hogy a gyárak nemcsak a szegényebb néposzíálynak nyújtandó biztos kereseti forrást, hanem az ipar és kereskedelemre is fontos kihatással birnak, tehát közvetve magára a városra oly elődöket rejtenek magukban, melyeknek alkalomszerű megragadása minden fejlődni törekvő városra nemcsak kivánatos de szükséges. Különösen Pápa városánál áll elő ennek kétszeres szüksége, mert a lakosság oly terhet visel a városnak a kor kívánalmainak megfelelő fejlesztése következtében, hogy azt tovább fejleszteni, anélkül, hogy a lakosság vagyonosodását elő ne mozdítanák, szinte lehetetlenség. Tehát közvetett módon kell a lakosság teherviselési képességét gyarapítani, még pedig foglalkozás való tekintet nélkül, ezt pedig csak a biztos foglalkozást üzö lakosság szaporodásával, közintézetek, hivatalok, kaszárnyák és végül gyárak létesítésével érhetni el. Ennek tudatában az állandó választmány Nelson Eduárd kérelme tárgyában azon javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé, miszerint a cégnek adjon a képviselőtestület az Erzsébet város részen finom pamut fonógyár céljaira ingyen telket, még pedig a dohánygyár háta mögött, továbbá a Bakonyerének jobb partján gyártelepre szükséges telket: ugyszinte tiszti lakásra két parcellát, munkás lakások építésére szintén telket. Összesen 13818 négyszög öl területet. Biztosítsa a cégnek, hogy a szerzett jogait jogutód ja is átruházhatja. Adja meg a város a. gyár építéséhez kérelmezett 500.000 téglát a helyszínére szállítva, mely kötelezettségét még a tél folyamán teljesítse. A szenyvizek levezetését a Bakonyérbe engedélyezze.. Az összes községi terhek alul mentse, fel 15 évig. Adjon 15 évre vasuii vámmentességet. Pápa városának Budapest és Bécscsel leendő telefon összeköttetésére vonatkozólag a szükséges lépeseket tegye meg, valamint a vasúti állomáson egy fiók posta és távírda állomás létesítésére nézve is. A gyár előtt elvonuló kocsiutat a vasúti utig helyezze jó karba. A gyár előtt a vasútig 1 méteres járdát készítsen. Ivóviz céljaira a vízvezetéket a gyárba vezesse be 100 frt. évi általány összeg fizetése mellett. A gyár felállithatására a telep engedélyt biztosítsa*.; A férfi és női munka erők beszerzésében a gyárat erkölcsileg tamogassa. 15 éven belüli hasonló iparvállatnak semmiféle kedvezményt ne nyutjson. Biztosítsa végül a gyárnak egyébb tekintetekben való erkölcsi támogatását is. Javasolja továbbá az áll. választmány, hogy ha a képviselőtestületi határozat meghozatalától számítva december l-ig folyamodó cég az építkezést meg nem kezdené, ugy a kötelező határozat hatályát veszitné. Eddig van az állandó választmány javaslata. Nagy figyelemre kell méltatnunk a kérvényézö cég tervét, mivel tudjuk, A setét mult. A fiatal orvos nyakán kidagadtak az erek: ideálisan halvány, szép arcát a boszus haragnak pirja boritá el és midőn Kengyel Ákos az ügyvéd, folytatta megkezdett elbeszélését, iszonyú haraggal csapott öklével az asztalra, hogy összecsengtek a pezsgős pohárnak és a bősz felindulástól remegő hangon kiáltott : — Kengyel Ágos ! én Vészy László azt mondom neked, hogy hazudsz mint egy gazember, hogy hitvány rágalom minden szavad és ha tovább mered ez aljas beszédet folytatni, Isten engem ugy segéljen, evvel az öklömmel itt fogom azt az asszony szádad elnémítani! Megértettél! ? Az asztaltársaság tagjai ijedten ugrottak fel és némán, aggódva tekintettek hol az orvos atléta alakjára, hol a cingár ügyvédre. Vészy még mindég ott állt dühösen méregetve szemeivel az ügyvédet, mintha eszményíteni akarná utolsó szavát: „Megértettél!" Kengyel Ákos megértette. Halotthalvány arccal kelt tel, intett néhány barátjának és eltávozott. Másnap aztán a párbaj színhelyéről ugy vitték lakására a szerelett, szép fiatal .orvost. Ellenfelének golyója mellébe fúródott, élete veszélyben forgott. Eszméletlen állapotban feküdt ágyában és ha szemei nyitva is voltak, még sem volt öntudatán. Félrebeszélt, kiabált : — Hazudik a gazember megölöm jaj eresszetek s karjaival hadonászott, hogy két ápoló alig birt vele, hagyjatok meg fojtom a kutyát jaj ! És nappal alig birtak vele. De éjjel, ha a láz deliriumában ismét dühöngeni kezdett, egy fehér keskeny kis kéz simította végig homlokát, s letörölte róla az izzadtságot; egy halvány, gondoskodó virágszerüen szép leányára hajlott fölébe és csitítgatta édesen jóleső hangon : — Lászlóm édes Lászlóm csillapulj nem szabad izgatni magadat légy csendesen te mindenem e világon megigazítsam vánkosodat ? ugy, jól van hunyd le szemeidet aludj szépen Lászlóm, egyetlen kincsem, no majd cirógatom a kezedet a te erős kezedet igen ? aludj. Es Lászlót lecsilapitotta e hang : a leány kezének érintésére nyugodtabb lett, elaludt. — A leány pedig odaült ágya mellé és leste a beteg minden lélekzetvételét. Antos Ilona volt a leány. Ő róla szólt sértöleg Kengyel Ákos, az ő becsületének védelmében tárta oda e derék ember hatalmas mellét a pisztoly gyilkos csövének. Vészy László szerette e leányt. Szerette az ő nemes, tiszta szivének őszinte, igaz vonzalmával. Házi orvos volt, anyjánál és valahányszor ellátogatott hozzájuk, mindanyiszor ágy gyönyörűsége telt abban, ha Ilonával elbeszélgethetett. Bizalmas, intim barátság fejlődött ki köztük, mely barátság észrevétlenül változott át szerelemmé. Az utóbbi időkben a doktor szükségét érezte annak, hogy mindennap meggyőződjék özv. Antosné egészségének hogylétéről, hogy aztán Ilona kisaszszony véletlenül elébe kerülve beszélgetést kezdhessen vele. Mikor meghallotta a párbaj hirét, füléhez jutott annak oka is, mint félőrült beszédült szobájába. A gyötrelmes, őrijitő gondolatok, érzések, melyek megrohanták agyát, szivét, mind egy elbatározossá érlelődtek bensejében, hogy neki el kell futni a sebesülthöz ; ápolnia kell őt és meggögyitani, megmenteni az életét minden áron annak, ki nagylelkűen sikra szállott az ő becsületének védlmezéseért . . . Óh Isten! .pedig ha tudná . . . Vészy László felgyógyult. Ilona önfeláldozó ápolásának köszönhette eletét. Most is épp olyan szép csak arca haloványabb, mint azelőtt volt. Legelső hosszabb utja Antosékhoz vezetett. Amint a szobába lépett, Ilona örömkiáltást hallatva ugrott fel asztala mellől . . De megint csak küzdenie kellett kitörni akaró érzelmeivel. Hát miért nem tud most odadőlni annak az istenitett férfiúnak a széles mellére, miért nem szoríthatja át nyakát forró szerelemmel, mért tartja vissza valami tittkos kéz, hogy ezt megcselekedje, mért szorítja össze a ^torkát valami ismeretlen,