Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-01 / 40. szám

6 PÁPAI KÖZLÖNY 1895. nov^rjiber 1. Hétfőn harmadizben lett »Sulamit« előadva s várakozáson felüli érdeklődést tapasztaltunk. Telt ház nézte végig az előadast s a tápsok |egész özőneben részesültek a szereplők, melyek nagyrészt Mányay, Gergely és Miklósyt illették és méltán. Kedden Gergely Giza jul alomjátéka volt és »Ripp van Winkle« operette került előadásra. Hogy mennyire kedveltje közönségünknek Gergely Giza, igazolta azzal, hogy nagy és diszes közönség gyűlt egybe a színházba és megjelenése alkalmával tüntető tapsokkal fogadták tisztelői pedig egy gyönyörű babérkoszorút cs egy remek csokrot nyújtották át neki. A jutalmazandót egész estén át tüntető tapsokkal illették, melyre ugy énekével mint hercig játékával reászolgált. Csáky nagy hatást keltett a kut jelenetével. Az előadás vontatott volt s meglátszott a próba hiány. Az enekkar kifogástalanul rosz volt. Szerdán igen kitűnő előadásban láttuk »Az arany ember« Jókai szinművét. Klenovits szerepkörében mozgott s ezzel már meg van mondva, hogy kifogástalanul alakította a címszerepet. Tóth Ilona mint Athalia rendkívül imponált s nagy hatást keltett az utolsó felvonás zárjelenetében. Benedek nagy érdeklődés mellet játszta Krisztjan szerepét. Tomcsányi Russi bájos és kedves Noémi volt. Török Malvin elég ügyesen játszta Timéa szerepét jóllehet ez nem neki való szerep. Tarján szegletes volt mint mindig s sokat rontott az előadás menetelében hogy nem tudta a szerepét. Balázsi, Pozsonyi Júlia és B. Némethy Jolán szerepeik teljesen tudatában voltak. Csütörtökön Miklösy Gyula jutalomjáték a alkalmával »Goldstein Szami« került előadasra gyér közönség előtt. A jutalmazandöt a csekély számú közönség viharos tapssal fogadta és tisztelői egy emléktárgyai kedveskedtek neki. Miklösy egy kissé túlzott volt mókaiban, de ez ily < alkalomkor njegbocsájthatö. Igen kedves volt Gergely mint Toncsi. Nagy tetszésben részesült Miklösy és Gergely Giza tánca, melyet meg kellett többször ujrázniok. Hetrnyi Gólyát játszta, ki ez alkalommal mutatta be magát, mint a társulat újonnan szerződött tagja. Hetényit igen jé hirnév előzte meg, de nem vettük ki tehetséget. Ebből a szerepből többet lehet csinálni, mint azt Hetényi tette Hetényiről ez alkalommal nem mondunk veleményt s megvárjuk további szerepleseit. Tarján újra nem tudta szerepet s ezzei a Tomcsányi Russival való remek jelenete teljesen elenyészett. Pénteken Hel-tai Jenő jutalomjátékául *A szultán* a bájos zenéjü operette ment gyér közönség előtt. Az előadás vontatott volt, a kar és zenekar disharmoniaban volt $ a közönség határozottan unatkozott. Mányay egyes jeleneteiben tetszést aratott nemkülönben Gergely Giza is. Dobó és Miklós* i a két basa szerepében eléggé igyekeztek hangulatot csinálni de legjobb akaratuk mellett sem voltak képesek ezt elérni. Heltai az enunchot játszta s többszór kitapaolták. Szombaton «Szulamith» opera ment, melyről bővebben jövő számunkban referálunk. A mult hétről. Azt hittem, hogy a hét tükie ele ezen jelszót fogom Írhatni «Finita la comadia* a mi azt jelenti ily időszakban, hogy Thalia temploma bezárult, a színtársulat itt hagyott bennünket s mentek jobb hazát keresni Győrbe, de a közbejött akadályok hosszabbra nyújtották az őszi évadunkat s csak a jövő helre marad ezen hagyományos jelszó. Ezen kiváltságos helyzetet a győri árviz szülte. Mégis csak igaza van Rabbi Akibának amikor azt a szálló igét bocsájtotla közre, hogy «Alles schon dagewesen.» Meg a? sohasem történt meg velünk, mióta Győrrel szövetkeztünk, hogy októberben élveztük a színházi előadásokat, most pedig ezt

4 is megértük. Azt írom, hogy élveztük, mert tényleg kilátásunk van erre. Mikor számitfiattwk teljes téli társulatra, teljes zenekarra és teljes karszemélyzetre? Ezt még álmodni sem mertük volna, és most tényleg bekövetkezik az eset. Mi eddig csak a mézes madzagot kaptuk s tolyton hitegettek be nnünket, ha jól viseljük magunkat s minden este megtöltjük a színházat, kapunk komplett társulatot es zenekart. A helyzet megfordította a koczkát. Most az igazgató kér bennünket, hogy jól fogja magát viselni, csak járjunk a színházba. Mi pedig jó gyerekek vagyunk s igy kilátása is van az igazgatónak, hogy az árvizkárosultsaga Pápán nem fog nagy deficzttel járni. Ezt a kiváltságos heiyzetet nem is banja a színtársulat néhány tagja, mert hát csak most kezdtek belemelegedni a bohém helyzetbe. Lassan toborzódtak össze, de most már teljes a létszám. A lőhadiszállás a Griff étterme, hol a jól végzett munka után egy • begyül az asztaltársaság, es kezdetét veszi a tárgyalas. Nem nagy, de mint mondani szokás csinos kis bohém kompánia szellemeskedik egymással. Szükségtelen talán mondanom, hogy a sok szellemeskedésbe egy pár elcsépelt rossz élez is vegyül, de hát hol nincs ez napirenden a mai kipumpolt tárgysorozatban. A legrosszabb elez, amit ez időszerint a kompánia konstatált a következőkép hangzik; Ha a Kohnt rázza Akkor megkontrázza. Ettől az elcztöl a társaság már anynyira irtózik, hogy ÍZ e'cz megteremtőjét már meg is bírságoltak érte. de ő nem törődik vele es naponta rosszabbakat farag, ö n ondja, ezt csakis «az üzlet érdekén* teszi. A bohém társaság megkezdte a működéséi, de nem sokáig iogja vinni, mert már húzzák oekt a lélekharangot. A bohém ver azon an nem törődik ezzel. Ha Pápán húzzák is, majd majd megkondul az öröm harangja Győrött. Fogadalmat is tett a bohém társaság, hogy összajöveteleit időközönként feiebereszti Győrött. Mielőtt azonban ez megtörténik, egy nagyszabású «bohém estély» van tervbe véve

i mely a viszonyokhoz képest igen fényesnek ígérkezik. Az es ély iráfit már jó eleve nagy érdeklődés mutatkozik, s a részvény jegyzések utan Ítélve az egésí téli társulat részére lesz étel és ital fedezhető. Érdekessé -togja tenni azon estélyt az, hogy a leljes színházi zenekar lógja az estelyen a zenét szolgáltatni. Ezen estely lesz azután méltó befejezése a szini évadnak, melynek tiszta jövedelme nem az árvizkarosuit színészek, hanem a viszontlátás örömére, barátságuuk fenntartásáre lesz rendezve. A szedőgyerek felebresztett, hogy Írjam meg a mult hét tükrét & csak akkor vettem észre, hogy én ezt az egész estély históriáját álmodtam. Megírtam tehát álmomat. Az álom sokszor megszokott valósulni. Az eszme kitűnő volna. Próbáljuk meg 1 Friczi. Az hirlik, hogy a polgármester szabadságideje óta, a délutáni gyorsvo% nat mindig késik (Nincs aki ellenőrizze.) Az hirlik, hogy a rendőrkapitány illedelmes is tud lenni — ha akar. Az hirlik, hogy Pápán egy haldokló oroszlánon rúgni akart néhány szamár. (Pedig csak aludt az oroszlán. Szedő.) Az hirlik, hogy Dobó színtársulatánál orrversenyre készülnek.

1 Az hirlik, hogy a színtársulatnál azért nem lesz több jutalomjáték kiosztva, mert nem futja az időből. Az hirlik, hogy Dobó színigazgató és egy hentes között az a különbség, hogy Dobónak beütött a «Szulamí»h», a hentes pedig eladja a szalámit. (Nem mész ki ! Szedő.) , Az hirlik, hogy a színtársulat teljem zenekara néhány napig szorult helyzetben lesz. Az hirlik, hogy Pápán a lelolyt héten kényszeritett versenyfutás volt. Az hirlik, hogy a színház földszint j'n többrendbeli üresedésben levő állások volnának betöltendők. Az hirlik, hogy a színtársulatnál bariton versengés uralkodik. Az hirük, hogy a Papai Közlöny szeikesztője megkaphatósága az árvíz miatt egy hétre prolongálva lett. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa újra fon egy gyárat. Az hirlik, hogy Pápa városában eczetet égetnek az utczai lámpákban. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán külföldi vérrel gazdagítva érkezett hozzánk vissza. Az hírlik, hogy Hegedűs képviselőnk titokban gyártja Pápa város jövőjét. Október 6. Fél század zajlott le azóta ... A nagy idők emlékét már a legtöbb nagy ember elvitte magával abba a i vtlágba, a hol örök a szabadság! Oda, a hol a nemzetek békés egyetértésben I élnek, hol az örök békét nem zavarja meg az egymást gyűlölő, egymás jobb sorsát irigylö nemzetek ádáz harcza ! Ők is elköltöztek . . . Elköltöztek ők a szabadságharcz lezajlásakor, nem természetes, hanem oly halállal, mely a hazafias, nagy Martyrok neveire örök fényt, — nagy nevük fennmaradásának örök világot biztosítanak. 13-an voltak a Nagyok ! A magyar nemzet majd elbukott szabadságának drága levelére 13-om pecsétet nyomtak, 13-an pecsételték le a levelet éltükkel, és ezek voltak azok a pecsétek, melyek a hervadozó szabadságot ismét örökzölddé varázsolták. A magyar nemzet hálás kegyelettel ünnepli meg október 6 át. Minden igaz hazafi, ha nem is vándorol a nagy 13 ak sírjához, képzeletben ott van, lelke dicsőíti azokat, akik alkonyodó magyar hazánk szabadságának majd utolsó éjjelén életük, lelkük fáklyájának meggyújtásával a sötétséget drága hazánk felől elháriták. Gyül a nép, hogy kegyeletének adóját lerója szent sírhantok felett, hogy dicsőítse azon nagy emberek elhunytát, kik saját életük ontásával megváltották a szabadságot milliók részére, hogy magasztaljanak benneteket hösök, megváltók, 13-ak. Szent szám legyen ez részünkre \