Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-09-24 / 39. szám

1899. szíp ember 24. PÁPAI KÖZLÖNY 5. cikke megjelenjen lapomba, mely cikk nemhogy nem egyezett meg nézetemmel, de a cikk egész tartalma a leghatározattabb roszindulatra és személyes, gyűlöletre vallottak tanárkollegájával szemben. Napokon át járt utánam, hogy ezen cikke napvilágol lásson, mig végre hoszás presszióval kapacitálni tudott arra, hogy tanárkollegája ellen, ki egyszersmind nekem is mint szerkesztő kollegám s kivel mindig a legjobb viszonyban voltam és vagyok is; ezen cikket közöltem csakis azért, hogy elfogultsággal ne vádoltassam velem solidáris munkatársaim részéről. De tovább megyek. A támadó cikkekben folyton azt emlegetik, hogy áz „Az hirlik" rovat 'megmételyezi a társadalmat. Csudálatos ! Hogy épen azok, kik nem egyszer irtak lapomnak ezen rovatába, most egyszerre verik a mellüket s égbe kiáltó veszedelmet látnak a „hirlik" rovatban. Igenis a solidáritás még erre a- rovatra is kiterjedt ezekkel az urakkal. Ők maguk gyártottak „hirlik*et saját tanárkollegáik ellen. Vagy talán tagadhatják ezek az urak, hogy midőn tanártársaik ellen írott „hirlik" eket átadták, még azt is mondották, hogy bármibe kerüljön, meg kell jeleniök. Hogy nem jelentek meg ezek a „hirlik"ek az csak annak tudandó be, hogy én ebben a solidaritásban már nem engedteni magamat annyira ragadtatni, mint a „Pápai Újság" későbbi szerkesztői s mert én megőriztem a tisztességet szerkesztő kollegámmal szemben, amit azok az urak tanár kollégáikkal szemben nem tartottak szükségesnek. Mikor azt látták ezek az urak, hogy személyes gyülölkedéseik számára nem találnak lapomban elég helyet, akkor megalapították a „Pápai Újság*ot D,e a velem való solidálitásról még ekkor sem tettek le, amenyiben hozzám jöttek s kinyilatkoztatták, hogy lapot indítanak, és remélik, hogy az eddigi jő viszonyt továbbra is fentartjuk s az egész agitációjuk a „Pápi Lapok "ellen, fö'leg pedig annak felelős szerkesztője' ellen irányul. Az előzmények után én ezt nem is vonhattam kétségbe, jóllehet előre is kijelentettem, hogy ezen agitációjukban részt ' nem veszek és továbbra is fentartom a .Pápai Lapok,kai évek hosszú során át volt jó viszonyt. Ily körülmények között jött létre, a „Pápai Újság," és mindaddig mig Győry Gyula ném lett ezen lapnak felelős szerkesztője a legjobb egyetértés uralkodott köztünk. Ö rögtön azzal kezdte az ellenségeskedést, hogy bár nem nyilvánosan, de alattomban áskálődott ellenem s lapom anyagi ügyeibe avatkozott a mi engem arra inditott, hogy figyelmeztettem öt, miszerint az ilynemű beavatkozást kikérem magamnak. Ö azonban nem tágított. Uton- útfélen, kávéházakban, vendéglőkben és korcsmákban azt hangoztatta, hogy ő addig nem nyugszik mig a „Pápai Közlönyt" tönkre nem teszi és annak szerkesztőjét ki nem irtja a városból. Már ekkor szándékom volt őt ezért kérdőre, vonni, de meggondoltam a dolgot és az ily szájhösőskedést a teljes értékére redukáltam. Főleg pedig nem tettem ezt azért, mert ha nem is a szerkesztőt, de mint a főiskolánk tanárát véltem benne tisztelni. Igenis határozottan áílitom hogy akkor is, midőn névtelenül és általánosságban jeItk meg a cikkek, melyekkel ö reám akart célozni, csakis azért nem vettem róluk tudomást, mivel tiszteletben tartottam a főiskolai tanári kart s nem akartam provokálólag fellépni oly esetben, midőn konkrét esetekre nem hivatkozhattam. Ugy látszik Győry Gyula az én hallgatag magaviseletem folytán vérszemet kapót s visszaélve azzal a tisztelettel, mellyel a tanári karral szemben tartozott volna, minden áron provokálni akart s a legutóbbi számban oly gyálázáíos módon rontott személyem ellen, mely cikk közmegbontrákozást keltett s engem oly elégtétel vételre kényszeritett, melyet csak akkor vesz az ember igénybe, ha minden más eszközöktől meg van fosztva. Meglettem azt amit a kötelesség diktált. Nyílt utcán kérdőre , vontam a cikk miatt s midőn válasz helyett bottal akart felelni, össze vissza pofoztam. Hallom hogy Győry Gyula azt hangoztatja, hogy én őt hátúról orvxd támadtam meg ezáita'; azt akarja elérni hogy mártinak tartsák.' Ez aljas rágalom s azt hiszem, hogy ezt rólam senki el nem fogja hinni. Aki ily elégtételre van elszánva, ez nem hátulról hanem szemtől szembe számol le. Máskülönben az ily orvtámadást csak gyáva ember szabta, teni, én. pedig erre eddig nem adtam alkalmat s nem is fogog adni. Mindazok, kik olvasták ezen gálád stylusban tartott s személyemet vérig sértő cikket nem gondoltak más megtorlásra mint az inzultálásrn. S hogy ő maga is várta ezt fényesen bizonyitja az, hogy készült ezen támadásra, mert midőn nyilt utcán felpofoztáni; ellenem tört rántott s csak lélekjelenetem óvott meg attól, hogy enirek a jogos és lélektanilag teljesen indokolt felháborodásomban kék szemeibe és nem lehetek többé tárgya gondoskodásának, elmém elborult s hosszú ideig mereven bámultam az élettelenül fekvő asszonyt s talán arczizmom §em árulta el, hogy azalatt szivemet és egész bensőmet a kétségbeesés tépi, marczangolja. Némileg magamhoz térve, kutatni kezdtem az okot, mely halálát előidézte, testén azonban az'első tekintetre külerŐszak nyomait nem fedeztem fel ; tehát bizonyos lett előttem, hogy nem a rablók keze által halt meg. Hosszas vizsgálódás után fedeztem csak fel testén azon kék sávokat, melyek a villám által agyonsújtottak testén szpktak mutatkozni. Igen uramöcsém, a Ménkű, a Ménkű ! Én Isten haragos, yillámát, kértem segítségül a rablók ellen, s a villám feleségemet sújtotta agyon és jóllehet — legalább jelek arra mutattak, — hogy a rablóknak még csak a hajukszála sem "gőrbltű meg. Az erdő egy szép vadregényes helyén önkezemmel ástam sirvermet neki s eltemettem. Kis keresztet is ^illesztettem sírhalma fölé. Beültettem sirhalmát a legszebb erdei virágokkal, mint a rengeteg vadon erdő szépet csak termelni tudott. Teljesen meg voltam törve. Nem érdekelt semmi a világon és nem is ösztönzött semmi a falumba való visszatérésre. Meg aztán igen fájt volna őt otthagynom az erdő rengetegeben. Ott maradtam vele. Az idő viszontagságai ellen a közeli szikla hasadékban húztam meg magamat s vad gyümö cs és egyéb erdei termékekkel táplálkozva éltem ott hosszú éveket, leginkább'azzal foglalkozva hogy sírját gondozgattam, könnyeimmel öntözgettem és imádkoztam érte. Talán azt is mondhatná.n, hogy ilyképen boldog voltam". Nem volt semmi vágyam, a fentebb leirt cselekedeteim gyakorlásában pedig bizonyos megnyugvást találtam. A kegyetlen sors e csendes boldogságomat is megirigylé, nem engedte, hogy ott fejezzem be életemet a kedves sir körül. Idők multán fejszések jöttek s az erdőt pusztítani kezdték ; igy aztán csakhamar fel lett dúlva csendes erdei otthonom is s az általam hantolt és gondozott sir egj enlővé tétetett a földdel. Mély barázdákat szántottak rajta az ekék s ma már aranykalász ringatózik szeretett halottam nyugvóhelye felett. Talán rá sem akadnék már ; pedig az volna még egyedüli vágyam, hogy feltaláljam nyugvóhelyét s mellé temetkezhessem. Ekként kiűzetvén otthonomból, világgá mentem s hoszszas vándorlás után itt rekedtem meg e faluban, hova már teljesen ősz hajjal, de mindamellett még meglehetős munkabírással érkeztem meg. Dolgoztam, mig erőm engedé, s munkám által megvolt a mindennapi kenyerem ; többre nem is vágytam. Most hogy e faluban is vett elégtételnek komolyabb következményei nem lettek. Ezzel mindent elmondottam ami ezen botrányos ügy előzményeire vonatkoznak, tiszta kép:t akarva adni azon gyalázatos hajszának, melyet Győry Gyula ellenem inditott, s melynek célja az volt hogy engem tönkre tegyen azért, mert az ö Júdás üzelmeit nem akartam támogatni. Vagy talán nem Júdás az, ki két éven keresztül a legjobb baráti viszonyt színlel solidáriságot vállal, és hiriapirói kollegiláitásra hivatkozik, s egyszerre aljas és gyalázatos orvtámadásokkal ellenem fordul ? Hát két évig, mig velem szoros érintkezésbe volt, tisztességes és becsületes voltam előtte s csak akkor midőn nem mentem vele azon uton, mely a posványba vezett és nem akartam a főiskolai tanári karral ujat húzni és nem voltam hajlandó klienc éves hiriapirói működésemet, az ő privát gyűlölködésének legyezgetésével, veszélyeztetni, ekkor galádul nekem ront és gázolni akar tiszteségemben ? De még az inzultus után sem szüntette be ellenem ez az ember gyalázatos üzelmeit. xMásnap elment Dobö Sándor színigazgatóhoz és pressiót akart gyakorolni reá, hogy vonja meg tőlem a színházi tisztelet jegyet azzal a fenyegetéssel, hogy ha ezt nem teszi, ugy a diákoknak nem fogja megengedni a színház látogatását ? Ez az eljárás méltó megkoronázása az eddigi galádságoknak, mert hiszen mindenki belátja, hogy ez a legközönségesebb zsarolás, melyet még az is suiyosit, hogy Győry Gyula ezáltal a tanári állásával a legrutabb módon visszaélt. Van-e erről tudomása a tanári karnak ? Mert az ily kijelentésre csakis ezen testület van hivatva í Mindezen felsorolt tettek jellemzikáGyöry Gyula működését mint hírlapírót és főiskolai tanárt s egyszersmind igazolják, hogy én ilyen emberrel szemben mas módon nem vehettem elégtételt, mint nyilt utcán felpofozni. S ily módon Győry Gyulával végeztem volna, átadván ezt az embert az őt méltán sújtó közmegvetésnek; de azt hiszem' nem végzett még vele a főiskolai tanári kar. Nem én vagyok az első ki felveti azon kérdést, hogy valljon egy ilyen ember, lehet-e tagja. egy|több évszázados hagyományokkal birő főiskola tanártestületének. Az ő illetékes felsöbbsége bizonyára szintén be fogja ezt látni. Ami pedig engem illet, én eljárásom megítélését teljes nyugalommal bizorn arra már eltöltött husszu idő után dolgozni nem birok, régi jó embereim könyőrületességeből tartom fenn magamat. E szavaknál emberem elhallgatott s a teli hold, mely beszélgetésünk végeztével már jó magasan járt az égen, sugaraival oda világított az aggastyán sok szenvedést^ kifejező arczára, mely mozdulatlan volt, miként egy szobor arcza; csak a fénytelen szemek látszottak révedezni a csillagok között mintha keresnének ott valakit. Az elmondott kis történet s a holdvilágnál'elmerengő aggastyán tüneményszerű alakja olyan mély benyomást tettek rám, hogy sokáig nem tudtam szólni. Később magamhoz térve, vigasztaló szavakat próbáltam intézni hozzá, de ő tagadólag rázta fejét, mintha azt akarta volna vele kifejezni, hogy számára vigaszt itt a földön már mi sem nyújthat. Felkeltem, megköszöntem az öregnek, hogy megismertett múltjával, szívélyes búcsút vettem tőle és hazafelé indultam ; útközben el-elgondolkoztam, hogy milyenis az emberi sors. Alig néhány nap múlva az a hir kelt szárnyra, hogy Ménkii bácsi eltűnt a faluból. Sokáig beszéltek felőle, kutatták okát eltűnésének, de senki többet nem tudott róla semmit. Én azt hiszem, elment a felesége sirját felkeresni, hogy mellé temetkezzék.