Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-09-17 / 38. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. szeptember 17 A pápai hadgyakorlatok. A pápai hadgyakorlatok végkimeneteleben nagy fordulatot idézett elö azon távirat, melyben ö Felsége a két napon át tartó eső következtében, kimélni akarván a legénységet a hadgyakorlatot lefúvatta és ezzel egyszersmind elmaradt ö Felségenek városunkba való érkezése, ahol minden előkészületek megtétettek a király ünnepélyes fogadtatására. Amily fájdalmas érzést keltett városunkban Ő Felségenek ezeu intézkedése, ép oly örömmel fogadták ezt a környéken elhelyezett lovasezredek, mivel a naponként esős időben megtartott gyakorlatok teljesen elcsigázottá tette ugy a lóállományt, mint a legénységet s ezen körülmeny indította a hadosztály vezetőségeit, hogy ezt felsőbb helyen tudomásra adják. A lefuvás oka tényleg abban rejlett, hogy József főherceg kedden délután táviratot menesztett Ő Felségéhez, melyben a legénységnek a rossz idő okozta elcsigázásáról tett jelentést. Ezen táviratra érkezett azután Ő Felsége retidelkezese. A királyi hadgyakorlatokra pedig nagyban készültek. Ottó főherceg Varsányból hétfőn délben érkezett városunkba s innen tette meg intézkedéseit hadosztályának fejlődésére. Ottó főherceg tiszteletére József főherceg ht tfőn este a Griffben, hói rendesen étkezett, estiebédet rendezett, melyen a porosz tisztek és Fenyvessy főispán is resztvettek. Kedden délbe Fehérváry Géza br. honvédelmi minister érkezett városunkba s a grófi kastélyba szállt. A honvédelmi minister József főhercegnél tisztelgett ki őt Vendégül hivta ebédre. Délután a gyorsvonattal Ferencz Ferdinánd trónörökös érkezett meg s vele egy vonaton Krieghammer br. közös hadügyminister. Dacára a nagy esőnek óriási tömeg várta a trónörököst a vasútnál s lelkesen megéljenezte. Fogadás nem volt s a trónörökös a közös hadügyministerrel együtt a grófi kastélyba hajtatott. Este 6'/

2 órakor Fenyvessy Ferencz főispán táviratot kapott, melyben Faar Ede gróf, ő Felsége főhadsegéde értesiti a főispánt, hogy a király á két nap és két éjjel és még most is folyton tartó nagy esőzés miatt kimélni akarván a csapatokat, a holnapi hadgyakorlatokat lefúvatja és ennek folytán 0 Felségé érkezése is elmarad. Fehérváry minister ép a főispánnál volt, mikor a király távirata érkezett. József főherceg azonnal intézkedett, hogy a csapatokkal tudassák ö Felsége parancsát, Feríyvessy főispán pedig táviratban értesítette a belügyministert. Futó tűzként terjedt el a városban azon hir »a király nem jón«! kétkedve fogadta, mindenki mig végre kénytelenek voltak belenyugodni a változhatlan sorsba. Rövid félóra alatt az egész város tudatában volt a lesújtó hiriiék és csoportokban tárgyalták az elmaradás okát. Este a szinházban díszelőadás volt hirdetve az itt időző főhercegek tiszteletére, de a király elmaradt jövetele miatt a főhercegek nem jelentek meg a színházban, hanem a Griff nagytermében voltak együtt étkezesen. Ferencz Ferdinánd trónörökös még az éjjeli vonattal visszautazott Bécsbe. József és Ottó főhercegek, továbbá Fehérváry br. honvédelmiminister, Krieghammer báró közös hadűgyminister és a porosz tisztek szerdán délelőtt utaztak el a gyorsvonattal. Elutazásuk előtt megtekintették a feldíszített városunkat s nemcsak hogy a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a kifejtett csiny és izlés felett, de sajnálták hogy Ö Felség-e nem jöhetett el s nem lathatta a dekorált városunkat. A főhercegeket és illustris vendégeinket Fenyvessy Ferencz főispán kiserte ki az állomásra, kitől ugy a főhercegek mint a minis terek a legszivélyesebben búcsúztak el. Fenyvessy főispánhoz a délelőtt folyamán megerkezett a király megbízásából Faar gróf, iőhadsegéd által küldött távirata, a következő szöveggel : »Császári és királ) i apostoli Felsége Méltóságos Főispán urnák tegnapi táviratát és az abban Veszprém vármegyének jobbágyi hűségét és érzelmét tolmácsoló sorait legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott és legkegyelmesebben engem bízott* meg, hogy Méltóságoddal azonnal közöljem, hogy ő császári és apostoli királyi Felsege valóban mélyen sajnálja, hogy Veszprém vármegyébe tervezett utjának el keHett maradnia. Gróf Paar s. k. lovassági tábornok, ő Felsége főhadsegéde.* * A főispán ezen táviratot a városban szétküldötte és falragaszok utján adta tudtára a közönségnek. Tudósításunk végeztével a legnagyobb elismeréssel kelt nyilatkoznunk az egyes hatóságok, intézetek s egyátalán városunk lakossága felől, kik nem kíméltek semminemű áldozatot, csakhogy városunk méltó pompával fogadja királyunkat. Remek látványt nyújtottak a diadalkapuk, melyet a megye a város és Esterházy Móricz gróf állitattak. A kőz és magánépületek zászlódiszben pompázták. Különösen szép volt a városháza, pápai takarékpénztár, dohánygyár járásbíróság, polgári leányiskola a benczes gimnasium s az összes uradalmi épületek. A díszítéseket Schwartz Vilmois, Bóday István helybeli bútorkereskedők és az uradalom erdészei eszközölték, kik remekeltek a diszitésekkel. Szerdán és csütörtökön vonultak át a huszárcsapatok az állomásra hol hét katonai vonat szállitotta őket rendeltetési helyükre, s ezzel véget értek a pápai hadgyakorlatok király fogadtatás nélkül. A A pápai takarékpénztár belételében nagy változás állott be azáltal, hogy az intézet elnöke Hanauer B>la hoszas betegsége folytán kénytelen volt ezen tisztségről lemondani. Ezen körülmény tette szükségessé, hogy a pápai takarékpénztárt egy rendkívüli közgyűlés egybehivását határozta mely f. hó „11 én — hétíön d. e. 9 órakor az intézet dísztermében nagySomainé őnagysága fonnyadt ajkaival megint mosolyog, a kisasszonyok táncolnak, a fiatalember mind többet beszél s a füzértáncz alatt ugy tele van rakva melle rendjellel, mint egy admirálnak. Őnagysága most már csendesen csattog legyezőjévé!, s találgatja magában, hogy mi lesz ebből ? Mi lehet a fiatalember, s mi lehet még a fiatalemberbőt ... Egyszerre észreveszi, hogy a nagyjelentőségű fiatalemberrel egy jóismerős beszél. Somainé őnagysága nem az az asszony, kí meg ne ragadná az alkalmat, a íüzértáncz alatt beszédbe ne ereszkednék jóismerősével s illő módon oda ne terelné a beszélgetést. — Kicsoda az az ur, a ki most leányommal tánezol ? — Az egy becsületes fiatalember, kit nemrég neveztek ki aljegyzőnek a járásbiró sághoz. — Becsületes ! — lázadt fel őnagyságának gondolat-tengere. Hisz az annyit jelent, hogy szegény. És csak nemrég nevezték ki aljegyzőnek ? Ez meg annyit jelent, hogy még soká lesz belőle biró. Jaj, ez hajótörés ! . . És a legyező viharteljes szárnyai ugy libegtetik őnagysága fejdiszét, mint valami tépett vitorlákat. Már nem tud oty kegytel;esen nézni az illető fiatal emberre, s ingerülten rántja meg a nagyobbik kisasszony ruháját, kinek szemei bizalmas tekintetet lövelnek . . . — Boldogtalan, hisz csak egy járásbirósági aljegyző. . . — Aljegyző ? Ne mondd mama ! — Hozzá szegény ! — Szent Isten ! mit csináljak már. Minden második tánczra angazsirozva vagyok vele, a többiben pedig vis-á vis-ja leszek. — El van rontva egész esténk. — De még a látogatásokra is meghívtam. — Óh .! én ügyetlen . . , — Arczképet is ígértem. — Példátlan vakmerő a mai fiatalság. — Különben sajnálom, mert bizonyosan tudom, hogy akart volna valamit mondani . . . Ugyancsak szorongatta a kezemet. — Ugy ? a tolakodónak csakugyan volna kedve . . . Hanem üss a kezére. — Bizd rám kedvés mama . . . — De hol van Juli ? Juli, az ifjabb nővér, egyszer előtűnik a tánezolók közt, egy negyven évesnek látszó ur karjai közt. Somainé gondolja magában : gyengén rakja az ipsze. de urnák látszik. . . . Jön az ipsze Julival. Sarmánt gavallér. Parókát visel az igaz, de nyelve is oly sima, mint feje lehet a paróka alatt. Különben az ember sohasem tudja, mi rejlik benne, már a kérdéses J gavallérban. Hátha . . . ? Teringettét 1 Valódi kronométeren nézi az időt. Mint a fáradt lepke, nem repül el mindjárt a virágiól, hanem ott maradt még . . . Juli kisasszony félszemmel nézi. Nem Alcibadesz, de fogadni lehet, hogy igen gazdag, De jön az aljegyző is. Erzsi kisasszony fanyar képet csinál. Somainé őnagysága az ipszére árasztja lelkülete összes verőfényét, Juli, az ártatlan rózsabimbó, szerényen csak hallgat. Az aljegyző egy túr után esedezik. — Kérem, nagyon fáradt vagyok. — És Juli nagysád ? — Én is ! — Parancsol friss vizet — limonádét ? — Nem kérek ! Jobban tenné ön, ha előhívná az apámat. . . . Tudjuk, hogy vannak apák is. Ezek rendesen a kellő időben jelennek meg. A körülményhez képest haragosak, mint egyegy menydörgő Jupiter. Kiállhatatlan durvák, kiktől félni lehet. Vagy nyájas, jámbor Öreg urak, kik ha szólnak ; ebédre; tea+estélyre hívnak meg, s ha megmozdulunk, ézivarral kínálnak mig az étteremben. Az apa megjelenik. Kimért hidegséggel lép» nyomába az ifjúnak. Se meleg, se hideg, Még nem tudja, miyarczot kell mutatnia. De egy perez alalt értesül mindenről. Jupiteri homlokát összeránczolja, szemöldökeit