Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-09-03 / 36. szám

1899. szeptember 3 PÁPAI KÖZLÖNY 3 ha azt a nehezen kierőszakolt járuléko­kat kizárólag* segélyezésre használhat­nák és a kezelési, valamint az orvosi és gyógyszertári költségeket máshonnan fedezhetnék. Ha valóban humánus intézmény létesitéséről van szó, ugy nem az amúgy is szegény körülmények közt élő iparos osztály különleges megadóz­tatásával kellene azt létesíteni és fen­tartani, kizárólag a?ok alkalmazottjai részére, mert hisz a társadalom többi osztálya is rászorulhat a segélyezésre, hanem a társadalom minden tagja, a társadalom bármely osztályához tartozó szenvedőnek segélyezéséhez kellene, hogy hozzájáruljon, közadók utján az összes lakosság. A mostani állapotában a kerületi betegs. pénztár nem igen lehet népszerű, a kötelezett tagok vontatva, kénytele­nül teljesitik fizetéseiket, jó része vég­rehajtás után, jó része sehogy sem. A kerülethez tartozó községek kibúvóul saját betegsegélyző pénztárt létesítenek, csak hogy ne kellesék a Ker. Betegs. Pénztárhoz tartozniok, amely község pedig ki nem bújhat, annak kezelő bi­zalmi férfiai jó részben hanyagul, jó részben sehogyse hajtják be a tagdi­jakat, s a kezelési költségek azért csak meg vannak. Tudjuk, ho^y a szegénységben vergődő iparos osztály kedvéért nem fognak rögtön uj törvényt hozni, s kü­lönösen nem olyant, a mely a társa­dalom minden tagjára a fentebb leirt módon nehezednék, de kötelessége mindenkinek rámutatni a közintézmé­nyekben rejlő hibákra és egyesült erő­vel kívánni, hogy ily beteges intéz­mény ujjászerveztessék. Színészet Pápán. Dobó Sándor színtársulatával hétfőn érkezett meg városunkba s kedden kezdte meg az őszi sziniJ|évadot. Az eddig bemutatott előadások azon re­ményre jogosítanak, hogy sziniévadunk sikeres lesz. A társulat tagjai nagyrészt régi ösmeröseink és csak néhány ujabb szerződött taggal szaporodott a társulat. Eddigelé az ujabb tagok közül csak Gergely Gizát a társulat subrett prima­donáját volt alkalmunk láthatni, ki a tavaszi idényben szerzödtetési célból vendégszerepelt nálunk, s kiről már akkor is a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztunk, mely elismerést ő az eddigi előadások folyamán fokozodott mérték­ben kiérdemelte. Régi kedvencünket Mányay Arankát, közönségünk a régi rokonszenvei fogadta, ki ugy ének, mint játék tekintetében nagy halaeást muta­tóit. Török Malvinnak is igen használt a siófoki évad, több bizonságot és rutint láttunk játékában. A közönség bár gyéren látogatta a bemutató elő­adásokat, ami nagyrészt annak tudandó be, hogy még nagyrészt a szőlőhegyek­ben és fürdőkben nyaralnak, minda­zonáltal a színház elég látogatott volt. Ezen látogatottságot a helyben időző lovasezredek tisztikarának kell betud­nunk, kik minden este a páholyok nagy részét lefoglalták. Az eddig bemutatott előadásokról a kővetkezőkben referálunk: Kedden bemutató előadásul „Nap és hold" szép zenéjü operette ment elég szép számu közönség előtt. Gergely Giza igen sik­kes Manola volt s a közönség több izben tapsokkal jutalmazta őt kedvesen előadott ének számaiért és játékáért. A tapasztalt rokonszenves fogadtatás után Ítélve Gergely Giza a közönség kedvence lesz. Mányay Aranka Beatrix szerepében brillírozott kolo­raturájával s tüntető tapsokat nyert. A má­sodikfelvonásban Gergely Gizával „fülemüle" éneket meg is kellett újráznia. Dobó Sándor Caiabazas hercege kabinet alakítás volt s egész estén át derültségben tartotta a publi­kumot. Csáky Brazéro szerepét korrektül fogta fel s azt tapasztaltuk, hogy játék te­kintetében nagy haladást tett. CsÖreghy (Mi­guel) és Heltay (Degomez) kis szerepeikben az est sikerében osztozkodtak. A karok és zenekar preciz működött Virányi karmester mesteries vezetése alatt. Szerdán igen gyér látogatottság mellett Zavartan kalapját vette és távozni ké­szült. Dálnoky még mindég mozdulatlanul ált és engedte Őt távozni; mikor már Orbán eltűnt szemei elől figyelemre sem méltatva nejét, lakosztályába vonult vissza : vacsoráját is oda hozzatta. # A nap lenyugvóba vegyült az esti szellő lágy zenéje s a hazatérő munkásnők éneke. A szép asszony még mindig a lugasban ült, némán mozdulatlanul. Szemei a semi­ségbe meredtek, dúlt arcza nagy belső vihart árult el. Belátta teltének egész súlyát; tudta mi fog következni. Kéf embert tett ismét sze­rencsétlenné s talán kaezérsága áldozatává. Felkelt s lassú léptekkel lakosztályába vonult. Egész éjjelen nem hunyta be szemét. A haj­nal ugy találta Öt egy zsöllyében felöltözve. Folyton rémképek üldözték. Megjelent előtte Tallián Aladár sápadt alakja, Roland Gida, majd Orbán Jenő véresen. Sápadt arcza ijesztőre változott, a szenvedés, a kimerülés aléttá tette. Ajtónyikorgás és kocsizörgés ébresztette fel. Felugrott és kitekintett. Férje távazott, két barátjával. Egy pillanat alatt határozott. Befoga­tott két kerekű gig-jébe s elhajtatott. A t . . . i erdő egyik tisztásán két kocsi állt meg, csaknem egyszerre. Az egyik­ből Dálnoky, a másikból Orbán szállott ki, mindegyik három férfi kíséretében. Huszonöt lépés kimérve, a felek felál­lítva. A párbajvezetö segéd számolt: egy . . . kettő . . . három. A következő pilanatban a sűrűből egy nő rohan elő s a két fél közé veti magát. A segédek anyira meg voltak lepetve, hogy mire oda akartak ugrani; már eldördült két lövés majdnem egyszerre . . . Minkét fél lövése talált. Orbán golyója a kaczér asszony szivét fúrta keresztül s a következő pillanatban ő maga is Dálnoky golyójától találva összero­gyott. * Rövid idő múlva csendes lett a tisztás. A helyet, hol a kaczér asszonyt a Nemezis utolérte, a nap arany sugarai világították meg, a harmatos fűből eltűntek a nyomok. Semmi sem árulta el az imént lefolyt Isten­itéletet. Egyik lombos fa ágai közt a sárga rigó csicsergett élte párjával, talán intő példával hozta fel neki a kaczér asszony tragédiáját. játszodott le a »Családi örömök« cimü ki­tűnő vígjáték. Ezen darabbal ugy látszik nincs szerencséje Dobó színigazgatónak. A tavaszi szezonban Benedek juta'onjátékául vette ezen végjátékot s majdnem üres ház előtt lett előadva s ebben a sorsban részesült ez alkalomal is. Pedig a darab kitűnő volta nem érdemli meg ezen méltatlan sorsot s valóban sajnálhatják mindazok, kik nem vet­tek részt az előadáson. A darab hőse Bene­dek (Terillac) ez alkalommal is fényesen beigazolta hogy a bonvivant szerepkör egyik legméltóbb képviselője. Elismerés nem jutott neki osztályrészül, mert a kevés közönség még tapsolni is restelt. Nagy haladást látunk Török Malvinnál, kire Anette szerepében nem is ösmertünk reá. A mult évadban ugyancsak tőle láttuk ezen alakítást, de ahhoz képest valóságos müvés i játékot produkált. Miklósy kitűnő maszkban mutatta be a rué grófot. Tóth Ilona hercig cocotte volt Pozsonyi Jú­lia és Klenovits az összjátékban kitűnő erők voltak. Csütörtökön az.örökké szép zenéjü Of­fenbach operette „Orpehus a pokolban « került előadásra szép számu közönség előtt. Az est hőse Mányay Aranka volt, ki Euridike szerepében teljesen elbájolta a közönséget s több izben tüntető tapsokkal jutalmazta. Őt fenomenális ének számaiért. Csöreghröl is azt mondhatjuk, hogy ugy a hangja mint a játéka metamorfózison ment keresztül. Sok­kal tisztábban énekel s beszédében alig-alig tapasztalni a nála szokásban levő hadai ást. Gsöregh jövőjében bíztunk, s most[még jobban bízunk. Csáky kitűnően alakította Plútót s természetes játékával tetszést aratott. Gergely Gizának kis szerep jutott Diánában, de azért egy-két kedvesen előadott ének számaival hatott a közönségre. Miklósy Jupiter szerepé­ben folytonos derültséget keltett. Az operette kitűnő előadásban ment s ebben Virányi karmestert is illeti a dicséret. Pénteken kedvenc operettünk a „Baba« került színre szép számu közönség előtt. A címszerepet Gergely Giza játszta várakozáson felüli sikerrel. Nagy feladat várt reá Felhő Rózsi után ezen szerepet játszani-, mert ez a szerep Felhő egyik bravúr alakitasa söt Ara­don is ahová szerződött ezen szerepben lesz bemutatója. Gergely Giza ezzel az alakítá­sával beigazolta, hogy minden oly tulajdon­ságokkal rendelkezik, melyek egy subreltenek dicsőségére válnak. Sikk, temperamentum csengő, hang és behízelgő modor egyaránt fe'lalálhatö nála. Sőt nem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy egyes mozdulatai felülmúlták Felhő alakítását. A közönség elösmerte Ger­gely ambitióját ezen alakításban s ugy nyilt szinen, mint felvonások végén tüntető tap­sokkal jutalmazták. Méltó partnerje volt Mányay Aranka Lorenzó szerepében, kit ezen szerepben már több izben volt alkalmunk láthatni s ujolag csakis a legnagyobb elős­meréssel nyilatkozhatunk róla. Miklósy a régi Hilarius mester volt, ugyszinte Csáky Js a szerzetes főnök szerepében. Pozsonyi Júlia Heltay és Madas kis szerepeiknek teljesen megfeleltek. Virányi karmester mint rende­sen a dirigens pulton az előadást nagy szakér­telemmel vezette. Szombaton „Az unatkozó király* ope­rette ment, melyről lapunk jövö számában referálunk. ül A mult hétről. Lázas izgatottság uralkodik városunk­ban. Sürgés, forgás, mozgás jellemzi a hely­zet signaturáját. Annyi esernényes dolgok vannak, voltak és lesznek, hogy valóban « káptalan ésszel» kellene rendelkeznem, hogy a krónika részrere teljes hüseggel tudjam feljegyzéseimet összeállítani. Szügségtelen talán bővebb magyará­zattal igazolni állításomat. Hiszj elég volna dióhéjba szorítva csak jelezni az ünnepélyek sorrozatát, már is egy egész kommentár gyűlne egybe. Király fogadtatási előkészü*

Next

/
Thumbnails
Contents