Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-08-27 / 35. szám

1899. augusztus 27 PÁPAI KÖZLÖNY a alkalmas vezetőitől függne, hogy meg­töretnék végre valahára az az utálatos közöny, a melyet mint fentebb is emii­tettük épen azok tanúsítanak városunk szinügye iránt, akik maguk vehetnék jobban hasznát s a kiknek legfőbb kö­telességük volna Pápa város jó hírneve érdekében ebben az irányban is mindent elkövetni! Talán semmikor sem aktuálissabb a szinpártoló egyesület kérdésének fel­vetése, mint most a színi idényünk kezdetén s legyen szabad reménylenünk, hogy színészetünk ügyének lelkes hívei között viszhangra is fog találni az ezen szerény sorok keretébe foglalt gondolat s a viszhang nyomán megszületik a cselekedet is, Pápa város szinészeti ügyének előbbre vitele, felvirágoztatása érdekében. Akkor azután a következő szezo­nok küszöbén nem kell aggodalommal néznünk színtársulatunk prosperálása elé ! Alakítsuk meg tehát a pápai szin­pártoló egyesületet, de addig is támo­gassuk minden erkölcsi kényszer nélkül — a színészetet 1 Készülődések a király fogadtatására, Városunk nagy előkészületeket tesz ő Felsége a király fogadtatására s minden intézkedéseket megtesz arra nezve, hogy minél méltóbban jutassa kifejezésre ő Fel­sége előtt ragaszkodásunkat és alattvalói hűségünket. Tudvalevőleg ezen intézkedések meg­tételére a város képviselőtestülete egy ren­dező bizottságot választott meg, mely bi­zottság f. hó 2o-án Mészáros Károly pol­gármester elnöklete alatt ülést tartott s a következő megállapodások tétettek : Polgármester jelenti, hogy miután az országos vásár ép azon napra esik, melyen ő Felsége városunkba érkezik, ez okból az alispán által ezen vásárnak október hó 3 és 4-ik napjára leendő áttételét kérelmezte a kereskedelmi rrinisteriumnál ; mely jelentés tudomásul vétetett. Jelenti továbbá, hogy az aszfaltmaka­dám útnak a gyimóthi vámig terjedő ut jó karba helyezendő, illetve a lejtő eltüntetendő. Ezen munkálatok elkészítésével a városi mérnők lett megbízva. Jelenti továbbá, hogy ö Felsége be­vonulása alkalmával 2 diadal kapu felállítá­sát javasolja, még pedig az egyik a vasútnál a másik pedig a gyimóthi vámnál és pedig Faa Mihály helybeli ácsmester tervezete sze­rint. A jelentés tudomásul vétetett s a be­mutatott terv szerint mely 180 frt költség­gel jár a diadalkapuk elkészitésevel Faa Mihály bizatik meg. Elhatároztatott továbbá, hogy Ő Fel­sége idejövetel ét megelőző napon ugy a győri valamint a gyimóthi vámsorompó levétessék és a zárható sorompok elkészíté­sével a városi gazda bízatott meg. A rend fenntartása és a közlekedés elzárása végett a vasúttól a gyimóthi vámig egy kordon felállítása határoztatott el s e végből a pápai ref. főiskola igazgatósága valamint az összes egyletek elnökei fel lesz­nek kérve, hogy ennek félállitása érdemében a rendőrkapitánnyal érintkezésbe lépjenek. Gyurátz Ferencz indítványa, hogy a a lakosság falragaszok utján hivassék fel az ünnepélyes fogadtatás fényének emelésére, a házak és ablakok kidiszitésére, nagy lel­kesedéssel elfogadtatott s ennek foganato­sításával a rendőrkapitány bízató't meg. Végül a polgármester indítványozza, hogy a tanuló ifjúságnak és testületeknek a kordonba való felállítása tárgyában egy ter­vezet készítessék, melynek kidolgozásával a városi tanács lett megbízva. Ezzel az ü'és befej zést nyert. A rendelő bizottság folyton készletben van s a szükséghez mérten tartja üléseit a további intézkedések megtételére. A mult hétről. Nagy eseményeknek nézünk elébe a legközelebbi napokban. Nem szépen haag­zik-e, a mit nem minden város móndhat ma­gáról «Királyt váró napok Pápán.» Pedig hát ez tény. Királyunkat várjuk Pápán s Elemér barátja a „Korona'* korzóján el nem csípi, „Szervus Dani! .... Olvastad?'' S egy újságot nyom Dani markába! „Ne bámulj — majd mindjárt meg­mondom hogyan — olvasa ! . . . Reméllem érdekel." „Engem? Nem érdekel a világon sem­mi, de semmi." „Igazán nem ? No olvasd!" S mig Vigh Elemér Dani számára egy üveg kőbá­nyait rendel; áddig ifjú Gupak Dánielnek, a hírrovatban olvasott néhány sor — kedély hangulatát kicserélie. „Szervus Elemér! — Pincér tiz üveg kőbányait kérek behüteni.". ... A tiz üveg kőbányai elfogyasztása után ifjú Gupak Dániel az újságért a pin­cérnek egy koronát ad s örömtől sugárzó arccal siet haza. hol az öreg Gupak Dániel már az asztalnál vár reá. „Atyám olvastad!?" S az újságot átadja. . . . „Fiíim ez rilka szerencse ! Hiva­tal után elmenjünk őzv Péterke Frigyesné Őnagjságáékhoz — érted?" „De atyám 1 hiszen Palkó Dávidékhoz mondtad, hogy: megyünk!" „Ugyan hagyjuk fiam Palkó Dávidokat Hiszen, ha jól meggondoljuk Palkó Flórá­nak alig van 10-r-15 ezer forint hozománya s az is haszontalan földekben. No meg hiába, mégis csak jobban illik egy Ősi családba egy szellemes nő, mint egy falusi liba." „Tehát Józsa enyém lehet ? u „Az isten szerelmére, hogy ne ! ? A lagnagyobb örömmel adom iátok atyai ál­dásomat." „Köszönöm atyám, köszönöm!" ... És a két Gupak Dániel nem hi­vatalos óráik után, hanem már délután há­rom örakor özv. Péterke Frigyesné őnagy­ságáéknál voltak. Még néhány vizit s pár hét múlva Pé­terke Józsa ifjú Cupak Dánielné lett, kik között a legnagyobb boldogság van, s öreg Cupak Dániel ur mégis minden újságírót halálra ítélne — és miért? Nemde önök is! kíváncsiak tudni kedves olvasóim?! Node, hogy kíváncsiságukat mielőbb kielégítsem, megsúgom önöknek. — Nem tudom hogyan, hogyan sem; az öreg Gupak Dániel ur nagyravágyó számításait megtudta valamelyik újságíró és a „Mukucsországi Hira dó«-baii közzétette, hogy: „Özv. Péterke Frigyesné 80,000 frtot örökölt azon kikötés­sel, hogy az egyetlen leánya — Józsa hozo­mánya leend." — Pedig nem örökölt; de azért iíju Cup ik Dániel, Vigh Elemér barátjának még tiz üveg kőbányait fizeteit. Elgondolják ked­ves olvasóim, hogy miért? — Vigh Elemér uj sági ró. uton-utfélen nem hallani másról beszélni* mint a király fogadtatásáról. Lázas tevékenységet fejt ki az ünne­pet rendező bizottság s mindent elkövet arra nézve, hogy a fogadtatás méltó legyen s szeretett királyunk azon rövid idő alatt, me­lyet falaink között fog tölteni megyőződést szerezzen arról, hogy Pápa városa méltó helyet akar elfoglalni azon testrészben, rfrely királyi hűséget és ragaszkodást táplál. Még teljes műsort nem adhatok a ki­rály mikénti íogadtatásáról, mert addig száz és százféle variatiokon megy keresztüli a meg­állapodás s napról napra ujabb és ujabb in­tézkedesek tétetnek a rendező bizottság által. Addig tehát mig a hivatalos műsor nincs megállapítva, kérek türelmet, annak idején már jó eleve hűen be fogok erről számolni. e De nemcsak királyi fogadtatásról, ha­nem lovas csapatok összpontosításról is szól az ének. Annyi lovasezredünk lesz Pápán és vidékén elhelyezve, hogy már a «gotido­Iát is bánt engemet* ha eszembe jut. Mit is csinálunk akatonasággal, ha összpontosítva lesznek ? Ha a vendéglősöket, kávésokat kérdezzük, azok csak meg adják reá a vá­laszt, de mit szólanak a nős emberek és leányok ? (Erről jobb lesz ha hallgat a kró­nika. Szedő.) (A szedő kívánságára egyelőre hallgatok. Friczi.) Visszatérve a hét tükrére meg kell emlékeznem a pápai róm kath. vegyes ének­kar hangversenyéről, mely a színházban lett megtartva. Erkölcsi siker tekintetében vá­rakozáson felüli eredméuyt mutatott tel, di az anyagi sikerről talán legjobb lesz hall­gatni. A bevétel és kiadást rovancsolva a rendezőség azt konstatálta, hogy 25 frt d fi­czittel záródik le a hangverseny mérlege. Szegény vegyes énekkar! Azt hitték, hogy Komáromban meg­tartott «Dunántuli dalszövetség» költségeit, melyet minden eg> es kántáló saját zsebéből fedezte ez alkalommal meg lesz terítve a jövedelemből, s tessék nemcsak, hogy ez történt volna, de még. reá is kell fizetni. Ez azután -xrossz üzlet,» «No de se baj ! több is veszett Mohácsnál.» Ezt nem én mondom hanem a karmester, ki hónapokon fáradozott a végyeskar összeállításán és végül a saját városában kellett fiaskót vallani, holott Ko­máromban dicsérő oklevelét nyert. (Csak­hogy az ilyen oklevelet nem lehet felvál­tani. Szedő.) A polgári kör a hagyományos szokás­hoz hiven szt. István napján mulatságot rendezett. Ez alkalommal a hagyományos eső nem rontotta el ugyan a mulatságot mégis azt kellett konstatálni, hogy nem igen szorongtak este a kerthelyiségben. Ér­dekesek is ezek a polgári kör mulatságok ! Valahányszor az mulatság rendezése jelezve van már, már városszerte tudni vélik, hogy az nap eső lesz, sőt annyira közszájon forog ezen teny, hogy a gazdaközönség ha esőre van szüksége, csak az elnökséghez fordul egy mulatság rendezéseért. Ez alkalommal nem volt eső s igy nem kellett igenybe venni a meghívó utolsó so­rában megjelölt «Kedvezőtlen idő esetén . . az elhalasztást. Csuda történt ! A polgári kör mulatsága eső nélkül folyt le. Ezt azért jelzem, mert ha nem is jön meg az eső a mulatság kezdetéhez, de a szünóra közben rendesen megváltja a belepti díját s több izben megtörtént, hogy esernyő alatt tán­czoltak a super csárdást. Mindenki azon hiszemben volt, hogy a szép idő sok közönséget csal a p olgári kör kertihelyiségbe, de csalatkoztak. Meg a ren­des látogatói a mulatságoknak is hiányoz­tak, Hogy miért ? (Erről se szóljon"a£krómka.) Ha most még csak azt jelzem, hogy huszárjaink Devecserbe vonultak dandárgya­korlatok végzésére s a hónap végéig nélkü­lözni fogjuk őket s addig városunk kong az ürességtől, ezzol mindent elmondtam a mi a hét krónikájában feljegyzésre méltó volt. Friczi.

Next

/
Thumbnails
Contents