Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-08-13 / 33. szám

IX. évfolyam Pápn, 1899, augusztus 13 33

a szám r PA íí \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Gyárak létesítése Pápán. Városunk iparának és kereskedelmének nagybani felvirágzását célzó tervekről hallunk beszélni. Nem egyébbröl van szó, mint városunkban egy cérna és egy fonál gyárnak létesítése. Ezen két gyárnak felá'Iitását egy újonnan alakult belga magyar részvénytársaság tervezi s ez irányban már be is adta kérvényét a város képviselötestü'etéhez, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében a kővetkezőkben közlünk : Tekintetes képviselőtestület! Az életbe lép'endö L'aüance magyar belga részvénytársaság Pápán 8—900 munkásra fonál és fonógyárat óhajt alapítani, ha a város neki a gyári telep céljából 12 kat. hold és munkás lakásokra 8 kat. hold telket és öt millió téglát adni hajlandó Ugyanezen társaság cérna és köt pamut gyárat óhajt 400 munkás erö alkalmazásával alapítani, ha a fennlieken kívül mindkét vállalat részére 20 évi községi adómentességet és 20 éven át évenkint 3000 frtot összesen 60000 forintot a gyárak létesítésére a város megszavazni hajlandó. Végül aziránt folyamodik a társulat, hogy Pápa városa szerezze meg részére a vizjugot, hogy ez a Tapolca folyóból egy csatornán a vizet gyári használatra bevezethesse, mely viz az e végből készítendő csatornán a Tapolca medrébe ismét vissza folyna. Feleslegesnek tartom a t. képviselőtestületnek bővebben ecsetelni, hogy minő nevezetes előnyök háramlanak az országra és különösen Pápa városára, ha ezen két nagy vállalat, melynek elseje 3 millió frank, a második 2 millió frank alaplökével alapittatik és székhelye Pápán lesz. Eddig cérnagyár csupán Angliában és Belgiumban van. Ismerjük azon nehézségeket és károkat, melyek részünkre jól képzett munkaerő hiánya miatt fel fog merülni. Ezek nekünk óriási áldozatokba fognak kerülni s ez az oka annak, hogy mi vállalatainkat csak az esetben rendezhetjük be Pápán, ha a t. város nekünk a kívánt segélyt megadni szíves lesz. Külföldről csupán 300 munkást és két tanárt óhajtunk hozni, kik 12 éves fiukat és 14 éves leányokat munkásokká kitanítanak és nevelnek ugy, hogy gyárainkat hazai munkás erővel láthassuk el, miáltal a város szegényebb lakossága jóllétnec fog örvendeni ami a város anyagi viszonyaira általában igen kedvező hatással leend. A külföld mintájára munkás házainkat a modern higéniai szabályainak megfelelőleg csatornázással ellátva építjük, az egész telepet villamosan világítjuk és ha felesleges villanyerőnk lesz, azt a város kívánatára önköltségen átengedjük. Kérvényünk kedvező és gyors elintézését a t. képviselőtestület figyelmébe ajánlva s. t. b. Eddig a társaság kérvénye. Horribilis összeg az, melyet a társaság városunktól kérelmez a gyárak létesítéséhez. Ha összevetjük ezen hozzájárulási összeget, ugy az majdnem 150000 forintot tenne ki. Ez oly kívánság, melyet képtelen városunk megadni, főle^ jelenlegi helyzetünkben, midőn oly számos intézmény áldozatkészségét követelte már tőlünk városunk érdeke, s anyagi erőnk teljesen ki van merítve. Ezzel nem ezt akarjuk mondani, hogy nincs szükségünk ezen két gyár létesítésére, söt ellenkezőleg a legnagyobb örömmel üdözöljük az eszmét, s meg vagyunk győződve, hogy ezen gyárak felállításával városunk óriási emelkedését érnők el, de nagyon is túlzottnak tartjuk a társaságnak városunktól kért hozzájárulását. fc Holdvilágos, csöndes éj van, Kinyitom az ablakom, S a sok virág suttogását Elmerengve hallgatom. Fönn az égen tündöklően Ragyognak a csillagok . . . jNézem, nézem, hosszan nézem Nekem melyik ragyog ott ? . . Szemeimből köny pereg le, Verejtékes homlokom, — Késő éjjel és egész nap Oh, miért nem nyughatom ? Ezt kérdem én, enyhe szellők, Suttogó falevelek, Mondjátok meg, súgjátok meg: Szivem miért oly beteg ? ! . * Holdvilágos, csöndes éj van, Nyitva hagyom ablakom, S a sok virágsuttogásnál Édesen elalhatom. <z-jT) ís olyan rjer^yon rcej Nem is olyan nagyon régen Szeretett egy kislány engem, Mégis, mégis a leányka Nem az enyém, — Másnak lett a szive párja. Másnak lett a szive párja, Nem szeret már a leányka, Pedig én őt ugy szerettem, Hogy szerelmünk — Soha el nem felejthetem. Soha el nem felejthetem, S azért kérem jó Istenem, Hogy a lanyka, csalfa lányka, Ezt a tettét — Ne sajnálja, meg ne bánja. en Asszony eskü. Ha az ezred parancsban azt olvastuk volna, hogy el van rendelve az általános mozgositás, ez a hir nem okozott volna olyan meglepetést és csodálatot, mint az hogy az uj főhadnagy a ki csak két heU érkezett a városba, rendesen eljár a hajnali misékre és ott olyan ájtatosan imádkozik, akár csak a vén asszonyok. Hát lehetséges, hogy egy ember igy megváltozzék? Egy felső magyarországi ezredből került hozzánk, s már előre el volt terjedve a hire, hogy mikor asszonyokról van szó nem ismer lehetetlenséget, a legmerészebb kalandoktól nem riad vissza, sőt egyszer megtette azt; hogy papnak öltözve szöktette meg egy kanonoknak az özvegy unokahugát. És most tessék elképzelni, mi várunk egy kaland szomjas Don Juánt, aki némi élénkséget hoz a kis városi egyhangú életbe, kilátásokat párbajsegédi tisztségekre, amikor az embernek száz féle alkalma van a titokzatosság leple alatt érdekessé tenni magát és e helyett ide jön egy tiszti ruhába öltözött barát, aki mi9ékre és vecsernyékre jár, szép asszonyok helyett a beteg katonáit látogatja meg a kórházban és imakönyveket visz nekik.