Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-18 / 25. szám

1899. junius 18. PÁPAI KÖZLÖNY 3. dalos ajka énekelte meg, hány ihletett festő ecsete varázsolta vászonra büvösbájos vidékedet ! Tihany félsziget, Badacsony, Csobánc, Tátika, Szigliget, megannyi zengzetes költemény. És a partmentén köröskörül a sok régibb s ujabb fürdőtelep, melyek nem irigykedve rontanak egymásnak, hanem nemes versengésben iparkodnak megelégedését kiérdemelni. Itt a jó, öreg Balaton Füred az ő konzervatív megállapodottságával s évről-évre, mint a fecske, visszatérő törzsközönségével. A túlsó parton, Füreddel szemben Siófok, ez a modern fürdő, hol az emberi akarat, szorgalom és tudás rövid pár év alatt kies paradicsomot teremtett a röviddel előbb még homoksivatag helyén, ugy, hogy ma már nemhivakodás a »magyar Ostende« elnevezés. A legnagyobb kényelemmel berendezett három szálloda áll a Balaton partján a vendégek befogadására, villamos világítással, szép lakályos szobákkal s ezek balkonjáról pompás kilátással a Balaton egész bájos tájékára. Tovább Fonyód, Balaton-Földvár, majd a füredi oldalon Almádi s ettől keletnek Kenese és még sok-sok liirdőtelep. Előretörekszik emelkedik mindannyi s e téren Siófoknak európai színvonalra emelt, kül- és belföldi látogatók által elismert nagyszerűsége varázshatással van az egész Balaton-vidékre. A jó példa követésében eddig Balaton Földvár jár legeiül, sőt villamos világításával, gyönyörű villáival és a part közvetlen közelében elterülő fenyőerdejével máris méltó társa a nemes versenyben Siófoknak. Ha a többi telepek is e nyomokon haladnak, párját riuitó édenné teszik Egy félóra múlva a hordár meghozta a választ: — Végre. Epedve várlak ! A feleségem többször küldött' már el hazulról s igy gyanutlanul búcsúzott most is tőlem. Az előadás végéig fennmaradok, Tzután lefekszem, — kiáltotta utánam. Én duzzadó friss erőben siettem a színház felé. A legénykori emlékek felrajzottak lelkemben. Szabadon lélekzettem fel. Jól esett, hogy megint egyedül vagyok. A páholyban sorban meglátogattak a czimborák. Bolondos, víg kedvük rám is átragadt. A szomszéd páholyban a grófnőt vettem észre, ki biztatóan mosolygott felém. Meglátogattam. A csevegés alatt megéreztem, hogy még mindig szeret. Az előadás után siettem fel Emmához. Kitárt karokkal futott hozzám s sirva borult a nyakamba. Hízelgő, szemrehányó szerelmes szavakat suttogott a fülembe ; éreztem, hogy idöközönkint meg-megremegett. Könyes szemein a boldogság csillogott át. Alig tudtam lecsillapítani. — Mulatni szeretnék, Emma. Barátaim bizonyára várnak is már. Engedelmesen kapaszkodott a karomba. Nem tudott szólni, csak szepegett félénk, halk hangon még az uton is. Szó nélkül nyitottunk be a találka helyére. A czimborák hangos pohárkoczintássál köszöntöttek. Ott voltak Emma barátnői is. — Nini, Emma sirt! kiálllották a láa Balaton vidékét. Segit ebben a Balaton idegedző hullámverése és parkettsima feneke is, valamint a Balaton tavi gőzhajózási társulat kényelmes gőzhajóival. És a fürdőtelepek bármelyikére rövid pár óra alatt eljuthatunk a fővárosból, a miért feltétlen elismerés illeti a déli vaspálya-társaságot, mely gyors kényelmes és olcsó közlekedés létesitése által nagy mértékben elősegíti a Balaton-vidék látogatását. De sem fürdő ismertetést, sem reklámot irni nem akarunk, csupán figyelmeztetni volt szándékunk most a saison beállta előtt a nyaralni készülőket, hogy ne keressék külföldön, mikor itthon is megtalálják a jót és szépet. Hisz jól mondja Petőfi : „Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta" Levél a Szerkesztőhöz! Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy elismeréssel látjuk nagyrabecsült lapjának f. hó 12-iki számából, hogy tekintetes Szerkesztő Ur, mily készséggel nyit tért arra nézve, hogy a nagyközönség is tájékozódjék czipész és csizmadia iparágunk súlyos helyzetéről és módot nyújtott arra, hogy az illető csikkiró ur megjelölhesse az utakat, melyek igénybe vételével, sanyarú helyzetünk javulhatna. Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Eddigi önzetlen eljárása és ügy buzgalma remélnünk engedi azt, hogy szokás szerint most nem fog ez az ügy elaludni, annál is inkább, mert hiszen legnagyobb számu iparososztályunk megélhetéséről van szó. nyok s felénk rohantak. A^tán valahány pergő nyelv, mind engem kezdett szapulni. Hogy igy beteggé teszem — Emmát hideg kegyetlenségemmel. Emma kérőleg nézett rájuk, majd átszellemült tekintettel fordult felém s kéjes bágyadtságban hálás pillantással köszönte meg, mikor felöltőjét lesegítettem. A leányok visszarebbentek a helyükre. Azután kezdetét vette a mulatozás. Pajzán jókedvvel mulattak. A poharak sűrűn csengtek össze, a pezsgös-palaczkok mindinkább rövidebb időközben durrantak. Közbe-közbe sikoltás, rikkantás hangos nóta, kaczagás, csókcsattanás, zaj lárma mindenütt. Csak Emma ült mellettem csendesen, szűzies tartózkodással, mint egy falusi ártatlanság. Fülét bántotta a zsivaj, szemét sértette a fesztelen szeretkezés. Ajka alig érintette a poharat s méla, ábrándos tekintetét pillanatra sem vonta el tőtem. Tartózkodó magaviselete csak jobban izgatott. A környezet dorbézolása, mint kirívó ellentét még inkább fokozta az ingert. Ezt, ezt szűzies tartózkodást nélkülöztem én már oly régen. Emma azelőtt sohasem volt ilyen. Mi súgta meg neki, hogy most igy viselkedjék ? Nem tudom, nem is kutattam de annál meglepőbb, annál boldogitóbb volt. És én eltántorodtam föltevéseimtől, hogy idejekorán megyek haza. Reggel négy óra volt, a hogy hazavetődtem. Bizunk abban, hogy az illető szaktekintélyek be fogják látni, hogy mennyire helyes volt a czikkiró ur véleménye és el fogják ismerni, hogy csakis szevetkezeti uton segíthetünk sanyarú helyzetünkön. Nagy bizalommal tekintünk tehát az elé, hogy nagyságos képviselőnk Hegedűs Lóránt dr. és ipartestületünk nagyrabecsült elnökének Hajnóeky Bélának támogatásával rövid idő alatt fel lesz állítva a szövetkezetünk mert hisz azt bárki is belátja, hogy iparágunk napról napra hanyatlik, és ez a mostani állapot mindnyájunkat tönkre juttatna, holott a szövetkezeti czipőüzlet felállítása által czipésziparosaink legcsekélyebb megkárosítása nélkül, szegényebb sorsú [iparosaink tisztességes keresethez futhatnának, a czipök árát nem volnának kényszerítve ugy lenyomni, jóbbmódu iparosaink pedig áruikat hasonlíthatatlanul olcsóbban szerezhetnék be, mint jelenleg. Midőn tekintetes Szerkesztő urnák pártfogásáért köszönetet mondunk kérjük, hogy ezentúl se vonja meg iparágunktól nagyrabecsült támogatását. Kiváló tisztelettel Több ijparos. A mult hétről. Rosszul megy az üzlet! Ez a jelszó járja most mindenütt. Kávésok, vendéglősök, kereskedők, iparosok egy kórusban panaszkodnak s ez a mizéria még a krónikásra is ragad. A krónikás ezt »holt idény«nek mondja, de végeredményében ugyanazt jelenti mint »rosszul megy az üzlet« ! Ős-Budavára óta teljesen limonádés hangulat uralkodik nálunk. Még ez idő is Még a lépcsőkön is az átélt éjszaka édes emlékei foglalkoztattak. A folyosón ijedten futkosó szolgahadat láttam. A mint észrevettek, a komorna odafutott hozzám: — A méltóságos asszony agyonlőtte magát. Pillanatra megtántorodtam, aztán rohantam be a hálószobába. A karja lecsüngött az ágyról. A melléből az ingen keresztül lassan szivárgott a vér, mozdulatlanul feküdt — halott volt. Az éjjeli szekrényen egy levélke volt a számomra. — Egyedül akartalak birni, ezért igye* keztem pótolni szeretőidet is. Nem sikerült; — visszahódítottak. Megmondtam, hogy ez lesz a halálom . . . A kapitány felkapta az előtte álló pezsgős poharat: — Bolondság ! Egyik asszony könnyebben meghidegül, mint a másik. Nem is tudom már. melyik volt hidegebb, az-e, a ki élve maradt. Igyunk, gyerekek! Mintha valami dermesztő köd ereszkedett volna ránk, némán kocczintottunk. A kapitány pedig rekedt hangon, mintha a torkát fojtogatná valami, rivalt rá a pinczérre : — Mit léháskodik itt! Egy-kettő, még hat üveg pezsgőt!