Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-11 / 24. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. junius 11. gyors egymásutánban berobogott Ős-Buda kapuin. Ekkor egyszerre lepték el a pénz­tárakat, a jákói zenekar rázendítette induló­ját, mozsarak durogtak, a jókedv emelkedett s az összes zenekarok minden oldalról rá­kezdték az ünnepi indulót. Ha a t. olvasó szives lesz követni körutamban u^y sorra megismeri Ös-Budavár rejtelmeit, a mit ott az ünnepélyen bajosan lehetett volna meg­tenni. Végig menve az ös-nemesi dominium udvarán diadalkapun át jutnak Ős-Buda elö­részébe, hol is felsőnktől megszabadít a ru­határ. Kis hid vezet át a Tapolczán s ek­kor már a hely szinén vagyunk. Ha körültekintünk három színpadot látunk meg a Corvin-Mecset es Szt. György­téri színpadokat. — De menjünk sorra ! A bejárattól balra elhaladva az ifjú Óriás bó­déja mellett sörödé, bormérés és Laczikonyha közé beékelve ösi, hatalmas, sudár árnyas iák tövében pihen meg szemünk az ízléssel és elegantiával díszített »Corvin« téri színpa­don. — Az a nyüzsgő élet, a kedélyesség, bohemmia a mi itt fogad az más Os-Buda sajátsaga. Nem kell azt erőltetni, nem lehet azt csinálni; jön magától, megterem. — De figyeljünk csak. Taraczklövések, kürtriadó és csengetyüszó tudtunkra adja az ünnepély kezdetét. Lássuk hát és halljuk az énekelő­adást. — íme a »Corvin«téri kis bűvös ska­tulya pódimára kiperdül a mi édes szavú, bájos zengésű kis csalogányunk: Mányay Aranka. Nagy terjedelmű, szép sonor hangja különösen alkalmas arra, hogy ezt a nagy helyet is betöltse s büvös-bájos hangjával belopja magát ezrek szivébe. »Ki egyszer hallá, nem tudja felejteni!» — mint nagy Jókaink mondja. — Most Miklóssy és Csö­regh mókázzák el nagy ügyesen „ Virágcsatá 1'­t>ól ismeretes babajelenetet. Pesti Kálmán meg coupletok-ra gyújt, a melyek közül ideiktatunk egy sikerült alkalmi srtófác: ^s-Budába játszunk máma szép csendesen Sok ezer ember hallgatja mint rendesen Öröm tölti el keblünket szép csendesen Tele látjuk erszényünket de nem mint rendesen. A couplét-nak frenetikus hat isuk volt. nemkülömben Miklósy Gyula igen sikerült Paulus-imitáóinak. Csőregh Jenő is különös ' kedvében és nagyon jói »hangjánál« volt, szicziliáját hoszan és zajosan tapcsolta a hálás közönség. De sietve hagyjuk ott a »Corvin« te­ret, mert a kürtszó a szépségversenyhez szőlit. Szó a mi szó volt sok szép, legszebb ís találkozott, é lett az arany gyürü. Harsogó éljen követte a jury itélkedését csakúgy mint szivböl jövö ka­czaj s nevetés töltötte be a teret, mikor a nagy orrok Miklóssy Gyulát találták legér­demesebbnek a rúd szalámi élvezetére. í)e micsoda éktelen zsivaj, tolongás, lárma kelepelés és harsány csengetyüszó az ott a „Mecset"-téri színpad körül ? — Aha ! igaz! hiszen ott a hirdetett színielőadást tartják meg derék színészeink. A mucsai színtársulat élményei és viszontagságai czimén erre az alkalomra készült bohózat került szinre. A kis darabban a nagyratörő, kép­zelődő dé voltakép tehetségtelen »ripacs-ok« vannak kifigurázva. Bő alkalom nyilt a mó­kázásra s ezt az alkalmat Mányay Aranka, B. Némethy Jolán, Benedek, Csőregh ; Mik­lósy és Pesti bőven ki is használták. — Kö­vetkezett ezután a legszebb gyermekek ver­senye. Kiss Tivadar szép kis babái nyerték el a dijat. . Mint a raj lepte el most a közönség a Szt. György-tér környékét, hogy a bohósá­gokon jól kikaczagja magát. Ott láttuk Svengalit mint hegedűművészt, Tofano bű­vészt, kinek titkos madinatioit szolgája Ale­xandrius mint elárulta s végül bevonultak a Gyurkovits lányok számszerint öten ; elöl a mama vezette a kis lányok diszes csoporját. Hogy a közönség gyönyörködtetve legeltette rajtuk szemét, az csak természetes, mikor olyan szép kis babákat láthatott, mint Cső­regh Jenő, Pesti Kálmán, Benedek Gyula, Békés Gyula és Miklóssy Gyula. Gyurkovit­sék kaczérkodni kezdtek a publikummal s a virág és serpentin dobálással megadták az impulzust a jókedv magasabb kifejlésére s már még általánosabban kezdődött a confetli serpentin és virágcsata. Közbe léghajó emelkedett a légbe fokozta a jókedvet, hogy a Dummer Auguszt hol itt, hol« ott fel-és eltűnt diszes paripáján. Most egy órai szünet következett, hogy a közönség kifújhassa magát. Legtöbb dol­guk a pénztárosoknak volt. A kik maradni akartak az esti előadásra azok továbbították jegyüket ráfizetéssel, a kik elhagyták a te­rü'etet, azoknak láttamozták jegyüket a pénztárosok. 7 óra után csak ugy özönlött befelé városunk inteligens és elegáns közön­sége. Ott láttuk a legelőkelőbb családokat kiket a jótékonyság, szép idő és jó kedv hozott Ős-Budába 8 óra után már kétezer — kétezerötszáz emberből álló tömeg hullám­zott az óriási terjedelmű parkban. Kigyullad­tak a nagy acetylen lámpák, a czimer lam­pionok, égtek a bengáli gőrögtüzek, durrog­tak a mozsarak, szólt a zene s megkezdött az esti mulatság. A »Corvin« színpadon előadott hang­verseny volt a mulatság legkiemelkedőbb része. Finom, elegáns tónusával bei'lett bár­mely hangverseny terembe. Köniq Péter, a kis társaság jeles karmestere jó ízléssel ki­választott concert- darabokat játszott. Má­nyai Aranka kellemmel s csinosan énekelte el a »Kis alamusz:« belepőjét, melyből min­denki megtudta, hogy »nincs párja neki! . .« Pesti Kálmán egymaga egy egész társu'atot mutatott be. Láttuk s hallottnk a hősszeielmest dörögni, a lyrai szerelmest epedni s turbékolni, a jellenszinészt meghatva zokogni, a komi­kust nevetni, a műkedvelőt ágálni s a négy éves kis gyereket belesülni. Érdekes volt mimikai mutatványai is: az átmenet a sírás ból nevetesbe mély studiumra vallott. ízlés­sel s szepen énekelt Csőregh müdalokat. Má­nyai Aranka frenetikus hatást ért el a »Bü­vős vadász« nagy áriájával s a ráadásul énekelt Mimóza dalával. Benedek Gyula finoman 3 nagy hatással adta elö az ön­gyilkos* magánjelenet, mig Miklósy Gyula a legkedveltebb couplékat énekelte folyton kitörő taps és tétszés nyilvánítások között. Ezalatt egészen besötédett s minden oldal­ról kigyulladtak a görögtüzek, melyek tün­déri fénynyel árasztották el az ünnepély színhelyét. Hallottunk még azután a „Mecset" szín­padon nagy olasz operát, monológot, jam­bót, couplékat, láttunk fényes, szép tűzijá­tékot, melyet Osvald Béla ur mutatott be. A tűzijáték kitűnően sikerült. Sistergő röp­pentyűk, tüzes távirat, égő fa stb. stb. mu­tatványok kápráztatták a legérdekesebb változatban a közönséget. Közben leszállt az éj s még mindig jöttek és jöttek. A kö­zönség most a mulatóhelyeket lepte el. Egy formán nagy szám jutott a sörödének, bor­mérésnek, étkezőnek pezsgő sátornak, török kávéháznak stb. A zene folyton szólt s a tánczkedvelő ifjúság a tánezhelyre vonult. Vagy 120 pár tánczolta .... nem ugyan az első négyest hanem a csárdásban taposta a nyirkos föl­det. A jókedvnek mindegy, ha ki akar törni az utat kér magának, már pedig a jókedv általános volt a népünnepélyen, Ős-Buda­váribb hangulat már nem is létezik, Pápa ezúttal is elárulta világvárosias hajlamait. Nemcsak a késő éjjeli órákig maradt együtt a közönség zöme, hanem meg reggel 8 óra­kor is szólt a Füredi Kálmán hegedűje a törők kávéház előtt. Az ünnepély szép kis summát hozott a kerékpár eg< ietnek, nemkülönben kedvelt és derék sziné veinknek, kik az őnkénytelen »szünidő«crt s: p anyagi kárpótlást kaptak a jövedelemből. A rendezőség e helyen is hálás köszö­netet mond első sorban a nagy közönségnek szives és lelkes páitfogásáérf, azután özv. Ajkay Imréné szül. Pállffy Camilla úrnőnek ki oly önzetlen lelkesedéssel s teljesen díj­mentesen engedte át parkját valamint az összes közreműködőknek. A bevétel meg­közelíti az 1000 frtot. A mult hétről. Uton útfélen nem beszéltek másról mint Ős-Budavára Pápán. Alig hiszem ha valami­kor eljön a Messiás, nem jut ki részére any­nyi reklám, mint ennek az ünnepélynek. S ezek után merészelje valaki még mondani hogy a reklám haszontalah kiadás. De kezdjük elölről ! Az ünnepélyt a kerékpáregylet firmája alatt a színtársulat néhány tagja rendezte s nagyobb nyomaté­kul egy kerékpárverseny lett rendezve, mely verseny egyszersmind az uj pálya ünnepé­lyes megnyitását jelképezte. A versenyek és versenyzőkön nagyon is meglátszott, hogy ez az első színpadi ki­sérletök volt. Akár egy kezdő színész, ki először lép a deszkákra, azzal a különbség­gel, hogy amaz legfeljebb lámpalázat kap s rosszul lesz, mig ellenben ezek meg ráadásul ki is törhetik a nyakukat, mert mint hallom a versenypálya fordulója nagyon is alkalmas e célra. Első kísérletül őszintén mondva igen sikerültnek lehet mondani, eltekintve, hogy a start kis mezőnyökből állott s a körszám­lálók tévedésből egy két kört ráadtak a a versenyzőknek. De ez csak most először történt, majd máskor jobban fognak ügyelni, sőt az ülőhelyek előtt az állóknak nem lesz állandó maradásuk. A versenyről aztán proceisio alakban mentek Ős-Budavárába. Erről részletesen megemlékezni képtelen vagyok, 'de máskü­lönben szükségtelen is volna, hisz alighiszem hogy volna valaki olvasóközönségem között olyan, ki a fővárosban nem élvezte volna ezt a kalamajkát. jNos ez ugyanaz volt, csupán azzal a különbséggel, hogy a fővá­városban járt utakon haladnak, mig nálunk ez provincialisabb volt és íelszántott, görön­gyös és gyukszem növesztő utakon élveztük a változatos műsort. Főherczegi látogatásunké volt a héten. A legmagyarabb >föhercZeg] József időzött városunkban s mint ő monda, kitűnően érezte magát Fenyvessy főispán házigazdájánál. Az első ebéden francia mintát evett, de már az esti ebéden saját kívánatára az elmarad­hatlan túrós csusza került az aztalra sót másnap paprikás szalona lett reggelire íel szolgálva. Szeret kedélyes társaságba lenni, de annál inkább feszélyezi öt, ha hosszú be­széddel fogadják. Beigazolta ezt azzal, hogy házigazdájának köszönetet moadott azon rövid szavakért, mellyel öt a pályaudvaron fogadta. Hogy milyen jól érezte magát házi­gazdájánál fényesen igazolta ezt azzal, hogy fényképfelvétellel örökítette meg a kedélyes társaságot. Hegedűs képviselőnk is körünkben idő­zött es esküdött. Igenis esködött örök hű­séget a pápai egyházmegyéjének mely őt világi főjegyzőjé választotta. Több nincs a krónikába való!, Friczi.

Next

/
Thumbnails
Contents