Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-01-15 / 3. szám

1899. január 15 PÁPAÍ KÖZLÖNY hogy épen az uj lap felelős szerkesztője feledkezett meg rólunk, ki éveken át volt lapunk előfizetője, sőt több izben igénybe is vette lapunk hasábjait. Eltekintve ettől, azon díszes munkatársai névsorában számos egyén nevét találjuk, kik lapunkat többször ellátták közérdekű czikkekkel s valóban érthetetlen előttünk, hogy ily körülmények után mi indította az uj lap szerkesztőségét lapunkkal szemben ily viselkedésre. Kijelentjük jó eleve, hogy daczára ezen érhetetlen « Beköszöntődnek, mi elfogulatlanul nézünk az uj lap további számai elé s hogy ezt magunkévá tettük, az csak figyelmeztetés akart lenni, hogy kár \ olt mindjárt a támadás terére lépni akkor, midőn arra senki okot nem adott. Ily elvek mellett nem maradhat majd hű a lap felvett programmjához. Legyen a közügyek hű éberőre s akkor ott fog bennünket is találni, a mint k ilencz éven ott \oltunk találh atók. Ezt kénytelenek voltunk a «1 ápai Újság» szerkesztőségének provokálására kijelenteni, egyúttal újra figyelmeztetjük, hogy igenis van Páprn egy lap, melynek czime «Pápai Közlöny», mely, kilencz éve ellenőrző közege a városi közügyeknek és czélja Pápa ví^ros jólléte s a mely ezután még ellenőrző közege is lesz a «Pápai "(Jjság »nak akkor a midőn a közügyekről lesz szó. Dixi et salvaví ! Szerkesztőség. Városi közgyűlés. — 1899. január 14. — Pápa város képviselőtestülete által tegnap délután tartott közgyűlése, igen élénk érdeklődés mellett folyt le. Élénk eszmecsere volt a napidijasok dijaiknak emelése kérdésében ug yszinte nagy vitát provokált a városi mérnök napidíjainak mikén! i megállapítása A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben. Elnöklő polgármester szívélyes szavakban üdvözli a szép számban megjelent képviselőket s miután a jkv. hitelesítésére dr. Kende Ádám, Kis Ernő, Gaál János, Baranyai János és dr. Lövi László képviselőket felkéri, az ülést rre myig'a. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy Tscheppen Alajos városi hivatalnok elhalálozott s az uj választás iránt jelentést tett az alispánnak, jelenti továbbá, hogy lovag Zimmerrnann János városunk jőttevője az évi 600 frt. segélyt megküldötte amiért jkvi köszönet lesz részére megszavazva. 1. A városi árvaszék beterjeszd az 1898-ik évről szerkesztett ügyforgalmi kimutatását. A kimutatás örvende'-es tudomásul vétetett amennyiben kitűnt, hogy hátralék nem mutatkozott. 2. A földmivelésügyi minister leirata, — Erzsébet királyné emlékére — fák ültetése tárgyában. Az áll. vál. javaslata, hogy a vasút mentén levő telkekből egy liget alakittassék s az Erzsébet-liget elnevezéssel illettessék s az ily fákkal beültessék. dr. LŐry részletes terveket kér, mit Antal Géza is helyesel s s igy az áll. vál. javaslata elfogadtatik azzal a módosítással, hogy a városi tanács a legközelebb megtartandó közgyűlés elé részletes javaslat és költségvetést terjesszen elő. 3. JA városnál alkalmazott napid.jasok kérelme, — napidijaiknak rendezuse érdemében. Bognár, Vágó és Fischer képviselők felszólalása után a közgyűlés az áll. vál. javaslata alapján elhatározza, hogy: a napidijasok kérelmének helyt ad anynyiban, hogy felhatalmazza a városi tanácsot, miszerint az eddig I frt és 1 frt 20 krral díjazott napidijasok napidiját tekintetbe véve szorgalmát, szolgálati idejét, belátása szerint 1 frt 50 lerig felemelhesse. 4. Városi tanácsnak javaslata, a városi mérnök tiszteletdijának rendezése iránt. Felolvastatott az áll. vál. javas'ata, mely szerint a szervezeti szabályrendelet akként módosittassék, hogy a mérnök évi tiszteletdija 600 frtban, nyugdijilletéke 1000 frt után es magánfelek érdekében teljesített munkáért napidíj illesse meg. Egyben a városi főorvos tiszteletdija, mely eddig 400 frt volt 600 frtban állapíttassák meg. Vágó és dr. Lővy az orvosi tiszteletdíj emelése ellen emeltek szót. Élénk vitára adott okot a mérnöki napidijak helyes megállapítása. A vélemenyek csakis a szövegezésben tértek el egymástól. A vitát dr. Kende nyitotta meg, ki nem látja teljesen körü'irva és megállapítva a mérnöki napidijak megállapítását a magán és közérdek szempontjából. Bnrthalos, Padi és Antal Géza az áll. vál. javaslata mellett szólalnak tel, amennyiben ezen kérdés megállapítását a városi tanácsra bízzák. dr. líirsch Vilmos a demarkationalis vonalat kívánja megállapítani a magánfelek vitás ügyeit illetőleg; indítványozza, hogy ez igy értelmeztessék : miszerint magánfeleknek Hsztá,n magán érdekű ügyeiben áliapittassék meg a mérnöknek napidíj. Dr. Kende helyesli ugyan ezen indítványt, csak azt kívánja kimondatni, hogy akkor ne illesse a mérnököt napidij, ha mint községi elöljáró lesz kikü'dve. koldus családomat, ki körülvett fénnyel, ragyogással, nemesen dobogó szive minden dobbanásával s másfelöl •— a férfi. A férfi ki nekünk, nőknek előbb-utóbb, de megjelen s kinek minden szava igazság és édes izgalom, kinek látása gyönyör, közelléte üdvősség s kinek szive-lelke mindenekfölött a legjobb a legnemesebb. Nékem a főhadnagyot dobta utamba a sors. Ez alkalommal bevallotta Ő is, hogy szeret, hogy nélkülem élni nem tud és nem akar. S hittem neki, hiszen szerettem. Keserű gyötrelemmel telt el igy másfél hónap, életem legkínosabb ideje. Szörnyű és irtózatos harcot vivtam magammal, mert mig egy felől szerelmes szivem s lobogó vérem követelte a maga jogait, addig másfelöl a tisztesség, a nöi becsület, az eskü, melyet férjemnek fogadtam. S nem volt künn ebből a szörnyű helyzetből sehol. Arra nem volt elegendő erőm, hogy megfojtsam keletkező csirájában őrült szenvedélyemet, de elég erős voltam, hogy hitvány ne legyek. . Sok küzdelem után végül döntöttem. Egy nap az ebéd alatt szomorúan újságolta a pápaszemes, császárszakállas kapitány, hogy a svadron két nap múlva útnak indul. Azon nap este nem aludtam egy percet sem. Az elindulás előtt való nap estéjén, midőn már mindenki lepihent, átmentem a főhadnagyhoz. Oh az irtózatos egy ut volt. Tízszer is végig futottam a folyosót s tízszer visszaszaladtam. Végül megnyomtam a kilincset s benyitottam. Felugrott a kanapéról s leborult elém és ugy csókolta a lábamat, a ruhámat. Én egy ideig szinte öntudattal állottam ott, de azután sebesen, mint a lobogó tűz mondottam el jövetelem célját ; hogy nélküle élni nem tudok, hogy szeretem véglelenül, hogy vele kivánok menni az egész életen át. Elmondom, hogy férjemtől elválva, lemondok a kényelemről, a pompáról, az övé leszek, az övé, csupán az övé, hogy dolgo om, ha kell, mint a legutolsó cseléd. E'rnondottam, hogy férjemtől névnapi ajándékképen tavaly egy kis birtokot kaptam, nem több ugyan 80 holdnál, de két ember számára elég. s hogy ott s Tisza partján, csendes kicsi fészkünkben csupán egymásnak élve, hűséges cselédje, szerető felnsége kivánok lenni s mindezt könnyen hullásával pecséte'tem meg. S ő, a félisten, a töly, ki ártatlan gyermek lelkemet, szerető szivemet száz és száz esküvéssel kerítette meg, elkomolyodott, himzett-hámzott katonai karrierjét emlegette s végül ott marasztalt. Pofon ütöttem. Minden porcikám reszketett az izgatottságlói. Remegve, dider.gve sisttem át lakosztályomba s ott az első tárgy E PÚ szemeinkbe villant göngyház nye'ü revolverem volt. Az átélt irtózatos percek, lábbal taposott szerelmem s annak a nyomorultnak hitványsága őrültté telt s a másik percben elsütöttem a fegyvert . . . nézze . . . S azzal a kipirult, égő asszony sebesen felszakította blous-át s hullámzó, hófehér mellén ott piroslott a sebhely . . . azután tovább folytatta sebes szóval, indulatosan: — Két hónapig voltam súlyos bete^. Férjem betegségem alatt elhalt szivszélhüdésben. 0 szegény az egész esetről nem tudott semmit, azt hitte, hogy vé etlenlenségböl történt az egész. S midőn meggyógyu'tam. megfogadtam, hogy bosszút állok első, igazi szerelmemért. A férfiak bomlanak utánam, mert szép vagyok, kívánatos és gazdag és máris vannak áldozataim. Megálj Dömös sajnálnám . .. most menjen . . . Isten vele . . . S midőn a meglepődött férfi lépései elhangzottak, a kipirult asszony, a szerelemre sóvár, aki nem elégített szerelmi vágycan vonagló némber a férfi ott felejtett keztyüjét szivéhez nyomta s megcsókolta hevesen, sokszor . . . Dömős pedig, a mint az utca lármás zajában a meglepetésektől magához tért, odaintett egy fiakkert s beszállva csupán azt mondta a cilinderes svábn ik : „Somossy." Egy ideig elgondolkodott. Később mosolyra rándult arca s ugy súgta maga elé — talán Öntudatlanul — ezt az egy szót : „d iadal." Mikor a bérkocsi az Andrássy-utra be fordult, már a Days-t fütyörészte . . „