Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-04 / 23. szám

1899. junius 4. PÁPAI KÖZLÖNY Ilyenformán teremnek később az önmagukkal elégedetlenkedő emberek, a kik csak azért végzik a rájuk kiszabott munkát, mert véletlenül csöppentek bele a nem nagyon óhajtott munkakörbe. A társadalom eme tagjai nem teljesíthetik feladatukat tökéletesen, mert nincsen is kedvük hozzá. Ez pedig mindnyájunkra nézve baj s a felelősség érte az apákat terheli, a kik nem voltak annak idején eléggé számitók és körültekintők. Ugy áll a dolog, hogy a gyermek vagy már kora ifjúságában elárulja erős hajlamát valami iránt, vagy pedig egyáltalán közönyös neki bármely életág a tanév álatt — egész az érettségi vizsgákig. A mikor már késő a tapogatódzás. Utóbbi esetben a tapasztalt és világban járatos szülőnek kell intézkedni és választani, de korántsem szabad ezt a fontos lépést az utolsó pillanatra hagyni. Idejekorán tereljük a gyermek figyelmét az általunk jóhiszemüleg megválasztott pálya iránt és élesszük fogékonyságát, — a mig gyermek. Mert az még hajlékony és idomitható. Ilyenkor könny

Ten meg lehet kedveltetni vele bármi szépet, jót és hasznosat .... A szülőknek erről érdemes lesz nyár folyamán gondolkozni. Színészet Pápán. Dobó Sándor színtársulata két hónapi működés után csütörtökön befejezte városunkban tavaszi a sziniévadot. Közönségünket nagy dicséret illeti meg, hogy oly kitartással pártolta a színtársulatot s lehetővé tette a szinigazgató— Melyik hangjegyeket kivánod hát? — kérdezte habozva. — Köszönöm, már nem kell egy sem. — Matild! Volt ez egyszer oly sajátos valami a hangjában, hogy a leány csodálkozva nézett rá . . . Valóban, ha jól meg figyeljük, ez a fiu nem is olyan csúnya! A szemek első sorban, aztán meg a sáppadt arcz metszése kis hogy ezt nem vette észre már előbb! Egy — bátorítást mindenesetre érdemel —• de csak egy keveset. — Meddig tart még a szabadságod ? — kérdezte nagyon barátságosan. — Akár [holnap is bevégződhetik, — felelt igen keserűen, — ha te . . . — Ments Isten, születésnapomig a mely holnaphoz két hétre lesz, még okvetlenöl maradsz. Hát persze ! Addig irsz még nekem egypár verset. Igen . . hogy aztán megint kinevess ! — Hát kinevettelek én valah ? — Ugy P Még az arczomba mered mondani, hogy nem nevetsz ki örökké ? Hogy nem gúnyolsz folytonosan ? Heves mozdulatot tett és most ott állt egészen előtte . . valósággal izzad ... A leány sziRte csinosnak találta igy, — forró homlokából nevetve kisimította a haját, Ö összerezzent á hüs kezek érintésétől . . . Miért viseled tulajdonképp a hajadat ostoba . . . kuszált módon? ... A rövid nak a két havi évadot, mely nálunk eddig egy társulatnak sem síkerüH, mert hiteles forrásból tudjuk, hogy a színigazgató teljes anyagi fedezetet nyert, söt még haszonnal is zárta le a sziniévadot, amit magunk sem hittünk volna. Nekünk elég hat heti évad és már közönségünknek nagy megerőltetésébe került, főleg miként tudjuk nálunk csak egy színházi közönség van. Nagyban hozzájárult ezen pótévad sikeréhez azon körülmény, hogy a szinigazgatónak sikerült az utolsó három estére Újházi Edét a nemzeti színház művészét megnyerni, mely estéken zsúfolásig megtelt a nézőtér. A színtársulat, mint már jeleztük junius hóban szünetet tart, juh'us i-én Siófokon két hónapi nyári évadot tart és hozzánk september hó i-én tér vissza. Tiszta szivből kívánunk a színigazgatónak sikeres nyári évadot. A viszontlátásra ! Az utolsó előadásokról a kővetkezőkben adjuk referádánkat : Szombaton a népszinház műsordarabja >Az unatkozó király« operette telt ház előtt adatott. Ritka szép zenéje van s a közönség egesz estén át élvezetet talált az előadásban. A címszerepet Mányay Aranka játszta s újra alkalmat szolgáltatott a közönségnek a méltó elismerésre. Énekszámaival remekelt s több izben meg is kellett újráznia. Különösen a harmadik felvonás »Induló« sikerült. Méltó partnerje volt Lévay Margit, ki hercig volt Rozsa szerepében.. A negyedik felvonásban »Az arató dalt« melyet Mányayval énekelt meg kellet ismételni. A közönség deiültségere MiJclosy vállalkozott, kinek ez sikerült is a hadügymmister alakításával. Az örült-e vagy szent ? kupléja zajos tapsokra adott alkalmat. Heltay Jeremiás szerepében ügyeskedett. A kar és zenekar preciz működött Virányi karmester vezetése alatt. Vasárnap délután előadásul »A falu rossza« szép közönség előtt játszódott le. A közönség sokat tapsolt Csáky és Lévay dahaj sokkal szebben áll, ugy mint a hogy a többiek hordják . . , — Mint Odo báró ugy-e ? — Már azt kezdem hinni, hogy féltékeny vagy ? Tévedsz ! Éppenséggel nem törődöm a báróval. De az bizonyos, benne sok olyasmi van, a mit eltanulhatnál tőle a viselkedést a magatartási és . . . — Ugy! — Igen Mondd csak, megtennél nekem vele mit, ha igen szépen kérlek? — Hát lassúk ! — Igen szeretnélek egyszer rövidre nyirott hajjal látni — nevetett a leány. — Ha akarod . . . — Igen, — felelt a leány tréfás komolysággal —- akarom és óhajtom. — És oly édesen mosolyogva nézett rá. — Matild! Megragadta a leány kezét, melyei ez most kivételesen nem húzott vissza, mig félig elfordulva, csilogó futamot játszott végig az összes billentyűkön. — Matild, mondd ha mindazt a mi neked . . . rajtam nem tetszik . . . eldobhatnám . . . mond csak . . . tudnál e akkor hozzám egy iczipiczit jó szivvel lenni ? A leány ismét kaczagott, mig szemei újra knczérkodtak. — Akkor, édes Róbert, a legnngyobb örömmel ! laira. Békés Gonosz Pistája folytonos derültséget keltett. Esti előadásul »A talmi hercegnő« operette ment gyér közönség előtt. Mányay remek éneke Lévay hercig játéka és csinos éneke köztetszésben részesült. Miklósy a herceg szerepében kitűnően alakított s folytonos derültséget keltett. A második felvonásban »Az mégsem járja« kupiéját többször meg kellett ismételni. Pesti, Csáky, Csőreyh és Pozsonyi Júlia kitűnő ensemblét nyújtottak és az est sikerében osztozkodtak. Hétfőn Miklósy és Balázsi jutalomjátéka volt, mely alkalommal »Gavaut Minard és társa« zsúfolt ház előtt került szinre. Napokkal az előadás előtt nagy reklamirozás mellett hirdették az előadást és sikerült is a közönséget felültetni. Igenis felültetni, mert mióta városunkban színészet van, még igy íel nem ült közönségünk a reklámra. A darab összevágó játék mellett sem érdemes arra, hogy ily reklámot csapjanak mellett, hát még akkor midőn ily botrányos előadást produkáltak. Egyetlen egy szereplő sem tudta szerepét s az egész estén át a súgót előbb hallottuk, mint a szereplőt. Egyes jelenetek alatt oly botrányos hallgatagság volt, hogy azt hittük miszerint nem marad más hátra, mint a függöny leeresztése Miklósy egy kupiét énekelt, de csak akarta mert absolut fogalma nem volt sem prozárol sem zenéről. Elég is lesz erről az előadásról ez a csekély referáda. Kedden a nemzeti színház elsőrendű művésze Ujházy Ede első vendégjátékában »Constantin abbé« ban gyönyörködött közönségünk, mely zsúfolásig megtőlté a színházat. Újházit megjelenése alkalmával frenetikus taps fogadta s ez egész estén át ugy nyílt' jelenetekben mint felvonások közben ismétlődött. Újházinak a címszerep egyike a legremekebb alakítása, az ő művészi játéka nem szorul a mi dicsiretünkre, Dicséretet érdemel még Tóth Ilonka Scottne szerepében. A többi szereplőkről csak anyit jegyezhetünk meg, hogy absolut nem tudták szerepüket. Szerdán Újházi második vendég játékául »Crampton mester« került szinre szinte zsúfolt ház előtt. Újházit a fővárosban »mester« jelzővel illetik de méltán. Ezen szerepet ő kreálta, s ezel elég van mondva. A közönség — Ah . . . nem igy! Ez oly csúnyán hangzik .. . Mondd komolyan . . . ígérd meg komolyan .. . Mondd . . . mondd ., . — Nos hát Robi, ünnepélyesen megígérem neked. Őszintén megvallva azonban, hogy olyan egészen mássá lehetnél . . . Már alig hallotta, hogy mit mondott a leány . . . álmodozva állt helyén ; a melle zihált. Szinte sajnálta a leányt, hogy most tetszik neki. — Te jó Róbert! Te Itt van ! Derült jókedvében áthajolt hozzá, fejét kezeibe fogta ... és forró homlokára könnyed csókot lehelt. Róbert diadalkiáltásba tőrt ki. — Neveletlen vagy! — szólt most a leány és a fenyegető ölelkezésből kivonni igyekezett magát. Kezét is visszahúzta, és aztán mintha misem történt volna mindakét kezével gyorsan és biztosan játszotta röpködő enyelgő melódiáját a rondo capriecioso-nak.n > * . fi , iii Két nappal később Róbert Odo báróval kardpárbajt vivott. A bárót könnyű volt felingerelni. Már az első összecsapásnál Róbert harczképtelen lett. Sebe nem volt súlyos, de azért nyolcz hétig kellet ágyban maradnia. Aztán ismét Schopnehauert kezdte bújni. Később igen hires ember vált belőle.