Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-01-15 / 3. szám

IX. évfolyam, Pápa, január 15. 3. szám' Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : PGLLATSEK FRIGYES. Világitásunk reformja. Városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, haladására és virágzására ez utóbbi időben lázas mozgalom indult meg. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a nagyobb mérvű átalakításokhoz szükséges erők, anyagok, szóval a fejlődéshez megkívántató feltételek teljes mértékben meg < annak, s okkalmóddal eltudjuk érni, hogy azok lassanként rendelkezésünkre álljanak. Nagyon helyes s elismerést érdemlő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés, mely fényes bizonyságul szobái arra, hogy városunk intéző férfiai városunk vitális érdekeit szem előtt tartva szivükön viselik annak megérdemlett haladását és fejlődését. Nagy támaszt látunk ennek elérésében már abban is, hogy kiváló képzettségű s mindenre figyelmet fordító, derék polgármesterünk folyton azon tervezget, hogy miként volna lehetséges a város alapos átalakítása rendezése, haladása anélkül, hogy ezáltal a'lakosságra ujabb teher ne háruljon, anélkül, hogy ez a városnak nagyobb jelentékeny vagyoni áldozatokba kerülne. Ez érdemben a városi tanácstól sem vonhatjuk meg az érdemet, mert utóbbi időben iparkodik hivatását teljesen betölteni. Ilyen körülmények között te'jesen bízunk abban, hogy városunk — mely eddigi haladásával is követendő példákként áT a vidéki hasonló városok között — nemsokára teljesen le fogja vetni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét. Nem frázis ez, mert tapasztaljuk napról napra hogy ez igy van. Mindezeket előre bocsájtva szükségesnek tartjuk intéző férfiainkat figyelmeztetni, hogy nem szabad fél munkát végezni s nem szabad gondolni, hogy most már egyelőre elég van téve a sürgősebb követelményeknek s a többit hagyhatjuk — majd jobb időkre. Nem ezt szabad, főleg oly kérdésekben, amelyek mindnyájunk elégedetlenségét provokálják s seho^ysem fér össze városunk jelenlegi látképével. Egy ily halasztást nem türö s városunkhaladásának kerékkötőjének tartjuk : utczáink világítását. Nem rekriminácziókép hanem csak HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy az utczai világitásunk még soha sem elégítette ki lakosságunk é«

t városunk érdekeit s hogy alig tétetet városi intézményeink közül annyi és oly jogosult kifogás, mint éppen az uíczai világítás ellen. És méltán, mert ha valakinek van egy kis fogalma a városiasságról, az igazságot fog adni nekünk, hogy az utczai világítás terén eddig uralkodott rendszerrel sehogysem lehet megbarátkozni, ezen segíteni kell. Az igaz, hogy e téren már egy izbeu segitve lelt azáltal, hogy az utczai lámpák szaporítottik, de ezzel a javítással sem értünk czélt, mert vi'ágitásunk továbbra is gyatra állapotban van. Halljuk hangoztatni, hogy városunkban közbeszéd tárgyát képezi már, hogy ezen mizérián segíteni akarnak, amit csak örömmel fogadhatunk. Mi azonban a hangoztatás melleit nem szeretnénk megállapodni, hanem igenis óhajtanánk, hogy ez rövid időn beiül testet is öltsön. Villamos vitágitás berendezésről szól a mozgalom, amely nemcsak lakosságunk igényeit fogná kielégíteni, nemcsak korszerű s a czélnak megfelelő B2 Diadal. A mint ott feküdt a chaiselonguon s öszzefont kezeit szép, formás feje alá téve, álmos, fátyolozott szemeivel kacér bágyadtsággal fikszirozta a szemben ülő férfit, — ugy tünt fel, mint egy király-tigris, ki kényelmes lustálkodásában fejedelmi gyönyörrel lesi a menekülésre már nem számító s magát már-már megadni készülő aiuu^atnak minden moccanását ; kinek kicsinyes érzésektől ment, királyi szivében kéjt és gyönyört buzogtat áldozatjának vergődése és vonaglása. Egy jó ideig maradtak igy szótlanul, mozdulatlanul. Mindketten gondolataikba mélyedve, alig vették észre a művelt lelkeK által szinte ösztönszerűleg rettegett, kinos szünetnek jelenlétét s ha egy pillanatra át is suhant leikükön a mélységes csend kellemetlen érzete, már a másik percben elfeledtette ezt velük az egymásró

1 való gondolkodás. Végre is a férfi törte meg a csöndet ; fölkelt a fauteuilleböl s kalapját, k^'./'jőt kezébe véve kissé gúnyosan, szinte édesen mondotta, miközben meghajtotta magát. — Megengedi, hogy elbúcsúzzam ? A szépséges királyi vadállat, mint a ki teljesen biztos maga dolgában s igen jól tudja, hogy zsákmányának szökési kísérlete csak egy pár pillanatig tarló léha remény, hanyagul csuzlatta ki jobb kezét feje alól s a férfi, felé nyújtva közömbös színtelen, hangon szólt a távozni készülőnek : — Megengedem Dömös ! Isten veled ! Oly hangon mondotta, mintha az előtte álló férfi jelenléte, vagy elmenetele egészen közömbös lenne reá nézve, mintha nem is ő lett volna az, ki minden ügyességével s az asszonyfélék minden furfangjával azon iparkodott eddigelé, hogy ezt az izmos, baraa szép embert magához kösse. A férfi lehajolt fc.xéje nyújtott puha, meleg kézhez s megcsókolta. Azu á. egyszerre ugy érezte, mintha fejébe rohanna összes vére ; nagy, domború melle zihálni kezdett s egy pillanat mu'va ett feküdt az asszony lábai előtt, mint valiami szerelmes gyerek s ugy günyögött valami szörnyen Ízléstelen, bolond dolgot: — Mért gyötörsz, mért ? én szépséges kinzóm . . . mivel érdemeltem meg t'ded ezt a gúnyos hidegséget, hát olyan nagy bün az, hogy nagyon, de nagyon szeretlek . . . S az asszony, a karcsú, az éleitől duzzadó némber az első pillanatban diadalmasan és ragyogó, nyilt -megelégedéssel nézte az erő eme alázatos meghunyászkodását ennek a hatalmas nagy szál ember puha lelkének gyáva vergődését, de a másik percben már valami sajátszerű, különös melegség szaladt végig testén, mely arcának örvendő, büszke vonásait szomorúvá, szelíddé formálta át. Az a melegség, melyet már rég nem érzett szivén átömleni s melyet eddig első. homályos nyilatkozásában még mindig sikerült makacs önuralmával megfojtani, az a melegség ma már rég nem tapasztalt közverlenséggel és erővel támadta meg lelkét s már már diadalmaskodott az ostromlott erősségen midőn egyszerre csak eszébe villant a mult s midőn megszó'alt hangjában a tréfás guny, előadásának játszi jókedve még csak sejteni sem engedte, hogy milyen nagy veszedelemben forgott ennek a szép asszonynak szinte boszantóan érzéktelen szive. — Iván! keljen fel s ne érzelegjen. Sokkal jobban ismerhet, semmint ne tudná, a

z efféle jelenetek reám egyáltalában n> . hatnak. Nagyon elkoptatott motívum : Singer Mihály és Fia A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyehzzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, flués gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések Ízléses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú szövetekből feltüaő olcsón eszközöltetnek.