Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-21 / 21. szám

1899. május 21. PÁPAI KÖZLÖNY 3. be és hogy a bőr vásárlás nyeresége maguknak, az aláiró iparosoknak legyen javára. E nélkül hiába minden s ezt másként mint szövetkezeti uton nem leheet elérni. Nem azt mondom én, hogy valami óriási világforgató eredményt várjunk ettől a szövetkezettől, mert hisz akkor csalódnánk azt se higyjük, hogy ez mindjárt elején önteni fogja a pénzt, hanem igenis állítom, hogy ezt a módot okvetlenül meg kell próbálnunk a kisiparosok megmentésére és ha Pápa város buzgó czipésze és csizmadia, kor és felekezeti különbség nélkül összeállanak, én azt hiszem, hogy mindnyájan büszkék leszünk a bőrraktár sikerére ! Ezen az alapon, megindítottam ez ügyet már annyiban, hogy ugy a kormány segélyét, valamint az Országos Központi Szövetkezet támogatását kikértem s mindakettőt meg is Ígérték az illetékes férfiak. Most már az fog következni, hogy a Központi Szövetkezetnek kiküldötte Nagys. Horvátth jános ur le fog érkezni Pápára, hogy ott tisztelt polgártársaimmal érintkezzék és a szervezési szabályzatot bemutassa. Nem kételkedem abban, hogy az egész ipartestület s annak mindegyik érdemes tagja segítségül lesz igy az iparosok saját sorsának a felsegélyezésében erejének összpontosításában és fokozásában tudván azt, hogy meg kell próbálnunk magunknak, mert külömben avval vádolhatnak minket, hogy az iparosok nem tudtak magukon segíteni. Ezt a vádat mi ne tűrjük el, hanem a helyett rázzuk fel magunkat és szedjük össze az erőnket. Mennél nagyobb lesz a szövetkezet, annál biztosabb, hogy olcsóbban tudja a bőröket tagjai számára beszerezni és mennél gem talán bánthatná az ő vallásosságát. Erre igy felelt : „Kedves barátom. Az, a mit ön mond, egy cseppet sem nyugtalanit; ön sokkal jobb, mintsem hogy rossz keresztény volna." Visszatértem Olaszországból. Nem részletezem a viszontlátás őrömteljes izgalmait, melyeket a mosolygó és édes Agáta testvér csillapított egy keveset. Az esküvő most már két hétre volt kitűzve és a püspök beleegyezésével a kolostor kápolnájában volt megtartandó. — Nem is tudom, — mondottam Lidyának, — mint rójjam le hálámat Agáta testvér iránt. Azt hiszem, még nagyobb őrömmel fogadom önt abban a kápolnában, a hol bizonyára sokat gondolkozott és imádkozott. Aztán az esküvő is az ön uj életét leánykorával fogva egybefüzni; az egyikből a másikba fog áttérni, a nélkül, hogy régi helyét elhagyná, kolostori növendék lesz még, a mikor én már férje leszek. E várakozásban helyezkedtem el az egyik tourosi fogadóban és naponta, a mikor a többi növendék tanult, elmentem a kolostorba. Lydiával a kis társalgóban beszéltem Agáta testvér felügyelete melett ki mindig leült egy sarokba a kis asztal mellé és nagy misekönyvéből olvasott, vagy pedig leveleket irt. En boldog voltam, igen sokat beszéljobb és buzgóbb üzleti emberből fog az állani, annyival több lesz beló'le a haszon. Angolországban az a hires dolog történt, hogy a rochdale-i takácsok, mikor a tönkremenés szélén állottak, szövetkezetet alkottak »Segits magadon és az Isten és megsegit« jeliigévei és a rochdale-i takácsok világhírűek lettek s a mellett meg is vagyonosodtak. Én a pápai czipész és csizmadia iparos polgártársaimnak a világ hírt elengedem, de a vagyonosodást annál jobban kívánom! Azt hiszem őszintén meglehetnek bizonyosodva arról, hogy a jó akarat bennem meg van, a fáradozás sem hiányzik, mert segítségemre, támogatásomra mindig és mindenütt számithatnak, — jó szívvel fogom tenni mindig. Ügy tisztelt elnök urat, mint e szakosztály tagjait szívből köszönti hazafias üdvözlettel. Budapest, 1899. május 18. Dr. Hegedűs Lóránt, Pápa város képviselője. Színészet Pápán. Dobó Sándor színigazgató meggondolta a dolgot s nem megy Szegszárdra, hanem juníus hó i-ig városunkban marad. Juníus hó i-én a színtársulat egy hónapig szünetel és Ju'ius hó i-én Siófokon megkezdi a nyári évadot. A színigazgatónak ezen tervezetét annyiban tudjuk helyeselni, mivel Szegszá'd nem oly állomás ahol nyáron egy ily társulat prosperálhasson. Biztos bukásnak nézett volna elébe s igy sokkal okosabban tett, hogy tagjainak egy hónapi szünetet adott. A színigazgató ezen pót évadot közönségünkre élvezetessé óhajtja tenni s a fővárosi művészeket vendégjátékra tem utazásomról. Egy alkalommal azt kérdeztem Lydiától, hogy ö legszorgalmasabb-e társnői közt ? Megtudtam, hogy a mult esztendőben egy Józ$ef 'czimű színdarabot játszottak a kolostorban és hogy Lydia játszotta Farao miniszterének szerepét, a mihez nagy, fekete szakállt kellett állára ragasztania. Lydia, a testvér jelenléte miatt, sokszor zavarba jött. Csodálatos, de engem egy cseppet sem zavart. Gyakran igy felelt a menyasszony : — Kérdezze meg Agáta testvértől. Igy esett aztán, hogy többet beszélgettem az apáczával, mint a menyasszonyomal. Agáta testvérrel igen jól értettük egymást. Megtudtam azt is, hogy ifjú korában igen jól ismerle Sacordariet és Montalembert grófot; ha erre a tárgyra tértünk, igen szivesen elbeszélgetett' Lydia nézett bennünket és néha igen elszomorodott. Erre igy szóltam hozzá : — Beszélgetésünk untatja, ugfy-e ? Hát énekeljen valamit azokból a dalokból, melyeket még nem ismerek. Lydia minden gyermekdalt ismert. El is énekelt belőlük egész sorozatot. Agáta testvér egy alkalommal hirtelen az kérdezte : — Ezentúl el fog járni a templomba, Berthier ur ? — Ha ugy tetszik, megteszem. hivja meg. Így alkalmunk volt e héten Sziklai/ Cornélt a Magyar szinház elsőrangú tagját látni. Hogy ezen vendégjáték nem sikerült, arról maga az igazgató tehet, mert Sziklayt mi nem drámákban és vígjátékokban, hanem operettekben óhajtottuk volna látni. Ezen évadban mint halljuk, még Z. Bárdíj Gabi a népszínház egyik primadonnája és Ujházy Ede a nemzeti szinház művésze fog nálunk vendégszerepelni. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton. Gergely Gizala második fellépte. »A kornevilli haragok« ment igen szép számú közönség előtt. A vendég Serpolette szerepében beigazolta, hogy teljesen rendelkezik azon tulajdonságokkal, melyekkel subrette szerepkorét ezen társulatnál betöltheti. Sokkal jobban tetszett mint első fellépténél. Igen ügyesen játszott és énekében is biztosabb volt. Megjelenése alkalmával tisztelői egy gyönyörű csokorral tiszteltek meg, közönségünk pedig zajos tapssal fogadta, mely felvonások vegén ismétlődött. Csákytól többet vártunk a herczeg szerepeben. Remek alakításban mutatta be Dobő Gáspár apót. Csöregh Greniső szerepében kifogástalanul énekelt és játszott. Töro'k Malvin mint Germán csinos jelenség volt, de nem hallottuk énekét Miklósy a bíró szerepében több izben derültséget keltett. Vasárnap, délutáni előadásul »A szulr tán« operette ment félig telt ház e!,ött. A címszerepben Mányay remekelt, kit közönségünk tüntető tapsokkal halmozott el. Igen kedves volt Lévay Roxelane szerepében, kinek szinte kijutott bőven a tapsból. Esti előadásul »Sárdi ház« ujdnnsáf került színre csekély számú közönség előtt. Balázsi nagy hatással játszta szerepét nemkülömben Tóth Ilona, ki Balla Irén nehéz szerepét remekül interpretálta. Lévay (Mariska) néhány dalaival ert el nagy sikert Benedek mint jegyző kifogástalan elegantiával játszott. Kisebb szerepeikben Kövessy, Török Malvin Klenovits, Pesti Madas, es Szécsényi Erzsi érdemelnek említést. Mányay belépő dalait megtapsolták. — Igen nagy örömet okoz nekem vei e — Helyes el fogok menni. Halk sóhajtást hallottam. — Mi baja, kedves Lydia ? — Oh, semmi ... de hát miért igér mindent Agáta testvérnek és nem nekem ?' Szomorúan mosolygott és én nem tudtam, hogy mit feleljek neki. Másnap Lydia himzést hozott magával. — Ni. — mondottam, — milyen szorgalmas leány ! . . . Sajnos, sohasem jutok szóhoz, felelt ő, — másképp kell tehát foglalkoznom. Mikor elbúcsúztam Lydiától, észrevettem, hogy szemei könyekkel teltek meg. — Maga sir, Lydia ? Megbántottam talán ? Hosszasan nézett rám, tekintete azonban már nem volt az ifjú leány tekintete. — Biztos ön még abban. — kérdezte suttogva — hogy az én kedvemért jön ide? Ez a kérdés üldözött egész^ este és egész éjjel. Megrázia a szivemet. Önváddal illettem magamat, hogy egy idő óta már csak A^áta testvér miatt jövök és hogy menyasszonyomnak ártatlan gyengédsége kimerült. Igen, most ennek vége. Sem másnap, sem a következő napokon nem mertem a kolostorba elmenni. Vár-e ő ? Soha, soha többé nem mentem el oda.