Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-04-23 / 17. szám

1899 április 23. PÁPAI KÖZLÖNY 3. golatot : Ha már szolgálnom, dolgoz nom kell, inkább oda megyek, hol több bért kapok ! Mivel pedig a jó bér Eldoráodója Bndapest, hát kapja magát, elmegy oda. A jó falusi, kisvárosi aszszonyok pedig hónapufán kereshetnek szolgáiót. De a tisztességes bér mellett el ne feledkezzünk a jó bánásmódról ! Ha megnyertük a jó bánásmód által a cseléd ragaszkodását, szeretetét, meg fogja magát becsülni és nem egykönnyen fogja magát becsülni házat hűt'enül elhagyni. Hibás az a szülő is, kinek gyermeke szolgálatba lép, ha engedi, hogy gyermeke messze távozzék tőle. Minden kicsiny helynek js meg van az osztálya, mely cseléd nélkül meg nem lehet. Miért engedi meg tehát a szülő, hogy gyermeke eltávozzék szeme elől elmenjen messze, idegenbe, a hol nem kisérheti éber szemmel gyermekének minden léptét, nem óvhatja, figyelmeztetheti azt, hogy megbecsülje magát helyén ; hogy rossz társaktól óvakodjék ; hogy helyét könnyelműen ott ne hagyja, mások bujtogató, csábitó szavára hallgatván ; ho^y erkölcstelen ismeretségbe ne keveredjek ? ! Íme röviden néhány ok, melyeknek megszüntetése véleményünk szerint enyhítené, kevesbítené a cseléd mizériákat. Színészet Pápán. Nem akarjuk a napot dicsérni mielőtt leáldozna, de azért most már konstatálhatjuk, hogy Dobó Sándor szinigazgató nagyon is meg lehet elégedve a színi évad eddigi sikerével. Rendes körü'mények között az ily tavaszi évad ban az igazgató nem igen számit anyagi sikere s nagyon meg van elégedve, ha reá nem fizet. Nálunk ez esetben ha közönségünk továbbra is ily pártolásbari részesiti a színtársulatot, ugy az igazgató nem, hogy ráfizet, de igen lesz. Minden vőlegény gondolata ez, minden menyasszony gondolata ez . . . Őszre halasztották az esküvőt. Mikor meg az ősz eljött, — vizes, sáros napok következtek, éles, torokszürö párákká^ teljesek. És Sulyok Péter nem vigyázott magára: esküvő helyett — temetés lett. Csapkodott a hideg, szúrós eső, mikor mentek a temetőbe. Csak kevesen kisérték ki. A leány, Vér Maris se volt köztük. Ágyban feküdt, mert nagy beteg vala, — alig tudták megmenteni a haláltól. Mikor felgyógyult, elment a templomba. Akkor fogadta, hogy örökös gyászt fog hordani. Tudniillik Sulyok Péter miatt. Fekete ruha volt rajta akkor is, azt viselt azutánra is. Igy lett a feketeruhás kis lány. — S éppen három éve már . . . IV. S hogy készen lett a varrottas, vitte haza a menyasszonynak. A lány, Vér Maris, sietve húzódott át a Bárány-utczába. Nem nagyon volt megelégedve a menyasszony a ruhával, pedig szépen állott a menyszép jövedelemmel fogja zárni a pápai szini évadot. Adja az Isten, hogy ugy legyen ! Tiszta szívből kívánjuk ezt neki, mert őszin'e megvallva a színtársulat megérdemli a pártfogását, az igazgató pedig mindent elkövet hogy a közönség igényeinek minden tekintetben eleget tegyen. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton a Magyar színházban nagy siker aratott operette »Michu leányok« került előadásra. A közönség nagy érdeklődesel várta az előadást s zsúfolásig megtőlté a nézötért, de várokozásában csalódott, mert egyes énekszámok kivételével a darabnikvajmi kevés értéke van. A Afichu leányokat Felhő Rózsi és Lévay Margit személyesítették. Mindketten eleven játékukkal és csinosan énekelt duettjeikkel a közönséget többszöri elismerésre késztették, sőt a »Mikulás« dalt mégis kellett ujrázniok. Miklósi a tábornokot erélyesen játszta, de éneke teljesen elmosódott. Heltay Michu szerepében jöizü mókáival egész estén át derültséget keltett, nemkülönben Madas ki Bagnolet komikus szerepét teljesen kiaknázta. Csáky igen fess huszárkapitány volt s dalaiban szép bariton hangjával tetszést nyert. Pozsonyi Júlia a komika szerepben teljesen otthon érzi magát, sőt éuekét számos komika irigyelhetné tőle. B. Némethy Jolán igen ügyes volt Herpin szerepéhen. Említésre méltó még Horváth, ki ugy látszik a naturbursch szerepekben teljesen be fog vá'.ni. A rendezés kifogástalan volt, ugyanezt mondhatjuk a zenek.irröl, melyet Virányi karmesterünk a szokott virtuozitással vezényelt. Vasárnap) délutáni előadásul »Gésák« ment. Mióta városunkban a délutáni előadások napirenden vannak, ily zsúfolt nézőtérre nem emlékszünk vissza. A közönség kitűnően mulatotr és a szereplőknek ki is jutott bőven a tapsból. Igy Mányay Aranka, Mimóza és Felhő Rózsi Molly ki is vették részüket a tapsból. Több enekszámot meg is ismételtek. Miklósy Vuncsijával a közönség nevető idegeit két órán keresztül mozgásba hozta. A többi szereplőket is a legnagyobb elismerés illeti meg, kik az előadás sikerét összevágó játékukkal biztosították. Esti elöadásid Géczy pályadijat nyert népszínműve »A gyimesi vadvirág« telt ház előtt került előadásra. Az előadás központja asszonyi ruha, pedig szépen volt megcsinálta. Bosszankodott is miatta nagyon, szomorú arczczal ballagott haza először csak lassan. A szálló hópihék egész belepték kalapja alól kikandikáló szépséges haját. De rágondolt nagyanyjára, a ki egyedül van otthon, — magányosan, öregesen és aztán gyorsan elsietett. Egyszerre ért egy fiatal emberrel a kapuhoz. Ránéztek egymásra, sokáig, köszöntek is. S ugy érezték, mintha már régi ismerősök lettek volna, pedig csak most látták először egymást. Aztán bementek. A férfi az alsó lakásba. Az uj lakó volt. Esteden bekopogtatott hozzájuk. Szépen kivasalt nyakkendőjében előkelően csillogott a tű. S aztán válogatott szavakkal beszélt. A leány oly jókedvűen hallgatta, régen volt már náluk fiatalember, egész újságszámba megy. Sokat beszélgettek együtt. Az uj lakó elmondta, hogy most jött ide, de esik rövid időre, mert nősülni akar. Akkor már háromszobás lakást keres. Egyszerű, kedves, okos leány kell neki, éppen Lévay Margit volt, ki tűzről pattant menyecske volt és dalaival nagy hatást ért el úgyannyira, hogy többször ismételnie kellett dalait. Csáky napról-napra jobban tészik. Gyönyörűen énekelte »Sirtam eleget utánad* cimü dalt- Dobónak Csura alakítását már ösmerjük. Alig hisszük, hogy a vidéki színészetnél Csurát valaki jobban eljátszhatna mint Dobó. Valódi kabinet alakitái, melyet a közönség többszöri zajos tapsaival elösmert. Igen ügyesen játszta Heltay Marczi szerepét, nemkülünben Miklósy a kisbirót. Felhő Rózsi Mária háládatlan szerepét játszta. Talán elfogulatlanság tőlünk, da közönségünk ily szerepben nem szívesen látja. Klenovits Imre szerepében teljesen érvényre jutatta a darab drámai hangulatát. Igen ügyes volt Kővesi és Kirilovits Margit az öreg Balánka pár alakításában. B. Némethy Jolán, Benedek, Balázsi kisebb szerepeikben az est fényes sikerét előmozdították. Hétfőn megismételték a »Michu leányok« operettet. A nézőtéren nagyon is észre lehetett venni, hogy az operette nálunk nem vonz közönséget a színházba. Az előadásról ujat nem írhatunk hacsak azt nem hogy jobb menetű volt de hisz ez miáden újonnan szervezett társulatnál igy szokott lenni. Tapsokban azért nem volt hiány, melyek nagyrészt Lévay és Felhő énekszámaira felhangzottak. Kedden Bérezik Árpádnak a nemzeti színházban óriási sikert aratott vígjátéka »Himfy dalai« zsúfolt nézőtér mellett adatott, elő- Az előadás kitűnő menetelü volt s a szereplők remek játékukkal élvezetessé tették az előadást, A közönség elismerte a szereplők igyekezetét s egész estén át bőven hangzottak a tapsok ugy nyilt szinen, mint felvonások kőzött. Az est hősei Klenovies és Tót Ilona voltak, kik remek kivitelben interpretálták nehez szerepüket. Tóth Ilona teljesen átérezte szerepének minden műancát és annak érvényre jutásával valóságosan imponált nemkülönben Klenovics is, kinél már ezt megszoktuk. Balázsy hálás szerephez jutott Rosty alakításával. Jóizü humorjával a közönség elismerését egész estén át biztosította magának. Benedek is kedves szerephez jutott Bezerédyben. Jolán szerepét Török Malvin játszta, ki ez alkalommal lépett közönségünk elé, mint színtársulatunk szerződött naivája. Mint naiva teljesen megállja helyét és az első felvonásban nagyon is tetszett, de már a második felvonásban mint asszony teljesen elejtette szerepét. Csinos leány, színpadi rutint és folyékony beszédet véltünk benne feltalálni. mint . . . Szép fizetése van, megélnek belőle tisztességesen' ulí módon. Csak tudja a leány őíet szeretni. Egy kissé nyárspolgáriasan viselkedett, de azért szívesen hall* gatták. Tizet ütött a vén kakukos óra, mikor eltávozott. Meleg szavakkal búcsúzkodtak el. Az uj lakót meghívták málskorra is. Szívesen látják, örömmel fogadják. Olyan magányosan élnek, olyan nyugalmasan, Nincs szórakozásuk Jöjjön minél gyakrabban. A mikor csak ráér. Meleg szavakkal búcsúzkodtak. És nem feledték el, hogy nősülni akar , . . És másnap már a leányon: Vér Marikán nem volt rajta a fekete ruha, Szép habosfehéret öltött magára, kaczéran simult kedves termetére, olyan édes volt ! Az árca is ugy mosolygott, ugy nevetett, mint i ki nem ismeri a bánatot, csak az örömöt. Nagyon-nagyon boldog volt. Várta a vendéget, az uj lakót . . . . . . Ennyi ! Egyszerű történet- Ne nevessetek ki érte ! . . .